Csongrád Megyei Iparszövetség

Nyári, aktuális probléma a szabadság kiadása

A szabadság kiadása a munkavállaló pihenését, regenerálódását szolgálja. Alapszabadságból és pótszabadságból állhat.
A rendes szabadság
Alapszabadság
A munkavállalót, ha munkaviszonyban áll, évente rendes szabadság illeti meg. Ez a rendes szabadság alap és pótszabadságból áll. A szabadság tulajdonképpen a dolgozó részére járó fizetett pihenőidő, ami regenerálását segíti elő. Ebből következik, hogy elsősorban a szabadságot az esedékességévében kell kiadni. Ezért mértéke nem a munkaviszonyban eltöltött időtől, hanem a dolgozó életkorától függ, azaz az életkor emelkedésével növekszik. S ez nem függ attól, hogy a munkavállaló teljes vagy részmunkaidőben dolgozik, hogy fő- vagy mellékállásban végez munkát, illetve, hogy nyugdíjas-e.
Az alapszabadság főszabály szerint legalább húsz munkanap, maximum 30 nap lehet.
Pótszabadság
A rendes szabadság másik része a pótszabadság, melyet a Mtv. törvény a munkavállaló élethelyzetére, egészségügyi, szociális szempontjaira tekintettel határoz meg. Pl. fiatal munkavállalónál, tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő egyik szülőnek, vak vagy kiemelten veszélyes munkakörben dolgozók esetében.
Ha a munkavállaló nem teljes naptári évet tölt a munkáltatónál, hanem év közben kezd el dolgozni adott munkahelyen, akkor részére a szabadság arányos része jár.
A rendes szabadság kiadása
A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg, a munkavállaló előzetes véleményének kikérése, egyeztetése után.
Az alapszabadság egynegyedét, ha a dolgozó már legalább három hónapja dolgozik a munkáltatónál, a foglalkoztató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezt a kérését a munkavállalónak a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal azonban be kell jelentenie. A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.
Ha a munkavállaló életében olyan esemény történik, amely szükségessé tesz rendkívüli szabadság kivételét, akkor az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot – legfeljebb három alkalommal – a munkáltató köteles kiadni. Természetesen ebben az esetben a munkáltató a 15 napos bejelentési határidőt mellőzi.

A szabadság kiadásának elmaradása lehet a munkáltatónál fennálló ok, de akár a munkavállalónál fennálló ok is.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig köteles a szabadságot kiadni. De ebben az esetben is legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet a következő évre átvinni.  A szabadság tárgyévet követő évben történő kiadása előfordulhat a munkavállaló betegsége vagy más elháríthatatlan akadály esetén is. Ilyenkor az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni a szabadságot.
Ha a munkáltató a szabadságot nem adta ki a jogszabályban előírt időben, ez nem eredményezi a szabadság elvesztését. A munkavállaló munkaviszonya megszűnésétől számítva három éven belül tudja a ki nem adott szabadság megváltását, megfizetését kérni.
A munkaügyi hatóság ellenőrzi a szabadsággal kapcsolatos szabályok betartását

Elvben a munkaügyi hatóság a szabadsággal kapcsolatosan valamennyi jogszabályban előírt, illetve kollektív szerződésben foglalt rendelkezést vizsgálhatja. A gyakorlatban elsősorban a munkavállalók erre irányuló bejelentései miatt a tárgyévi szabadságok kiadására vonatkozó szabályok érvényesülését ellenőrzi.

Ennek keretében – nagyrészt a munkavállalók bejelentése alapján – vizsgálják, hogy a munkáltató az alapszabadság mértékét, a pótszabadságot, vagy a szabadság összevont mértékét helyesen állapította-e meg, a munkavállalónak járó szabadságot az esedékesség évében kiadta-e.

Minden megállapítás a munkáltató nyilvántartásának ellenőrzése alapján történik, melyet a munkáltató köteles a valóságnak megfelelően vezetni.

Forrás: www.adoszabaszat.hu