Csongrád Megyei Iparszövetség

Ennél nagyobb pusztítást nem lehet végezni az országban

Oszkó Péter a Mészáros-jelenségről, a magyar finanszírozási piac kettészakadásáról, politikai befolyásról, a kormányváltás esélyéről. Meg a buta három mondatos politikusokról. Interjú az mfor-on.

Minapi hír volt, hogy kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó vállalkozása, az OXO-csoport és az EIF közép-kelet-európai startupokra specializálódott technológiai alapot hozott létre. Milyen érzés 50 millió eurón ülni?

Természetesen erről szó sincs. Három éve építjük szisztematikusan az üzletet. Kezdetben kisebb, 30-50 millió forintos befektetésekkel foglalkoztunk, de közben láttuk, hogy a nagyobb finanszírozást igénylő vállalkozások piacán nehezebb forráshoz jutni. Jó ideje tárgyaltunk intézményi befektetőkkel, végül idén nyáron sikerült összehozni az alapot az EIF-fel együttműködve.

Nekem még mindig vannak definíciós problémáim a startup-pal. Mi az, hogy startup? Egy csomó blőd projektet is ide sorolnak a szaksajtóban, amelyekről pedig messziről üvölt, hogy piacképtelenek. Mint a már ezerszer kitalált időjárás-előrejelző applikációk.

Nem szoktam használni a startup kifejezést. Mi működőképes, nagy növekedési képességű innovatív vállalkozásba akarunk fektetni. Nem pusztán ötleteket finanszírozunk, hanem vállalkozásokat, amelyek üzleti alapon működnek. A korai fázisú vállalkozások piacára igen komoly pénz ömlött az elmúlt években. Ilyenkor szinte természetes folyamat, hogy kialakulnak öncélú projektek, amiket szépen becsomagolva, egy jó prezentációval el lehet adni a potenciális finanszírozóknak. Ezektől igyekszünk magunkat távol tartani.

Mennyire híg a piac?

Tíz-húsz vállalkozásból jó esetben maximum 1-2 alkalmas befektetésre, de ez nem rosszabb arány, mint Nyugat-Európában. Ahol pénz van, sok pénz, ott felbukkannak azok a szereplők is, akiknek kevésbé fontos a valós üzlet, sokkal inkább a befektetőnek akarják eladni magukat átmeneti finanszírozásért. A másik oldalon, a finanszírozóknál pedig azt látni, hogy egy részük befektetési kényszer alatt működik: kétségbeesve keresik a projekteket, például a szigorú határidőkkel dolgozó uniós társfinanszírozási befektetési programok esetében.

Nem nehéz a Jeremie-programokra asszociálni, de érdekesen alakult az Eximbank hasonló célú programja is. Mennyire torzítja a piacot az aktuális hatalomhoz közeli vállalkozók jelenléte?

Én is úgy tapasztaltam, hogy például a Jeremie első körében ellentmondásoktól hemzsegett a nyertesek kiválasztása, aggályokat vetett fel a kihelyezés módja. De hogy az egyes kritizált szereplők hol fektették be a pénzüket, arról már csak a sajtóból hallottam, mert a piacon, a tényleges befektetésekért folyó versenyben fel sem tűntek. Ők nem azokért a vállalkozókért versenyeznek, akikért mi, nem az újszerű, innovatív vállalkozási ötletek nemzetközi piacán akarják kamatoztatni a forrásaikat. Ezért nem is szűkítik be a lehetőségeinket. A mi portfoliónk alapos szelekció nyomán alakult ki, bőven megállja a helyét a nemzetközi versenyben.

Az 50 millió eurós alappal mekkorát ugrottak hazai, illetve régiós szinten?

Sok olyan alap van a régióban, amelyik 1-1,5 millió euróig fektet be, de az ennél magasabb kategóriában már jóval kevesebben játszanak. A környező országok fejlettségét tükrözi, hogy jelenleg Ausztriában és Csehországban találni ilyen méretű és nemzetközi piacokon befektető alapot. Azzal, hogy Magyarország csatlakozni tudott ehhez a mezőnyhöz, valamelyest közelebb kerültünk a fejlett nyugatias üzleti kultúrákhoz. Még gyorsabb lehet a felzárkózásunk, ha további szereplők tudnak megjelenni itthon.

Lát erre esélyt?

Két hazai alapkezelőről tudok, amelyek nincsenek messze attól, hogy a miénkhez hasonló nagyságrendű finanszírozási képességgel a piacra lépjen.

Abban bízom, együtt be tudjuk bizonyítani, hogy a piaci alapú tőkeprogramok nagyobb lökést tudnak biztosítani az innovációra alapozott vállalkozói szektornak. A Jeremie-programban az uniós pénzt ugyan ki tudták helyezni, de a következő lépés, a nemzetközi tőkebevonás már nem igazán sikerült senkinek. Mi szeretnénk ezt a szerepet felvállalni és a már nagyobbra nőtt, növekedési pályán álló vállalkozások finanszírozását biztosítani. Miközben nem akarunk többet az államtól, csak annyit, hogy ne ölje meg ezeket a kezdeményezéseket, ne temesse ezt az ígéretes szektort a föld alá.

Mi lesz 2020 után, amikor állítólag elapadnak az uniós források?

A mi iparágunkban sokadlagos szempont, hogy az általunk kínáltan túl milyen egyéb, például uniós források érhetők el. A hazai kockázati tőkepiac megteremtésében komoly szerepe volt a 2010-től elérhető uniós forrásoknak. De jól látható, hogy néhány alapkezelő most már képes lesz megállni a saját lábán. Ennél több piaci szereplőre hazai körülmények között valószínűleg nincs is szükség. Amire szükség van, azt ellátják az állami tulajdonú alapok, mint a Hiventures. Az a helyzet, hogy a feltörekvő innovatív cégek és a kockázati tőkebefektetők piacán már most sem prioritás, hogy a továbbiakban mennyi uniós támogatási forrás érhető el. Minket nem azok a vállalkozók érdekelnek, akik arra alapozzák üzleti tervüket, hogy mindenhonnan begyűjtik a pályázati forrásokat. Éppen ezért a szektorunkat nem fogja érdekelni, ha az uniós forrásbeáramlás esetleg lassul 2020 után.

Ez persze nem jelenti azt, hogy általában az országnak, a gazdaságnak és az államnak az uniós források elapadása ne fájna: a magyar gazdaság mesterséges ajzószerekkel feltuningolt állapotban van. A GDP 7-8 százalékának megfelelő uniós forrásbeáramlás mellett 3 százalékos a növekedés. Ha ez a pénz eltűnik, nem lesznek államilag finanszírozott projektek, az erre alapozó gazdasági  szereplőknek sem lesz brüsszeli forrásuk. Abban a pillanatban eljön az igazság órája, mert kiderül, hogy a valós gazdasági növekedés a nullához konvergál, ha az uniós hatásokat kivonjuk. 

Tavaly ősszel a parlament elfogadta, hogy a korai fázisú vállalkozásokat finaszírozók adókedvezményben részesüljenek. Mit érezni ebből?

Nem tapasztaljuk még a hatását. Korán is van ehhez, leghamarabb szeptemberben, októberben mérlegelik majd az adózók, hogy mit kezdjenek az idén keletkező nyereségükkel. Mindazonáltal azt gondolom, hogy az adókedvezmény korlátozott mértékben lehet motiváló. A parlament ugyanis az év végén azt a módosítást is elfogadta, hogy a társasági adókulcs mértéke egységesen  9 százalékra mérséklődjön. Ez önmagában alacsony, így az abból elérhető, befektetésre fordítható megtakarítás is szerény.

A Prezi, a LogMeIn és az Ustream után mi lehet az új sikertörténet?

Az említett hármason kívül is van még nagyszerű magyar innováció, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.  Én ilyennek tartom a Graphisoft, a NavNGO történetét is, vagy ott van az alig ismert miskolci IND. Vagy akár a Wizz Air-sztori is ide tartozik, hiszen a fapados üzleti modell is egy igazi innováció volt.

Nekünk nem feltétlenül az unikornisok, vagy kizárólag a több százmillió dolláros értékelésű vállalatok piacára kell betörnünk. Akkor is elégedettek – nem mellesleg, üzletileg sikeresek – lehetünk, ha nem újabb 4-5 Prezi jön létre, hanem 100-150 olyan cég, amelyik a csúcscégekhez képest ugyan alacsonyabb értékelésű kategóriába tartozik, de ugyanolyan növekedési képességgel rendelkezik. Előnyünk, hogy míg az USA-ban 10 millió dollárral lehet felépíteni egy már szabad szemmel látható céget, ugyanazt itthon 1 millióból is meg lehet csinálni.

Forduljunk rá a közügyekre. Foglalkozik még a politikával, megkeresik mostanában a pártoktól?

 

A mostani politikai élet nem kedvez a magamfajtának.

 

Mert, milyennek kedvez?

 

Azoknak, akik három buta mondatot el tudnak mondani és azzal hergelni tudják a tömegeket. Azoknak, akik lelkiismeretfurdalás nélkül töltik az idejüket a politikában, anélkül, hogy legalább csekély mértékben foglalkoznának az ország dolgaival. Ez, ami most van, nem az én világom. A közügyektől azért teljesen nem fordultam el, az igazán fontos kérdések továbbra is foglalkoztatnak – ha nem is túl gyakran, de olykor azért még publikálok ilyen témákban is. Ha a gazdaság állapotáról kell elmondanom a véleményemet, azt is szívesen elmondom. Nemrég egy aktív parlamenti képviselő keresett meg azzal, hogy mit gondolok az eurózónához való csatlakozásról. No, ez egy releváns kérdés, érdemesnek is tartom, hogy beszélgessünk róla.

Az igazán releváns kérdés szerintem az, hogy kormánypárti volt-e az illető. Mert ha igen, az érdekes fordulatot jelezne a hatalom gondolkodásában.

Erre nem szeretnék válaszolni, és én nem is ezt tartom fontosnak.

Mekkora esélyt ad arra, hogy 2018-ban az ellenzék leváltja az Orbán-kormányt?

E tekintetben valószínűleg a sordódók tömegvéleményét képviselem: a közvéleménykutatók által megkérdezettek nagy része szerint a Fidesz nem fogja elveszíteni a következő választást. Ez az általános közhangulat. A politikában persze semmit nem lehet tökéletesen megjósolni, de a jelenlegi kilátások nem azt sejtetik, hogy radikális változások előtt állunk.

Nem annyira üzleti, mint inkább kulturális befektetés a Művészetek Völgye fesztivál. Mi lenne a válaszuk, ha Mészáros Lőrinc bejelentkezne Kapolcsért azzal, hogy a fesztivál jól illeszkedne az épülő balatoni portfoliójába?

A Művészetek Völgye összetett tulajdonosi szerkezetben, bonyolult viszonyrendszerben működik. A fesztivál addig létezik, amíg a jelenlegi szervezőcsapat tartja a kezében és a helyi közösség támogatja. Ez nem egy olyan érték, amit csak úgy einstandolni lehet. A szervezők tudása nélkül nem működne a fesztivál, ők látják át a közösségi kapcsolatokat, az értékesítés logikáját, a porgramstruktúrát. Strómanokra építve nem lehet sikeres fesztivált rendezni.

És ha az OXO-csoport ajtaján kopogtatna Orbán Viktor földije?

Ugyanez a válaszom. A kockázati tőkebefektetési tevékenység teljes egészében csapatfüggő és csak akkor tud sikeres maradni, ha nem fertőzi meg a politika.

Mit gondol általában a Mészáros Lőrinc-jelenségről?

Ismert a véleményem és semmiben nem változott. A politikai korrupció gazdasági és morális értelemben is kikezdi a társadalmat, tönkreteszi a versenyképességet, civilizációs értelemben rombolja az ország, a nemzet érdekeit. Ha nem érdemeik és tevékenységük alapján nyernek vállalkozók vagy beruházók, ha nem képességi alapon alakul ki a gazdasági elit, hanem a politikai kapcsolatrendszerben elfoglalt helyeik alapján kap lehetőséget bárki, az generációkra behozhatatlan hátrányt jelent az országnak. Ez a politika jóvátehetetlen rombolást végez, hiszen nem csak adott pillanatban okoz pénzügyi, gazdasági károkat és csapolja meg az ország gazdasági tartalékait, hanem teljes felnövekvő generációkat oktat arra, hogy a feltétlen politikai lojalitás, a vak engedelmesség és a gerinctelenség az egyetlen módja az előremenetelnek.
Nyilván nincs olyan periódusa Magyarország modernkori történetének, amikor valamilyen mértékben ne lett volna jelen a politikai korrupció, de én nem ismerek olyan időszakot, amikor ez hivatalos, bevallott, sőt, büszkeségre számot tartó gyakorlat lett volna. 2010 előtt is volt korrupció, miniszterként én magam is több ügyben indítottam eljárást, sőt volt, hogy feljelentést is tettem ha visszáságokra bukkantam. Éppen azért, mert ez akkor még nyilvánosan elítélendő, megvetendő gyakorlat volt, ha sajnálatos módon elő is fordult. Ma ehhez képest hivatalos politika, a kormányzat által nyíltan támogatott jelenség, ahol a tisztességes verseny és döntés a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ebből pedig nem lesz egészséges, felzárkózó társadalom, ennél nagyobb pusztítást nem lehet végezni az országban.

Forrás: http://mfor.hu