Csongrád Megyei Iparszövetség

Véget ér a magyar csoda, ha nem csinál valamit sürgősen a kormány

A közép- és kelet-európai országok óriási hasznot húztak az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai országokkal való egyre szorosabb gazdasági integrációból, azonban az a növekedési modell, aminek ez a nagy felzárkózás volt köszönhető, a jövőben nem lesz tartható – foglalja össze a jelenlegi helyzetet az Economist elemzése. A régiós országok nyugati vállalatoktól (és ezen keresztül az exporttól), valamint az EU-s forrásoktól való függősége kiszolgáltatottá tette őket, ezért mihamarabb szükség van egy új növekedési modellre való átállásra, ami az összeszerelő-műhely és back office státuszából az innovatívabb, magasabb hozzáadott értéket képviselő ágazatok felé mozdítaná el a térségi államokat. A három kulcsszó az innováció, az oktatás és a diverzifikáció. 
 

Sok ország, ugyanaz a recept


Az Economist cikke azzal kezdődik, hogy párhuzamot von a közép- és kelet-európai országok elmúlt bő két és fél évtizede produkált gazdasági fejlődésében, amelyben kulcsfontosságú szerepet játszottak a nyugat-európai nagyvállalatok, elsősorban az autóipari cégek. A fejlődési recept leegyszerűsítve három lépésből állt:
 

  • A külföldi nagyvállalatok rengeteg tőkét hoztak be az országba, amiből helyi gyártóüzemeket hoztak létre. Az autóipari óriásokkal együtt megjelentek a nagy autóipari beszállítók is.
  • Az olcsó munkaerő felhasználásával előállított termékeket a nyugati országokban értékesítették, így a keleti országok erősen függővé váltak az exportkereslettől.
  • A szóban forgó nagyvállalatok jelentős támogatást kaptak a helyi kormányoktól, akár infrastrukturális fejlesztési projektek (a kormány modern úthálózatot húzott fel a leendő gyár közelében, hogy az hatékonyan be tudjon kapcsolódni az európai gazdaság vérkeringésébe), akár adókedvezmények formájában. Ebben sokat segítettek az EU-s pénzek is, hiszen a kohéziós pénzek egy része az infrastruktúra fejlesztésére ment el, ami a nyugati nagyvállalatoknak is kapóra jött.

Eddig sikeresnek bizonyult a recept


A külföldi tőke által vezérelt gazdaságfejlesztési modell a '90-es évektől kezdve mostanáig sikeres volt, hiszen a közép- és kelet-európai gazdaságok jelentős életszínvonal-javulást tapasztalhattak ezen időszak alatt. 

 

Véget ér a magyar csoda, ha nem csinál valamit sürgősen a kormány


Az egyes országok között ugyanakkor jelentős eltérések voltak: a Balti országok és Szlovákia kiemelkednek a mezőnyből, míg Magyarország összességében a gyengébben teljesítő országok közé tartozik, hiszen a '90-es évek közepén régiós társaink nagy részét magunk mögött tudtuk, azóta viszont többen is megelőztek minket.

Ez az összesített képen azonban nem változtat: a régiós országok érdemben közelebb kerültek a nyugati országok életszínvonalához. Ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy rövid távon kitart ez a lendület.

Az IMF várakozásai szerint idén átlagosan 4%-kal növekedhet a közép- és kelet-európai országok GDP-je, ami kétszerese annak, amit a kontinens nyugati felétől vár a szervezet. Ráadásul a jelenlegi növekedési ciklus szerkezetében sokkal fenntarthatóbb, mint ami a 2007-2008-as válságot megelőzte, amikor csúnya vége lett az olcsó devizahitelek (elsősorban svájci frank) által fűtött, fogyasztásbővülésen keresztüli növekedésnek. Bár most is a lakossági fogyasztás adja a növekedés oroszlánrészét, a háttérben a növekvő bérek állnak, nem pedig a rohamos eladósodás.

Az építőipari cégeknek is nagyon jól megy most, hogy a szektor átlagosan kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a GDP, nyilatkozta az Economist-nak Thomas Birtel, a Strabag építőipari nagyvállalat vezére.

Az építőipar mellett a szolgáltatói szektor is kiveszi a részét a jelenlegi bővülésből, legalábbis sokkal inkább, mint a válság előtti időszak alatt. A nyugati bankok és pénzügyi szolgáltató cégek előszeretettel helyezik ki támogató, back office tevékenységüket keletre. Sőt, az utóbbi időben egyre több alaptevékenységhez kapcsolódó (front office) pozíció is nyílik ezekben az országokban, igaz, az elemzés itt elsősorban Lengyelországot emeli ki, ahol olyan óriások, mint a JP Morgan, a Goldman Sachs, vagy a McKinsey is egyre szívesebben kínálnak ilyen álláslehetőségeket.
 

Minden csoda három napig tart


Bár a jelenlegi növekedés sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezetben zajlik, mint a válság előtt, ráadásul a rövid távú kilátások is biztatók, van azért miért aggódni. A cikk három tényezőt sorol fel:
 

  • a helyi kkv-k gyenge innovációs képességét,
  • a kedvezőtlen demográfiai kilátásokat,
  • illetve a külföldi (elsősorban német) gazdasági szereplőktől való túlzott függőséget.

Az első problémát jól mutatja, hogy általában nagyon kevés helyi vállalat tud bekapcsolódni a nagy nyugati cégek ellátásláncába.
 

A régió nagy része Nyugat-Európa összeszerelő-műhelyévé és back office-ává vált.


– fogalmaz Richard Grievson, a WIIW osztrák agytröszt szakértője, aki arra figyelmeztet, hogy ugyan a nyugati cégek által behozott tőke eddig nagyban hozzájárult a régió növekedéséhez, ez a jövőben kevés lesz a további fejlődés biztosításához.

Az érintett országoknak többet kellene kutatás és fejlesztésre és oktatásra fordítania, emellett a vállalatok működését megkönnyítő reformokra, szerkezeti reformokra lenne szükség a termelékenység növelése érdekében, ami elengedhetetlen feltétele a nyugati országokhoz való felzárkózásnak.

Ez alapvetően egy hosszabb távú probléma, aminél van egy sokkal égetőbb, rövid távú kérdés: az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerőhiány, ami elsősorban a szakképzett munkavállalókat érinti.
 

 

Véget ér a magyar csoda, ha nem csinál valamit sürgősen a kormány

 

 


A hiány az egész régiót érinti, nem csak Magyarországot, igaz, nálunk a legrosszabb a helyzet. Már most is rengeteg munkavállaló hiányzik a gazdaságból, a szűkülő munkaerő-kínálat pedig lefelé húzza az ország növekedési potenciálját. A jövőben ráadásul csak rontani fog a helyzeten az elöregedő társadalom és a fogyó népesség miatt csökkenő foglalkoztatottság.

A termelékenyebb, magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé történő elmozdulás segíthetne az elöregedő társadalom problémájának orvoslásában, hiszen így hosszú távon is tarthatóvá válna az a bérnövekedés (a vállalati profitok erodálása nélkül), ami a növekvő idős populációs eltartásához szükséges. Ehhez azonban a szakképzés fejlesztésére és hatékonyabb oktatásra lesz szükség, hiszen csak így valósítható meg az a cél, hogy a régiós országok feljebb lépjenek a globális ellátási láncon belül, kitörve ezzel a közepes jövedelmi csapdából.

A régiós országok gazdaságainak diverzifikálása két okból is fontos lenne. Egyrészt a túlzott exportfüggőség fokozottan kiteszi őket a világgazdaság ciklikus ingadozásának, aminek most, Donald Trump kereskedelmi háborús fenyegetései között különösen nagy jelentősége van. A másik ok, hogy a következő EU-s forrásciklusban a keleti országok lesznek az új forrásallokáció nagy vesztesei, a visszaeső támogatásból fakadó negatív gazdasági hatást pedig mással kell majd ellensúlyozni. 

Véget ér a magyar csoda, ha nem csinál valamit sürgősen a kormány