Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Óriási szükség van a kormány mestertervére – Állva hagy minket Európa, ha nem teszünk valamit

2018. augusztus 7.

Bár 2000 és 2016 között az összes európai feltörekvő ország közelíteni tudott a nyugat-európai fejlettségi szinthez, az egyes felzárkózási pályák között nagy eltérések voltak, Magyarország pedig igencsak a sor végén kullogott – derül ki az Európai Központi Bank konvergenciával foglalkozó elemzéséből. Az EKB tanulmánya sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek a gyors és tartós felzárkózáshoz szükségesek, ezek alapján pedig van még mit tenniük a magyar döntéshozóknak, ha a kormányzati célnak megfelelően a 2020-as évek végére érdemben közelebb akarunk kerülni az Európai Unió átlagos életszínvonalához. 
 

Készül a mesterterv!

A magyar gazdaságpolitika az új kormányciklus egyik, ha nem a legfontosabb feladataként a versenyképességi fordulat végrehajtását – vagy legalábbis az ehhez szükséges alapok létrehozását – nevezte meg. A cél, hogy a magyar gazdaság tartósan gyorsabb növekedési pályára álljon, ugyanis csak így érhető el, hogy a következő két évtizedben érdemben meg tudjuk közelíteni a nyugat-európai országok átlagos életszínvonalát. A felzárkózás feltételeinek megteremtéséhez fontos támpontot jelent a Magyar Nemzeti Bank július 10-én közzétett, 180 pontos javaslatcsomagja, amelyet a Nemzeti Versenyképességi Tanács számára készítettek.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a versenyképesség növelését célzó reformok megvalósítása nélkül Magyarország további felzárkózása nem biztosított, ezzel pedig könnyedén a közepes fejlettség csapdájában ragadhatunk.
 

Az Európai Központi Bank nemrég kiadott egy elemzést, amely a fejlődő európai országok 2000 és 2016 közötti, illetve potenciális jövőbeli felzárkózásával foglalkozik. Az átfogó tanulmány alapvetően három országcsoportot különböztet meg (az ábrákon ezek alapján lehet majd könnyebben eligazodni):
 

• az időközben euróövezeti taggá vált országokat (az ábrákon Euro area NMS meghatározás tartozik hozzájuk),
• a nem euróövezeti tagokat (Non-euro area NMS – ide tartozik Magyarország is),
• illetve a nyugat-balkáni országokat.

 

Jelentős felzárkózás történt 2000 és 2016 között, de nagyok az eltérések az országok között

Az EKB elemzése kiindulási pontként megállapítja, hogy az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt (PPP) GDP alapján a fejlődő európai országok a fent említett bő másfél évtizedes időszak alatt közelíteni tudtak a jelenleg 28 tagú Európai Unió átlagos életszínvonalához, azonban az egyes országok esetében jelentős eltérést tapasztalhattunk a reálkonvergencia tekintetében. 

Klikk a képre!

 

Az ábrán látszik, hogy a vizsgált időszakban az EU-ban éves átlagban alig több mint 1%-kal nőtt az egy főre jutó PPP GDP, miközben a balti államok, Románia, Bulgária és Albánia rendre 4% feletti növekedést tudott felmutatni ezen a téren, vagyis ők voltak azok, akik a leggyorsabban zárkóztak fel a nyugathoz. A másik oldalon viszont Szlovénia, Horvátország és Magyarország sokkal visszafogottabb ütemben tudott növekedni, vagyis a konvergencia is jóval lassabb volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leggyorsabb konvergenciát produkáló országok életszínvonala az ezredforduló idején jóval a magyar alatt volt (a szlovénról nem is beszélve), ami a béta konvergencia fogalma értelmében magasabb növekedési pályát vetít előre a számukra (az alacsonyabb kiinduló jövedelemi szint persze önmagában nem garancia a gyorsabb felzárkózásra, hiszen abban egyéb, országspecifikus tényezők is szerepet játszanak).

Amellett, hogy a vizsgált országok eltérő felzárkózási pályát futottak be 2000 és 2016 között, még egy fontos megállapítást tesz az elemzés: a válságot megelőzően az országok többségében sokkal gyorsabb volt a felzárkózási folyamat, ami a 2008-at követően érdemben lelassult. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: az ábra az egyes országok az EU-s átlaghoz viszonyított fejlettségét mutatja (PPP GDP alapján) 2000-ben (narancssárga pont), 2008-ban (citromsárga pont) és 2016-ban (kék oszlop).

Az ábrán látszik, hogy Szlovákia, Litvánia és főleg Lengyelország ebből a szempontból kilógnak a sorból, hiszen 2008 után is folytatták relatíve gyors felzárkózásukat.
 

Magyarország esetében az olvasható le, hogy 2008 és 2016 között alig kerültünk közelebb az EU átlagos fejlettségi szintjéhez (2016 végén 70% körül álltunk az egy főre jutó PPP GDP alapján), ami szintén azt igazolja, hogy reformokra van szükség, ha azt akarjuk, hogy a következő évtizedekben érdemben meg tudjuk közelíteni az EU átlagos fejlettségét.

Ezt jól mutatja az EKB a következő ábra is. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: az ábra az egyes országok 2010 és 2016 közötti éves átlagos egy főre jutó PPP GDP-növekedési ütemét (kék oszlop), valamint azt ábrázolja, hogy mekkora éves növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy 2025-re (citromsárga pont), 2030-ra (narancssárga pont), illetve 2035-re (zöld pont) az EU átlagos fejlettségi szintjére kerüljenek. A tanulmány 1,2%-os éves átlagos növekedést feltételez az EU-nak, ez alapján kerültek kiszámításra az adatok.

Itt látszik csak igazán, milyen durva eltérések vannak az egyes országok fejlettségi szintjei és felzárkózási dinamikái között.
 

• Litvánia az egyetlen olyan ország, amelyik az EKB számításai szerint – ha tartani tudja 2010 és 2016 közötti növekedését – már 2025 előtt utolérheti az EU-t az egy főre jutó (PPP alapú) GDP tekintetében. Ez egészen elképesztő tempójú felzárkózásra utal, hiszen jelenleg 77% körül állnak.
• Észtország és Szlovákia a 2010 és 2016 közötti növekedését tartva 2030-ra, Lettország és Lengyelország pedig 2035-re érheti el az EU átlagos fejlettségi szintjét.
• Horvátországnak, Szlovéniának és Bulgáriának kéne a legjobban összeszednie magát, hiszen az elmúlt évek gazdasági teljesítménye alapján növekedésük jócskán elmarad attól, ami a gyors felzárkózáshoz szükséges lenne. Igaz, Szlovénia már így is 80% felett áll az EU-s fejlettség átlagában, szóval inkább a horvátoknak és a bolgároknak van ezen a téren házi feladata.
• Magyarország esetében elmondható, hogy a lassabb felzárkózók közé tartozunk, hiszen ahhoz, hogy 2035-re elérhessük az EU átlagos fejlettségét, az egy főre jutó PPP GDP-nek éves átlagban körülbelül 3%-kal kellene nőnie, szemben a 2010 és 2016 közötti 2% körüli dinamikával. Ahhoz, hogy már 2030-ra utolérhessük az EU-t, közel 4%-os éves átlagos egy főre jutó GDP-növekedésre lenne szükség.

Itt érdemes egy pillanatra megállni és összevetni ezt az előrejelzést az MNB javaslatcsomagjában felvázolt pályával. Utóbbiban fő összehasonlítási alapként Ausztria szerepel: a dokumentum azt állítja, hogy amennyiben a reformoknak köszönhetően az éves átlagos GDP-növekedést a következő közel másfél évtizedben 4,4%-ra tudja emelni a kormány, akkor 2030-ra Ausztriához viszonyított relatív fejlettségünk 86%-os lesz, szemben az alappálya esetén becsült 59%-kal. Jelenleg az osztrák fejlettségi szint az EU 128%-a.

Ha azt feltételezzük, hogy ez körülbelül így is marad 2030-ig (néhány százalékpontos csökkenés valószínűsíthető, hiszen alapesetben a többi ország is zárkózik fel az osztrákokhoz), akkor Magyarország 4,4%-os éves GDP-növekedés mellett(a magyar népesség és a munkaképes korú lakosság csökkenése miatt ez kicsivel nagyobb egy főre jutó GDP-bővülést eredményezne) az EU-s átlagfejlettség 110%-ára kellene, hogy kerüljön. Az Európai Központi Bank becslése alapján 4,5% körüli egy főre jutó GDP-növekedéssel valamikor 2027 környékén érhetnénk el az EU-s átlagot. Ebből kiindulva az MNB várakozása kicsit talán optimista, azonban nem tér el érdemben az EKB tanulmányában szereplő megállapítástól.
 

Ennél azonban sokkal fontosabb kérdés, hogy miként érhető el (és tartható fenn) egy ilyen növekedési pálya, ami a gyors felzárkózást biztosítaná.

 

Utánaszámoltak az EKB szakértői

Szükség van tehát egy receptre, amivel a tartós és gyors felzárkózás megvalósítható. Ehhez az EKB szakértői elvégeztek néhány számítást.
 

• Első lépésként a szakirodalom alapján kiválasztottak néhány olyan változót, amelyek a gazdasági növekedés szempontjából relevanciával bírnak, mint például a kereskedelmi nyitottság foka, a GDP-arányos beruházási ráta, az egy millió főre jutó szabadalmak száma, a munkaképeskorú lakosság és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, illetve az intézményi rendszer minősége (ehhez a World Bank World Governance Index index nevű mutatóját használták fel, ami többek között a szabályozói környezet minőségéből, a kormányzati hatékonyságból, a korrupcióból és a jogállamiság tényezőkből tevődik össze). A cél az volt, hogy minél több területről merítsenek változókat: legyenek olyan mutatók, amelyek a növekedést a munka (mint termelési tényező) oldaláról ragadják meg, de olyanok is, amelyek a tőkét érintő folyamatokról, illetve a termelékenység alakulásáról árulnak el információt.
• Második lépésként összegyűjtötték az egyes országok fenti változókra vonatkozó adatait 2000 és 2016 között, majd regressziószámítás segítségével meghatározták, hogy az egyes magyarázó változók hogyan befolyásolták a GDP-növekedés, vagyis az eredményváltozó alakulását.
• Összesen öt különböző számítás végeztek, amelyekben változtatták például a vizsgált országok körét (a második modellben kihagyták a nyugat-balkáni országokat), a GDP növekedést kiigazították egy ciklikussági tényezővel, illetve olyan módszertani simításokat végeztek, amelyekkel igyekeztek kizárni a helytelen következtetések levonásának esélyét.

Összességében a különböző számítások megközelítőleg azonos eredményt adtak, vagyis az egyes magyarázó változók hasonló mértékben befolyásolták a GDP alakulását. Az egyes változókhoz tartozó együtthatókat megvizsgálva az EKB szakértői levonták a következtetéseket, hogy mire van szükség egy országnak a sikeres felzárkózáshoz.
 

Kellenek a beruházások

A közepes fejlettségi csapda a termelékenység növelésével kerülhető el, ami kellő mennyiségű beruházás nélkül nem valósítható meg. A válságot követően a térségi országok konvergenciafolyamatának lassulása részben abból adódott, hogy a beruházási aktivitás érdemben visszaesett. A visszaesés oka, hogy 2008 előtt a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségű külföldi tőke áramlott a térségbe, részben ez volt felelős az időszak építőipari fellendüléséért. A válságot követően azonban a túlzott hitelezésre és külföldi tőkére épülő ágazat összeomlott, már nem áramlott annyi tőke az országokba, a GDP-arányos beruházási ráta pedig emiatt érdemben csökkenni kezdett, ami így közelebb került a belföldi megtakarítási rátához.

A történet tanulsága, hogy ugyan szükség van a külföldi tőke beáramlására a beruházások megvalósítása, és így a növekedés támogatása érdekében, amennyiben viszont nem olyan helyre kerül ez a pénz, ami az adott ország hosszú távú növekedési potenciálját emeli, hanem buborékok kialakulását segíti elő, az komolyan hátráltathatja a felzárkózást.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy az EKB szakértőinek számítsa szerint ugyan a magasabb beruházási ráta gyorsabb növekedéssel párosult (vagyis pozitív volt a kapcsolat a két tényező között), a beruházási ráta egy százalékpontos emelkedése nem hozott olyan jelentős többlet GDP-növekedést (hiszen például az építőiparba áramló jelentős külföldi tőke miatt felfúvódó ingatlanpiaci buborékoknak később meglett a böjtje és évekre visszavetették a fejlődést).
 

Legyen hatékonyabb az intézményrendszer, kevesebb a korrupció

Az igazán sikeres országokban a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben javult az intézményi keretrendszer minősége, legalábbis a World Bank World Governance Index mutatója (WGI) alapján. A kormányzati hatékonyság növelése, a korrupció csökkenése, a jogállamiság erősödése, illetve a szabályozói környezet minőségének javulása egyaránt pozitívan járult hozzá a konvergenciához.
 

A WGI egy komplex indikátor, ami egy ország intézményrendszerét sok szempont szerint értékeli, köztük a politikai stabilitás, elszámoltathatóság és transzparencia, kormányzati hatékonyság, szabályozói környezet minősége, illetve a jogállamiság érvényesülése alapján.

A következő ábrán látszik, hogy a legsikeresebb felzárkózók, vagyis a balti országok és Szlovákia (kék vonal) érdemben megközelítették az EU-átlagot (zöld vonal) az intézményrendszer minőségét illetően, miközben a nem euróövezeti feltörekvő országok, köztük Magyarország (citromsárga vonal) nem tudott az utóbbi években közelíteni az átlaghoz. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: az intézményrendszer minőségének változása a World Bank WGI indikátora alapján.

 

Minél gyorsabban kell a termelékeny ágazatok felé elmozdulni

Az intézményi keretrendszer javulása mellett az is fontos szerepet játszott a konvergenciában, hogy az adott országban milyen gyorsan valósult meg a mezőgazdaságból más, termelékenyebb ágazatok felé történő munkaerő-átcsoportosítás. A magasabb hozzáadott értéket jelentő, termelékenyebb ágazatok irányába való elmozdulás azért is kulcsfontosságú a jövőbeli felzárkózás szempontjából, mivel a régió többnyire kedvezőtlen demográfiai trendje miatt a munkaképes korú lakosság csökkenésével kell számolni, vagyis a kieső munkáskezeket a termelékenység növelésével (illetve, ahol mód van rá, az aktivitási ráta emelésével) kell pótolni.

A következő ábrán látszik, hogy a legtöbb térségi országban már 2000-ben (vagy az 2000-es évek elején) tetőzött a munkaképes korú lakosság aránya az össznépességen belül, a következő másfél évtizedben pedig mindenhol a 15-64 éves korosztály arányának visszaesése várható. Márpedig a konvergenciatényezőket számszerűsítő modell szerint szignifikáns magyarázóerővel bír a munkaképes korú lakosság aránya a GDP-növekedés tekintetében, vagyis a kedvezőtlen demográfiai helyzet a jövőben egyre jobban hátráltathatja a felzárkózást. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: a 15-64 év közötti korosztály aránya a teljes lakosságon belül 2000-ben (citromsárga pont), 2016-ban (kék oszlop), illetve 2030-ban (narancssárga pont, World Bank becslés).

 

Javítani kell a versenyképességet

A tanulmány megállapítja, hogy az igazán sikeres felzárkózók sokat javítottak versenyképességükön a vizsgált időszakban. Ezt az egyes országok világexporton belüli részesedésének alakulásával mérték. Az alapvető logika világos: minél versenyképesebbé vált egy ország, annál nagyobb szeletet tudott kihasítani magának a világkereskedelemből. Ebben a tekintetben lenne hova javulnunk, az EKB elemzése ugyanis kiemeli, hogy miközben Magyarország az egyik legnyitottabb ország a külkereskedelem szempontjából, 2004 és 2016 között nem tudta növelni világexporton belüli részesedését, vagyis nem javult a versenyképességünk. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: az egyes országok világexporton belüli részesedésének változása 2004-hez képest (a 2004-es részesedés jelenti a 100-as értéket).

A fenti ábrán látszik, hogy egyedül Horvátország exportpiaci részesedése esett vissza a vizsgált időszakban, Magyarország mellett pedig Szlovéniáé stagnált. Eközben például Románia több mint megkétszerezte részesedését.
 

Oktatás, innováció

Korábban már volt róla szó, hogy a termelékenység növelése szükséges ahhoz, hogy a régiós országok ne kerüljenek bele a közepes fejlettségi csapdába, és folytathassák felzárkózásukat a nyugati országokhoz. A térségi demográfiai folyamatok csak ráerősítenek erre a kényszerre. A termelékenység növeléséhez elengedhetetlen a rendelkezésre álló humántőkével való minél hatékonyabb gazdálkodás, amelynek alapja az oktatás fejlesztése. Bár a humántőke fejlettségét nem könnyű számszerűsíteni, az EKB elemzése a 25 év feletti, felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát veszi alapul. Számításaik szerint statisztikailag szignifikáns jelentősége van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának a GDP-növekedésben, vagyis a diplomások magasabb aránya pozitívan járult hozzá a felzárkózási folyamathoz.

Magyarország ebben a tekintetben nem áll rosszul, azonban Litvánia és Lettország (a legsikeresebb felzárkózók) még így is köröket vernek ránk. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: a legalább alapfokú (bachelor) diplomával rendelkezők aránya a 25 éven felüli népességen belül (2015-ös adat).

Az oktatás mellett a versenyképesség és a termelékenység növelése szempontjából fontos tényező az innováció is. Az EKB szakértői ezzel kapcsolatos számításaikhoz a lakosság arányában benyújtott szabadalmak számának változását vették alapul. 

 

Klikk a képre!

 

Megjegyzés: az egy millió főre jutó szabadalmak száma 2000-ben és 2016-ban.

Bár a kapcsolat pozitív volt az innovációs hajlandóság és a GDP-növekedés (ezáltal a konvergencia) között, az nem volt olyan erős, mint az oktatás, a versenyképesség, vagy a munkaképes korú lakosság alakulása esetében. Ennek ellenére nem elhanyagolható tényező.
 

Csak ne adósodjunk el túlzottan!

A regressziós számítás azt az eredményt adta, hogy a gazdaságban lévő (GDP-hez viszonyított) hitel mennyisége GDP-növekedéshez viszonyított kapcsolata negatív volt, vagyis minél jobban el volt adósodva egy ország, annál lassabb volt a felzárkózási folyamat. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy azon térségi országok, amelyekben a magánszektor a válság előtt jelentős adósságtömeget halmozott fel (ilyen volt Magyarország is), a válságot követően durva kiigazításon mentek keresztül, amely évekre visszavetette fejlődésüket. Fontos hangsúlyozni, hogy itt a meglévő magas hitelállomány volt az, ami negatív hatást gyakorolt a növekedésre, az alacsony eladósodottság melletti hitelezés élénkülés alapvetően pozitívan járult hozzá a konvergenciához.

Forrás: Portfolio