Csongrád Megyei Iparszövetség

Válságot vár szeptemberre a kormány. Lehet, hogy már tudnak valamit?

A kormány egyszerre dicsekszik a magyar gazdaság sikereivel és vizionál visszaesést, Gulyás Gergely pedig szintet lépett, amikor szeptemberre válságot jósolt. Hol az igazság?

Kisebb válság akár már szeptemberben beüthet – ezzel indokolta Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón azt, hogy a kormány miért nem fontolgatja a személyi jövedelemadó egy számjegyűre csökkentését, miközben arra egy hete az a Magyar Nemzeti Bank tett javaslatot, amelyet nehéz lenne kormányellenességgel vádolni.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentését „megbízható szakértői véleményekre” alapozta, ezért mi is azzal próbálkoztunk, hogy az általunk megbízhatónak tartott szakértőknek tettük fel azt a kérdést:

  • valóban lesz válság?
  • és tényleg szeptemberben?

Mielőtt válaszaikat értékelnénk, inkább bemutatjuk, milyen környezetben is várjuk azt a válságot, amelyről már Orbán Viktor is többször beszélt – igaz, pontos időpont említése nélkül.

Nézzük, hol is tart most a magyar gazdaság:

Februárban előbb a Standard & Poor’s, egy héttel később pedig a Fitch minősítette fel Magyarországot – és ezek a lépések senkinek nem okoztak meglepetést.

A hitelminősítők ráadásul a külső sérülékenység csökkentése (elsősorban a devizaadósság leépítéséről van szó) miatt meg is dicsérik a magyar kormányt, és inkább politikai kockázatokat látnak az országban. Úgy látják, hogy ha valami, akkor az olyan körülmények hathatnak ki elsősorban a befektetői magatartásra, mint például a közigazgatási bíróságok miatti vita, vagy a Magyarországgal szembeni, hetes cikkely szerinti uniós eljárás. Varga Mihály pénzügyminiszter mindenesetre azt közölte február végén: Újabb külföldi befektetéseket vonzhat Magyarországra a felminősítés.

A befektetőket pedig láthatóan nem érdeklik a kockázatok: a BMW óriásbefektetésével együtt tavaly összesen 4,3 milliárd eurónyi működőtőke magyarországi beruházásáról született döntés – erről a kormány befektetésösztönző hivatala, a HIPA számolt be nemrég.

A beruházások összességében 17 százalékkal növekedtek tavaly, a boomból kiveszi a részét az építőipar is, ahol rég nem látott növekedés mutatkozik, és ez kitarthat még jó ideig. Szakértők szerint ennek inkább az szabhat határt, hogy nincs elég szakember az országban, a kereslet kevésbé, pláne, hogy a csokot is fokozatosan szélesebb körre terjeszti ki a kormány.

Az ingatlanpiac erősödését az is támogatja, hogy a lakosság minden korábbinál magasabb tartalékkal rendelkezik: az MNB friss adatai szerint majdnem ötezer milliárd forintot tartanak a magyarok a párnacihában – vagy legalábbis nem lekötött betétekben. Ezt pedig a Pénzügyminisztérium szerint „kimagasló” béremelések tovább erősítik. „Több mint 70 százalékkal nőttek a nettó bérek 2010 óta” – közölte a tárca a legutóbbi kereseti statisztika publikálásakor.

Ennek legláthatóbb jele a fogyasztás növekedése, amely ahhoz is hozzájárult, hogy a GDP tavaly kiemelkedő tempóban növekedett. Március elején pedig kiderült, hogy még annál is gyorsabban, mint az első adatok alapján becsülték: 5 százalékkal.

És ez a tempó jelentősen lassulhat idén (a kormány 4 százalék körüli, az Európai Bizottság 3,4 százalékos bővülést vár), nagy probléma azért nincs. Mivel az uniós támogatások várhatóan az elmúlt években tapasztalt ütemnél gyorsabban érkeznek, javulhat a pénzforgalmi egyenleg, és a korábbinál gyorsabban csökkenhet az államadósság is – elemzők már azt sem tartják kizártnak, hogy teljesülhet az a terv, hogy akár már 2021-re, de legalábbis a ciklus végére az uniós határértékre, 60 százalékra eshet vissza az adósságszint.

Akkor miért kell riogatni?

A külső körülmények romlása nem fikció: a Donald Trump kormányzata és Kína közötti kereskedelmi háború veszélye még nem múlt el, ami tovább növelheti azt a kockázatot, amit önmagában a pekingi gazdaságpolitika rejt magában. Csütörtökön napvilágot látott egy tanulmány, amely azt állítja, a kínai GDP valójában 12 százalékkal alacsonyabb, mint amennyit a helyi statisztikusok állítanak, és az elmúlt években rendre 2 százalékkal „túlbecsülték” a növekedés mértékét is.

Az euróövezetért elsősorban az óriási, a GDP 130 százalékát kitevő olasz államadósság miatt érdemes imádkozni, de a német gazdaság lassulása is aggodalomra adhat okot. És akkor még nem beszéltünk a Brexitről, amely önmagában nem feltétlenül jelentene gazdasági kockázatot, ám az, hogy három héttel a tervezett időpont előtt még szó szerint semmit nem tudni arról, hogyan és mikor zajlik le a britek kilépése az EU-ból, finoman szólva nyugtalanító a piac számára. Az is igaz ugyanakkor, hogy a két előbbi országban olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek őszre épphogy elindíthatnak egy kilábalást, és várható, hogy addigra valamilyen módon rendeződik a Brexit ügye is.

Igaz, azonban az is, hogy amikor csütörtökön Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke kiállt, és az európai gazdaságot övező bizonytalanságok és a lanyha növekedésre hivatkozva bejelentette, hogy csúszhat a monetáris szigorítás, és felélesztenek egy refinanszírozási programot is, az nem az optimizmust tükrözte.

De nem is a válságot, hanem az óvatosságot.

Valószínűleg erről lehet szó a kormány esetében is, bár a Fidesz-KDNP nem az olasz bankok fizetőképessége vagy a német autógyártók amerikai kitettsége miatt aggódik, hanem azért, mert idén két, az európai parlamenti és az önkormányzati választást is végig kell vinnie, és a csok kibővítésén vagy az első házasoknak járó kamatmentes hitelen túl aligha tud nagyot dobni. Emlékezhetünk: már a tavalyi költségvetés tervezésének is azzal futott neki a kormány, hogy az újraválasztott miniszterelnök Kötcsén válságot vizionált, és ezzel indokolta, miért nem várható költekezés.

Elemzők persze abban is egyetértenek: az óvatosság teljesen helyénvaló – ahogy a jegybank erre inti a hitelfelvevő magánszemélyeket, az Európai Bizottság is erre inti a magyar kormányt. És most Gulyás Gergely mindenkit, aki 9 százalékos szja-t vagy netán az egészségügy gyors rendbetételét várja.

A szeptember tehát inkább arra utalhat, ami előttünk áll: március-április során a 2020-as költségvetés kidolgozását, majd az év első felében annak elfogadását. Júliusban az új Európai Parlament felállását, ősszel pedig remélhetőleg az új uniós döntéshozatali rendszer beindulását. No és persze az önkormányzati választásokat, ahol valami nagyot kellene dobni. De jó eséllyel ez legfeljebb egy újabb élelmiszer áfájának a csökkentése lesz, nem az egy számjegyű szja.

Forrás: HVG