Csongrád Megyei Iparszövetség

Az erőltetett béremelés káros Magyarországnak

Nem csak a német autógyártókat állítja új helyzet elé, hogy a mostani húszas-harmincas generáció másként gondolkodik a közlekedésről, és általában a világról, mint az idősebbek. Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország vezérigazgatója szerint tetten érhető az üzleti életben a politikai megosztottság, ami káros, mint ahogy a megalapozatlan bérkövetelések is azok. Interjú.

  • Már az üzleti döntésekben is tetten érhető a politikai megosztottság, pedig ennek nem volna helye, mert nem segíti a helyes döntések meghozatalát – mondja a PwC vezérigazgatója.
  • Szerinte leállítani nem fogják itteni beruházásaikat a német autógyártók, legfeljebb csúsznak valamennyit a projektek, de a cégeknek fel kell készülniük a fiatalabb generációk korábbitól elütő közlekedési igényeire. 
  • Lőcsei Tamás szerint nem lehet a termelékenységet meghaladó béremelésre kényszeríteni a vállalatokat, józan belátásra van szükség.
  • A PwC szokásos éves vezérigazgatói felmérését szolgáló interjúkban az oktatás és az egészségügy reformja mellett szóba kerül a gazdasági erőviszonyok átalakulása, a TOP 100-as listák új szereplői is.

Beszélgetésünk előtt került sor Donald Trump és Orbán Viktor csúcstalálkozójára, amelynek politikai vetületeit már alaposan kitárgyalták a sajtóban, de mit üzen egy ilyen esemény az üzleti világ számára?

Kettős üzenete van. Egyrészt azt üzeni, hogy Magyarországot számon tartják az Egyesült Államokban. A médián keresztül azt látja az üzleti világ, hogy Magyarország miniszterelnökét a világ első számú gazdasági hatalmának vezetője fogadja. Ez mindenképpen pozitív. De elképzelhető egy negatív visszacsatolás is: akik nem szimpatizálnak az Egyesült Államok elnökével, azokra is hasonló szemmel néznek, akiket Trump a Fehér Házban fogad. Ez a megosztottság sajnos jelen van az üzleti életben, amit én károsnak tartok.

 

Lőcsei Tamás vezérigazgatóLőcsei Tamás vezérigazgató

 

Pontosan milyen megosztottságra gondol?

Politikai alapúra. A cégek szintjén nem is, de egyes emberek véleményeiben visszatükröződnek ezek a gondolatok. Ebből következően nem biztos, hogy teljesen racionális alapon cselekszenek.

Azt állítja, hogy az üzleti döntésekben is megmutatkozik az a politikai megosztottság, ami a közvéleményre jellemző?

Igen, már ilyen összefüggésben is megjelenik ez a fajta mérlegelés. Szerintem ez félrevezető, nem szolgálja a helyes gazdasági döntés meghozatalát, hogy szekértáborokba próbálják sorolni adott esetben az egyes államok vezetőit. Nem erről kellene szólnia az üzletnek. Hallani olyan hangokat, hogy a csúcstalálkozóra az Európai Unió elleni összefogás jegyében került sor, vagyis az unió ellen szövetkeztek. Ez nagyon túlzó értelmezés. Semmi értelmét nem látom annak, hogy valaki Magyarország jövőjét az unión kívül gondolja el. Nekünk az EU-n belül van a helyünk.

Akkor is, ha végül csak kilépnek a britek, és ezen elbuzdulva további, az EU szempontjából meghatározó államok döntenek hasonlóan? Akkor már el lehet merengeni ezen?

Persze, el lehet képzelni teljesen szélsőséges helyzeteket, amelyek az unió, mint politikai közösség szétszakadásához vezetnek, de reálisan nézve Magyarországnak az EU-n belül kell maradnia.

Az előző hét másik, fontos gazdasági relevanciájú híre volt, hogy a német autógyártók – Daimler, BMW – leállíthatják az itteni befektetéseiket. A PwC az egyik legnagyobb globális tanácsadó cég, mélységében látják át az üzleti világot, rengeteg információ fut át a cégen. Várható volt a világgazdasági tendenciák alapján, hogy ezek a vállalatok felülvizsgálják a beruházásaikat?

Ez egy nagyon érzékeny téma. Már egy ideje tapasztalni bizonyos problémák kialakulását az autóiparban. Az értékesítési számok nem hazudnak, az amerikai piacon nem tudták azokat a számokat hozni, amelyeket kitűztek. A másik jelenség, hogy az elektromobilitás elterjedése az autóiparban mintha gyorsabban zajlana, mint számítani lehetett rá.

Későn ismerték fel az új trendeket a világban?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy hatalmas tankhajó haladási irányát nehéz gyorsan megváltoztatni. Bár mindegyik, nálunk jelen lévő gyártónak van e-járműve, hibrid autója, igazából most igyekeznek utolérni az iparág e téren vezető vállalatait. Ennek az az eredménye, hogy a kutatásra fordított összegek sokkal nagyobbak, mint korábban, ami elviszi a nyereség nagy részét.

Közben azzal is szembesülniük kell, hogy a múlt század kilencvenes éveiben és később született generáció már nem feltétlenül akar magának saját autót. Korábban ez nem így volt, egyfajta státuszszimbólum volt a kocsi, de most a megosztás (a carsharing, vagyis közösségi autóhasználat) a trend. Az autóiparnak alkalmazkodnia kell a fogyasztók változó közlekedési igényeihez. A városokon belüli közlekedésben egyértelműen az elektromos járművek válnak meghatározóvá, illetve a már említett carsharing is új helyzetet teremt.

Vagyis a gyártóknak arra is figyelniük kell, hogy az új generáció milyen társadalomképpel rendelkezik, például a környezet terhelését mennyire tartja fontosnak?

Ez maximálisan így van. Mondok egy példát házon belülről: meghirdettünk egy versenyt a részlegeink (business unit) között, a papírfelhasználás csökkentésére, energiatakarékos megoldásokra, automatizációra. Elképesztő, szinte vérre menő verseny alakult ki. Nem függetlenül attól, hogy nálunk az átlagéletkor 31 év, vagyis pont annak a generációnak a tagjai dolgoznak itt, akiknek az ilyen részletek nagyon fontosak. Ennek a gondolatvilágnak csak egy része a zöld tudat. Ezek a fiatalok akkor elégedettek az elvégzett munkájukkal, ha azt érzik, annak társadalmi haszna is van.

A PwC-ről az a kép alakult ki, hogy a könyvvizsgálat, a tanácsadás, az adózás a profilunk, pedig olyan ügyekkel is foglalkozunk, mint például az élelmiszerbiztonság, amiben nagyon innovatív megoldásaink vannak. De vannak kiberbiztonsági projektjeink, és válaszokat keresünk olyan kérdésekre is, hogy miként lehet kezelni a demográfiai változásokat, az urbanizációból eredő kihívásokat (mint például a már említett közlekedési nehézségeket). Ezekkel a témákkal nagyon komolyan foglalkozunk, és az új generációs munkavállalóink igénylik is ezt. A munkahelyük megválasztásakor lényeges szempont, hogy ilyen irányban is aktív legyen a cég, ahol el akarnak helyezkedni.

Visszatérve a német autóiparból származó hírekre, azért nem eszik olyan forrón a kását. A Mercedes vagy a BMW beruházásainak leállásáról szóló újságcikkek túlzóak, klikkvadászok voltak, nyilván nem ez a helyzet. A befektetések több döntéshozói szintet is megjárnak, mire jóváhagyják azokat. Ennek során számos szcenáriót megvizsgálnak, kedvező és kedvezőtlen gazdasági feltételeket is figyelembe véve. Ezért botorság lenne temetni Magyarországot, mint gyártási helyszínt, ez nagyon hatásvadász tálalása volt a történteknek. Nem is tartom szerencsésnek, hogy ezt így, sokszor az érintettek megkérdezése nélkül egyszerűen átvették, közzétették. Elképzelhető, hogy valamennyit csúszni fognak a beruházások, de szerintem meg fognak valósulni. Remélem, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetés sem fog nehézséget okozni.

A bérkövetelések miatt? Nem tartja elfogadhatónak a szakszervezetek által támasztott bérigényt?

Természetesen szükség van a fizetések felzárkóztatására, de az átlagosan kétszámjegyű éves növekedés már a magyar gazdaság lehetőségeinek határán van. A termelékenység nem nő ennyivel, az ezt meghaladó bérkövetelés érdemben befolyásolja a nyereségességet.

A szakszervezetek a hasonló munkakörben dolgozó nyugat-európai – német, francia – munkások bérére hivatkoznak, akik minimum kétszeres, de van, hogy háromszoros pénzt keresnek. Ez egy védhető álláspont.

Ezt megértem, de mint mondtam, a bérek mellett a termelékenységet is vizsgálni kell. A termelékenységben márpedig fele annyira vagyunk produktívak, mint a nyugat-európaiak. A béreknél kicsit nagyobb a szakadék, ezért az a természetes fejlődési út, hogy utóbbinál zárkózzunk fel 50 százalékra, aztán haladjunk tovább, ahogy a termelékenységünk is felzárkózik. Ennél gyorsabb ütemre nem vagyunk felkészülve.

Vagyis azt mondja, hogy Magyarországon a bérek ma a helyükön vannak?

Nem, azt mondom, hogy a gazdaság lehetőségeihez mérten éves szinten 10 százalék alatti növekedéssel lehet folyamatosan közelíteni a béreket a nyugat-európaiakhoz, folyamatosan figyelve a termelékenységre.

Ön lassan egy éve áll a PwC Magyarország élén. Ahogy az előző években, úgy idén is elkészült a vezérigazgatói felmérésük, amelyben a cégvezetők mondják el véleményüket a magyar gazdasági kilátásairól. A bérekre vonatkozó előző megállapításai visszaköszönnek ezekben az interjúkban?

Teljes mértékben. A legnagyobb kihívásnak a szakemberhiányt tartják, a megkérdezett vállalatok 92 százaléka tett erről említést. Ezt követi a béremelkedés kigazdálkodása, a humántőke költségeinek vártnál nagyobb emelkedése. Kiemelném, hogy míg globálisan a vállalatvezetők 52 százaléka küzd ezzel, addig a magyarországi cégek 76 százaléka látja ezt problémásnak.

Milyen más kockázatokat látnak a cégvezetők?

Gyakran került szóba még a demográfia alakulása, illetve a túlszabályozottság.

A felmérésről készült kiadvány szerint az euróárfolyamot is megemlítették. Mi derült ki az interjúkból, a magyar vállalatvezetők terveznek az euró bevezetésével belátható időn belül, szükségesnek tartják azt? A gazdaság erre lényegében készen állna a makrogazdasági számok alapján, de a kormány nem erőlteti a csatlakozásunkat az eurózónához.

A beszélgetések túlnyomó többségében előkerült ez a téma, de az üzleti vezetők nem ezt tekintik elsődleges problémának. Ha kell, tudnak euróban is könyvet vezetni, egyre többen alkalmazzák a nemzetközi számviteli standardokat. Édes mindegy nekik, hogy az euró a hivatalos fizetési eszköz, vagy nem.

Mint látjuk, az eurózóna is küzd a maga kihívásaival. Több déli állam is azt gondolta, a tagság olyan védettséget ad, ami elfedi, hogy a gazdaságuk jóval gyengébb, mint a németeké. Aztán kiderült, hogy ez nem így van, a tapasztalat fájdalmas volt. Nem kell siettetni a csatlakozásunkat.

Addig meg fedezzék csak az euróban keletkező bevételeiket a cégek?

Én azt gondolom, nagy csoda nem várható az árfolyamban, plusz-mínusz 10 százalékos elmozdulás lehet, de meg lennék lepve, ha 335 forint fölé kerülne tartósan az euró, mint ahogy azon is, ha beesne 300 forint alá. Persze a piaci folyamatok kiszámíthatatlanok, de ha nincs krízis, akkor nagyjából ebben a sávban mozoghat a forint. Az exportcégeknek ez jó, persze a nyaralásra készülőknek most pont nem, hogy 325-326 forint környékén jár az árfolyam.

Az üzleti környezetet meghatározó szokásos meglátásokon túl volt általánosabb észrevételük a cégvezetőknek?

Az ilyen jellegű kritikák általában két területre összpontosulnak, és ebben lehet igazságalapot felfedezni: az egyik az oktatás, a másik az egészségügy. Illetve említés szintjén elő-előkerült a gazdaság régi-új szereplőinek hálózata, mely a 100 leggazdagabb magyar listájában is tetten érhető.

A NER térfoglalása befolyásolja a piacot, ez a vélemény?

Vannak olyan vállalatok, melyeknél a piac az átlagnál gyorsabb fejlődésre számít. Van, akit ez zavar, van, akit nem. Vannak, akiknek nem kell követniük a magyar piaci változásokat, ilyenek például a shared service centerek üzemeltetői. Nekik annyi kell, hogy legyen egy irodájuk, jó munkaerő álljon a rendelkezésükre, persze fontos a megfelelő infrastruktúra is, de másra nincs szükségük. Vannak olyanok is, akiket minden piaci változás érzékenyen érint.

Szóval az oktatás és az egészségügy a két legtöbbet emlegetett terület. Mit hiányolnak a megkérdezettek?

A reformokat. Az a véleményük, hogy intenzívebb párbeszédre volna szükség. Nem azt mondják, hogy nincsenek eredmények, de többet szeretnének látni. Nem csak üzleti megközelítésből beszélnek, hanem a társadalomért aggódó állampolgárként. Úgy látják, hogy a tanárok nincsenek jól megfizetve, emelni kellene a fizetésüket, mert ezt tekintik a magasabb oktatási színvonal egyik zálogának. Az egyetemek finanszírozását is átalakítanák.

Erre van is példa, a Corvinus esetében egy alapítvány veszi át a működtetést, a gazdasági élet szereplőinek irányítása alatt.

Ilyen mélységig ez nem került szóba az interjúk során, azokat korábban rögzítettük, minthogy a bejelentés megtörtént volna a Corvinusról. Én azt gondolom, hogy egy kísérletnek mindenképpen jó, drukkolok, hogy sikerüljön, mert a gazdasági szféra és a felsőoktatás szorosabb együttműködése jó eredményt hozhat.

A kormány hamarosan benyújtja a jövő évi adócsomagot. Mire kellene fókuszálnia a törvényhozóknak?

Örökzöld téma a helyi adózás, ami egy nem túl igazságos adófajta, a külföldi befektetők továbbra sem értik és nem szeretik. Aki le tud vonni az anyagköltséget, az jobban jár, aki nem, az rosszabbul. Úgy tudom, a készülő adócsomagban erre most nem tér ki a kormány, mindazonáltal vannak elképzelések, hogy mi léphetne az iparűzési adó helyébe. Ha lezajlottak a választások, megnyugodtak a kedélyek, át lehet alakítani ezt az adófajtát. Például elmozdulhat a nyereség szerinti adóalap irányába, lehetne a társasági adó „kistestvére”. Az is felmerülhet, hogy központosítva szedjék be, és onnan osszák le az önkormányzatoknak. Ez nyilván érdeksérelemmel járna. Az biztos, hogy nagy különbségek vannak a települések között: van, amelyik mindent megtesz, hogy befektetőket csábítson, mások pedig várják, hogy berepüljön az ablakon a sült galamb. Az előbbire jó példának tartom Debrecent, ahol a befektetők vonzása, a fejlesztések, a helyi gazdaság építése van a fókuszban. Fontos, hogy a települések azt is vizsgálják, milyen innovációkkal lehetne kilépni Magyarország határain kívülre. Egy újraosztásos rendszerben szerintem arra kell ösztönözni a városokat, hogy maguk is próbáljanak segíteni magukon. Vannak persze olyan települések, akiknek erre semmi eszközük nincs, de vannak olyanok is, akiknek lenne lehetőségük, de nem tesznek érte.

Az adóalap meghatározások, a kedvezmények, mentességek jelentik manapság a legtöbb izgalmat az adópolitikában, e téren számíthatunk változásokra?

Ilyenekből mindig előkerülnek újak, jellemzően akut problémák megoldására. Nagy manőverezési lehetőséget azonban nem látok, a társasági adószint eleve alacsony. A különadó más kérdés, az érintett iparágak várják, hogy kezdődjön el a leépítésük. Ez a folyamat a bankszektorban már elindult. De figyelembe kell venni, hogy egy nagyon szigorú költségvetési tervezet készül, ha jól értelmezem a kormányzati üzeneteket. Olyan híreket is hallani, hogy a hiánycél nulla közelében lesz.

A fehérítésben – online pénztárgép, EKÁER – még látok tartalékot. Az adóellenőrzésnél is újabb lépések készülnek, a NAV bevezetni készül a standard audit file intézményét, ahol a cégek meghatározott adattartalmat adnak át az adóhatóságnak ellenőrzésre, amit a NAV feldolgozott adatként be tud építeni a saját adatelemző rendszerébe. Ezáltal jóval hatékonyabbá válna az ellenőrzési munka.

Szűkíti ugyanakkor a költségvetési mozgásteret a családi kedvezmények kiterjesztése, amelyre jelentős összeget kell fordítani. Közben a szállodaiparban, a zöldség-gyümölcs ágazatban áfacsökkentést szorgalmaznak. Szóval vannak igények. Meglátjuk, melyik tud érvényesülni.

A Financial Times-ban nemrég megjelent meg egy cikk, amely a nők foglalkoztatását vizsgálta a nagy auditor cégeknél. Ebben arra hívták fel a figyelmet, hogy bár a Big4-ba tartozó tanácsadók korábban vállalást tettek, hogy közelítik a női munkaerő számát a férfiakéhoz, de a cikk szerint ebben végül nem történt előrelépés. Mi a helyzet a PwC magyarországi vállalatánál?

Először is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a cikkre. Ez alapján el tudom mondani, hogy nálunk jobb a helyzet, mint az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban. Nálunk is igaz, hogy a legfelsőbb vezetői szinten kevesebb a hölgy, mint a férfi, de ha az audit partnereket nézzük, egyharmaduk hölgy, ami sokkal jobb arány, mint a külföldi példák esetében. A hozzánk belépők 60 százaléka hölgy aztán középtávon kiegyenlítődik a férfi-nő arány, majd még messzebb tekintve átfordul a férfiak javára. Ami nem jó, viszont életszerű, mert a hölgyek egy idő után gyermeket vállalnak. Azt a célt tűztük ki, hogy 50-50 százalék legyen az arány, most tartunk egyharmad-kétharmadnál. Annak érdekében, hogy a hölgyek a szülési szabadság ideje alatt se essenek ki a munkából, a közösségünkből, elindítottuk a „Hétköznapi hősök” programot. Volt olyan időszak, amikor a PwC Magyarország női munkavállalóinak 10 százaléka volt szülési szabadságon. Arra teszünk kísérletet, hogy ha nyitottak rá, a baba mellett egy-két órát foglalkozni tudjanak a projektjeinkkel, így próbáljuk bent tartani őket a céges vérkeringésben, apróbb feladatok ellátásával, ami nem megterhelő. Amikor már 1-2 éves a gyerek, otthoni, részmunkaidős foglalkoztatásban tudnak aktívabban bekapcsolódni a munkába. Arra is figyelünk, hogy ne legyen diszkrimináció a fizetésekben, nálunk csak a teljesítmény határozza meg, ki mennyi pénzt tud hazavinni.

Cégünk nyitottságára jellemző, hogy a mintegy 900 fős csapatban 24 nemzet képviselteti magát. Sokan közülük már itt születtek, vagyis beszélnek magyarul, az anyanyelvükön és angolul, németül. Vannak köztük kínaiak, vietnámiak, angolok, hollandok, kazahok, németek és még sorolhatnám. Szinte az egész világot le tudjuk fedni.

Forrás: Mfor