Csongrád Megyei Iparszövetség

A G7-NEK KÜLDJÜK EZT A DALT: „NE GONDOLD, OH, NE, HOGY TIED A VILÁG… NEM MARAD ÍGY ÖRÖKRE”

A Biarritzban tartott G7-es csúcstalálkozón sok kiemelkedő globális és a nyugati világ jövőjét érdemben érintő kérdést átbeszéltek, de most sem került szóba, hogy a fejlett országok drámai mértékben és ütemben öregednek, ami miatt hosszabb távon veszélyben forog világgazdasági szerepük. A G7 csoport tagjai: Franciaország, Németország, Kanada, USA, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság közül ketten-hárman nemcsak politikai, hanem demográfiai értelemben is eljelentéktelenedhetnek a következő évtizedekben. Ezt a problematikát egyebek között úgy is lehetne kezelni, hogy ezek az országok nem teherként, hanem potenciális és egyre komolyabban veendő gazdasági szereplőként kezdenek foglalkozni a 65-80 évesekkel. Erről is beszél a Pew Research, a nagy amerikai trendkutató think tank munkatársa, Christine Tamir.

Zentai Péter: Az Ön nevével is fémjelezhető elemzésük  súlyos ítéletet mond ki a világ vezető politikai elitjére, mert az elmulasztja komolyan venni az emberiség jövőjét befolyásoló egyik legsúlyosabb kihívást: a népességfogyást, az általános öregedést. 

Christine Tamir: Mi több, a hét legnagyobb gazdasági erővel bíró tőkés ország (a G7 csoport)  állam-és kormányfőinek találkozója élő bizonyítékát adta annak, hogy mennyire súlyos a nemzetközi politikai elit felelőtlensége, mert még csak a „ futottak még” napirendi pontok közé sem vették fel ezt  a problematikát. Ez már csak azért is abszurd, mert a népesség radikális tempóban történő öregedése éppenséggel – ha nem is kizárólagosan – ezeket a „szuper” erős országokat sújtja leginkább.

Szóval, a G7-ek maguk alatt vágják a fát, hiszen minél inkább negligálják a népességi problémák kibeszélését, annál kisebb az esélyük rá, hogy 20-30 év múlva is ők lesznek a világ legfejlettebb nagy országai.

Így van. Mindenesetre, ami a résztvevőket illeti, Japán és Olaszország helyzete máris tragikussá kezd válni demográfiai szempontból. Japánban 6 év múlva a lakosság átlagos életkora eléri az ötven évet, Olaszországban pedig ez minden előzetes számítás szerint, 2030-ra fog bekövetkezni. A  tudományos prognózisok szerint a hét legfejlettebb állam közül Kanada és az Egyesült Államok marad meg „örök fiatalnak”. Ez persze nagyon relatív, mert míg – előreláthatólag – a nagyvilágban 42 év lesz az emberiség átlagos életkora nyolcvan év múlva, addig az USA és Kanada polgárai átlagosan „45-47 évesek lesznek”. Mindenesetre ez a két ország fogja alkotni sok évtized múlva is  a „legfiatalabb” nemzeteket a  jelenleg élenjáró tőkés nemzetgazdaságok között.

És mi a helyzet Németországgal, Franciaországgal?

A nagy talány, hogyan alakul a migráció a következő évtizedekben a ma legfejlettebbeknek számító országokban. Japán e tekintetben semmi pozitívummal nem kecsegtet, a japán társadalom öregedésén aligha változtat bármi is – jelenlegi tudásunk szerint. Olaszország jövője a csúcs országok csoportjában – migrációtól és öregedéstől függetlenül is – eleve kérdéses. Ha ott nem szűntetik meg a évtizedek óta mélyülő társadalmi, politikai bizonytalanságokat, akkor a belső széttagoltság, az esetleges káosz nyomán Olaszország kénytelen lesz kiszállni a G7-ből. Franciaországban viszonylag jók a születési statisztikák, Németországban pedig a bevándorlás javítja máris a helyzetet.

Szóval a migráció jelenti a kulcsot? Annak alakulása döntheti el, hogy fennmaradhat-e egyáltalán a G7 csoport a jelenlegi összetételében?

Az egyre markánsabban érvényesülő trendekből kiindulva, azt kell kijelentenünk, hogy a bevándorlás az egyedüli, amely biztosnak látszó, komoly mértékű emberi erőforrást jelent az élenjáró tőkés országok további technológiai és gazdasági fejlődéséhez. Az úgynevezett milleniumi (a 20-35 évesek) nemzedék globális – és nemcsak a nyugati fiatalságról van itt szó – hozzáállása az élethez: házassági hajlandósága, szülési, családalapítási  kedve, életmódja, általános biztonságérzete merőben másnak látszik, mint a korábban született nemzedékeké:  kevesebb a házasság, későbbre tolódik  a gyermekvállalás, kisebbek a családok, a rendszeres, tartós munkavállalástól egyre korábban kívánnak elszakadni. Ez most a jellegzetes és tartósnak ígérkező trend. Ugyanakkor szinte minden téren „uralják a terepet” a kilencszáznegyvenes évek végétől az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek közepéig született nők és férfiak. Ők a legaktívabb szavazók, alapvetően rajtuk múlik kik uralják a politikai hatalmat a mérvadó országokban. És ők azok, akiknek példátlan mértékben bővül a várható élethosszuk.

Mindez azért nem annyira jellemző a kevésbé fejlett országokra.

Dehogynem. A kelet-európai országokra, mindenekelőtt Oroszországra mindenképpen jellemző a gyors ütemű öregedés. Az más kérdés, hogy ezek az országok – hivatalosan – elutasítják a bevándorlást, mint „gyógyító”opciót. És persze megint más kérdés, hogy például Oroszországban, de más kelet-európai országokban is rövidebb ideig élnek az emberek, mint nyugaton vagy Japánban, Dél-Koreában. De különböző okoknál fogva, mégiscsak  globális trend, hogy növekszik az idősek aránya a fiatalokhoz képest. A rendelkezésre álló mérvadó tudományos előrejelzések szerint 2050-re a Földön két milliárdnyi 60 éves vagy annál idősebb ember fog élni, számuk a jelenlegihez képest megduplázódik. Ez az abszolút öregedési trend önmagában véve nyilvánvalóvá teszi, hogy folyamatosan csökkenni fog a legaktívabban munkába állíthatók száma és hogy egyre fogy a szülési, családalapítási korban lévők aránya az idősekhez képest. Gondoljunk bele: míg a fejlettebb országok világában 1970-ben minden egyes 64 évesre tíz aktív dolgozó (60 évesnél fiatalabb felnőtt) jutott, addig 2050-ben ez a szám talán átlagosan négy, de egy sor nyugat-és főként kelet-európai országban pedig kettő lesz.

Akkor marad a migráció és az automatizáció, robotizáció felpörgetése, ha fejlődni akarunk.

És főként az, hogy benntartsuk a munka világában az idősebbeket. Az idősek védelme, gondozása beláthatatlanul hatalmas hányadát követelné meg a következő évtizedek nemzeti költségvetéseinek. Az öregek gondozására fordítandó óriási és folymatosan tovább növekvő összegek egyre inkább a társadalmi-gazdasági szemszögből ugyancsak egzisztenciális infrastrukturális és oktatási célokat károsítanának meg.

A bevándorlás, a robotizálódás és a családalapítás támogatása mellett hosszabb távon a gazdasági fejlődés, illetve a társadalmi  nyugalom fenntartása valószínűleg csak akkor reális cél, ha az államok, a munkaadók, a helyhatóságok természetszerűleg támogatni fogják a 65-75 évesek és a még idősebbek rugalmas, önkéntességen, társadalmi munkán alapuló vagy fizetéses alkalmazását. A munkában maradás, a rendszeres elfoglaltság  bizonyíthatóan többet használ a lelki és testi egészségnek, mint a teljes visszavonulás. Ez tiszta társadalmi- illetve részben nemzetgazdasági haszon is.

Forrás: Alapblog