Csongrád Megyei Iparszövetség

Tisztelet és megbecsülés? Csak szűkösen lehet megélni az átlagnyugdíjból

Megbecsülés, tisztelet, részesedés a gazdaság jó teljesítményéből – nagyjából ezeket a szavakat és kifejezéseket hallani a kormány tagjaitól, amikor a nyugdíjakról, illetve az extra kiegészítésekről, utalványokról, prémiumokról van szó. Valójában azonban az Orbán-kormány által bevezetett nyugdíjszámítással semmit sem léphettek előre az érintettek.

"Tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk azokra, akiknek a munkája megalapozta a mai eredményeinket." – ezzel a mondattal zárta Orbán Viktor a nyugdíjasoknak szeptemberben kiküldött levelét, melyben felelevenítette, hogy 2010-ben, akkor hatalomra kerülve vállalták a nyugdíjak reálértékének megőrzését. Ennek érdekében gyökeresen megváltoztatták a nyugdíjszámítás módját, a korábbi svájci indexálást elhagyva az inflációhoz kötötték azt. Szükség esetén – ha a tényleges infláció meghaladja az emelés mértékét – novemberben visszamenőleges hatállyal kiegészíti a kormány a nyugdíjakat, ha pedig a tényleges infláció alacsonyabb az emelés mértékénél, akkor kisebb mértékű reálszintű növekedést könyvelhetnek el a nyugdíjasok.

A kormány az egyszeri juttatásokkal sem fukarkodik, bár ezekkel kapcsolatban feltehetően nemcsak az önzetlenség vezérli a kormányt. 10 ezer forintos Erzsébet-utalványok, 9000 forintos rezsiutalvány, nyugdíjprémium – ezek azonban inkább csak tűzoltásra jók, a bátrabbak alamizsnának is nevezhetik. Igaz, a legszegényebbek számára a legkisebb segítség is jól jön.

 

 

Hiába azonban a kormánypropaganda a nyugdíjasok megbecsüléséről, a számok valahogy ezt már kevésbé igazolják vissza. Egyrészt a bérnövekedést is figyelembevevő svájci indexálás elvetésének eredménye egyre élesebben megmutatkozik: egyre szélesebbre nyílik az olló a nyugdíjak és a bérek között. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a bérek évi 10 százalékot is meghaladó emelkedésével párhuzamosan a nyugdíjak mindössze néhány százalékkal növekednek. Másrészt a reálérték megőrzése csak azt eredményezi, hogy évről évre a nyugdíj ugyanannyit ér, mint korábban. Egyszerűen megfogalmazva elméletileg egy kiflivel többet sem tudnak megvenni a nyugdíjasok.

A statisztika pedig világosan kimutatta: mint arról elsőként beszámoltunk, a relatív jövedelmi szegénység a nyugdíjasok körében  10 százalékra emelkedett 2017-ben a korábbi 9,1 százalékról, míg 2010-ben még csak ezen társadalmi réteg 4,6 százalékát érintette ez a probléma. Ilyen mértékű rátára 2010 óta egyszer nem volt példa. Ebből kiindulva számításaink szerint míg 2010-ben nagyjából 124 ezer nyugdíjast érintett a jövedelmi szegénység, 2017-re ez a szám 210 ezerre emelkedett.

Relatív jövedelmi szegénynek egyébként azokat nevezi a statisztika, akiknek jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis a relatív szegénységi küszöb értékét. Ez az érték havi 83 854 forintra jött ki 2018-ban, vagyis minden 10. nyugdíjas ennél kevesebb pénzből gazdálkodott egy hónapban.

Ha legfrissebb adatokból indulunk ki, akkor a Magyar Államkincstár nyár eleji közlése alapján az 500 ezret is elérheti, némiképp meg is haladhatja azon nyugdíjasok száma, akiknek juttatása nem éri el a szegénységi küszöb értékét. A Népszava kérdésére elárulták ugyanis a nyugdíjak megoszlását, ami szerint

  •  17 777-en 28 500 forint alatti ellátásban részesülnek,
  •  28 981-en 28 500 és 49 999 forint között,
  •  532 803-an 50 ezer és 99 999 között,
  •  809 879-en 100 ezer és 149 999 között,
  •  373 958-an 150 ezer és 199 999 között,
  •  220 301-en 200 ezer és 299 999 forint között,
  •  31 762-en 300 ezer és 399 999 között,
  •  4998-an 400 ezer és 499 999 között,
  •  1373-an 500 ezer és 999 999 között,
  •  23-an 1 millió és 1 999 999 közötti összeget kapnak,
  •  9-en pedig 2 millió forint feletti ellátásban részesülnek.

Most azonban egy újabb szemszögből vizsgáltuk meg az elmúlt napok nyugdíjas jóhír-cunamijában az érintettek jövedelmi helyzetét. Az átlagnyugdíj jelenleg 134 ezer forint lehet a tavalyi 130 ezer forint után. Ez pedig a KSH adatai alapján csak a szűkös megélhetésre elég. Vagyis az átlag még az átlagos színvonalú megélhetést sem biztosítja. Ez volt a helyzet tavaly és szinte borítékolható, hogy idén sem történik változás, hiszen az átlagos életszínvonalhoz szükséges összegtől nagyjából 10 ezer forintos az átlagnyugdíj elmaradása.

2018-ban a statisztikai hivatal felmérése szerint a nyugdíjasok átlagos életszínvonalához havi 145 200 forintos jövedelemre lett volna szükség, amivel szemben az átlagos ellátás összege 130 ezer forint volt. Óvatos becsléssel élve idén a 148 ezer forintot is meghaladhatja a szükséges összeg.

Egészen elkeserítő képet kapunk, ha ezt a jövedelemszintet összevetjük az államkincstári adatokkal. Ennek segítségével kiderül ugyanis, hogy

több mint 1,3 millió nyugdíjas számára az átlagos életszínvonalra sem elegendő az ellátása. Közülük 579 ezer idős magyar pedig csak nagyon szűkösen tud megélni a nyugdíjából.

2011-hez képest – ez a legrégebbi KSH-adat – egyébként semmit nem változott a nyugdíjasok helyzete. Az akkori 91 ezer forintos átlagnyugdíj szintén nem biztosította az átlagos életszínvonalat, az csak a szűkös megélhetésre volt elég.

Vagyis a számok alapján az látszik, hogy a kizárólag inflációhoz kötött nyugdíjemeléssel a kormány konzerválta a nyugdíjasok átlag alatti helyzetét és a béremelkedés figyelmen kívül hagyásával egyre többeket érint a jövedelmi szegénység.

Forrás: Mfor