Csongrád Megyei Iparszövetség

Tényleg kell nekünk az euró?

Az Eötvös Csoport idei első ülésén egy olyan téma került terítékre, amelyről valószínűleg mindenkinek van véleménye, azonban kevesen rendelkeznek a kellő ismeretekkel, hogy ténylegesen felmérjék a dolgot. Ez a téma az euró kérdése, azaz pontosabban:, hogy kell-e Magyarországnak az euró?

Az estet Urbán László, az Eötvös Csoport szervező tagjának rövid bevezetője nyitotta, amelyben a közgazdász röviden amellett érvelt, hogy az olyan országokban, ahol nincs erős gazdaságpolitika, a nemzeti valutával járó extra szabadság inkább hátrány, mint előny, hiszen könnyebb visszaélni ezzel a mozgástérrel. Szerinte az ilyen országokban, például Magyarországon szükség lenne arra a külső kontrollra, amelyet a Európai Központi Bank az euróövezet fölött gyakorol. 

Az Eötvös Csoportról és az előadókról

Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában alapították azzal a céllal, hogy a közbeszéd színvonalának romlását a közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására alkalmas nyilvános események, vitaestek szervezésével ellensúlyozza. A Csoport tagjai Balázs Zoltán, Botos  Máté, Chikán Attila, Csaba László, Farkas Beáta, Fiala-Butora János, Győrffy Dóra, Feledy Botond, Hamecz István, Jakab András, Jóri András, Király Miklós, Kovács Ilona, Sólyom László, Tóth István György, Tölgyessy Péter és Urbán László.

Hamecz István: 2013 és 2016 között az OTP Bank ügyvezető igazgatója és Oroszországért és Ukrajnáért felelős vezetője. Jelenleg az ODBE felügyelőbizottsági tagja. 1994 és 2007 között a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, a Közgazdasági és Monetáris Politikai szakterület vezetője. 

Orbán Gábor: 2017 novembere óta a Richter Gedeon Nyrt vezérigazgatója, korábban 2016-tól stratégiai igazgatóként, majd általános vezérigazgató-helyettesként dolgozott a Richterben. Először 2003-ban az MNB és az EKB közgazdászaként, később az Aegon Befektetési Alapkezelő portfólió-menedzsereként és kötvényüzletág-vezetőjeként dolgozott. 2013-tól bő két éven keresztül a Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium adó-és pénzügyekért felelős államtitkára volt, majd 2015. szeptembertől a Rothschild párizsi bankjánál dolgozott. 

A bevezetőt követően az előadásokat Hamecz István nyitotta, aki előadását azzal kezdte, hogy Horvátország és Bulgária épp mostanában jelentette be, hogy az euró övezet tagja kíván lenni, ellenben  nem lenne meglepve, ha Olaszországban hamarosan megindulna arról a vita, hogy kilépjenek az eurózónából. 

Aki nem nagyon foglalkoznak az euró kérdésével, azok számára  talán meglepő, hogy miről is folyik a vita, hiszen az euró létezik, s innen nézve sokak számára sikeresnek is tűnik. Ha nem Ronald Reagan szarkasztikus megfigyeléséből indulunk ki, ami szerint „A közgazdászok olyan emberek, akik a valóság megfigyelése után azon aggódnak, hogy vajon ez az elméletben is működni fog.”, a vita akkor is nagyon releváns és valóságos.

Az elméleti vita lényege Hamecz szerint az, hogy

LEHET-E KÖZÖS VALUTA HOSSZÚ TÁVON KÖZÖS FISKÁLIS POLITIKA NÉLKÜL?

A szakértő szerint a dolog rövid távon lehetséges, a probléma lényege a kis valószínűséggel bekövetkező, előre nem látható nagy hatású eseményekről szól. De ha biztosak lennénk benne, hogy az euró nem marad fenn, akkor sem triviális, hogy mi a legjobb megközelítés, hiszen a két alternatív pálya jóléti hatását kellene összevetnünk, ahol azt is meg kell mondanunk, hogy mi fog történni az euró után, illetve az egyes országok hogyan alkalmazkodnak.

Magyarország esetében az első szisztematikus gazdasági elemzést az MNB végezte, amikor 2002-ben Csajbók Attila és Csermely Ágnes vezetésével egy átfogó tanulmány született ebben a témában, idézte fel Hamecz. A tanulmány üzenete az volt, hogy a számszerűsíthető tényezők alapján Magyarország számra előnyökkel járna az eurózóna-tagság, mivel ez növelné a várható növekedési ütemet a reálkamatok csökkenése és a külkereskedelmi integráció további elmélyülése révén. A nem számszerűsíthető hatások esetében pedig az önálló monetáris politika megtartásából származó potenciális előnyöket kellett számba venni.

Végtelenül leegyszerűsítve az mondhatjuk, hogy akkor az önálló monetáris politika valódi mozgástere a megelőző gazdaságpolitikák következtében előálló devizakitettségek miatt meglehetősen limitált volt, sőt a külső sokkok ezen a csatornán keresztül maguk is súlyos válságok forrásaivá válhatnak, amit aztán meg is tapasztalhattuk a deviza hitelezés kapcsán. 

– fogalmazott a szakember. Bár azóta nem készült elemzés, Hamecz szerint napjainkban az euró potenciális előnyei vélhetően alacsonyabbak a korábban gondoltnál, de még mindig pozitívak. A fizetési mérlegben bekövetkezett radikális javulás következtében ugyanis mára a gazdaság deviza kitettsége is jelentősen javult, így 2002-höz képest nem csak azt mondhatjuk, hogy a számszerűsíthető előnyök vélhetően kisebbek, de azt is, hogy az önálló monetáris politikából származó potenciális előnyök is sokkal nagyobbak, mind voltak 2002-ben, így ma a magyar euró melletti tisztán szakmai érvek gyengébbek, mint akkor voltak.

A magyar euróról szóló mai szakmai vita véleményem szerint arról szólna, hogy mennyire lényeges tényező lehet az önálló monetáris politika, hiszen ez az, amely a mérhető előnyöket potenciálisan ellensúlyozhatja.

Ugyanis Hamecz szerint azonos monetáris kondíciók mellett is szélsőségesen különböző növekedés valósulhat meg az alkalmazott egyéb politikák függvényében. Németország a zóna átlagánál sokkal gyorsabban növekedett, ami önmagában nem meglepő, de az is jól látszik, hogy ennek nem monetáris okai voltak, hiszen Ausztria viszont lényegesen lassabban növekedett, nem is haladta meg a zóna átlagát, pedig monetáris kérdésekben árnyékként követték a németeket.

Görögország még 2018-ban is majd 20%-kal alacsonyabb szinten van, mint 2009-ben volt, miközben Spanyolország és Portugália Ausztriához hasonló növekedést produkált ebben az időszakban a sokkal nagyobb kezdeti válság ellenére. Olaszország viszont éppen hogy csak visszatért a 2018-as szintre. Ezek a különbségek biztosan nem magyarázhatóak azzal, hogy az eurózónán belül nem lehet kiigazítani, az üzenet az, hogy a teljes gazdaságpolitikai csomag az, ami számít, és láthatóan a közös valuta nem volt ebben áthághatatlan akadály.

"AZ EDDIGI ADATOK ALAPJÁN KIJELENTHETJÜK, HOGY AZ EURÓZÓNA NEM BÉKLYÓ, VÁLSÁGOT KEZELNI ÉS FELZÁRKÓZNI IS LEHET MELLETTE, AMENNYIBEN AZT AZ EGYÉB POLITIKÁK TÁMOGATJÁK."

– mondta Hamecz. A szakember szerint sokkal nagyobb mértékben számít a tudatos gazdaságpolitika, hiszen az eurózónán belül, és azon kívül igen szerteágazó módon fejlődtek az unió országai az elmúlt évtizedekben, és ezt nem lehet levezetni az euróból. Hamecz szerint a magyar gazdaságpolitikák kinyilvánított  preferenciái alapján 

MA NEM TŰNIK ÉSSZERŰNEK EGY CSATLAKOZÁS.

Szerinte a gazdaságpolitikai preferenciák nem a politikusok, hanem az átlagos szavazók érzékelt igényeit tükrözik. 

Ez jól látszik a magyar gazdaságpolitikák évtizedes, több kormányon és jegybankon átnyúló gyakorlatán, amely számos lényeges különbség ellenére, feltűnő hasonlóságokat is mutat. Én személy szerint azt gondolom, hogy az országnak jobb lenne az eurózónán belül, amennyiben ehhez a gazdaságpolitika többi része alkalmazkodni tudna/akarna, de ezt csak azt jelenti, hogy nem én vagyok és nem is voltam a medián szavazó, ami renden van részemről.

Az est másik előadója, Orbán Gábor is szkeptikusabb üzenetet fogalmazott meg a közös európai valutával kapcsolatban. Ő a Richter Gedeonnál végzett vezérigazgatói munkája során szerzett tapasztalatait vonatkoztatta a témára. Orbán szerint a probléma eleve ott kezdődik, hogy nem lehet optimális valutaövezetnek tekinteni az eurózónát. 

Szerinte már az is nagyon kérdőjeles, hogy valóban szabad-e az unión belül a munkaerő, a tőke, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása. 

 "A NÉGY SZABADSÁG ÓRIÁSI HUMBUG."

– mondta. A gyógyszeriparban szerzett tapasztalatai alapján Orbán szerint csak fantázia, hogy amikor szeretnének egy terméket piacra dobni, akkor a közös piac miatt egy mozdulattal megoldható a folyamat. Ha az ember letudta a központi uniós engedélykérelmet, amely egy évet is igénybe vehet, még akkor is árat kell kérni az egyes országoktól, aztán be kell fogadni a társadalombiztosítás rendszerébe a készítményt, van ahol ez központi, van ahol megyénként, van ahol biztosítóként.

Hogy lenne egy közös piac, ha minden hatóság a saját hatáskörén belül azt csinál amit akar?

Orbán szerint attól még hogy mindenhol euróval fizetnek az euróövezet az ipar szemszögéből nem tekinthető egy közös piacnak.

SZERINTE ANNAK SINCS NYOMA, HOGY AZ IDŐ TELTÉVEL EGYRE INTEGRÁLTABBÁ VÁLNA AZ EURÓÖVEZET.

De versenyképesség szempontjából is gyengének tartja a monetáris uniót, és szerinte ebben sem a javulás felé mutatnak a tendenciák. 

Nagyon keveset tesz az EU azért, hogy versenyképes legyen, és sokat tesz azért hogy ne legyen versenyképes. Az EU-ban a belső politika kimerül abban, hogy akadályozzák, hogy az olasz állam megsegítse az olasz vállalatot a francia vállalattal szemben. De közben a kínai állam röhögve megtolja a kínai vállalatot az összes többivel szemben.

SZERINTE A TÉNY, HOGY NINCS MAGYARORSZÁGON NAPIRENDEN AZ EURÓ BEVEZETÉSE – BÁRMI IS LEGYEN ENNEK AZ OKA – JELENLEG SZÁMOS GAZDASÁGI ELŐNNYEL JÁR. 

Forrás: Index