Csongrád Megyei Iparszövetség

Gyenge forint, elszálló infláció, üzenő MNB – Mi áll a háttérben?

A jegybank mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az infláció a célon stabilizálódjon, és nem fél használni a rendelkezésére álló eszközöket – mondta Nagy Márton MNB-alelnök, aki azok után szólalt meg, hogy az infláció magasan a célsáv fölé, 4,7%-ra ugrott, az euró árfolyamát pedig a spekulatív befektetői stratégiák 340 fölé húzták. Áttekintjük, hol tartunk.

„Laza monpol”

A Magyar Nemzeti Bank a világ egyik leglazább monetáris politikáját folytatja évek óta. Ennek lényege, hogy a jegybank a kamatait mélyen az infláció alatt határozza meg, illetve gyengülő pályán tartja a forintot.

Az okokról

A jegybank meggyőződése, hogy a válság utáni világgazdasági helyzet makacsul alacsony inflációs környezet eredményez. Éppen ezért a jegybanknak lehetősége van arra, hogy a gazdasági növekedést minden eszközzel támogassa, hiszen élénkítő lépései nem veszélyeztetik az árstabilitást. Ezt egyébként a múltban az élet visszaigazolta, hiszen sokáig a negatív reálkamat és a gyenge forint sem hajtotta fel érdemben az árakat.

A laza monetáris politika egyébként beleillik a magyar makrogazdasági politika filozófiájába: a high pressure economy a válság utáni erőteljes keresletélénkítést támogatja, és fontos szerepe van abban, hogy a magyar gazdaság 5% körüli ütemben tudott növekedni.

A módszerről

A jegybank alacsony szintre szállította az irányadó kamatszintet (0,9%), átalakította a jegybanki eszköztárat, a tényleges effektív kamatot még az „irányadó” kamatnál is mélyebbre (0,1-0,2%) süllyesztette. Ennek biztosítására többek között aszimmetrikus kamatfolyosót, aktív likviditásszabályozást, új swap-eszközt vezetett be.

Közben minden eszközzel igyekezett azt sugallni, hogy a monetáris politika tartósan nagyon laza marad. Ennek eredményeképp a forint iránti kereslet apadt, sőt, a befektetők olcsó forintforrásokból más országok magas hozamú befektetéseit kezdték egyre növekvő mértékben finanszírozni (carry trade), ami további forintgyengítő hatással járt. A jegybanknak ez egyáltalán nem volt ellenére, sőt, a gyenge forint fenntartásához szüksége volt a short állomány duzzadására. A jegybank táncba hívta a piaci befektőket és most szépen pörgetik egymást a parketten, amíg valaki bele nem szédül.

A mellékhatásokról

A laza monetáris politika hatásai nem csak a növekedésben jelentek meg. A külső egyensúlyi pozíciónk romlani kezdett és szép lassan az infláció is felfelé kezdett el kúszni. Olyannyira, hogy januárra az áremelkedés üteme jóval az inflációs célsáv teteje (4%) fölé, 4,7%-ra emelkedett, és az alapinflációs mutatók is a 3%-os cél feletti pénzromlási ütemet mutatnak. Egyre többször merült fel, hogy a jegybank elkésett, és már szigorítási ciklusban kellene lennie.

A kilátásokról

A jegybank egyszer már tavaly meghirdette a monetáris fordulatot, amit aztán lefújt. Azóta az volt a hivatalos álláspont, hogy a romló külső környezetnek olyan erős hűtő hatása van a hazai inflációra, hogy nincs veszélyben a jegybanki cél. Ugyanakkor az utóbbi hetekben voltak már szigorodásra utaló jelek. Ősszel még a jegybank magabiztosan lefelé mutató kockázatokat rendelt az amúgy is alacsony inflációs előrejelzéséhez, amit aztán télen szimmetrikusra módosított. Változás állt be a likviditásszabályozásban is. A jegybank több alkalommal is visszautasította a swap tenderre benyújtott ajánlatokat, vagyis szűkíteni kezdte a bankrendszer likviditását. Ennek hatására a bankközi kamatok és a carry trade ügyletek finanszírozásához fontos swap-pontok emelkedni kezdtek. Vagyis a jegybank tulajdonképpen a kamatokban némi szigorítást már elkezdett, ám ennek mértéke jelképes, ráadásul a forintot mindeddig nem tudta lelökni a gyengülő pályáról.

Ilyen környezetben érkeztek Nagy Márton alelnök hűtő szándékú szavai, amelyeket a piaci szereplők verbális intervencióként értékelhetnek, hiszen egyértelműen érezhető a forint további gyengülésének megakadályozása mint cél.

Forrás: Portfolio