Csongrád Megyei Iparszövetség

Der Spiegel: A liberális piacgazdaság ideje lejárt?

A járvány-krízis gazdasági következményei erősebbek az euróövezetben, mint más gazdaságokban. Pusztító jel, mert úgy tűnik, megerősíti a populisták és az autokraták propagandáját, miszerint elavult ez az európai modell. A Spiegelben közzétett írásában a Dortmundi Műszaki Egyetem politikai újságírás professzora felteszi a kérdést: Az európai modell ideje lejárt?

11,5 százalékos gazdasági visszaesés várható 2020-ban – hangzik az OECD prognózisa. Ezzel az euró-zónában lenne a világon az egyik legnagyobb recesszió. És ebbe a virulógusok által esélyesnek tartott második fertőzési hullám és annak gazdasági következményei még nincsenek belekalkulálva.

A visszaesés biztos nagyobb lesz, mint a legtöbb, a szerző megfogalmazása szerint  “nacionalista, vagy autoriter vezetésű államban”. Pedig ezekben az országokban is tombolt-tombol a járvány. Sújtják őket a gazdasági következmények is, de sikeresebben birkóznak meg velük, mint a jómódú, liberális piacgazdaságban Európában. „Ez pusztító jelzés, mert nyilvánvalóan megerősíti a populisták és az autokraták propagandáját, miszerint gyenge, a régi Európa, elavult modell“- busong a szerző a Spiegel hasábjain.

Az OECD Prognózisa interaktív módon G7 – Világ- és OECD ország gyűjtésbe szegmentálva tekinthető meg:

A feltételezett okok

Hogy lehetséges? Mit csinálunk rosszul? – teszi fel a kérdést a hetilap kolumnistája, Henrik Müller.

Az elemzést jegyző szerző, aki a Dortmundi Műszaki Egyetem politikai újságírás professzora, korábban a magazin menedzser főszerkesztő helyettese volt, úgy véli, három tényező miatt birkózik a nyugat nehezen a vírus okozta válsággal:

  • A fertőzések száma, különösen Olaszországban, Franciaországban és Olaszországban, olyan nagy volt, hogy a rendkívül hosszú, szigorú lezárás megállította a gazdasági életet.
  • A gazdaságok meglehetősen nyitottak, nagy külső egyensúlyhiánnyal.  A járvány és az azt követő recesszió miatt visszaesett világkereskedelem és az egyre erősödő protekcionizmus legnagyobb vesztesei lettek a külkereskedelemből élő európaiak. (A Világkereskedelemi Szervezet (WTO) 2020-ra legalább 10 százalékos világkereskedelmi visszaeséssel számol. Az exportra épülő német export áprilisban 31 százalékkal zuhant az egy évvel korábbihoz viszonyítva!)
  • Hiába a közös fizetőeszköz, az eurózóna sok tekintetben szakadozott. A tagállamok önálló gazdaság- és költségvetési politikát folytatnak. Az eladósodottabb államoknak különösen nagy hátrány, hogy egyedül kell megbirkózniuk minden idők legnagyobb gazdasági krízisével. Ezen a közös európai adósságjegy javaslat, az euró-kötvény bevezetése és a vissza nem térítendő támogatásokból és kedvezményes hitelekből álló uniós konjunktúracsomag sem fog változtatni. „Ha ugyan a tervek valósággá válnak” – teszi hozzá a szerző, utalva a jelentős dán, finn, holland és osztrák ellenállásra.

A Spiegel cikkében a szerző azt írta, hogy nem hibáztathatók a mediterrán országok azért, hogy a Kínából behurcolt vírust észrevétlenül terjesztették el. (Olaszországban döntéshozók felelősségének megállapítására ügyészségi vizsgálat indult. Több száz tüntető, szerint szeretteiknek nem kellett volna meghalniuk, ha a hatóságok időben lépnek – a szerk.) A másik két okért viszont az európaiakat teszi felelősség a cikkírója.

 Forrás: TradingEconomics.com 

A 2008-as euró-válság vitathatatlanul felszínre hozta a közös valuta születési hibáit. Az uniós és a tagállami vezetők is eltökéltek voltak, hogy kijavítják ezeket. A válság elmúltával azonban csak parttalan viták jöttek. A németek passzivitásba vonultak, ignorálták a francia kezdeményezéseket. Az észak-déli front pedig bebetonozódott. A reformok elmaradtak. Az európai vezetők megelégedtek azzal, hogy a 2008-as válság kezelésének fő célja teljesült. Szinte valamennyi tagállamban többletet mutatott a fizetési mérleg.

Forrás: TradingEconomics.com 

Európai összesítésben a 2008-as válság kezdete óta pozitív. Az EU évek óta a nemzetközi dobogó legfelsőbb fokán áll. Tavaly több, mint 400 milliárd euró volt a plusz. Ezzel megelőzte a sokáig az élen álló Kínát, amelynek már  deficites a mérlege.

A berlini vezetés különösen büszke arra, hogy nem csak a németeknek, de az európaiak többségének is több a bevétele, mint a kiadása.

Müller szerint a jelentős szuficitnek több a hátránya, mint az előnye. „A legkevésbé sem a versenyképesség bizonyítéka.” Azt teszi világossá, hogy az európaiak kevesebbet pénzt fektetnek a gazdaságba, mint amennyit invesztálhatnának. Jövedelmüket inkább megtakarítják. Pénzpiaci termékeket vásárolnak és ezzel más országoknak teszik lehetővé a hitelfelvételt. A pénzt sok állam versenyképessége növelésére, a gazdaság fejlesztésére költi. „A világ az európai takarékosság haszonélvezője. A kontinens eddig nem profitált belőle, most pedig különösen nehéz helyzetbe került miatt” – hangzik a közgazdász professzor meglepő analízise.

Exportálni, exportálni, exportálni!

– hangzott a 2008-as válság utáni szanálás receptje. Fő cél az európai áruk versenyképesebbé tétele volt a nemzetközi piacon. Az IMF az EU és az északi tagállamok vezetői a fizetési mérleg előbb egálba hozását, majd többlet elérését és növelését írták elő a délieknek a mentőcsomagokért cserében.

görög, spanyol és portugál kormányok kiadást csökkentettek, adókat emeltek. A háztartások fogyasztása előbb a válság, majd a megszorítások következtében csökkenő jövedelme miatt visszaesett. Csökkent az importtermékek iránti igényük. Párhuzamosan, a bérek csökkenésével versenyképesebbek lettek a mediterrán országok termékei.

Az érem másik oldala

Ahhoz, hogy egy ország, régió kereskedelmi mérlege pozitív legyen, elengedhetetlen, hogy más országoké mínuszt mutasson. Ez évekig nem volt probléma. A világ legnagyobb gazdasága, az EU legfontosabb kereskedelmi partnere, az USA jóval többet hoznak be, mint vitt ki. A kontinentális Európa számára szintén meghatározó Nagy-Britanniában is hasonló volt a helyzet.

A cikkíró szerint a két ország exportigénye nem csak átmenetileg, a járvány miatt csökkent. Müller további, tartós visszaesést prognosztizál. Trump a protekcionizmus zászlóvivője, Nagy-Britannia pedig mind valószínűbb, hogy megállapodás nélküli fogja elhagyni az EU-t, támasztja alá jóslatát.

Trump politikája kereskedelmi háborúban, védővámokban és importkorlátozásokban manifesztálódik. A britek rendezetlen kilépése hasonló következményekkel, vámok automatikus, kölcsönös életbe lépésével járna. Drágulnának tehát a szigeten a kontinentális áruk, versenyképességük csökkenne, az exportvolumen visszaesne.

A szabadkereskedelem ideje lejárt?

Az évtizedek óta sikeres német és az utóbbi időben kontinens szerte dübörgő export záloga a WTO liberális kereskedelmi világrend. A ’90-es évek eleje óta töredékére csökkentek, sok esetben teljesen megszűntek a vámokat és mennyiségi korlátozásokat.

A WTO inog, egyre több ország kritizálja a nyugati államok által dominált szervezetet és a világkereskedelem jelenlegi szabályrendszerét, nyitottságát, amelyből leginkább az észak-atlanti térség profitál” – állítja Müller.

Szerinte ezt bizonyítja, hogy a szervezet elnöke, Roberto Azevedo azzal az indokolással lépett vissza, hogy „egy új arc, talán segíthet a kereskedelmi viták rendezésében”. Kétségtelen, hogy ez neki nem sikerült. Sőt, a konfliktusok egyre élesednek. Müller azt még beszédesebbnek tartja, hogy a tisztségre pályázó Phil Hogan, az Európai Bizottság jelenlegi kereskedelmi biztosa, az európaiak favoritja, az elemzők szerint ’az esélytelenek nyugalmával indul’.

A nyugat dominálta, multilaterálisan szabályozott világkereskedelem ideje lejárt. Ha az eurózóna nem lesz képes a protekcionizmus térnyerése idején is boldogulni, menthetetlenül leszakad” – hangzik a kolumnista vészjósló végszava.

Forrás: Azuzlet