Csongrád Megyei Iparszövetség

Történelmi jelentőségű alku született ma reggelre Brüsszelben

Mintegy 90 órányi tárgyalás után, az EU-csúcs ötödik napjának reggelére megállapodott a 27 tagállam vezetője abban, hogy egy 750 milliárd eurós méretű helyreállítási alapot indítanak 2021-től NextGenerationEU néven, szigorú folyósítási feltételekkel, először az EU történetében közös adósságfinanszírozást vállalva. Emellett a „normál” EU-s költségvetés keretösszege 1074 milliárd euró lesz. Így összességében egy 1824 milliárd eurós döntést hoztak meg a tagállamok, amely több szempontból is rendkívüli, mind a méretét, mind a belső szerkezetét, mind a hozzá társított feltételrendszert, mind a mögöttes finanszírozását tekintve. Magyarország várhatóan sokkal több EU-pénzből gazdálkodhat a 2021-2027-es időszakban a helyreállítási alapnak köszönhetően, mint a mostani 2014-2020-as ciklusban, igaz a kifizetéseket a magyar parlamenti határozat követelése ellenére hozzákötötték egy jogállamisági feltételrendszerhez, és a helyreállítási alapból való folyósítást is egy viszonylag feszes feltételrendszerhez kötötték.

Az Európai Tanács oldalán közzétett végső javaslatot elfogadták kedd reggel fél 6 körül a tagállami vezetők, így megszületett a történelmi jelentőségű alku. A lényeg:

  • Végül 750 milliárd eurós maradt a helyreállítási alap keretösszege (NextGenerationEU), és 1074 milliárd euró maradt a 2021-2027-es keretköltségvetés (MFF), azaz összesen egy 1820 milliárd eurós csomagot fogadott el a 27 tagú közösség 2018-as árak mellett. Ez idei folyó áron 809+1117 milliárd euró, összesen 1867 milliárd euró.
cegsoalku200721
  • A NextGenerationEU belső szerkezete úgy változott meg, hogy az eredeti 500-ról 390 milliárd euróra csökkent a vissza nem térítendő támogatási rész, és 250-ről 360 milliárd euróra emelkedett a hitel láb (ezek mind 2018-as árak melletti összegek, idei folyó áron összesen 809 milliárd euróról van szó)
  • Ekkora (750, illetve valójában 809 milliárd eurónyi) összeget tehát felvehet majd az Európai Bizottság a kötvénypiacokon, hogy az olcsón bevont forrást tovább adja a tagállamoknak a reformprogramjaik megfinanszírozására, illetve egyéb uniós programok finanszírozására. Mindez azt jelenti, hogy az EU történetében először közös adósságkibocsátásra kerül sor, és közben lényegében a tagállamok közötti transzfer is megvalósul, hiszen a közösen (a Bizottság közbeiktatásával) felvett pénzből 390 milliárd eurónyit a tagállamoknak nem kell direktben visszafizetnie, ezért az összegért a közösség együttesen áll helyt. Ez úgy történik, hogy a tagállamok megemelik a saját befizetési kötelezettségeiket az EU-s költségvetés felé (eddig legfeljebb az együttes GNI 1,4%-át szedhette be tőlük a Bizottság, most felhatalmazást adtak arra, hogy ez majd 2%-ra felmehessen). Ez a föderális Európa felé való fontos elmozdulás, hiszen a közösségi források eddiginél jóval nagyobb részét lehet majd újraosztani uniós szinten, igaz ez még mindig messze van a ténylegesen föderális költségvetési gazdálkodástól.
  • A növekvő befizetések egyik lábaként új uniós adónemeket vezetnek be, amelyek beszedésére felhatalmazták a Bizottságot: 2021-től a nem újrahasznosított műanyagok után máris lesz minden tagállamnak egy befizetési kötelezettsége, aztán legkésőbb 2023-tól a digitális cégekre kirónak egy terhet és az uniós piacra kerülő klímavédelmi szempontból szennyező importtermékekre is (carbon border adjustment mechanism). Ezeken felül azt tervezik, hogy az európai kvóta-kereskedelmi rendszert kiterjesztik a légi- és hajóforgalomra is, hogy további bevételeket termeljen az ETS rendszer az uniós büdzsének és tervezik azt is, hogy uniós szinten is kivetik a pénzügyi tranzakciós illetéket.
  • A tagállamoknak folyósított hitelek törlesztése az eredeti javaslathoz képest 2 évvel hamarabb, már 2026-tól megkezdődik (ezzel beszorította magát a Tanács abba is, hogy az új közös költségvetési adó- és járulékbevételeket, illetve egyéb befizetéseket minél hamarabb el kell dönteni és be kell szedni) és legkésőbb 2058. december végéig be kell, hogy fejeződjön.
  • A helyreállítási alap 750 milliárd eurós keretét legkésőbb 2023 végéig kötelezettségvállalásban "oda kell adni" a tagállamoknak és 2026 végéig ki kell fizetni, a pénzek felhasználásának ellenőrzésébe pedig bevonják az Európai Parlamentet és az Európai Számvevőszéket.
  • A NextGenerationEU belső szerkezete nemcsak a támogatások és hitelek volumenében, egymáshoz képesti arányában változott meg durván, hanem a kiadási célok szintjén is: míg a Helyreállítási és Rezíliencia Eszköz (RFF, tagállami reformok finanszírozása) 560-ról 672,5 milliárd euróra ugrott, közben számos más kiadási cél keretét durván legvágták, vagy egyszerűen nullára írták. A Méltányos Átállást Támogató Alap (JTF, ami például a lengyeleknek fontos a CO2-átállás, klímavédelem terén), 30-ról 10 milliárd euróra vágták, a Horizont Europe kutatási programot 13,5-ről 5 milliárdra, az InvestEU beruházás finanszírozási programot 30,3 milliárdról 5,6 milliárdra, a bajba jutott cégeknek szóló támogatási programot (Solvency Support Instrument) 26-ról 0-ra vágták, a magyar szempontból is fontos vidékfejlesztési támogatási programot 15-ről 7,5 milliárdra vágták, az egészségügyi ellenálló képesség javítására szolgáló HealtEU programot 7,7 milliárd euróról szintén 0-ra vágták, és az NDICI programot is 15,5-ről 0-ra vágták. Mindezekért "cserébe" a 2021-2027-es keretben a RescEU programnak 1,1 milliárd eurós keretet adtak, a Healty programot pedig 1,7 milliárd euróval megemelték. 

  • Amint azt már az EU-csúcsra készített eredeti javaslatában is szerepeltette Charles Michel: a 750 milliárd eurós NextGenerationEU kereten belül az tagállami reformok megfinanszírozására szolgáló RFF keretből (672,5 milliárd euró) csak 70%-ot osztanak fel azzal a képlettel 2021-2022 során, amit a Bizottság javasolt (2015-2019 közötti munkanélküliségi ráta, egy főre jutó GDP-alapú fejlettségi mutató, és várható gazdasági visszaesés a koronavírus-válság miatt). A fennmaradó 30%-nyi részt 2022 közepéig részben magyar követelésre annak tükrében osztják fel, hogy ténylegesen milyen mély válságot okozott a vírus (egyenlő súllyal szerepel benne a 2020-as visszaesés mértéke, illetve a 2021-2021-es visszaesés kumulatív módon).
  • Az RFF forrásokért tehát minden tagállamnak nemzeti reformprogramot kell készítenie a 2021-2023-as időszakra vonatkozóan, ezek teljesülését 2022-ben megvizsgálják és ez is a fennmaradó források elosztásában számítani fog. A tagállami reformprogramokat a benyújtást követően legfeljebb 2 hónapon belül elbírálja a Bizottság (egy külön munkacsoport áll fel ennek érdekében) és azt vizsgálják, hogy mennyire áll összhangban a terv a Bizottság által szorgalmazott országspecifikus ajánlások tartalmával, illetve a gazdaság potenciális növekedési teljesítményét mennyire fokozza, a munkahelyteremtéshez mennyiben járul hozzá, és az ország gazdasági-szociális ellenálló képességét mennyire javítja a terv. Ezeket pontozzák és a legmagasabb pontszámokat kell elérni ahhoz több területen, hogy jóváhagyhassák a tervet. Azt is nézik közben, hogy a tervek mennyiben járulnak hozzá a zöld és digitális gazdasági átállás céljaihoz.
  • Miután a fenti kritériumok alapján a Bizottság elkészíti javaslatát, hogy a reformprogram milyen minőségű, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak 4 héten belül minősített többséggel döntenie kell, hogy elfogadható-e a terv és indulhat-e a megvalósítása. Itt a hollandok egyhangú döntéshozatalt követeltek több más tagállammal együtt, de végül engedtek a kérdésben többek között az olaszok javára, így az ellenőrzési mechanizmus ezen a ponton (is) puhult.
  • A mostani alku további lényeges pontja, hogy az RFF-ből csak akkor kapnak a tagállamok ténylegesen pénzt, ha kielégítően teljesítették a reformprogramban vállalt célokat, mérföldköveket. Ennek megítéléséhez a Bizottságnak ki kell kérnie a Tanács gazdasági és pénzügyminisztereket tömörítő testületének (Ecofin) véleményét, ott egyhangú döntésre van ebben a kérdésben szükség. Napokig ment most a huzavona az olaszok és a hollandok között erről a kérdésről és arról a mondatról, ami végül belekerült a végső szövegbe: ha egy, vagy több tagállamnak kifogása van az adott tagállami reformprogram mérföldköveinek és céljainak elégséges teljesítése kérdésében, akkor kezdeményezheti az ügy megtárgyalását a következő Európai Tanács ülésen, legfeljebb 3 hónapon belül. A szöveg szerint ezen az ülésen erről "kimerítő vita" után döntés születik, és az ügy el van rendezve, de a szavazás módját nem rögzíti a mostani szöveg, csak azt, hogy alapesetben a Bizottság maga dönt a kérdésben a Tanács véleményének kikérésével.
  • Mindenesetre látszik a fentiekből, hogy igyekeztek egy viszonylag erős kormányzási struktúrát kialakítani a tagállami vezetők az RFF-ből kiosztott forrásoknál, hogy egyrészt hiteles reformterveket állítsanak össze, másrészt ha később valamely tagállam elcsúszik a tervei megvalósításával, akkor legyen beépítve fék a források kifizetésénél,ami már menetközben ösztönzi a tagállamokat a program rendes végrehajtására. Mivel vissza nem térítendő támogatások nagy volumenéről is szó van, érthető, hogy ragaszkodtak a takarékos négyek egy ilyen feltételhez és lényegében el is érték az olaszok ellenkezése ellenére.
  • A mostani alku fontos része, hogy a NextGenerationEU és a 7 éves költségvetés teljes kerete legalább 30%-át a 2050-es klímasemlegességi cél elérése érdekében kell kifizetni, ami egyúttal segíti az uniót a 2030-as klímacélja elérésében is. Ez korábban 25%-os arány volt, és ennek megemelésével részben az Európai Parlament jóindulatát igyekeztek elnyerni a tagállami vezetők, hogy amikor majd a képviselők is szavaznak a mostani költségvetési alkuról, ne blokkolják azt (arra hivatkozva, hogy vannak olyan részei a büdzsének, amelyek elmaradtak attól, mint amiket a képviselők állásfoglalásban is követeltek).
  • végső megállapodási szöveg „A24” bekezdése még csak említés szintjén rögzíti azt, hogy fontosak az uniós alapszerződésben rögzített értékek, és a jogállamiság megléte. Úgy fogalmaznak, hogy "Az Európai Tanács aláhúzza az unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács aláhúzza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát”. Ezután viszont a 2021-2027-es részletszabályokat rögzítő 22. bekezdés a 15. és 16. oldalon konkrétan egy új feltételességi rendszert vezet be az uniós költségvetés és a NextGenerationEU keret forrásainak védelme érdekében. A kérdésről külön bővebb cikkünk itt érhető el.
  • A szöveg szerint amennyiben a Bizottság a jogállamisági elvek megsértését tapasztalja, szankciós javaslatot fogalmaz meg, amelyről az állam- és kormányfőket tömörítő Tanácsban minősített többséggel döntenek. A szöveg ezután csak azt rögzíti, hogy a kérdésre a Tanács még rövidesen visszatér, illetve a Bizottságot felkérik további, az EU pénzügyi érdekeit védő mechanizmusok kidolgozására, beleértve azt is, hogy az EU-s pénzek végső kedvezményezettjeiről átlátható képet, információs bázist lehessen kapni, ami összehasonlítási és audit célokat is szolgál majd. A csalások kiszűrésére pedig erőteljesen bevonják a kontroll munkája az Európai Számvevőszéket, az Európai Ügyészséget (EPPO, 22 tagállammal indul 2021-től), a régóta működő Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), az európai uniós rendőrséget és a jogi szolgálatot.
  • Ezzel tehát beigazolódott az, hogy igenis hozzákötik az EU-s kifizetéseket egy most még nem tisztázott jogállamisági feltételrendszerhez, igaz erről a Tanácsban a legpuhább, minősített többséget igénylő szavazási móddal döntenek. A hollandok egyhangúságot követeltek itt is, de engedtek, a Bizottság pedig korábban fordított minősített többséget javasolt. Ez azt jelenti, hogy a szankciós javaslatát csak akkor lehet felülírni a Tanácsban, ha a tagállamok 55%-a, és az uniós népesség 65%-a így dönt. Ez aktív cselekvésre sarkallta volna a tagállamokat a szavazáskor, miközben a tapasztalatok szerint óvakodnak egymásról nyíltan kimondani a jogállamiság megsértését, így viszont a passzivitásukkal éppen hozzájárulnának ahhoz, hogy a Bizottság által javasolt pénzügyi szankció hatályba lépjen (nem véletlenül ezt a szigorúbb következményekkel járó szavazási módot javasolta a Bizottság).
  • Az, hogy a Charles Michel által már februárban is javasolt minősített többségű szavazás mellett döntött most a Tanács, azt jelenti, hogy a magyar és a lengyel kormány számára kedvezőbb kimenet valósult meg: sokkal nehezebb lesz ugyanis „megbüntetni” egy tagállamot, ha jogállamiság terén megsérti az uniós alapelveket, ennek kimondásához ugyanis a tagállamok 55%-ának (akik a népesség legalább 65%-át képviselik) kell összehozni.
  • Fontos, hogy most még csak a tagállamok döntöttek a következő 7 évi büdzséről és a NextGenerationEU-ról, az Európai Parlament határozatát meg kell várni, illetve az uniós saját források megemeléséről szóló döntés végigvitele is időt vesz igénybe, így tehát valójában a végső döntés ezekről a költségvetésekről még nem született meg. Addigra pedig akár le is zárulhat a Magyarországgal és Lengyelországgal szembeni jogállamisági eljárás (így akár „tiszta lappal vághat neki a 2021 utáni időnek), mint ahogy azt ma reggeli sajtótájékoztatóján Orbán Viktor is jelezte. Ha ez így lesz, akkor formálisan ezt a részét teljesíteni tudná a kormányfő annak a mandátumnak, amit a magyar parlament múlt héten „szabott neki” (még a büdzsék elfogadása előtt le kell zárni a jogállamisági eljárásokat). Azt viszont nagyon valószínű, hogy nem tudja teljesíteni, miszerint egyáltalán ne legyenek összekötve az EU-s kifizetések egy új jogállamisági feltételrendszerrel, aminek részletes kidolgozását egyébként most – ötnapos kimerítő tanácskozás után – tovább rúgta a jövőbe a Tanács.
  • A francia és többek között a magyar fogadkozás ellenére ugyanis fennmaradt a visszatérítési rendszer az osztrákoknak, hollandoknak, dánoknak és svédeknek (a németek belementek egy kis engedménybe).
  • A Brexit előre nem látható következményeinek enyhítése érdekében (pl. ha év végéig nem születik meg a kereskedelmi megállapodás a britekkel és így jövő januártól megállapodás nélkül zuhannak ki az EU-ból, ami gazdasági károkat okoz a tagállamokban) egy 5 milliárd eurós keretet különítettek el a tagállamok a 2021-2027-es büdzsében. 
  • Fontos, hogy végül a most futó 2014-2020-as ciklus keretéhez nem nyúltak hozzá a tagállami vezetők, így a koronavírus-válságra adott válasz mindössze az, amiről már tavasz során határoztak (CRII és CRII+): közel 40 milliárd euró összegben fellazították az EU-s pénzek felhasználási szabályait (földrajzi és programbeli megkötéseket elengedték, de ez nem járt plusz pénzzel Magyarország számára), illetve lazítottak az állami támogatási és deficitet korlátozó szabályokon. Ezzel együtt fontos, hogy azt is eldöntötték: a 2020. február 1. után keletkezett fejlesztési számlákat már fel lehet használni a ReactEU és a 2021-től induló RFF program keretének terhére, feltéve, hogy a kiadás összhangban van az uniós célokkal és a tagállami reformprogrammal.
  • A 2021-2027-es büdzsé végső keretösszege tehát maradt 1074,4 milliárd euró, de a belső szerkezete 1-2 milliárd euróval több helyen változott az alábbiak szerint: bár a legalsó kocka mérete szűkült, de ebből a kohéziós, azaz felzárkóztatásra szánt források volumene 7 milliárd euróval 330,2 milliárdra nőtt, ami fontos többek között Magyarországnak is.

  • Nagyon fontos, hogy a megállapodás 57. pontjába bekerült egy plusz mondat a februári és július 10-i tanácsi javaslathoz képest, miszerint az a tagállam, amely lakossága több, mint egyharmada él az uniós fejlettségi szint 50%-a alatt, nem bukhat többet reál értelemben a 2014-2020-as felzárkóztatási forrásaihoz képest, mint 15%. Mivel a 2015-2017-es időszak átlagában bizony a magyar lakosság jóval több, mint egyharmada élt az uniós átlag 50%-a alatti szinten, ebből az egyetlen mondatból jöhet az a 3 milliárd eurónyi többlet elosztható forrás Magyarország számára, amiről ma reggeli sajtótájékoztatóján Orbán Viktor is beszélt. Ezen a mondat nélkül Magyarország nem 15%-ot, hanem 24%-ot bukott volna reál értelemben. A témáról bővebben külön cikkünk itt érhető el.

  • Az agrár és halászati támogatásokat, illetve klímavédelmi kiadásokat takaró narancssárga kocka mérete minimálisan 356,3 milliárd euróra nőtt, amin belül a közös agrárpolitika első pillérét jelentő közvetlen támogatások volumene 240 milliárd euró lehet maximálisan, a vidékfejlesztési támogatásoké további 18,6 milliárd euró. Együtt tehát 258,6 milliárd eurót tesz ez ki, míg februárban 256,7 milliárd eurót javasolt Charles Michel, azaz az agrártámogatások terén is növekedés van, talán minimális a Magyarországnak szánt keretnél is.
  • Mindez (RFF, kohéziós és agrártámogatások keretének növekedése) afelé mutat, hogy összességében még akár nagyobb keretből is gazdálkodhat majd Magyarország 2021-2027 között, mint amiről a minap Palkovics László reális kilátásként beszélt. Ő azt mondta, hogy a magyar állami társfinanszírozással együtt minden csatornán várhatóan 32 milliárd eurónyi keretből gazdálkodik a 2014-2020-as ciklusban Magyarország, ami várhatóan 50 milliárd euróra nő 2021-2027 között, döntően a helyreállítási alap miatt. Ez az 50 milliárd euró tehát még nőhet is a friss alku hatására. Az 50 milliárd euró egyébként a tavalyi egész éves magyar GDP 35%-a, tehát borzalmasan nagy összegről van szó.
  • Arról, hogy kalkulációink szerint mekkora forrásokra számíthat az egyes csatornákon keresztül Magyarország, ebben a külön cikkünkben részletesen írtunk. Óvatos becsléseink alapján arra jutattunk, hogy a 2014-2020-as uniós ciklusban minden csatornán keresztül elosztható 39 milliárd eurónyi EU-támogatáshoz képest a 2021-2027-es időszakban akár 52,8 milliárd euróra is ugorhat a Brüsszelből várható pénztömeg 2018-as árak mellett, ami azt jelentené, hogy reál értelemben 35%-kal több EU-pénzre számíthat Magyarország. Mivel a magyar állami önrész kötelezően jócskán megugrik, így az itthon elosztható teljes forrástömeg 44-ről óvatos becsléseink szerint akár 61,5 milliárd euróra, azaz akár 40%-kal is megugorhat. Mindez akkor igaz, ha Magyarország tényleg kéri a számára rendelkezésre álló sokmilliárd eurós hitelt a koronavírus-válság miatt felállított helyreállítási alapból.

Forrás: Portfolio