Csongrád Megyei Iparszövetség

Brutális munkanélküliség van vagy csoda történt Magyarországon?

Számos jelentés, felmérés, kutatás jelent meg arról, hogy a koronavírus-járvány kirobbanása mekkora munkanélküliséget okozott Magyarországon. De arról is egyre több hír érkezik, hogy máris minden pont olyan szép és jó, mint a válság előtt volt. Kinek van igaza?

Az egyik tábor szerint nyáron már csaknem ugyanannyian dolgoztak, mint a válság előtt, és a munkanélküliség gyakorlatilag alig emelkedett, míg a másik tábor úgy gondolja, hogy a 2008-2009-es világgazdasági válságot idézik a számok. Mindenki megtalálja a számára szimpatikus adatot, pedig jó lenne, ha az adatok a valósághoz közeli képet nyújtanának a koronavírus-válság közepette. Mindezek miatt sokszor még a makroelemzők is bosszankodnak, hiszen elég nehezen tudják értelmezni és előrejelezni a gazdasági folyamatokat az egymásnak ellentmondó számok miatt. Éppen ezért most több adatforrást áttekintve (és azok mélyére nézve) megmutatjuk, valójában hogyan alakul a foglalkoztatás az országban.

Lássuk a tényeket!

  • A KSH minden hónapban elvégzi és közzéteszi a (mintavételen alapuló) munkaerő-felmérést, amely szerint júniusban 38 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban. Ez nem mondható túlságosan nagy visszaesésnek, a dolgozók száma kevesebb mint 1%-kal csökkent.
  • A munkaerő-felmérés azt is mutatta, hogy a munkanélküliek száma 92 ezer fővel (240 ezer főre) nőtt egy év alatt.
  • A KSH adminisztratív adatgyűjtése (legalább 5 fős vállalatok, költségvetési szféra, nonprofit szervek) szerint júniusban 192 ezerrel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban. Ez viszont már drasztikus visszaesést jelent a foglalkoztatásban.
  • A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján a regisztrált álláskeresők száma 128 ezerrel volt magasabb, mint tavaly júniusban, létszámuk 376 ezer volt.

Van tehát három adatforrásunk, amelyből az egyik (munkaerő-felmérés) csak minimális foglalkoztatási veszteséget mutat éves alapon, miközben a másik kettő (adminisztratív adatok és NFSZ) kedvezőtlenebb képet tár elénk. Részben módszertani tényezők is meghúzódnak a különböző számok mögött, de a sokkhatás egyedisége és gyorsasága is szerepet játszhat az eltérésekben.

Egy tévhit eloszlatása

A legkönnyebb eloszlatni azt a tévhitet, amely a foglalkoztatottak számának alakulásából vonja le azt a következtetést, hogy már túl vagyunk a válságon. Sokan a januári-februári foglalkoztatáshoz hasonlítják a június-júliusi adatokat, ami nem túl szerencsés. A munkaerőpiacon ugyanis erőteljes szezonális hatások figyelhetők meg: nyáron többen dolgoznak a turizmus-vendéglátásban, miközben télen kevesebb ház vagy út épül, ezek a tényezők mind befolyásolják a foglalkoztatás szintjét. Júniusban megközelítette a 4 millió 460 ezret a foglalkoztatottak száma a munkaerő-felmérés szerint, ami már olyan magas volt, mint a januári („a válság előtti”) szint.

Az adatokat éppen ezért fontos megtisztítani a szezonális hatásoktól. Azt láthatjuk, hogy jelentősek a szezonális ingadozások, és az előző év azonos időszakához képest érdemi a foglalkoztatási veszteség. Összességében tehát a foglalkoztatás márciusban elkezdődött romló trendje nyáron megállt, de továbbra is látható a veszteség.


Nem beszélve arról, ha a másik adatforrást (adminisztratív adatok) tekintjük meg, itt ugyanis sokkal nagyobb mínuszt láthatunk:


Csak néhány tízezer főt kellene munkába állítani?

A munkaerő-felmérés alapján tehát nem túl nagy a foglalkoztatási veszteség, az adminisztratív adatszolgáltatás szerint viszont közel 200 ezer dolgozónak kellene munkát találnia. A munkaerő-felmérésnek nincsenek igazán szigorú kritériumai azzal kapcsolatban, hogy ki számít foglalkoztatottnak, elegendő mindössze egy óra jövedelemszerző tevékenység egy héten. Ebből gyanakodhatunk, hogy olyanok is bekerülhetnek a foglalkoztatottak közé, akik nem feltétlenül vannak állásban vagy nincs vállalkozásuk. A munkaerő-felmérés tartalmazza a rövid ideje külföldön dolgozókat és a közfoglalkoztatottakat is, azonban ha ezektől a tényezőktől megtisztítjuk az adatokat, akkor is az látszik, hogy nincs túl messze a válság előtti foglalkoztatási szint, de azért néhány tízezer fős veszteség látszik (narancssárga vonal).


A munkaerő-felmérés kiterjed az alulfoglalkoztatottak számának alakulására is (ők azok, akik dolgoznának többet, de nincs lehetőségük rá), létszámuk azonban gyakorlatilag nem változott az elmúlt hónapokban a válság előtti időszakhoz képest, 30-40 ezer fő között mozgott. Vagyis ez nem ad magyarázatot a foglalkoztatási létszámot és struktúrát érintő kérdésekre. Meg kell jegyezni, hogy nem nőtt százezres nagyságrendben az alulfoglalkoztatottak száma, miközben a magyar Kurzarbeit-programba több mint 200 ezren kerültek be, akik korábban teljes munkaidős foglalkoztatottak voltak.

Kétszázezer főt kellene még munkába állítani?

Vegyük elő az adminisztratív adatainkat, ahol az előző év júniusában látott 3,2 millió főről 192 ezerrel visszaesett a foglalkoztatottak száma, és nézzük meg azt is, itt miképp alakult a munkaidő. A közel 200 ezres foglalkoztatási veszteség úgy jött ki, hogy a teljes állásban dolgozók létszáma 335 ezerrel csökkentés éves alapon, míg a legalább havi 60 órát, de nem teljes munkaidőben dolgozóké 142 ezerrel nőtt, ami nem meglepő a Kurzarbeit-program miatt. Ők adják az adminisztratív adatközlés szerinti összes foglalkoztatotti létszámot.

Mindeközben 30 ezerrel nőtt azok száma (meghaladva a 100 ezret), akiknek a munkaideje nem éri el a havi 60 órát (heti 15 órát) sem, őket pedig nem tekinti foglalkoztatottnak az intézményi statisztika, viszont néhány hónapja még szinte biztosan volt (teljesnek mondható) állásuk. A másik statisztika, a munkaerő-felmérés azonban utóbbiakat is foglalkoztatottnak tekinti, hiszen legalább egy óra jövedelemszerző tevékenységet végeztek. Ez is mutatja, hogy milyen nagy eltérés van a két mutató között, ami nem csupán az összes foglalkoztatott létszámát befolyásolja, hanem a foglalkoztatás tendenciájának változására is jelentős hatással van.

Az állásvesztők közül sokan nem találtak munkát azonnal

Most hívjuk segítségül a foglalkoztatási szolgálat adatait, amely a regisztrált álláskeresőket veszi számba. Az összehasonlíthatóság kedvéért nézzük meg, hogy mi történt idén a foglalkoztatottak és az álláskeresők számában. A júniusi 376 ezer álláskereső 140 ezerrel magasabb szám, mint a tavalyi év végén látott adat, miközben tudjuk, hogy az adminisztratív KSH-adatok több mint 190 ezres foglalkoztatási veszteséget mutatnak az időszakban. Ezek az adatok már igen közel állnak egymáshoz, főképp, ha tudjuk, hogy utóbbiak közül 30 ezren dolgoznak, csak nagyon keveset (havi 60 óránál kevesebbet).

Ugyan nem minden állásvesztő regisztrál a foglalkoztatási szolgálathoz, viszont az is világos, hogy az adminisztratív adatgyűjtés nem terjed ki minden foglalkoztatottra, hiányoznak az 5 főnél kisebb cégek alkalmazottjai és az egyéni vállalkozók is. A kis cégeket pedig ugyanúgy érintette a járvány, mint a nagyobbakat, miközben számos vállalkozó volt kénytelen szüneteltetni a tevékenységét, tehát esetükben is a foglalkoztatás csökkenése volt jellemző. Vagyis a 190 ezer fős foglalkoztatási veszteség egy „alsó becslés”, ennék nagyobb lehetett a létszámcsökkentés. De akkor hányan is veszíthették el az állásukat?


Természetes fluktuáció és válság

Ahogy a cikk elején írtuk, a regisztrált álláskeresők száma 128 ezerrel lett magasabb júniusban, mint tavaly ilyenkor, így 376 ezerre nőtt az álláskeresők száma. Azonban február és június között csaknem 300 ezren regisztráltak a foglalkoztatási szolgálathoz, mint álláskereső, ami azt jelzi, hogy az időszak végére a több mint felüknek (170 ezer főnek) lett valamilyen munkája. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, fontos tudni, hogy tavaly február és június között csaknem 220 ezer ezer új álláskereső jelent meg a foglalkoztatási szolgálat regiszterében, vagyis látható, hogy a munkaerőpiac nem olyan betonstabil a gazdasági ciklus felívelő szakaszában sem, egy természetes fluktuáció mindig van (valaki felmond, elbocsátják, cégek szűnnek meg és alakulnak), nem beszélve a szezonális hatásokról. Az látható, hogy a koronavírus-járvány időszakában a tavalyinál 80 ezerrel több, vagyis 300 ezer új munkanélküli jelent meg. És még ez is csak egy alsó becslés, hiszen továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy nem minden állásvesztő regisztrál. A recesszió közepette ezt a legalább 300 ezer fős tömeget nem tudta felszívni a munkaerőpiac, de akik állásba kerültek, azok közül is nagyon sokan nem a saját képesítésüknek megfelelő munkakörben kellett, hogy elhelyezkedjenek.

A koronavírus-válság lezajlását jól nyomon lehetett követni az NFSZ statisztikájában. Azonban a munkanélküliek egy része nem jelent meg a másik munkanélküliségi statisztikában. 

Jöjjön a legbonyolultabb statisztika!

Sokszor a munkaerő-felmérés munkanélküliségi statisztikájába kapaszkodnak azok, akik szerint nincs is semmi látnivaló a magyar munkaerőpiacon. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt a statisztikát övezik a legnagyobb kérdőjelek (és ennek a statisztikának az értelmezése okozta a legnagyobb zavarokat is), hiszen a koronavírus-járványban a hivatal a legtöbb állásvesztőt nem a munkanélküliek kategóriájába sorolta, hanem az inaktívak közé. Így történhetett meg, hogy március-áprilisban nem is igazán nőtt a munkanélküliek száma. Le kell szögezni azonban, hogy a KSH a nemzetközi módszertannak megfelelően járt el, ugyanis hivatalosan csak az a munkanélküli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet sztenderdje szerint, aki 4 hete aktívan állást keres, illetve 2 héten belül el tudna kezdeni dolgozni. Nos, a járvány kirobbanása után a leépítési hullám nagyon gyors volt, miközben a kijárási korlátozás és más járványügyi intézkedések miatt esélye sem volt sokaknak munkát keresni. Ennek következtében habár százezrek regisztráltak a foglalkoztatási szolgálathoz (mint munkanélküli) tavasszal (és a nyár elején), hivatalosan a KSH nem tekintette őket munkanélkülinek. Vagy azért, mert kijárási korlátozás volt, vagy azért, mert nem tudott volna munkába állni a digitális tanrend miatt (tanította a gyerekét), vagy azért, mert még nem telt le a 4 álláskereséssel töltött hét. Azóta szépen lassan sorolódnak át a munkanélküliek táborába az állásvesztők, azonban a konjunktúra nyári élénkülésével és a szezonális munkák megjelenésével már kicsit javul is a statisztika.

Vagyis a legkritikusabb hónapok munkanélküliségi adatait elfedte ez a statisztika, és utólag sem fogjuk látni, hogy mekkora volt a probléma a magyar munkaerőpiacon, hiszen – remélhetőleg – a következő hónapok adatai már javulást hoznak. Így könnyen lehet, hogy aki munkanélkülivé vált a járvány miatt, de már állást talált, az egy ideig az inaktívak táborát növelte ebben a statisztikában, azóta viszont újra a foglalkoztatottak között van, "megspórolva" a munkanélküliségi statisztika emelését.

Az alábbi grafikon látszik, hogy a statisztikai hivatal munkaerő-felmérése mennyi munkanélkülit becsült, miként alakult az NFSZ nyilvántartásában szereplő álláskeresői létszám, és azt is megbecsültük, hogy hány munkanélküli lenne a munkaerő-felmérés alapján, ha a KSH nem az inaktívakhoz sorolta volna az állásvesztők egy részét. Az általunk korrigált munkanélküliségi adatsor (szaggatott kék vonal) jobban korrelál az NFSZ adataival is, de látható, hogy még ennél is magasabban húzódik a regisztrált álláskeresői létszám. Vagyis a legjobban az NFSZ adatai örökítették meg a történelem számára, hogy mi zajlott a munkaerőpiacon a járvány során.


Ahogy a fenti ábrán látszik, van még egy munkanélküliségi adat, mégpedig az "önbesorolásos munkanélküliség", hogy valaki munkanélkülinek tekinti-e magát. Erre vonatkozóan azonban nem érhetőek el az elmúlt hónapok adatai, ezért elkértük azokat a KSH-tól májusra, júniusra és júliusra vonatkozóan. Habár a hivatalnak ezek az adatok a rendelkezésére állnak, a KSH a korábbi – járvány előtti – adatokat ajánlotta figyelmünkbe, vagyis továbbra sem tudni, hogy tavasszal-nyáron hányan tekintették magukat munkanélkülinek.

Hogy lássuk, statisztikailag „hová került” a munkanélküliek egy része, megmutatjuk a munkaerő tartalék alakulását. Itt látható, hogy a járvány kirobbanása után megnőtt azon inaktívak száma, akik szeretnének dolgozni, de valamiért nem tudnak (ez az a kör, ahová az állásvesztők egy része került). Az alábbi grafikon alapján látható, hogy a munkaerőtartalék miként alakult júniusig, ekkor ugyanis 460 ezer fölé emelkedett a válság előtti 300 ezer körüli szintről. Vagyis a tágan értelmezett munkanélküliek köre 160 ezres növekedést mutatott. Az adatok mélyén tehát rábukkantunk azokra az állásvesztőkre, akik nem munkanélküliek.


Konklúzió

Vagyis mindenki megtalálhatja a neki tetsző foglalkoztatási vagy munkanélküliségi adatot, de érdemes tudni, hogy melyik mit mutat valójában és milyen korlátai vannak a felmérésnek/adatszolgáltatásnak. A foglalkoztatás vagy a munkanélküliség alakulása ráadásul nem is mutatja meg, hogy hányan veszíthették el az állásukat a koronavírus-járvány nyomán, hiszen szerencsére nagyon sokan vannak, akik újra munkába tudtak állni néhány héten/hónapon belül. Viszont azt is ki kell emelni, hogy sokan nem a saját szakterületükön tudtak munkát találni.

Mindezek tükrében annyit állíthatunk, hogy a munkaerő-felmérés a foglalkoztatottak és a munkanélküliség tekintetében is egy olyan képet mutat, amely a statisztikai módszertannak megfelel, ám a valósággal való korrelációja igencsak meggyengült a koronavírus-járvány közepette. Az intézményi statisztika és a regisztrált álláskeresők száma szerint összességében elmondhatjuk, hogy a júniusig terjedő vizsgálatunk alapján 200 ezer dolgozót kellene felvenniük a vállalatoknak és további százezres nagyságrendben kellene újra teljes állásban dolgozniuk a most részmunkaidőben dolgozóknak, hogy elérjük a válság előtti foglalkoztatási helyzetet.

Összességében számunkra úgy tűnik, hogy:

  • a megkérdezésen alapuló munkaerő-felmérés szerint kevesebben veszíthették el az állásukat és kevesebben váltak munkanélkülivé júniusig, mint amennyien valójában munka nélkül maradtak,
  • az intézményi munkaügyi (adminisztratív) adatok jelentős, 200 ezer fős foglalkoztatási veszteséget mutatnak, amely már nagyon közel állhat a valósághoz,
  • miközben a regisztrált álláskeresők száma is 100 ezret érdemben meghaladó mértékben emelkedett.

A magyar gazdaság történelmi zuhanása és a fent bemutatott számításaink alapján számunkra az intézményi adatok és a regisztrált álláskeresők száma a leginkább meggyőző, ezek állhatnak a legközelebb a valósághoz.

Kilátások

A fentiekben júniusig terjedő adatokkal dolgoztunk – az összehasonlíthatóság kedvéért –, de már elérhetőek a munkaerő-felmérés és a foglalkoztatási szolgálat júliusi adatai is, intézményi adatok még nincsenek erre a hónapra. Szezonálisan igazítva ezek az adatok azt mutatják, hogy megállt a munkaerő-piaci helyzet romlása. A regisztrált álláskeresők számának növekedése is inkább csak megállt, és nem igazán kezdett el trendszerűen mérséklődni: a nyers adatokban látható csökkenés a szokásos szezonális hatással megegyező mértékű, a kiigazított adatok stagnálást mutatnak.


A júliusi munkaerő-felmérés szerint az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma 34 ezer fővel volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, de az intézményi statisztika – amely még nem érhető el – bizonyára továbbra is százezres nagyságrendű foglalkoztatási veszteségről tanúskodik majd. Kormányzati bejelentések alapján augusztusban érdemben tovább csökkenhetett az álláskeresők száma, vagyis a gazdaság nyári fellendülése a munkaerőpiacon már éreztette a hatását, erre vonatkozóan azonban még nem jelentek meg hivatalos adatok.

A következő időszakban a munkaerőpiac helyreállása attól függ, hogy a Kurzarbeit megszüntetése után miképp támogatja a kabinet a vállalatokat, illetve attól, hogy a koronavírus-járvány második hulláma egyrészt miként befolyásolja a vállalatok és a háztartások viselkedését (óvatossági megfontolások), másrészt milyen szigorító intézkedésekkel jár együtt Magyarországon és Európában, ami az egész gazdaságra negatív hatással lehet, és könnyen ronthat az éppen csak kedvezőbbé váló folyamatokon. De ahogy fent láthattuk: az esetleges újabb fordulatot sem mutatja majd meg minden statisztika.

Forrás: Portfolio