Csongrád Megyei Iparszövetség

Miért ilyen gyenge most a forint?

Október végén megint majdnem 370 forintba került egy euró, megközelítve a márciusi történelmi mélypontot, azóta viszont ütemesen elkezdett erősödni. Ki tehet erről, és kinek kéne lemondania emiatt? Elmagyarázzuk.

A történelmi mélypont tavasszal volt: április elsején 369,59 forintot kellett fizetni egy euróért, ezt a szintet közelítette meg az október 29-i 369,24 forintos árfolyam. De mi történik ilyenkor, miért rossz az alacsony árfolyam, rossz-e egyáltalán? Nézzük meg távolabbról: mi okozza a forint árfolyamának mozgását, kinek jó, ha erős, és kinek, ha gyenge a forint?

A gazdaság állapota és az árfolyam

Az elmúlt két évtizedben több alkalommal is láthattunk drámai szalagcímeket arról, hogy a forint árfolyolyama újabb történelmi mélyponton van, illetve – jellemzően ellenzéki – politikusok is hasonló hangnemben szoktak megszólalni ezekben az esetekben, az aktuális kormány elhibázott gazdaságpolitikájának bizonyítékaként lobogtatva az árfolyamot.

2010 óta ennek a jelenségnek az a változata szokott előfordulni, hogy az ellenzéki politikus az aktuális kormány elhibázott gazdaságpolitikájának bizonyítékaként lobogtatva az árfolyamot felidézi, amikor az aktuális kormány politikusai tettek ugyanígy még ellenzéki korukban.

A hazai fizetőeszköz árfolyamának hosszabb távú változása ugyanis jellemezni szokta a gazdaság állapotát:

ha tartósan erősödik az árfolyam, vagyis sokan veszik a forintot (a szaksajtó a modoros „tépik” szót szokta alkalmazni: tépik a forintot, mindenkinek az kell), annak valami pozitív kilátás az oka; mondjuk valamilyen kedvező gazdaságpolitikai lépseknek köszönhetően tartósan fel fog pörögni a gazdaság, élénkülni fog a nemzetközi kereskedelem, amihez majd a külföldieknek forintra lesz szükségük, hogy be tudjanak nálunk vásárolni, úgyhogy a befektetőknek érdemes bespájzolni forintból, amíg olcsó, és túladni rajta, amikor majd drágább lesz.

 

Ha viszont rosszak a kilátások, a befektetők úgy látják, hogy nem érdemes forintot tartaniuk, mert a gazdaság be fog zuhanni, és más sem akar majd forintot venni, akkor igyekeznek túladni rajta (ütik a forintot, mondja a szaksajtó – szegény forint), mielőtt még olcsóbb lesz, és már önmagában az is lejjebb viszi az árat, hogy sokan akarják eladni. Az árfolyam tehát – a kis kilengéseket nem számítva – hosszú távon általában együtt mozog az adott ország gazdaságának fellendülésével vagy visszaesésével; az első esetben főleg akkor, ha valamilyen reform megvalósításának köszönhetően stabilabbá válik az ország gazdasága.

A gazdasági stabilitás a feltétele például annak, hogy egy ország beléphessen az eurózónába, és emiatt kell kiállni a brüsszeli tolvajnyelven konvergenciakritériumoknak nevezett hétpróbát is: két évig egy meghatározott sávban kell tartania saját fizetőeszközének árfolyamát, valamint az inflációt és a hosszú lejáratú kamatlábat is az eurózóna három legjobb árstabilitást nyújtó államához kell minimális mozgástérrel kötnie. Mindez egyúttal annak is próbája, hogy képes-e az ország gazdaságpolitikája huzamosabb ideig stabilan tartani a gazdaságot; illetve annak,

hogy nem az árfolyammal való bűvészkedéssel csinál-e mozgásteret magának, és spórol meg olyan strukturális átalakításokat, amik a hazai fizetőeszköz árfolyamától függetlenül is vonzóvá teszik a gazdaságot a befektetők számára.

Mi rángatja az árfolyamot?

Az árfolyamot tehát a gazdasággal kapcsolatos várakozások alakítják, ezeket a várakozásokat azonban nem csupán a gazdasági mutatók alakulásából és a gazdaságpolitikai lépésekből kikövetkeztethető előrejelzések formálják, hanem egy csomó hiedelem is, amit többek között a kormány kommunikációja, vagy a kormány lépéseinek külföldi megítélése alakít. Vagyis ha nagyon sokan hiszik el, hogy mondjuk Orbán Viktor diktatúrát épít, ahol a befektetések nem lesznek akkora biztonságban, mint amit egy sima demokrácia és jogállam garantál, akkor elkezdenek tőkét kivonni, és csökken az árfolyam – Zsiday Viktor szerint például ez történt tavasszal a felhatalmazási törvény nagy nemzetközi visszhangja után, és emiatt zuhant történelmi mélypontra a forint árfolyma.

Aztán az árfolyamra a fentieken kívül pusztán az is hatással van, hogy a befektetők milyen reakciót várnak a jegybanktól. A jegybanknak ugyanis vannak olyan eszközei, amikkel hatni tud az árfolyamra, és ha kell, jó esetben meg is tudja állítani annak elszabadulását. A kamatláb megemelésével például visszafogja a hitelezést és ösztönzi a megtakarításokat, ilyenkor a külföldi befektetőknek is érdemes forintot venniük és a magasabb hozam érdekében befektetniük, így a forint iránti kereslet növekedésével felmegy az árfolyam is.

Ha viszont alacsony a kamatláb, az olcsó hitel „megolajozza” a gazdaságot – olyanok is vesznek fel hitelt és vásárolnak belőle házat, vagy olyan vállalatok is hitelből kezdenek fejlesztésbe, bővítésbe, akik a drágább hitelt nem vennék fel –, a megtakarításokat viszont visszafogja, így a külföldi befeketetők sem fognak megtakarítási céllal forintot vásárolni, vagyis a csökkenő kereslettel az árfolyam is csökken. 

Folyamatos csökkenés, ami nem feltétlenül káros

Amióta a forint árfolyama a 2008-as válság után bezuhant, néhány rövid ideig tartó erősödést leszámítva folyamatosan gyengül.

A 2010-es évek elején az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikáját és jogalkotási gyakorlatát a befektetők kockázatosnak ítélték – emlékezzünk csak a magánnyugdíjpénztári megtakarítások einstandjára, a szektorális különadókra, a visszamenőleges hatályú törvényhozásra –, amit a gyakran zavaros kommunikáció csak megerősített, és mindez a gyengülő forinton is meglátszott. Az akkoriban még nemzetgazdasági miniszter Matolcsy György legendás aranyköpései sem tettek jót a magyar gazdaság megítélésének, és a piacok attól sem vártak semmi jót, hogy ő lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 

Azóta viszont a befektetők kiismerték az unortodox gazdaságpolitikát és a NER-t, és az uniós kereteket állandóan feszegető Magyarország igazi megregulázására sem került sor éveken át – talán majd most –, és mivel nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország valójában engedelmes inasa a német gazdaságnak, kiderült az is, hogy komolyabb kockázatválallalás nélkül fektethetnek be a külföldi nagyvállalatok nálunk. 

A külföldi befektetők számára még az utóbbi évek hatalmas bérnövekedéseivel is olcsó magyarországi munkaerő, a bőséges állami támogatások és adókedvezmények mellett az egyik fő vonzereje a magyar gazdaságnak pont a gyenge forint. 

Hiába az ellenzéki politikusok drámai hangneme a forint árfolyamának csökkenése láttán: nem azért gyengül a forint évek óta, mert egy hosszú időn keresztül elhibázott elhibázott gazdaságpolitikát kapott telibe egy világgazdasági válság, mint 2008-ban; nem is azért, mert a gazdasági szereplők bizalmatlanok a gazdaságpolitika iránt, mint a 2010-es évek elején, hanem azért, mert

a kormány ragaszkodik a magyar gazdaság egyik fő vonzerejéhez, az alacsony árfolyamhoz és a gazdaságot pörgető olcsó hitelekhez, azaz az alacsony kamatlábhoz.

Nincs itt semmi látnivaló

Az október végi, 370 forintot közelítő árfolyam akkor lenne érdekes, ha ezzel párhuzamosan a régió többi, nem eurót használó államának fizetőeszköze nem viselkedne hasonlóan: október végén azonban a cseh korona és lengyel złoty is a forinthoz hasonlóan gyengült, főként külső hatásoknak köszönhetően.

Tavasszal nem így volt: akkor a forint a régiós fizetőeszközökről leszakadva zuhant majdnem a 370-es szintig. Akkor volt látnivaló: a felhatalmazási törvény rendkívül rossz visszhangja, olyannyira, hogy már a jegybank is „helló, nem engedjük, hogy beszakadjon a forint, gyertek csak nyugodtan vissza” üzenetű burkolt kamatemeléssel reagált, vagyis magasabb hozammal csábította a befektetőket forintvásárlásra – ennek megfelelően vissza is fordult az árfolyam.

Október végén azonban az árfolyamzuhanás olyan külső nyomás eredménye volt, amivel nem feltétlenül érdemes szembemennie a jegybanknak. A jegybank a kamathoz nem is nyúlt hozzá, azt pedig nem lehet tudni (a jegybank nem kommunikálja), hogy maga is belépett-e piacra, forintvásárlással csökkentve a kínálatot. (Minél többen akarnak ugyanis eladni, annál inkább csökken az árfolyam; ha ilyenkor megjelenik valaki vásárlóként, az korrigálhatja az árfolyamot. Amikor a jegybank vásárlónak öltözve elkezd bevásárolni a hazai fizetőeszközből, azt jegybanki intervenciónak nevezik.) 

A forint azóta a régiós fizetőeszközökkel együtt mozogva jelentősen erősödött, hétfő reggel kicsivel több, mint 358 forintba kerül egy euró.

Vagyis ezeknek a kilengéseknek az okait nem itthon kell keresni: a világgazdasággal kapcsolatos várakozásokat most a koronavírus második hulláma és az amerikai elnökválasztás alakítják, a magyar gazdaságban most nincs olyan specifikus tényező, amik ezektől függetlenül, vagy ezek hatását erősítve mozgatnák az árfolyamot.

Gyenge forint – előnyök és hátrányok

De ha ennyire jó a magyar gazdaságnak a gyenge forint, akkor miért avatkozott közbe tavasszal a jegybank? Most pedig miért jó, hogy nem lett megint 370 forint az euró?

A gyenge forint valóban több szempontból kedvező a magyar gazdaság szempontjából.

+ Pörgeti az exportot: a gyenge forint miatt külföldről nézve olcsók vagyunk, pont emiatt megéri nálunk gyártani – ez kedvez minden exportra termelő cégnek, így komoly vonzerő azoknak a nagy nemzetközi vállalatoknak is, amik a nemzetközi piacra szánt nagy mennyiségű árut állítanak nálunk elő.

Ösztönzi a külföldi beruházásokat, részben az előző pont, vagyis amiatt, hogy az itt előállított terméket pusztán az árfolyam miatt olcsóbb lesz külföldről megvásárolni; de valójában – mivel minden befektetendő euróért kicsit több forint jár minden árfolyamgyengüléssel – a befektető cégek a beruházásaikon, az itthoni munkásaiknak kifizetett béreiken is spórolonak, hiszen ilyenkor termékeket, szolgáltatásokat meg munkaerőt „vesznek” – pont ugyanúgy, mint a határmenti magyar hipermarketben a ropogós euróikat forintra váltva bevásárló szlovákiaiak. 

+ Megnő az euróban utalt uniós források forintba átváltott összege. Nemrég mi is írtunk arról, hogy az agrárszektorban jelentős plusz források keletkeztek pusztán a forint gyengülése miatt. Ugyanez igaz minden hazánkba érkező uniós forrásra, és mivel a magyar gazdaság egyik fő hajtóereje az uniós pénzek elköltése, az csak lendít a gazdaságon, ha több elkölthető pénz lesz.

A gyenge forintnak azonban vannak hátulütői is.

+ Növeli az inflációt. Ahogy minden itthon előállított termék és szolgáltatás olcsó a külföldieknek, nekünk a külföldi termékek és szolgáltatások lesznek drágák. Mivel a mindennapi élethez szükséges termékeknek csak törédékét állítjuk elő itthon, és a nagy részét külföldről hozzuk be, a boltjaink polcain is meglátszik a forint árfolyama. 

Megdrágulnak a hazai cégek számára a csak külföldről beszerezhető gépek és eszközök.

Ugyanígy megdrágul minden külföldre irányuló költés: drágább külföldön kirándulni vagy bármilyen más célból külföldre utazni.

Meddig mehet ez így?

A gyenge forint addig kedvező a gazdaságnak – és politikailag is addig tartható –, amíg az infláció mértéke nem haladja meg a bérnövekedés mértékét, vagyis amíg a fizetések gyorsabban nőnek, mint az árak.

Amint elszabadulni látszik az infláció, a jegybank be fog avatkozni, jött is olyan jelzés, hogy az MNB nem engedi az euró-forint árfolyamot 370 fölé.

A legnagyobb kockázatot most a koronavírus-járvány miatt újra kibontakozni látszó gazdasági válság jelenti: a kormány továbbra is arra játszik, hogy minél kevésbé kelljen leállítani a gazdaságot, és lehetőség szerint minél kevesebbet kelljen költenie válságkezelésre. Az évek óta szigorúan tartott hiánycélt idén kénytelen volt elengedni a magyar gazdaságpolitika (hiszen a gazdasági visszaesés miatt csökkenő GDP mellett megnőttek a kiadások is), de még így is a kiadások kordában tartására játszik ahelyett, hogy nagyobb összegű, de valóban hatásos segítséget nyújtana a gazdaság bajban levő szereplőinek.

Miközben a magyar gazdaságpolitika az elmúlt években minden eszközzel a növekedés ösztönzésére törekedett, nem látszik, hogy ezzel párhuzamosan a gazdaságban kialakultak volna olyan tartalékok, amik ellenállóvá teszik a válsággal szemben. Bár a forint árfolyamának október végi bezuhanása nem a magyar gazdaság válságának tünete volt, ha a járvány még jobban megroppantja a gazdaságot, a következő hasonló esés már az lehet.

Forrás: azonnali.hu