Csongrád Megyei Iparszövetség

Perlusz László: emberéletek munkája mehet tönkre ezekben a hetekben az árplafon miatt, tárgyalni szeretnénk!

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége bízik a gazdasági kormányzat intézkedéseiben. Elfogadjuk, hogy össztársadalmi érdek az üzemanyagok árának maximálása és az élelmiszerár-stop bevezetése egyes alapvetőnek ítélt élelmiszerek esetében. Azt is tudomásul tudjuk venni, hogy a három hónapos üzemanyagár-befagyasztás további három hónapra történő meghosszabbítása is a magyar társadalom érdekében történik.
Vállalkozói érdekképviseletként azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül tagjaink, az érintett vállalkozók véleményét. Az élelmiszer-kisboltok sem örülnek az árstop rendelkezéseinek, nem értik, hogy miért pont nekik és miért csak nekik kell viselni a megnövekedett inflációból és más – rajtuk kívül álló – okokból megnövekvő fogyasztói árak piacidegen, hatósági ár alkalmazásával történő letörésének terheit. Nem nyugodtak és messze nem elégedettek, de egyelőre nagyobb bajt nem jeleznek.

Más a helyzet a benzinkutakkal, pontosabban a többnyire magyar kézben lévő, gépjárműüzemanyag-kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokkal. Sokan közülük érdekvédelmi szövetségünk tagjai. Ők bizony elkeseredettek. Számukra most járt volna le a három hónapos hatósági árplafon alkalmazásának kötelezettsége, de az intézkedés újabb negyed évre meghosszabbításra került, így immár fél évre szól. Időközben tovább nőtt az infláció és a világpiaci árak is felfelé indultak, amelyet a nagykereskedelmi üzemanyagár – amit nem érint a hatósági árplafon – hűen követ. A kis kutakon ezzel szemben a 480 Ft-os maximált ár miatt ma még „csak” 8-9 forint veszteség van egy liter gázolajon, péntektől már 14 forint a „bukó”. Ez a kutak forgalmától függően milliós, több-milliós veszteséget „termel” havonta.

EGY KISVÁROSI, FŐLEG EGY FALUSI BENZINKÚT ESETÉN AZ OTT MŰKÖDŐ ÜZLET (SHOP) NEM TUDJA ELLENTÉTELEZNI A VESZTESÉGET. A VÁLLALKOZÁS TEHÁT ARRA KÉNYSZERÜL, HOGY HA MŰKÖDNI AKAR, AKKOR TŐKEVESZTÉST HAJTSON VÉGRE!

Az érintett üzemanyagok értékesítését a rendelet értelmében sem korlátozni, sem leállítani nem lehet, ellenkező esetben egy másik szolgáltató veszi át az üzemeltetést. Lakonikus rendelkezés, ami – természetesen ezt is elfogadjuk – az ellátás biztonságát hivatott szolgálni. Egy benzinkút üzemeltetésének biztonságos átadása-átvétele azonban nem megy egyik napról a másikra, így ezt a célt nehéz lenne elérni. De gondoljunk bele, hogy mit is jelentene mindez a vállalkozó számára! Egy üzemanyag-forgalmazó kisvállalkozás rendkívül szigorú előírásoknak, állandó vizsgálatoknak és minősítéseknek kell újra és újra megfeleljen, a megtermelt nyereség nagy részéből fejlesztenie kell a technológiát és a biztonságot ahhoz, hogy működhessen. Az évek során a sok millió liter üzemanyag után a vállalkozó mennyi adót és járulékot fizetett be, nem is beszélve a beruházásokról, az alkalmazottak fizetéséről és mindezek utáni közterhekről. A magántulajdonú, sokszor családi tulajdonban lévő, évtizedek (vagy éppen egy élet) munkájával és visszaforgatott nyereségével fejlesztett vállalkozás mindezek után most, néhány hónap alatt – nemhogy önhibáján kívül, de tudatos veszteségképzést követően – tönkremegy, hogy valaki aztán átvegye és üzemeltesse. Persze, csak átmenetileg…

És ha ez sem volna elég, akkor még az évek során összegyűjtött családi vagyon, a személyes egzisztencia is veszélybe kerülhet: hiszen a fejlesztésekre és más finanszírozási igényre ezek a vállalkozók jellemzően banki hiteleket vettek fel, a hitel visszafizetésének fedezete pedig a folyamatos és stabil működésből származó árbevétel.

HA EZ MEGSZŰNIK, HA AZ ÜZEMELTETÉST MÁS VESZI ÁT, AKKOR A BANKHITEL FELMONDÁSRA KERÜLHET ÉS JÖHET A BIZTOSÍTÉKOK ÉRVÉNYESÍTÉSE, AMELY JELLEMZŐEN A CSALÁDI HÁZ, VAGY LAKÁS ÉS A TULAJDONOS MAGÁNSZEMÉLY KÉSZFIZETŐ KEZESSÉGE.

Nem akarunk kitérni részletesen sem a magántulajdon szentségére, sem a hatósági ármegállapítás törvényi kereteire és elveire, sem a jogbiztonságra, mert biztosak vagyunk abban, hogy gyakorlatias, megoldásra törekvő tárgyalással – ahogy a koronavírus-járvány elmúlt majd’ két évében mindeddig sikerült – most is tudunk gyors és hatékony megoldást találni az érintett vállalkozók problémájára. A megoldás lényege az, hogy ne egyedül a magyar üzemanyag-kiskereskedő vállalkozások viseljék a hatósági ármegállapítás terheit, hanem – ha az valóban társadalmi érdek – a társadalom több csoportja és az állam is vállaljon szerepet benne!

Ilyen megoldás lehet például az, hogy a nagykereskedelmi ár alakulásához kötjük a hatósági kiskereskedelmi ármaximumot, így egy minimális nyereséget biztosítva a vállalkozóknak a fennmaradáshoz.
Meg kell vizsgálni az érintett vállalkozói kör – jellemzően magyar kkv-k – számára kárenyhítő juttatás biztosításának a lehetőségét a veszteség, árbevétel, forgalmazási mennyiség arányában.
Megvizsgálandó a nagykereskedelmi ár maximalizálásának lehetősége is, hogy ne csak a kiskereskedelem kisvállalkozói viseljék a terheket, hanem a tőkeerős nagykereskedő is részt vállaljon benne.
Az ármaximálás átmeneti idejére kedvezményes pénzügyi lehetőséget is lehet biztosítani az érintetteknek (pl. kamatmentes áthidaló hitel, pl. a Széchenyi Kártya Program keretében).
Kiegészítő, de rendkívül fontos eszköz lehet az is, hogy – a kiszámíthatóság és kalkulálhatóság kedvéért, a bizonytalanság elleni fellépésként – deklarálásra kerülne, hogy a mostani intézkedés nem hosszabbodik meg ismételten, vagy ha igen, akkor a benzinkutasok a veszteségeikért ellentételezést kapnak.
A fenti eszközöket kiegészítheti adó- és járulék-kedvezmény is, a vállalkozás és alkalmazottjai tekintetében, a vállalkozók kitartását erősítendő, az elbocsájtásokat megelőzendő.
A fenti megoldási javaslatok egymással kombinálva is megvalósíthatók és nyitottak vagyunk további ötletekre is.

Forrás: Portfolio