Csongrád Megyei Iparszövetség

Kémek, bizniszek, bűnözők: amikor Orbánék az oroszoknak kedveztek a nyugati érdekek helyett

Bár az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány tagjai hirtelen elkezdték nyugati, NATO-s elkötelezettségüket hangoztatni, az elmúlt tizenkét évben számos olyan kormányzati döntés volt, amellyel Vlagyimir Putyin Oroszországát segítették.

Ezek különösen szembeötlőek voltak akkor, amikor a kormány olyan helyzetekben is Putyinéknak kedvezett, amelyekben Oroszország törekvései egyértelműen ütköztek Magyarország NATO-s és EU-s szövetségeseinek, vagy éppen magyar gazdasági szereplőknek, sőt a magyar államnak az érdekeivel.

Ezek a konfliktusok jórészt a színfalak mögött zajlottak, a nyilvánosság pedig többek között a Direkt36 tényfeltáró munkájának köszönhetően értesülhetett róluk utólag. Ebben a cikkben most azt foglaltuk össze, hogy a különböző vitás ügyekben hogyan döntött az Orbán-kormány többször is az orosz szempontoknak elsőbbséget adva.

Fideszes oligarchák Putyin titkosszolgálatánál

A Fideszről és Orbán Viktorról – nyilvános megszólalásaik alapján – egészen 2010-ig azt lehetett hinni, hogy külpolitikai, energetikai, biztonságpolitikai kérdésekben megbízhatóan Nyugat-barát álláspontot képviselnek. Például April Foley, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete 2007-ben még így fogalmazott a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott egyik amerikai diplomáciai táviratban:

„Lehet, hogy Orbán nem egy angyal, de ezekben az ügyekben az angyalok oldalán áll.”

Hogy a 2010-es választási győzelemre készülő Orbán Viktor oldalválasztása már korántsem ilyen egyértelmű, azt már akkor lehetett sejteni, amikor a korábban oroszellenesnek elkönyvelt Fidesz-elnök 2009 végén Oroszországba ment, ahol személyesen találkozott Putyinnal. Amiről viszont a nyilvánosság semmit nem tudott, hogy nem sokkal később Simicska Lajos fideszes oligarcha, valamint jobbkeze, Nyerges Zsolt üzletember is Moszkvába repült.

Simicskáék ekkoriban még Orbán szoros szövetségeseiként a Fidesz gazdasági háttérországát irányították, és azért utaztak Oroszországba, hogy a majdani kormányzáshoz hasznos kapcsolatokat építsenek ki. Útjuk a Lubjanka téren álló egykori KGB-székházba vezetett, ahol a hírhedt szovjet titkosszolgálat utódszervezetének, az FSZB-nek a tisztviselőjével tárgyaltak. (Korábban Vlagyimir Putyin is az FSZB igazgatója volt, fiatalon pedig a KGB tisztje volt.)

A Direkt36-nak a Simicska-FSZB-találkozót ismerő források azt állították, ezen a „bemutatkozó látogatáson” az oroszok jelezték, hogy ha kell segítség üzleti ügyekben, akkor „rájuk lehet számítani”.

Ennek az egyeztetésnek a ténye csak 2018-ban vált nyilvánossá, amikor a Direkt36 hosszú cikkben tárta fel Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kapcsolatát (ebből kiderül többek között az is, milyen vitás ügyek rendezésével indult a viszony).

Nyugati technológia helyett orosz atom

A Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló döntés volt az első olyan igazán látványos lépés, amellyel Orbán Viktor itthon és külföldön is jelezte, hogy hosszabb távra elkötelezi magát Oroszország mellett.

A megbízás iránt még a 2010-es évek elején amerikai, francia, dél-koreai cégek is érdeklődtek. A velük tárgyaló magyar kormányzati tisztviselők azonban 2013 őszére olyan utasítást kapták, hogy további megbeszéléseknek már nincs értelme.

Ennek oka az volt, hogy Orbán Viktor 2013 augusztusában az orosz állami atomvállalat, a Roszatom vezetőjével egy bizalmas találkozón abban állapodott meg, hogy a magyar kormány tender kiírása nélkül az oroszokra bízza az új paksi erőmű megépítését. A magyar és orosz fél a következő hónapokban titokban tárgyalta le a részleteket, minderről a közvélemény csak akkor értesült, amikor Orbán és Putyin 2014 januárjában Moszkvában bejelentette az erről szóló szerződés megkötését.

Bár a projekt uniós jóváhagyása okozott némi késlekedést, a beruházás a későbbiekben sem gyorsult fel. Ennek fő oka az volt, hogy az oroszok nem haladtak a magyar szabványoknak megfelelő atomerőmű megtervezésével. Ennek látható jele az volt, hogy nem készült el időben az úgynevezett létesítési engedélykérelem. Ebben a dokumentumban, amely az orosz tervekre épül, azt kell igazolni, hogy az atomerőmű biztonságosan felépíthető és üzemeltethető is. A magyar kormány eleinte arra számított, hogy ezt a dokumentumot 2018-ban be tudják nyújtani az engedélyezést végző magyar hatóságnak, az Országos Atomenergia Hivatalnak. Ez azonban csak később, 2020-ban történt meg.

Miközben oroszok elakadtak a tervezéssel, mégis sürgették a munkák megkezdését, és több olyan ötletet is felvetettek, amelyekkel szerintük be lehetne hozni a csúszást.

Az egyik elképzelés az volt, hogy bizonyos földmunkákat már a létesítési engedély kiadása előtt is el lehetne kezdeni. Ennek a kockázata az volt, hogy ha a teljes beruházás terveinek engedélyezése előtt kezdik el az alapozást, akkor nem biztos, hogy az minden szempontból passzol majd a későbbi atomerőműhöz.

A kormány végül annak érdekében, hogy ezt az oroszok számára kedvező változtatást keresztülvigye, egy olyan kulcsfontosságú rendelet módosításába is belement, amely a kormányzaton belül konfliktusokat okozott és amelyhez még az Európai Bizottság jóváhagyása is kellett.

Abba ugyanakkor a magyar kormány már nem egyezett bele, hogy az atomerőmű még az előtt megkapja a létesítési engedélyt, hogy az oroszok kijavítják a tervekben talált hibákat.

Kigolyózták a magyar céget, hogy helyet kapjanak az oroszok

A kormány a magyar érdekekkel szemben az oroszt helyezte előtérbe, amikor egy magyar cég, a gépgyártással foglalkozó Ganz-csoport komoly külföldi megbízás közelébe került. A Ganz 2016-ban egy konzorcium tagjaként megnyert egy olyan, több százmilliárd forint értékű tendert, amelyet Egyiptom 1300 vasúti kocsi beszerzésére írt ki. A Ganznak a projekthez állami hitelre volt szüksége. Ennek a kifizetését először vállalta a magyar állami tulajdonú Eximbank, később azonban visszavonta a támogatását és a Ganz orosz versenytársa, a Transmashholding mögé állt be.

Mivel a Ganz pályázata ellehetetlenült, az egyiptomiak végül 2018-ban szeptemberében az orosz cég magyarországi leányvállalatával, a Transmashholding Hungary Kft.-vel szerződtek. Ennek a cégnek a környékén aztán később megjelentek a magyar kormányhoz közel álló figurák.

Ennek egyik első lépése az volt, hogy a tendernyertes cégbe 2019 júniusában bevásárolta magát Szalay-Bobrovniczky Kristóf korábbi londoni magyar nagykövet, Habony Árpád korábbi üzlettársa.

A magyar állam akkor is az orosz Transmashholdingnak kedvezett, amikor tavaly tavasszal úgy döntöttek, visszavonják és újraindítják azt a 200 milliárd forint értékű tendert, amely HÉV-szerelvények beszerzéséról szólt. A kormány a döntést hivatalosan azzal magyarázta, hogy a két pályázó, a svájci Stadler és a francia Alstom túl magas árajánlatot adott be. A tender újraindításával azonban a Transmashholding lehetőséget kapott arra, hogy versenybe szállhasson a hatalmas megrendelésért. Az orosz cég ugyanis a korábbi pályázati feltételeknek nem felelt meg.

Nálunk az orosz kémek is megússzák

A paksi orosz bővítés mellett a legtöbb kritika talán amiatt éri az Orbán-kormányt, hogy szemet huny az orosz titkosszolgálatok egyre aktívabb tevékenysége felett. A 2010-es években a NATO és az Európai Unió számos tagállama Oroszországot jelölte meg a legsúlyosabb biztonsági fenyegetésként, és egyre-másra leplezte le a több esetben merényleteket, gyilkosságokat és robbantásokat elkövető orosz kémeket. Az Orbán-kormány azonban egészen máshogy állt a kérdéshez.

A Direkt36 például kiderítette, hogy ugyan Magyarországon is lelepleztek orosz kémeket – 2010 és 2016 között nagyjából tízet –, csakhogy ezeket a kémügyeket mindig fű alatt intézték. Míg a környező országok többször nyilvánosságra hoztak olyan eseteket, amikor elkaptak egy-egy orosz hírszerzőt, majd büntetőintézkedésként orosz diplomatákat tiltottak ki, Magyarország egyszerűen csak megkérte a fülön csípett oroszokat, hogy menjenek haza.

Ilyen, úgynevezett „csendes kitiltás” lett a sorsa annak az orosz GRU-s kémnek is, aki korábban egy magyar neonáci csoporttal, a Magyar Nemzeti Arcvonallal (MNA) állt kapcsolatban. Ez a szervezet akkor lett országosan is ismert, amikor a neonácik vezetője, Győrkös István 2016 októberében tűzharcba keveredett a hozzá házkutatásra érkező rendőrökkel, és a lövöldözésben az egyik rendőr meg is halt. Ezt követően még a régi Index derítette ki, hogy a budapesti orosz nagykövetségen diplomatafedésben dolgozó GRU-sok airsoft-gyakorlatoknak – igazi fegyverekre hasonlító eszközökkel végzett katonai játékoknak – álcázva nyújtottak katonai kiképzést a magyar neonáciknak.

2010 óta mindössze egyetlen olyan eset volt, amikor Magyarország hivatalosan is hazaküldött egy orosz diplomatát. Erre 2018 tavaszán került sor, miután a Nagy-Britanniában élő, a britekhez átállt volt orosz kémet, Szergej Szkripalt és lányát a GRU megpróbálta idegméreggel megölni. A merényletre válaszul NATO-s és EU-s tagállamok – brit kezdeményezésre – GRU-kötődésű orosz diplomatákat tiltottak ki, és az akcióhoz Magyarország is csatlakozott.

Direkt36 azonban erről a ritka esetről is kiderítette, hogy Budapest és Moszkva valójában összejátszottak, és direkt úgy vezényelték le egymás diplomatáinak kölcsönös kitiltását, hogy azzal a ne okozzanak kárt az orosz-magyar kapcsolatoknak.

A Magyarországról kiutasított orosz diplomata például amúgy is épp befejezte volna kiküldetését és már a hazautazásra készült.

Hogy mennyire elnéző a magyar kémelhárítás az orosz titkosszolgálatokkal, arra talán mégis a letelepedési kötvények esete világított rá a leginkább. A Direkt36 a 444-nel és az orosz Novaja Gazetával közösen derítette ki, hogy a magyar letelepedési engedélyt és schengeni vízumot vásárló oroszok között olyan Putyin-közeli figurák is felbukkannak, akik nemzetbiztonsági szempontból rendkívül problémásak. Az előzetes magyar nemzetbiztonsági ellenőrzés dacára is kötvényt vásárolhatott például az orosz külföldi hírszerzés (SZVR) főnökének, Szergej Nariskinnek több közeli családtagja, köztük a fia is.

Fegyvercsempészeket segít hozzá a kiszabaduláshoz az Orbán-kormány

Noha az Orbán-kormány gazdasági kérdésekben egyre több szívességet tett Oroszországnak és az orosz kémek elhárításában sem jeleskedett, a NATO-s partnerekkel való együttműködés rendvédelmi kérdésekben sosem kérdőjeleződött meg. A fordulatot a Ljubisin-ügy jelentette.

Az orosz Vlagyimir Ljubisin és azonos nevű fia már régóta Magyarországon éltek, ahonnan fegyverekkel, többek közt a Magyar Honvédség leselejtezett eszközeivel sefteltek. Arra sem mondtak nemet, amikor potenciális vevőként felbukkantak náluk egy mexikói drogkartell képviselői. Többek közt az amerikai parti őrség helikoptereinek lelövésére akartak tőlük rakétákat vásárolni, és készpénz mellett kokainban fizettek volna. Csakhogy nem sokkal azután, hogy az üzletről megállapodtak, a Terrorelhárítási Központ rátörte az ajtót Ljubisinékra.

A Direkt36 2018 őszén írta meg, hogy egy Perszeusz fedőnevű titkos nemzetközi akcióban valójában az amerikai kábítószer-ellenes hatóság, a DEA csalta tőrbe Magyarországon a két oroszt, akiket aztán New Yorkban akartak bíróság elé állítani.

Az amerikaiak a nyomozás során végig együttműködtek a magyar hatóságokkal, ezért is döbbentek meg, amikor az Orbán-kormány váratlanul mégis elutasította az Egyesült Államok kiadatási kérelmét, és Ljubisinékat helyette Oroszországnak adta ki.

Később azt is kiderítettük, hogy az orosz titkosszolgálat, az FSZB sietett Ljubisinék segítségére. Utólag kreáltak ugyanis egy fiktív nyomozást a két fegyverkereskedő ellen, majd arra hivatkozva nyújtotta be Oroszország a maga kiadatási kérelmét. Noha az orosz dokumentumok hemzsegtek a hibáktól, és még a magyar ügyész is az orosz kiadatási kérelem elutasítását kérte, Trócsányi László igazságügyi miniszter mégis hazaküldte a fegyverkereskedőket. Először ifjabb Ljubisin szabadult ki, majd pár hónappal később édesapját is szabadon engedték. Az eset rendkívül megterhelte a magyar-amerikai kapcsolatokat.

Budapestre hívják az orosz vezetésű bankot

A Ljubisin-ügy után nem sokkal ismét az orosz és amerikai érdekek közé szorulva találta magát az Orbán-kormány, és újfent Moszkvának kedves döntést hozott.

Vlagyimir Putyin 2012-ben élesztette újra az egykori kommunista blokk egyik intézményét, a KGST-banknak is nevezett Nemzetközi Beruházási Bankot (International Investment Bank – IIB). Ez a lépés jól illeszkedett Oroszország azon nagypolitikai törekvéseihez, hogy újra kiterjessze nemzetközi befolyását. A bank orosz dominanciáját mutatja, hogy abban az orosz államnak van a legnagyobb részesedése, és a bank vezetője is orosz. Ráadásul a pénzintézetben megfigyelői státuszt kapott Oroszország második legnagyobb bankja, a VTB, amelynek vezetője közeli kapcsolatot ápol Putyinnal.

Az oroszok a pénzügyi terjeszkedésükben lelkes partnerre találtak az Orbán-kormányban. Magyarország 2015-ben csatlakozott az IIB-hez, amelynek fokozatosan a második legnagyobb részvényese lett. 2018 végén pedig az is kiderült, hogy a bank Moszkvából Budapestre teszi át a székhelyét, ennek során pedig számos mentességet kap a magyar kormánytól. Noha mind a bank, mind a magyar kormány azt állítja, egy nemzetközi intézményről van szó, Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal közös sajtótájékoztatójukon azt mondta: az orosz elnököt kérte meg, hogy az IIB központja Budapestre jöhessen.

A bank 2019-ben gyorsan hozzá is fogott a költözéshez, csakhogy az Egyesült Államok a kezdetektől fenyegetésként tekintett az intézményre. Attól tartottak ugyanis, hogy Oroszország a banknak járó diplomáciai mentességet kihasználva újabb kémeket fog Magyarországra betelepíteni.

Az IIB ezt a kezdetektől tagadta, miközben a média a bankvezér Nyikolaj Koszov szüleinek KGB-s kötődését emelte ki – édesapja az 1956-os forradalom leverésére küldött KGB-s különítmény tagja, majd később Budapest KGB-főnöke volt.

Az ellenzék által „kémbank” gúnynévvel illetett Nemzetközi Beruházási Bank szimbolikus példája lett az Orbán-kormány oroszbarátságának. Hogy mennyire, azt jól mutatja az is, hogy az Ukrajna elleni orosz inváziót követően a magyar ellenzék azonnal a bank kitiltását követelte, illetve március 1-jére a bank székházához hirdetett meg egy háborúellenes tüntetést.

Forrás: Direkt36