Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Bod Péter Ákos: recesszió vár Magyarországra?

A közbeszédbe hirtelen visszajött a gazdasági recesszió témája. Mint annyi latin eredetű szakszó, fokozhatja az aggodalmakat. Elhangzik gyakorta a tanács, hogy ne beszéljünk ok nélkül a recesszió esélyéről, mert a várakozások romlásán keresztül önbeteljesítő jóslattá válhat. Ám előbb a nyilvánosságot kedvelő publicisták, előrejelző guruk kezdték emlegetni a tavasszal, majd idővel a nagy modellező apparátust felhasználó kutatóhelyek, nemzetközi intézmények forgatókönyvei között is megjelent az átmeneti gazdasági visszaesés.

De mi is a recesszió? Gyakran együtt emlegetik a válsággal, holott nem szinonimák. A legegyszerűbb megfogalmazás szerint az a recesszió, ha a gazdaság teljesítménye, leginkább a reál GDP változásán mérve, legalább két egymást követő negyedévben csökken.

  • Az átmeneti ütemlassulás még nem recesszió.
  • Szezonális ok miatti ütemcsökkenés vagy néhány hétig tartó output-visszaesés sem számít annak.
  • Nem recesszió, ha egy nagyobb ágazat átmeneti termelés-leállása vagy az aszály miatti rossz termés néhány hónapra a negatív tartományba lehúzza a GDP-indexet.

Diverzifikált, fejlett gazdaságban az ilyen nem igen fordul elő. Ha viszont az ágazatok széles körében visszaesés áll be a megelőző hónapokban elért szinthez képest, jelentős mértékben és sok hónapon át, akkor már valóban elmondható, hogy a gazdasági ciklus recessziós szakaszba került. Az Egyesült Államokban, ahonnan a fogalom útjára indult, a NBER nevű gazdasági kutatóhely nyolc fős szakbizottsága mondja ki utólag hivatalosan a folyamatok alapos elemzése alapján, hogy mikor kezdődött és meddig tartott a recesszió.

A vállalatvezetőket, döntéshozókat, gazdaságpolitikusokat persze nem a módszertani részletek érdeklik, hanem az, hogy a gazdaság teljesítménye valóban visszaesik-e, hívják a helyzet romlását bárminek. Mégis jelentősége van a fogalmaknak és a mögöttük álló gazdasági logikának. Éppen most nagyon is elképzelhető, hogy az európai gazdaság hamarosan rövid, mintegy féléves recesszióba kerül a külső körülmények előnytelen alakulása esetén, ám attól sem 2022-ben, sem 2023-ban nem lesz éves szinten gazdasági visszaesés. Például a Fitch hitelminősítő cégnek az európai konjunktúrára vonatkozó legutóbbi közleményében az előrejelzett alappályához képest negatív szcenárióként szerepel az a lehetséges eset, hogy az orosz ellenszankciós intézkedések nyomán az év végén gázhiány lép fel Európában.

  • A Fitch globális gazdasági kitekintése azzal kalkulál, hogy az euróövezetben idén 2,6 százalékkal,
  • 2023-ban pedig 2,1 százalékkal nő az output a ma ismert feltételek mellett, ezek közé értve az orosz gázellátás fennmaradását.

Az orosz gázimport hirtelen és teljes leállása esetén viszont az ipari nagyfogyasztóknak nyilván kevesebb jutna a hatósági gázelosztási rezsim életbe léptetésével, az iparági leállások és visszafogások pedig a becslések szerint a 2023-as növekedésből elvennének 1 vagy 2 százaléknyit, mégpedig úgy, hogy 2022 negyedik negyedévében csökkenne a GDP az előző negyedévhez képest, majd a negyedik negyedévhez viszonyítva a 2023 első negyedév is negatív előjelű lenne. Ezzel tehát teljesülne a technikai recesszió ismérve, miközben az éves GDP-indexek megmaradnának a pozitív tartományban, noha szerény év/év növekedést mutatnának.

Hasonló módon, de más körülmények nyomán technikai recessziót jelenthetnek be az Egyesült Államokban már ezekben a hetekben. A Covid-leállást ott is hirtelen output-felpattanás követte 2021-ben, amely tavaly az év végén erős gazdasági növekedésben és munkaerőkeresletben, valamint ezektől nyilván nem függetlenül nagy áremelkedésben nyilvánult meg. 2021 negyedik negyedéves kiugró, csaknem 7 százalékos növekedési adatának a bázisán 2022 első negyedév már nem tudott növekedést hozni, így nem meglepő, ha a felülvizsgált statisztikai adatok erre a három hónapra 1,6 százalékos visszaesést mutattak ki. Ez nem recesszió, még csak nem is aggasztó, inkább természetes folyamat.

Ha viszont a következő negyedév (második negyedév), amelynek előzetes adatai nemsokára megjelennek, szintén negatív előjelű, akkor a bevett szóhasználat értelemben recesszió állt elő az amerikai gazdaságban. Holott a 2022-es éves növekedési ütem bőven lehet a pozitív tartományban, továbbá a legfrissebb foglalkoztatási adatok szerint is magas szintű a foglalkoztatás: két betöltetlen álláshely jut statisztikai értelemben minden egyes munkanélkülire. Mindenesetre rossz szalagcím az ilyen, amúgy is aggódnak eleget az emberek az áremelkedések miatt. 

Mivel az amerikai monetáris hatóságnak (Fed) egyaránt figyelnie kell a foglalkoztatottságra és az inflációra, amely valóban rég nem látott magasságokba emelkedett, ilyen erős munkaerőpiaci adatok mellett nincs ok késlekedni a további kamatemeléssel, hogy hűljön a láthatóan túlhevült gazdaság. Az izgalmas kérdés ilyenkor mindig az, hogy vajon bekövetkezik-e a lassú földetérés (soft landing) a monetáris kondíciók szigorodása nyomán, vagy utólag túl nagynak bizonyul a kamatemelés, és két-három negyedévre, vagy akár még hosszabb időre recesszió áll be. Az bizony nagy ár lenne az egyébként is talán tetőző inflációs ráta leszállításáért. Ám ha mégsem bizonyulna elégségesnek a kamatszigorodás, akkor viszont az infláció tartós lesz, az áremelkedési várakozások beépülnek a gazdaságba, később még nehezebb és fájdalmasabb az inflációs megfékezése.

Európa egy nehéz félév előtt

Az amerikai jegybanki dilemmák csak annyiban tartoznak ide, hogy szemléltessék: a világ legnagyobb gazdaságának konjunktúraciklusa hasonló, de mégsem azonos módon alakul, mint az európai. Még nagyobb az eltérés a kínai gazdasághoz képest, amely a 2020-as járvány miatti leállást követően igen sajátos helyreállítási pályán halad. A fontos világgazdasági térség áttekintése alapján kimondható, hogy 2022-ben korántsem annyira szinkronizáltak az egymással egyébként erős kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatban levő gazdaságok, mint a két évvel ezelőtti sokk idején.

Ebből következően túlzónak ítélhetők a világméretű recesszióval ijesztgető média-hangok: az egyik térség egy-két negyedéves visszaesését globális szinten bőven kompenzálhatja más térség szolid növekedése.

Minket azonban nyilván legfőképpen a magyar kilátások érdekelnek. Erős globális beágyazottságunk miatt mind a keresleti viszonyoknak, mind pedig az energia, nyersanyag és más fontos inputok árának, a pénzügyi kondícióknak az alakulása közvetlenül és erőteljesen kihat ránk. De a mi konjunktúraciklusunk eltér a többiekétől, gazdaságunk kitettsége is más, és a gazdaságpolitikai helyzetünk is nagyon különbözik.

Hogy vajon nálunk előállhat-e a recesszió hamarosan, az a külső feltételekből nem vezethető le. Vegyük sorra. A külkereskedelmi viszonyokat nagyban átrendezte az orosz agresszióra adott nyugati szankciós politika, valamint az arra való orosz reagálás. A kényszerű relációs átrendeződés Oroszország számára jelentős veszteségekkel jár, különösen középtávon. Az európai gazdaságokat a relációváltások sokkal kevésbé érintik, de az amúgy is felfele tartó inflációra ráerősítettek az ukrajnai háború első heteiben fellépő világpiaci drágulások.

A várható globális ütemcsökkenésre tekintettel azonban már egy sor alapanyag ára, szolgáltatási tarifa kezd mérséklődni – ez jó hír az európai infláció szempontjából. Amint várni lehetett, a tavaly nagy ellátási gondokat okozó fizikai hiányok (nyomtatott áramkörök, papír, rönkfa, kikötői szolgáltatások) a piacgazdasági logikának megfelelően kezdenek felszívódni, amilyen mértékben a technológia, termelés-szervezési időkorlátok engedik. A kínálati oldal számos  korábbi szűk keresztmetszeténél fokozatos enyhüléssel érdemes számolni. Ezért a mögöttünk hagyott háromnegyed év európai ártrendjeit hiba lenne a jövőre kivetíteni.

Az európai, sőt a globális keresleti viszonyokban is inkább normalizálódás várható. A járvány idején nyújtott költségvetési támogatási programok kifutottak, a monetáris politika mindenütt feszesebbé vált, a korábbi lökésszerű keresletbővülést okozó gazdaságösztönző intézkedések nem ismétlődnek meg.

Az egyensúly felé mozgó folyamatokba rondított bele az orosz támadás. Megnövelte az általános bizonytalanságot, értelemszerűen főként a földrajzilag érintkező térségekben, és megakasztotta a piaci mechanizmusok természetes érvényesülése miatti normalizációs folyamatot a kínálati oldalon. A térség – országonként nagyon eltérő – energiafüggősége költséges ellátásdiverzifikálást tesz azonnal szükségessé, és tartósan drágább lesz az energia, mint lett volna a háború nélkül.  

Az európai 8% feletti átlaginfláció nagyon magas, arra az európai központi banknak akkor is reagálnia kell, ha a további gyorsulás valószínűtlen. A tagállami áremelkedési ütemek jelentősen különböznek, részben a fogyasztási szerkezet miatt: a kevésbé tehetős országok háztartásai az átlagnál nagyon arányban költenek élelmiszerre, rezsikiadásokra – és ezeknek a piaci ára nőtt meg leginkább. Másrészt az egyszerinek induló ársokkot néhol árszabályozási eszközökkel tompítják, bár sehol sem olyan kiterjedt mértékben, mint minálunk. Így a harmonizált fogyasztói árindex mostani adatai nem sok támpontot adnak a tényleges inflációs nyomás megállapítására: a maginflációs index már inkább.

Nálunk: gazdaságpolitikai fordulatra várva

És ezzel eljutunk a magyar ügyhöz. A tavaly nyártól gyorsuló inflációnk újabb magasságokba ért, maginflációs mutatónk tényleg meghökkentően magas. A fogyasztói árak mellett ezekben a napokban a forintnak az euróhoz, pláne a dollárhoz, de valójában az összes releváns valutához mért komoly árfolyamesése foglalkoztatja a közvéleményt és az elemzőket egyaránt. Az uniós intézményekhez fűződő viszony és az EU-s forrásokhoz való hozzájutás körüli hírek, izgalmak látszanak mozgatni a piacokat. De a fundamentális adatok is komoly figyelmet érdemelnek, növekedési és egyensúlyi vonatkozásokban egyaránt.

EUR/HUF árfolyamának alakulása

2022. 01. 02.2022. 02. 18.2022. 04. 06.2022. 05. 23.2022. 07. 10.350360370380390400410420

Az első negyedéves GDP-mutató, ha lehet ezt mondani, túl szép lett. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 8 százalék volt a növekedés mértéke. Ugyanakkor a belföldi felhasználás az első negyedévben rendkívüli módon, 11,5 százalékkal emelkedett. Ebben benne van a lakossági fogyasztás rekorddöntögető bővülése (a háztartások fogyasztási kiadásainak növekedése 14,1% volt), de nőtt a közösségi fogyasztás, valamint 13 százalékot meghaladó mértékben a bruttó állóeszköz-felhalmozás.

A GDP-növekedést tehát nagymértékben felülmúlta a belföldi felhasználás, így értelemszerűen romlottak a külső pozíciók.

Ez nem teljesen új jelenség: már 2021-ben a GDP 3,2 százalékát tette ki a folyó fizetési mérleg hiánya, és a tőkemérleget is beszámítva deficitbe fordult az ország külső egyensúlyi finanszírozási egyenlege. A romlás folytatódik. Az MNB inflációs jelentésében szereplő adatok szerint 2022 első negyedévében a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 4,8 százalékára rúgott.

A nagy romlás mögött bizonyosan ott áll a nemzetközi cserearányok (terms of trade) igen előnytelen alakulása. A Kopint-Tárki az idei második konjunktúrajelentésben úgy számol, hogy a tavaly megindult romlási folyamat 2022 első negyedében felerősödött, és az elmúlt negyedszázad legnagyobb mértékű, 7%-os cserearányromlását hozta. A kivitt és behozott javak relatív árainak elbillenése rontja a külkereskedelem és a folyó fizetési mérleg egyenlegét, ezen túl az előnytelen cserearány-hatás nyomán kisebb mértékben nő a hazai reál­jövedelem, mint ami a kiigazítatlan GDP-adatokból látszik.

Az elmúlt három-négy negyedévben kifejlődő egyensúlytalanságnak súlyosak a gazdaságpolitikai következményei.

Ha a három fő gazdasági szereplő (állam, vállalkozások, háztartások) együttes fogyasztása ilyen mértékben elszakad a nemzetközi árviszonyokkal számoló tényleges nemzeti jövedelemtől, akkor megnő az ország külső eladósodása. Mégpedig olyan időszakban, amikor a forráshoz jutás feltételei gyorsan romlanak egész Európában, különösen pedig az euróövezeten kívüli peremhelyzetű országokban: ez a mi esetünk. A hazai és nemzetközi kamatszint megemelkedésével megnőnek az adósságszolgálati terhek. A magyar állam – azaz elvileg a legkisebb kockázatú ügyfél az országon belül – 3, 5, 10 éves lejáratokon egy évvel ezelőtt két és három százalék közötti kamatszint mellett finanszírozta magát a forintpiacon; mostanra már 8 és 10 százalék közé emelkedtek a referenciahozamok.

Indokolt lenne, ha a gazdaságpolitikai vezetés az adósságteher súlyosbodását érzékelve – nemcsak szóban, hanem ténylegesen – erőteljesen visszafogná az állami kiadásokat, beruházási projektjeit, hogy mielőbb leszorítsa a költségvetési hiányt és az előttünk álló hónapok finanszírozási igényét. Egyelőre a szent tehenekhez, a legnagyobb volumenű állami beruházásokhoz nem nyúltak hozzá, mint ahogy ellentmondásos politikusi nyilatkozatokat hallani a valóságidegen hatósági árak feloldásának kérdéséről.

A felhalmozási kiadások erőteljes visszavágása természetesen azonnal mérsékelné a makrogazdasági keresletet, a potenciálisan érintett vállalatok rendelésállományát. Az üzleti szektort egyidejűleg megterheli a banki kamatok gyors emelkedése, cégenként nagyban attól függően, hogy a korábbi roppant kedvezményes fix kamatozású és gyakran igen hosszú lejáratú hitelszerződések mikor futnak ki. Ma senki sem tudja megmondani, hogy milyen magasságokba emelkedik a jegybank irányadó kamata, és csak tippelni lehet, hogy a monetáris kondíciók és a banki finanszírozási képességek változásának együttes hatására új beruházásra, de legalább a megkezdett fejlesztéseik folytatására milyen feltételekkel vehetnek fel hitelt a gazdasági szereplők. Másokat az állít vadonatúj helyzet elé, ha a korábbi energiaszolgáltatási szerződéseik lejárnak, és immár az új tarifákat kell fizetni. A vállalati költségsokkokat még tetézik az évközi adóemelések, amelyek a kipécézett ágazatokban erőteljes tehernövelést okoznak, de az eddig még kimaradt területeken sem hatás nélküliek.

Mindezt összeadva az valószínűsíthető, hogy az első félév GDP-növekedése, amely mögött a belső felhasználás (közösségi és lakossági fogyasztás, állóeszköz-felhalmozás) rendkívüli növekedése állt, hirtelen átadja a helyét egy nagy ütemcsökkenésnek. Az üzleti konjunktúra és a társadalmi észlelés szempontjából nem annyira az a perdöntő, hogy az előző negyedév bázisán a következő 3 vagy 6 hónap növekedési indexe valóban 100 alatt van-e, azaz technikai értelemben recesszióról van szó.

Önmagában a korábbi lendület hirtelen megtörése új üzleti állapotot és fogyasztói hangulatot teremt; ez utóbbinak már látszanak jelei.

Sajnos, a mi viszonyaink között arra viszont nem lehet számítani, hogy legalább az inflációs nyomás megszűnne az átmeneti ütemesés nyomán. A mai életidegen hatósági árak mögé rejtett inflációs nyomás szükségszerűen előtör, liberalizáljon a kormány akár fokozatosan, akár gyorsan; az utóbbit csakis kényszerből, a történelmi tapasztalatok szerint. Az elfojtott infláció felszívódása sajnos még jóval azután is viszi fel az árszintet, hogy a gazdaság rég nincs a túlfűtött konjunktúra állapotában.    

Forrás: Portfolio