Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Újabb rendkívüli nyugdíjemelésre lenne szükség már szeptemberben

2022. augusztus 10.

A nyugdíjemelési korrekció békeidőszakra tervezett eljárása nem megfelelő a jelenlegi veszélyhelyzetben – ezért a nyugdíjak vásárlóértéke a megnyugtatónak szánt kormányzati kommunikáció dacára hónapról-hónapra romlik.

Júliusban a rendkívüli évközi nyugdíjemelés miatt 3,9 százalékkal emelt összegű nyugdíjban részesültek a jogosultak, az ezt megelőző 6 hónapra és a 13. havi nyugdíjra járó 3,9 százalékos emelést pedig egyben kifizették a részükre. Az átlagnyugdíj az emelés nyomán 167 ezer forintra nőtt, vagyis havi szinten 6 ezer forint, éves szinten 13 hónap x 6 ezer = 78 ezer forint plusz juttatást jelentett. Ez az összeg azonban édeskevés az elszabadult pénzromlás hatásainak kivédésére, noha az év során e 3,9%-os emelés nyomán összesen 172 milliárd forint többletjövedelemhez jutnak a jogosultak (a kétmillió nyugdíjas mellett további félmillió egyéb ellátásban részesülő személy).

A nyugdíjak 2022-ben eddig összesen 8,9%-kal emelkedtek, miközben az infláció júniusban már 11,7%-os, júliusban 13,7%-os volt, és az emelkedés sajnos töretlen. Az elemzők most, augusztus elején év végére 16,5%-ra várják az éves inflációt. (Ami persze ennél akár jelentősen magasabb is lehet, hiszen az inflációs várakozások szinte duplázódnak minden hónapban. Januárban még csak 3,4%-ra, májusban 8,9%-ra várták az éves infláció mértékét…)

A júliusi emelés ellenére a júliusi infláció tükrében 13,7 – 8,9 = 4,8 %-os mértékben már megint a nyugdíjasok finanszírozzák az államot, és ez novemberig – a következő emelés időpontjáig – csak rosszabbodni fog.

Indokolt lenne egy szeptemberi rendkívüli emelés is, hogy a nyugdíjasok átvészeljék a száguldó infláció várhatóan legnehezebb őszi időszakát.

Júliusban a KSH gyorstájékoztatója szerint a nyugdíjas fogyasztóiár-index a júniusi 111,8%-ról 113,8%-ra nőtt, vagyis egy gyors utólagos korrekció – még a novemberi, törvényben előírt emelési kiigazítás előtt – abszolút indokolt lenne. Ennek mértéke a nyugdíjas infláció és az eddigi nyugdíjemelés különbözete, azaz 13,8 – 8,9 = 4,9% lehetne. Ez az emelés hozzávetőlegesen 200 milliárdos többletkiadást jelentene a nyugdíjkasszában (és további 30-40 milliárdos plusz kiadási tételt az egyéb juttatásokat biztosító alrendszerekben), amire a fedezetet bőségesen megteremtheti az állam áfa-bevételének a megugró árak miatti elképesztő ütemű növekedése. (Júliusban a költségvetési egyenleg 255,7 milliárd forintos többletet mutatott, amire az utóbbi években soha nem volt még példa.) Ha ez a korrekció nem történik meg, akkor minden állítás ellenére az állam visszatartaná a nyugdíjasoknak járó pénzt egészen novemberig, amikor az emelési korrekcióra már a nyugdíjtörvény kötelezi.

A fogyasztói áremelkedést nem csak az orosz-ukrán háború elfajuló gazdasági hatásai, az energiahordozók árának drámai emelkedése, a fenyegető európai és világgazdasági válság, hanem súlyos hazai kényszerek is hajtják, mindenekelőtt a forint árfolyamának beszakadása (amely az importtermékeket drágítja), az adóváltozások, a rezsicsökkentés csökkentése, a hatósági áras üzemanyaghoz való hozzáférés korlátozása, és így tovább. Ezek a tényezők nemhogy nem enyhülnek az év folyamán, hanem szeptembertől egyre erősebben érvényesülnek, ezért kiszámíthatatlan mértékben gyorsíthatják a pénzromlás növekedését. A nyugdíjasok így egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek.

A nyugdíjasok által a mindennapokban érzékelt áremelkedés ráadásul az általános mértéknél sokkal magasabb, hiszen a fogyasztói kosaruk közel egyharmadát kitevő élelmiszerek ára a júniusi 22,1% után 27%-kal emelkedett júliusban, nem is beszélve egyes élelmiszerek árának 37-66% körüli emelkedéséről (például a margarin ára 65,8, a kenyéré 57,9, a sajté 52,6, a baromfihúsé 38,8, a tejtermékeké 43,8 százalékkal nőtt 2022. júliusában 2021. júliusához viszonyítva).

A nyugdíjemelési korrekcióknak kulcsszerepe van abban, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke ne szakadjon be, de a korrekció békeidőszakra tervezett eljárása nem megfelelő a jelenlegi veszélyhelyzetben – ezért a nyugdíjak vásárlóértéke a megnyugtatónak szánt kormányzati kommunikáció dacára hónapról-hónapra romlik.

Különösen az átlagosnál kisebb nyugdíjban részesülők kerülnek egyre meredekebb elszegényedési csúszdára. A már nem csak relatív – az aktív keresőkhöz viszonyított – elszegényedés különösen a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háromszázezer nyugdíjast sújtja, ezért is javaslom hónapok óta, hogy a nyugdíjprémiumra évente félretett 25 milliárd forint nagyságrendű összeget közöttük kellene haladéktalanul kiosztani. (A nyugdíjprémium egyébként is okafogyottá vált a 13. havi nyugdíj visszavezetésével, hiszen 2009-ben a költségvetési kényszerek miatt megszűnt 13. havi nyugdíj pótlására találták ki.) A háromszázezer legszegényebb nyugdíjasnak fejenként 80 ezer forintot lehetne azonnali juttatásként szétosztani ebből a 25 milliárdos tartalékból.

A nyugdíjasokat mindezeken felül különösen aggaszthatja, hogy a nyugdíjtörvényben előírt novemberi emelési korrekciót a január-augusztus között mért inflációs tényadatnak megfelelően hajtják majd végre. Ezzel két súlyos gond is jár ebben a vészterhes időben:

• egyrészt az év első nyolc hónapjának inflációs adatában (amelyet majd szeptember 8-án tesz közzé a KSH) még nem fog tükröződni a rezsicsökkentésre és az üzemanyag hatósági árára vonatkozó szabályozás radikális átalakításának inflációnövelő hatása (amely az MNB szerint legalább 3 százalékponttal magasabb inflációt eredményez, vagyis akár 17% fölé lökheti a pénzromlás mértékét az őszi hónapokban),
• másrészt a szeptember-december közötti vágtázó inflációt nem ellensúlyozza semmilyen időközi emelés, vagyis négy havi pénzromlást a nyugdíjasoknak le kell nyelniük. Ennek az időszaknak az inflációját normális időkben a 2023. januári emelés lenne hivatott ellensúlyozni, a költségvetési törvény azonban indokolatlan kincstári optimizmussal mindössze 5,2%-os inflációval számol jövőre (miközben minden elemző egyetért abban, hogy ennek legalább a duplája lesz a jövő évi infláció), így a 2023. januári nyugdíjemelés is csak 5,2%-os lesz – hacsak addig nem módosítják az éppen most elfogadott költségvetési törvényt.

A nyugdíjasok biztonságát az szolgálná a leginkább, ha a jövő januári emelés mértékét a 2023-ban nagy valószínűséggel 10% fölé várható inflációhoz igazítanák a brutális alultervezés helyett.

A költségvetési tervezés óvatossága persze érthető, hiszen egy százalékpontnyi nyugdíjemelés hozzávetőlegesen 40 milliárd forintba kerül, de ez nem vigasztalja a gyorsan romló helyzetű nyugdíjasokat, még akkor sem, ha 2023. februárjában is számíthatnak a 13. havi nyugdíjra. Ha jövő februárban is meglesz még rá 370 milliárd forint fedezet a veszélyhelyzeti költségvetésben…

Forrás: Portfolio