Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Most mindenkit az izgat leginkább, hogy mekkora béremelésben sikerül megállapodniuk a munkavállalók képviselőivel a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán? Mi a munkaadói oldal pozíciója?

Itt még nem tartunk, nem kezdődtek el az érdemi tárgyalások. Nem vagyunk késésben, annyi a bizonytalanság a világban, hogy minél később állapodunk meg, annál megalapozottabb döntést tudunk hozni, mert pontosabb képünk lesz a következő évi gazdasági folyamatokról.

Karácsony előtt azért megszülethet a megállapodás?

Az a célunk, hogy mindenképpen megállapodjunk még ebben az évben, bár volt példa arra is, hogy ez csak januárban sikerült.

Azért próbáljunk kiindulni a makro feltételekből, ezek alapján megközelítőleg mit ajánlhatnak a cégek a dolgozóiknak?

Ezen a ponton máris elakad a gondolkodás, ugyanis még nem kaptuk meg a kormánytól a tárgyalásokhoz szükséges idei és jövő évi számokat. A korábbi években ezek ilyenkor már rendelkezésre álltak, de most rendkívüli időket élünk. Azért kell megvárnunk a kormány előrejelzéseit, hogy a három tárgyaló fél – ideértve a kormányt is – ugyanazon adatok alapján alakítsa ki az álláspontját és folytassa a tárgyalásokat. Arról nem beszélve, hogy a kormány rendelkezik kellő mélységű adatbázisokkal.

Akkor én megpróbálok segíteni önnek. Nemrég volt egy háttérbeszélgetés a Pénzügyminisztériumban, ahol kiderült, hogy a kormány jövőre 1 százalékos GDP-vel és valamivel 10 százalék fölötti inflációval számol. Vannak tehát már előrejelzések. Ebből a két alapparaméterből kiindulva milyen béremelés körvonalazódik?

Csalódást kell okoznom, ezek után sem fogok konkrét számot mondani. Az inflációnál sokkal több mutatót kellene ismernünk, és tudnunk kellene például azt is, hogy ágazati bontásban hogyan néz ki a bérszerkezet, mennyien vannak például minimálbéren. A minimálbér-emelés egész évre szóló elköteleződés, ami beépül a bérezésbe, de amikor olyan kiszámíthatatlan a helyzet, mint manapság, nehéz egyéves megállapodást kötni, ennél hosszabbat pedig lehetetlen.

Utolsó kísérletem, hogy kicsikarjak egy számot önből: lát esélyt kétszámjegyű emelésre?

Ha a gazdasági mutatók indokolják, akkor igen.

Volt olyan év – például a Covid alatt –, amikor februártól emelkedett a minimálbér. Ez most is előfordulhat?

Nehéz megmondani, hogy mikor jutunk megállapodásra, mi arra törekszünk, hogy idén év végéig létrejöjjön a megállapodás, és január elsejétől életbe lépjen.

A 2016-ban indult hatéves bérmegállapodási program most fut ki. Jól vettem ki a szavaiból, hogy nem akarnak újabb hosszú távú egyezséget kötni?

Ez teljesen nyilvánvaló, ahhoz stabil, kiszámítható jövőkép kellene, de nagy biztonsággal most még hónapokra sem látunk előre. Egy időben a kormány is próbálkozott több éves költségvetés elkészítésével, de ezt feladták, a most nyáron elfogadott törvényt is módosítani kell decemberben. Sokkal inkább annak lenne realitása, hogy ne egész évre állapodjunk meg 2023-ra, hanem éven belül több alkalommal vizsgáljuk felül a béremelések mértékét, és szakaszosan emeljünk.

Mit tud tenni a kormány, hogy megolajozza a tárgyalásokat? Ha további köztehercsökkenést ígér, akkor nyitottabbak lesznek a munkaadók a nagyobb emelésre?

Ez a mérték függvénye, de természetesen, ha a kormány tovább tudja csökkenteni a munkáltatói közterheket, akkor lehet szó nagyobb bérfejlesztésről.

Ilyen javaslat azonban nincs az őszi adócsomagban.

Nincs, de ezt később szokták beterjeszteni a parlament elé.

Mozgástér sem nagyon látszik a költségvetésben.

Valóban, így vélhetően nem ez lesz a kiindulópont a tárgyalások során.

A kormány nem számol recesszióval jövőre. Ez mennyire megalapozott előrejelzés a reálgazdaság felől nézve?

A világgazdaságban akkora a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz tervezni. Ha tovább romlanak a kilátások, akkor a magyar gazdaság teljesítménye sokkal rosszabb is lehet, de nem zárom ki, hogy elindul egyfajta konszolidáció, akkor pedig akár kicsit jobb is lehet. Egy vállalatnak mindenesetre biztonságosan, különböző szcenáriókat figyelembe véve kell megterveznie a következő üzleti évét, s csak akkora béremelést szabad adnia, ami nem korlátozza be a mozgásterét, hogy tudjon reagálni az évközi változásokra. Mindenki aláírná az 1 százalékos növekedést 2023-ban, de ennél rosszabbra is fel kell készülni.

Van még annyi puffer a cégek működési költségeiben, hogy alkalmazkodni tudjanak a tevékenységük akadályoztatása nélkül? Vagy kifogytak az elmúlt évek során?

Változó, hogy a Covid meg a válság mennyire viselte meg a cégeket. Nagyon nagy ebben a szórás, de az tény, hogy a cégek nagy része nehéz helyzetben van. Szó nincs arról, hogy a korábbi években felhalmozott tartalékokat tudnák felhasználni, ellenkezőleg, az alapvető működésüket illetően kell majd drasztikus döntéseket hozniuk, hogy igazodjanak az aktuális helyzethez.

A két legfájóbb döntés az elbocsátás, illetve a tevékenység befejezése, jobb esetben felfüggesztése. Ezek reális kockázatok?

Ha romlik a helyzet, akkor igen, ezekkel kell szembenézniük a vállalkozásoknak.

A mostaninál is rosszabb helyzet kell ehhez? Vagy más ez is elég rossz?

Most is nagy a baj, de ha ez nem romlik tovább, akkor szerintem tömegesen nem kell újabb drasztikus intézkedéseket hozni. Ez nyilván iparágtól is függ: különbözőképpen hatnak az energiaárak, a termelési láncok akadozása. A legnagyobb bajban értelemszerűen az energiaigényes ágazatok vannak.

Elégségesnek tartják az ezt a kört célzó kormányprogramot, amely az enegiaköltségekhez járul hozzá a termelő cégeknél?

Nyilván nem várható el, hogy annyi támogatást adjanak, amellyel teljesen ki lehet simítani az energiaköltségek emelkedését. A segítség jellemzően korlátozott tud lenni. Vannak ugyanakkor olyan ágazatok, amelyek kívül maradnak ebből a támogatásból, azokra – így a gazdaság jelentős részét kitevő szolgáltatószektorban működő cégekre – biztos, hogy nagyon nehéz idők várnak.

Most mindenkit az izgat leginkább, hogy mekkora béremelésben sikerül megállapodniuk a munkavállalók képviselőivel a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán? Mi a munkaadói oldal pozíciója?

Itt még nem tartunk, nem kezdődtek el az érdemi tárgyalások. Nem vagyunk késésben, annyi a bizonytalanság a világban, hogy minél később állapodunk meg, annál megalapozottabb döntést tudunk hozni, mert pontosabb képünk lesz a következő évi gazdasági folyamatokról.

Karácsony előtt azért megszülethet a megállapodás?

Az a célunk, hogy mindenképpen megállapodjunk még ebben az évben, bár volt példa arra is, hogy ez csak januárban sikerült.

Azért próbáljunk kiindulni a makro feltételekből, ezek alapján megközelítőleg mit ajánlhatnak a cégek a dolgozóiknak?

Ezen a ponton máris elakad a gondolkodás, ugyanis még nem kaptuk meg a kormánytól a tárgyalásokhoz szükséges idei és jövő évi számokat. A korábbi években ezek ilyenkor már rendelkezésre álltak, de most rendkívüli időket élünk. Azért kell megvárnunk a kormány előrejelzéseit, hogy a három tárgyaló fél – ideértve a kormányt is – ugyanazon adatok alapján alakítsa ki az álláspontját és folytassa a tárgyalásokat. Arról nem beszélve, hogy a kormány rendelkezik kellő mélységű adatbázisokkal.

Akkor én megpróbálok segíteni önnek. Nemrég volt egy háttérbeszélgetés a Pénzügyminisztériumban, ahol kiderült, hogy a kormány jövőre 1 százalékos GDP-vel és valamivel 10 százalék fölötti inflációval számol. Vannak tehát már előrejelzések. Ebből a két alapparaméterből kiindulva milyen béremelés körvonalazódik?

Csalódást kell okoznom, ezek után sem fogok konkrét számot mondani. Az inflációnál sokkal több mutatót kellene ismernünk, és tudnunk kellene például azt is, hogy ágazati bontásban hogyan néz ki a bérszerkezet, mennyien vannak például minimálbéren. A minimálbér-emelés egész évre szóló elköteleződés, ami beépül a bérezésbe, de amikor olyan kiszámíthatatlan a helyzet, mint manapság, nehéz egyéves megállapodást kötni, ennél hosszabbat pedig lehetetlen.

Utolsó kísérletem, hogy kicsikarjak egy számot önből: lát esélyt kétszámjegyű emelésre?

Ha a gazdasági mutatók indokolják, akkor igen.

Volt olyan év – például a Covid alatt –, amikor februártól emelkedett a minimálbér. Ez most is előfordulhat?

Nehéz megmondani, hogy mikor jutunk megállapodásra, mi arra törekszünk, hogy idén év végéig létrejöjjön a megállapodás, és január elsejétől életbe lépjen.

A 2016-ban indult hatéves bérmegállapodási program most fut ki. Jól vettem ki a szavaiból, hogy nem akarnak újabb hosszú távú egyezséget kötni?

Ez teljesen nyilvánvaló, ahhoz stabil, kiszámítható jövőkép kellene, de nagy biztonsággal most még hónapokra sem látunk előre. Egy időben a kormány is próbálkozott több éves költségvetés elkészítésével, de ezt feladták, a most nyáron elfogadott törvényt is módosítani kell decemberben. Sokkal inkább annak lenne realitása, hogy ne egész évre állapodjunk meg 2023-ra, hanem éven belül több alkalommal vizsgáljuk felül a béremelések mértékét, és szakaszosan emeljünk.

Mit tud tenni a kormány, hogy megolajozza a tárgyalásokat? Ha további köztehercsökkenést ígér, akkor nyitottabbak lesznek a munkaadók a nagyobb emelésre?

Ez a mérték függvénye, de természetesen, ha a kormány tovább tudja csökkenteni a munkáltatói közterheket, akkor lehet szó nagyobb bérfejlesztésről.

Ilyen javaslat azonban nincs az őszi adócsomagban.

Nincs, de ezt később szokták beterjeszteni a parlament elé.

Mozgástér sem nagyon látszik a költségvetésben.

Valóban, így vélhetően nem ez lesz a kiindulópont a tárgyalások során.

A kormány nem számol recesszióval jövőre. Ez mennyire megalapozott előrejelzés a reálgazdaság felől nézve?

A világgazdaságban akkora a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz tervezni. Ha tovább romlanak a kilátások, akkor a magyar gazdaság teljesítménye sokkal rosszabb is lehet, de nem zárom ki, hogy elindul egyfajta konszolidáció, akkor pedig akár kicsit jobb is lehet. Egy vállalatnak mindenesetre biztonságosan, különböző szcenáriókat figyelembe véve kell megterveznie a következő üzleti évét, s csak akkora béremelést szabad adnia, ami nem korlátozza be a mozgásterét, hogy tudjon reagálni az évközi változásokra. Mindenki aláírná az 1 százalékos növekedést 2023-ban, de ennél rosszabbra is fel kell készülni.

Van még annyi puffer a cégek működési költségeiben, hogy alkalmazkodni tudjanak a tevékenységük akadályoztatása nélkül? Vagy kifogytak az elmúlt évek során?

Változó, hogy a Covid meg a válság mennyire viselte meg a cégeket. Nagyon nagy ebben a szórás, de az tény, hogy a cégek nagy része nehéz helyzetben van. Szó nincs arról, hogy a korábbi években felhalmozott tartalékokat tudnák felhasználni, ellenkezőleg, az alapvető működésüket illetően kell majd drasztikus döntéseket hozniuk, hogy igazodjanak az aktuális helyzethez.

A két legfájóbb döntés az elbocsátás, illetve a tevékenység befejezése, jobb esetben felfüggesztése. Ezek reális kockázatok?

Ha romlik a helyzet, akkor igen, ezekkel kell szembenézniük a vállalkozásoknak.

A mostaninál is rosszabb helyzet kell ehhez? Vagy más ez is elég rossz?

Most is nagy a baj, de ha ez nem romlik tovább, akkor szerintem tömegesen nem kell újabb drasztikus intézkedéseket hozni. Ez nyilván iparágtól is függ: különbözőképpen hatnak az energiaárak, a termelési láncok akadozása. A legnagyobb bajban értelemszerűen az energiaigényes ágazatok vannak.

Elégségesnek tartják az ezt a kört célzó kormányprogramot, amely az enegiaköltségekhez járul hozzá a termelő cégeknél?

Nyilván nem várható el, hogy annyi támogatást adjanak, amellyel teljesen ki lehet simítani az energiaköltségek emelkedését. A segítség jellemzően korlátozott tud lenni. Vannak ugyanakkor olyan ágazatok, amelyek kívül maradnak ebből a támogatásból, azokra – így a gazdaság jelentős részét kitevő szolgáltatószektorban működő cégekre – biztos, hogy nagyon nehéz idők várnak.