A beruházások üzembe helyezéséig is érkezhetnek vendégmunkások
A beruházások üzembe helyezése érdekében lehetővé válik vendégmunkások magyarországi foglalkoztatása, amennyiben munkavállalásuk előzetes csoportos jóváhagyással történik – áll a nemzetgazdasági tárca rendelet-tervezetében.
KSH: januárban a bruttó átlagkereset 668 100 forint volt, ez 10,4 százalékos növekedés 2024-hez képest
Januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 668 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 459 000 forint volt. A bruttó átlagkereset 10,4, a nettó átlagkereset 10,2, a reálkereset pedig 4,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – jelentette hétfőn a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
A láthatatlan munka világnapja – a társadalom csendes motorjai a nők
Április első keddjén, a láthatatlan munka világnapja alkalmából a WHC, Magyarország egyik legnagyobb HR szolgáltatója azokra hívja fel a figyelmet, akik a társadalom és a gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, ám gyakran észrevétlen tevékenységet végeznek. A láthatatlan munka magában foglalja a háztartási feladatokat, a gyermeknevelést, az idős vagy beteg hozzátartozók gondozását, valamint az önkéntes munkát, amelyeket többnyire anyagi ellenszolgáltatás nélkül végeznek.
A másodfokú hatóság a fellebbezés valamennyi releváns elemére indokolással köteles kitérni
A másodfokú hatóság a fellebbezési eljárás során a fellebbezésben foglaltakhoz nincs kötve. A fellebbezéshez való kötöttség hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a fellebbezési érvek között önkényesen válogathat, hanem a fellebbezés valamennyi releváns elemére ki kell térnie és arról az indokolásában számot kell adnia. Ennek elmaradása esetén, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértés miatt a határozat megsemmisítése indokolt – a Kúria eseti döntése.
GKI Hírlevél
2025. április 8.
A kereskedelemben 6-szor gyorsabban nőtt a termelékenység 2010 óta, mint a feldolgozóiparban
A nemzetgazdasági ágazatok munkatermelékenységet vizsgáló sorozatunk harmadik részeként a feldolgozóipar és az építőipar után a kereskedelmet vesszük sorra. 2023-ban az EU-ban a kereskedelem átlagosan a GDP 11,3%-át, Magyarországon 10,3%-át tette ki. A V3-ak esetében ez az arány magasabb, élen Lengyelországgal (14,3%).
Vidéki pénzügyi infrastruktúra újratöltve – Kinek éri meg az ATM-program
A vidéki települések ATM-ekkel való ellátása jelentősen javíthatja a lakosság pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését. A kormány intézkedései keretében országszerte, különösen a kisebb, vidéki településeken zajló ATM-telepítési program célja a pénzügyi infrastruktúra fejlesztése és a pénzügyi inklúzió erősítése. Eddig azokban a falvakban és községekben, ahol nem volt bankfiók vagy automata, a lakosok jelentős kellemetlenségekkel szembesülhettek, mivel más településekre kellett utazniuk készpénzfelvételért és egyéb egyszerű pénzügyi műveletekért.
Árrésstop: mentőöv a vásárlóknak, béklyó a piacnak
Az árrésstop hatásai rövid és hosszú távon: hogyan befolyásolja az inflációt, a fogyasztást és a kiskereskedelmet? Elemzés a 2025-ös magyar helyzet és nemzetközi tapasztalatok alapján.
Tégláról téglára: Kihívások és kitörési pontok az építőiparban
Az építőipar kihívásai és kitörési pontjai. Elemzésünkben bemutatjuk a V4 országok és az EU építőipari termelékenységét, a munkaerőpiaci trendeket és a fejlesztési lehetőségeket. Hogyan befolyásolják az uniós támogatások és a gazdasági ciklusok az ágazat jövőjét? Tudj meg többet most
GKI Hírlevél
2025. március 31.
Márciusban stagnált a GKI konkjunktúra indexe, de lényegesen csökkent az inflációs várakozás
A GKI Gazdaságkutató Zrt. – az EU támogatásával végzett – felmérése szerint márciusban a fogyasztók és az üzleti világ kilátásai sem változtak érdemben februárhoz képest: a GKI konjunktúra index gyakorlatilag stagnált. A cégek foglalkoztatási szándékai enyhén romlottak az előző felméréshez képest, ugyanakkor az értékesítési árak várható alakulására vonatkozó összesített várakozás lényegesen csökkent.
Kereseti egyenlőtlenségek: a hazai fogyasztás növekedésének kerékkötője
A Portfolio kikérte kereseti tizedek szerint a bruttó kereseti adatokat a KSH-tól, melyből kiderült, hogy a dolgozók 66,5%-ának alacsonyabb volt a fizetése, mint a bruttó átlagkereset. Mindez jól mutatja, hogy az átlagot nagyban torzítják a felfelé kilógó keresetek. Ugyanakkor a kereseti különbségeken túl fontos megállapítások tehetők a kereset tömeg vonatkozásában is…
Miért drágulnak folyamatosan az élelmiszerek?
Az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet kapott az alapvető élelmiszerek – különösen a tej és a tojás – árának emelkedése, amely a lakosság széles rétegeit érinti. A magas élelmiszerárak kialakulása összetett folyamat, amelyet számos belföldi és nemzetközi tényező befolyásol. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakat befolyásoló intézkedések – például az ársapkák – hatékonysága kérdéses lehet, hiszen ezek egyes termékek esetében hiányt eredményeznek, miközben a piaci szereplők más területeken próbálják ellensúlyozni a kieső bevételeiket…
Árrésstop: a GKI szerint számos nem kívánatos mellékhatással is kell számolni
2025. március 28.
Az árrésstop mentőöv a vásárlóknak, de béklyó a piacnak.
Nagy Márton miniszter bejelentése alapján március 17-től a magyar kormány új intézkedésként árrésstopot vezetett be bizonyos alapvető élelmiszerekre az infláció megfékezésének céljával. Ennek lényege, hogy a kijelölt termékeknél a kiskereskedők által alkalmazott árrés (a beszerzési és eladási ár különbsége) legfeljebb 10% lehet, illetve nem haladhatja meg a 2023. januári átlagos árrést. Az intézkedés 30 élelmiszerre vonatkozik – többek között húsokra, tejtermékekre, lisztre, cukorra, olajra –, és a nagyobb (1 milliárd forint feletti árbevételű) kereskedőket érinti (egyelőre május 31-ig).
Az árrésstop bevezetését a kormány az élelmiszer-infláció makacsul magas szintjével indokolta: 2025 februárjában az éves élelmiszerár-emelkedés még 7,1% volt Magyarországon A kabinet várakozása szerint a kijelölt termékkör árainak 10–15 százalékos csökkenése akár 2 százalékponttal is mérsékelheti az élelmiszer-inflációt. Orbán Viktor miniszterelnök „indokolatlanul magas” kiskereskedelmi árrésekről beszélt – például a tojásnál 40%, a vajnál és tejfölnél 80% feletti marginról –, amelyek fékezésétől remélik az árak letörését.
Ugyanakkor már az intézkedés bejelentésekor szakértők jelezték, hogy az árrésstop csak tüneti kezelés, és számos kérdést felvet gazdasági hatásait illetően. Az alábbiakban a GKI áttekinti az árrésstop rövid és hosszú távú gazdasági hatásait – különösen az inflációra, a fogyasztásra, az ellátási láncokra és a kiskereskedelemre –, a 2025. márciusi magyar helyzet tapasztalatait, valamint a nemzetközi összehasonlítás tanulságait is figyelembe véve.
Rövid távon: átmeneti inflációcsökkenés és vásárlóerő-növekedés
Rövid távon az árrésstop közvetlen hatása a kijelölt termékek fogyasztói árának csökkenése lehet. Mivel ezen élelmiszerek esetében a kiskereskedő nem emelhet az önköltségre 10 százaléknál nagyobb haszonkulcsot, azoknál a termékeknél, ahol korábban magasabb árréssel dolgoztak, az intézkedés árcsökkenést eredményez. A kormány adatai szerint az érintett termékkosár a teljes fogyasztói kosár ~6 százalékát teszi ki, így e termékek árának 10–15 százalékos mérséklődése az élelmiszer-inflációt hozzávetőleg 2 százalékponttal csökkentheti. Ez átmenetileg lassíthatja az inflációt, és némi könnyebbséget hozhat a háztartásoknak azáltal, hogy a legszükségesebb élelmiszerek olcsóbbá válnak. Továbbá, mivel a vásárlók kevesebbet fizetnek ezekért a cikkekért, rövid távon nő a rendelkezésre álló jövedelmük más termékek vásárlására, ami kis mértékben élénkítheti a fogyasztást.
Nem szabad azonban túlbecsülni e hatások nagyságát. Az árrésstop csak a kijelölt 30 termékre vonatkozik, így az infláció egészét érdemben nem fordítja meg, csupán egy szűkebb körben mérsékli. Ráadásul az árak csökkenése sem automatikus és egységes, piaci felmérése szerint volt olyan termék, amelynek ára az intézkedés nyomán 50 százalékot meghaladó mértékben csökkent, de akadtak olyan alapcikkek is, amelyeknél alig változott az ár, sőt volt, ami drágult is. Ez arra utal, hogy ahol a kereskedők már eleve alacsony árréssel dolgoztak (akár verseny, akár korábbi akciók miatt), ott az árrésstop nem eredményez újabb árcsökkentést, sőt egyes esetekben az év eleji alacsonyabb marginról akár 10 százalékra „fel is kúszhat” az árrés (ha januárban 10% alatt volt, a rendelet szerint nem lehet magasabb a januárinál). Így előfordulhat, hogy bizonyos termékek ára kis mértékben emelkedik az intézkedés után, amennyiben a beszállítói ár időközben nőtt, vagy a kereskedő a korábbi veszteségét próbálja mérsékelni. Összességében rövid távon vegyes kép alakulhat ki: több terméknél érzékelhető áresés javítja a vásárlóerőt, de néhány esetben változatlan árak vagy minimális drágulás tapasztalható.
A GKI szerint fontos kiemelni, hogy az árrésstop – a korábbi fix árstopokhoz képest – piackonformabb, kevésbé torzító beavatkozás. Míg a korábbi árfixálásnál előfordult, hogy a boltok a beszerzési ár alatt voltak kénytelenek adni az árstopos terméket (azaz veszteséget szenvedtek el minden eladott darabon), addig a 10 százalékos maximált árrés elvben biztosít némi fedezetet a költségekre. A GKI rámutat arra, hogy az árrésstop „piacbarátabb lépés, mint az árstop vagy a kötelező akciózás”, hiszen nem viszi veszteségbe a kijelölt termékek értékesítését, és a kereskedők nem válnak teljesen ellenérdekeltté az adott árucikk forgalmazásában. Ez rövid távon az ellátási lánc zökkenőmentességét segítheti: a boltoknak nem lesz érdekük eltüntetni a polcokról az érintett termékeket (ahogy azt néhol az árstop idején láttuk). Így kisebb a hiányjelenségek vagy a vásárlók korlátozásának kockázata rövid távon. A kínálati oldal tehát kevésbé szenved direkt károkat azonnal, ami pozitívumként értékelhető.
Hosszú távon: torzító mellékhatások és inflációs utóhatás
Hosszabb távon azonban az árkontroll-intézkedések – még a piackompatibilisebb árrésstop is – hordoznak nemkívánatos mellékhatásokat és fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel – hívják fel a figyelmet. Először is,az inflációra gyakorolt hatás várhatóan csak átmeneti.Ha a termelési és nagykereskedelmi árak tovább emelkednek, a kereskedők továbbra is kénytelenek lesznek átvezetni ezeket az emelkedéseket a fogyasztói árakba, csak épp legfeljebb 10 százalékos margin mellett. Vagyis az árrésstop nem állítja meg teljes mértékben az inflációt, mivel a kiskereskedelmi árindex jellemzően együtt mozog az élelmiszeripari árindexszel: „a kereskedő csak továbbhárítja az élelmiszeripari áremelkedést”. Ha tehát a beszerzési árak növekednek, a bolti ár is tovább kúszhat felfelé.
Az inflációt kiváltó alapvető okokat – mint az energia- és alapanyagköltségek, a forint árfolyama, a munkaerőköltségek vagy épp a kormányzati adó- és díjemelések – a marginstop nem befolyásolja. A kiskereskedelmi láncok árnövelése 2021–2024 között nagyjából követte a beszerzési árak emelkedését, azaz a drágulást alapvetően a termelői és feldolgozói költségek hajtották. 2024-ben például a bolti élelmiszerárak azért nőttek az átlagosnál is gyorsabban, mert a kereskedők a kormány által megemelt kiskereskedelmi különadót is áthárították a fogyasztókra. Ezek fényébengazdaságpolitikai illúzió volna azt várni, hogy pusztán az árrés korlátozásával hosszabb távon megfékezhető az infláció– különösen, ha a háttérben a termelési költségek felfelé araszolnak. Az árrésstop hatása az inflációra így nagy valószínűséggel csak addig tart, amíg az intézkedés érvényben van; kivezetésekor pedig az árak gyors korrekciója következhet.
Egy másik hosszú távú kockázat apiaci torzulások és az ellátási lánc alkalmazkodása.Mivel az árréskorlátozás csak a kiskereskedelemre vonatkozik, a termelők és nagykereskedők továbbra is szabadon érvényesíthetik áraikat. Ha a kereskedők profitmarzsa tartósan alacsony az érintett termékeken, akkor megpróbálhatják ezt más módon kompenzálni. Az egyik tipikus reakció lehet, hogy a nem szabályozott termékek árát nagyobb mértékben emelik, így terítve szét a kieső nyereséget. A GKI tapasztalatai szerint pontosan ez történt a korábbi árstopok idején: „a kereskedelmi szektor a kieső bevételeket más termékek árának emelésével kompenzálta”, ami végső soron az általános áremelkedéshez is hozzájárult. Így könnyen előfordulhat, hogy bár a 30 termék ára kontroll alatt van, a többi élelmiszer drágább lesz a boltokban a beavatkozás miatt. Ez a vegyes hatás akár az inflációra is semleges vagy negatív irányba hathat: amit nyerünk a kijelölt termékeknél, elveszítjük a többinél. Emellett hosszabb távon a kereskedők a költségcsökkentés eszközeihez is nyúlhatnak a nyomott árrés ellensúlyozására – például visszafoghatják a marketinget, az üzletek karbantartását, vagy lassíthatják a bérek növekedését az ágazatban. Ez rontja a szolgáltatás színvonalát és a munkakörülményeket a kiskereskedelemben.
Az ellátási lánc további szereplőire is átterjedhet a hatás. A nagy üzletláncok erős alkupozícióban vannak, így nyomást gyakorolhatnak a beszállítókra árcsökkentés érdekében, hogy a 10 százalékos árrés mellett is elfogadható legyen számukra a profit. Ez a folyamat akár a termelői árak mérséklődéséhez is vezethet, ám kényszer jellegű és kiszámíthatatlan módon.A kisebb élelmiszerboltok, amelyekre az árrésstop formálisan nem vonatkozik, szintén lépéskényszerbe kerülhetnek:ha a nagy láncok olcsóbban adják az alapvető élelmiszereket, a vevők elvándorolnak tőlük. Így kénytelenek lehetnek követni az alacsony árakat, noha az ő működési költségeik jellemzően magasabbak, és a beszállítói kedvezményekhez is kevésbé férnek hozzá. Tartósan alacsony marginok mellett a gyengébb piaci szereplők versenyképessége csorbul, szélsőséges esetben akár boltbezárásokhoz is vezethet (bár ez inkább a fix árstopnál volt reális veszély). Összességében hosszú távon az árrésstop szétteríti a költségeket az ellátási lánc mentén, de nem tünteti el azokat – így vagy más termékek drágulnak, vagy a vállalati szféra profitabilitása és beruházási kedve csökken. Egyik sem kívánatos gazdaságpolitikai szempontból.
Végül meg kell említeni szerintük az intézkedés kivezetésének problémáját. Amint az árrésstop véget ér, a piaci erők érvényesülnek, és a korábban visszafogott árak hirtelen megugorhatnak. Erre már láttunk példát a 2023 nyarán megszüntetett árstopoknál: a hatósági árak eltörlése után az érintett termékek ára szinte azonnal utolérte a piaci szintet. A kristálycukor fogyasztói ára például egy nap alatt duplájára nőtt az árstop kivezetése után.
E hirtelen áremelkedés sokkolólag hat szerintük a fogyasztókra, és megugró inflációs adatként jelenik meg a statisztikákban, ami rontja a gazdaságpolitikai hitelességet. Hosszú távon tehát az árrésstop fenntartása dilemma elé állítja a kormányt: ha időben korlátozott, akkor a lejáratkor inflációs lökést okoz; ha pedig meghosszabbítják vagy kiterjesztik, akkor a fent említett torzulások erősödnek és tartósítják a piaci diszfunkciókat. Egy tartósan fennmaradó árkontroll ráadásul befektetői bizalomvesztéshez vezethet, hiszen a vállalatok kiszámíthatatlan szabályozási környezettel szembesülnek – írja a GKI elemzésében.
A 2025. márciusi magyar helyzetkép – Mit mutatnak az első tapasztalatok?
Azt is megnézték, hogy a mai magyar háztartások havi kiadásain belül az alapélelmiszerekre fordított összegek aránya magas, bár a teljes költségvetés sokféle kiadásból áll össze, az alapvető élelmiszerek továbbra is jelentős helyet foglalnak el a háztartások pénzügyi tervezésében. A három legnagyobb élelmiszer-kategória, húsfélék, tejtermékek és tojás, valamint a gabona- és szárazáruk együttesen a havi kiadások körülbelül 16%-át teszik ki. Ez az arány rávilágít arra, hogy a magyar családok számára ezek az élelmiszerek továbbra is elsődleges fontosságúak, hiszen mindennapi étkezéseik alapját képezik.
Megfigyelhető, hogy az egyéb élelmiszerekre, például zöldségekre, gyümölcsökre vagy édességekre jutó kiadások ehhez képest kisebb arányban jelennek meg mint eddig , ami azt jelzi, hogy a háztartások kiadásai főként a jól tárolható, tartós és tápanyagban gazdag alapélelmiszerekre koncentrálódnak. Ez az eloszlás nemcsak a fogyasztási szokásokat tükrözi, hanem a gazdasági helyzet és az árak alakulásának is közvetett lenyomata: a háztartások igyekeznek a legszükségesebb élelmiszerekre fordítani forrásaikat, miközben próbálnak költséghatékony döntéseket hozni.
Forrás: KSH. A kördiagram az alapélelmiszerek arányát szemlélteti a magyar háztartások havi kiadásain belül. A diagram alapján jól látható, hogy a három legfontosabb alapélelmiszer-kategória (húsfélék, tejtermékek és tojás, valamint gabona- és szárazáruk) összesen mintegy 16 százalékot tesznek ki a teljes háztartási költségvetésből.
Az árrésstop 2025. március közepi bevezetése óta eltelt rövid időszak első tapasztalatai egyelőre vegyes képet mutatnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) következő inflációs jelentéséből – amely 2025 áprilisában jelenik meg – derülhet majd ki pontosabban, milyen hatást gyakorolt az intézkedés az árak alakulására. Fontos megjegyezni, hogy a márciusi statisztikai adatokban az intézkedés még csak korlátozottan lesz érzékelhető, mivel a KSH adatgyűjtése minden hónap 20. napjáig tart.
A kormány optimista várakozásokat fogalmazott meg az árrésstoppal kapcsolatban. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint a 30 alapvető termékből álló kosár esetében az intézkedés következtében az árak átlagosan 10–15%-kal csökkenhetnek, ami áprilisban már érezhetően visszafoghatja az élelmiszer-inflációt.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az árrésstop nem önálló lépés, hanem egy átfogó antiinflációs csomag része. Ennek részeként a kormány az online árfigyelő rendszer kiterjesztését és a beszállítói árak csökkentésére irányuló tárgyalásokat is megkezdte. Ezzel azt az alapelvet kívánják érvényesíteni, hogy nem elegendő csupán a kiskereskedelmi szintet szabályozni – a teljes ellátási lánc szereplőinek együttműködésére is szükség van, különösen az élelmiszeripari vállalatok részéről.
Az első napok tapasztalatai alapján a legtöbb nagyobb üzletlánc betartotta az előírásokat, és több termék árát ténylegesen csökkentette. A hatóságok megkezdték az ellenőrzéseket is: azoknak az üzleteknek, amelyek nem tartják be az előírásokat, termékkategóriánként akár 5 millió forintos bírsággal kell számolniuk. Ismételt szabálysértés esetén a hatóságok akár az üzlet ideiglenes bezárását is elrendelhetik ilyen drasztikus intézkedésre eddig nem került sor, de a fogyasztóvédelem több helyen már figyelmeztetett a szabályok kijátszásának tilalmára.
Mindazonáltal az intézkedés strukturális kérdéseket is felvet. Az árszabályozás elviekben mindig kockázatot hordoz a piac természetes működésére nézve. A gazdasági szakirodalom szerint az árplafonok, ha nem párosulnak kínálatoldali ösztönzőkkel vagy költségcsökkentő lépésekkel, torzítják az erőforrás-elosztást, visszafoghatják a beruházásokat és esetenként ellátási zavarokat is okozhatnak. Bár Magyarországon az árrésstop nem fix árakat szab meg, hanem az árrés mértékét maximalizálja, a piaci szereplők reakciója – például szortiment szűkítése, kevésbé profitábilis termékek háttérbe szorítása – mégis hasonló irányba mutathat.
Segíti-e a lakossági fogyasztást és fenntartható-e az árrésstop?
Vajon összességében jó-e a fogyasztónak az árrésstop? Rövid távon kétségkívül igen: a magyar háztartások az elmúlt évben a világon szinte egyedülálló mértékű élelmiszer-drágulást szenvedtek el (2022 végén közel 50%-os éves élelmiszer-inflációval, ami súlyosan visszafogta a vásárlóerőt). Az alacsony jövedelmű családok költéseinek nagyobb részét teszik ki az alapvető élelmiszerek, így számukra az árrésstop által érintett termékek olcsóbbá válása érdemi segítség lehet. Ha a csirkemell, liszt, étolaj, cukor ára csökken, az közvetlenül javítja a megélhetést, és lehetővé teszi, hogy ugyanabból a fizetésből egy kicsit többet lehessen vásárolni (vagy hogy más szükségletekre is jusson pénz). A kérdés inkább az, hogy ez a segítség mennyire jelentős és tartós.
A rendelkezésre álló tapasztalatok azt mutatják, hogy az árrésstop érezhető, ha nem is átfogó, de célzott segítséget nyújt a fogyasztók számára. Bár az intézkedés egy viszonylag szűk termékkört érint, a kormány igyekezett úgy kialakítani a listát, hogy az lefedje egy átlagos háztartás legfontosabb kiadásait – a húsok, tejtermékek és alapvető szárazáruk bevonásával. Ezáltal az árcsökkenés közvetlenül azoknál a termékeknél jelentkezik, amelyek a legtöbb család napi kiadásai között szerepelnek. A fogyasztók számára ez kézzelfogható megtakarítást jelenthet, különösen azokban a társadalmi rétegekben, ahol az alapvető élelmiszerek aránya kiemelkedő a havi költségvetésben. Az így felszabaduló összeg – még ha nem is óriási – segíthet más kiadások fedezésében, például a zöldség-gyümölcs vagy egyéb nem szabályozott árucikkek megvásárlásában.
Fontos kiemelni, hogy az árrésstop határozott időre szól, ami tudatosságra ösztönözheti a háztartásokat: sokan élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy előre terveznek, tartós élelmiszert halmoznak fel, vagy kihasználják az alacsonyabb árakat a következő hónapokra való felkészüléshez. Ez a fajta gazdálkodási tudatosság hosszabb távon is hasznos lehet a családok pénzügyi stabilitása szempontjából.
Összességében tehát az árrésstop olyan védőhálót biztosít, amely különösen a legérzékenyebb társadalmi csoportok számára nyújt érezhető könnyebbséget. Noha önmagában nem elegendő a teljes fogyasztási visszaesés megállításához – hiszen a reálbérek csökkenése és a magas infláció továbbra is nyomást gyakorol a háztartásokra –, fontos lépést jelent a célzott segítségnyújtás irányába. A lakossági fogyasztás hosszabb távú élénkítéséhez természetesen a jövedelmek vásárlóerejének megerősítése, az infláció csillapítása és a gazdasági stabilitás megteremtése is elengedhetetlen, de az árrésstop ebben az összetett folyamatban egy fontos, közvetlenül ható beavatkozásként jelenik meg.
Következtetések
Az árrésstop bevezetése világosan jelzi, hogy a kormány komoly eszközöket is kész bevetni az infláció letörésére és a lakosság védelmére. Rövid távon az intézkedés valóban enyhítheti az élelmiszer-drágulás legsúlyosabb hatásait: a kijelölt termékek egy részének ára érzékelhetően csökkent, ami mérsékli az inflációt és segíti a háztartások költségvetését.
Hosszabb távon azonban az árrésstop nem nyújt végleges megoldást. Az infláció fő hajtóerőit az emelkedő költségeket nem szünteti meg, így legfeljebb elodázza vagy részben elrejti a drágulást. Eközben mellékhatásként piaci torzulásokat okoz: a kereskedők és beszállítók igyekeznek majd kompenzálni a kieső profitot, ami más termékek áremelkedéséhez vagy a kínálat szűküléséhez vezethet. A nemzetközi példák például Horvátország, Szerbia, illetve a korábbi magyar árstopok azt tanúsítják, hogy a hasonló beavatkozások csak ideig-óráig hatékonyak, utána viszont nehéz a kivezetésük, és nem kerülik el az inflációs korrekciót.
Összefoglalva, a lakossági fogyasztást az árrésstop átmenetileg támogatja, de nem képes hosszabb távon fenntartani a vásárlóerőt. Gazdaságpolitikai szempontból pedig inkább kényszer szülte, rövid távon indokolható döntésről van szó, mintsem fenntartható stratégiáról. Ahhoz, hogy az infláció érdemben csökkenjen és a fogyasztás fenntartható módon bővüljön, a makrogazdasági egyensúly helyreállítására, a bizalom erősítésére és a piaci verseny ösztönzésére van szükség. Az árrésstop lehet a tűzoltás eszköze egy krízishelyzetben, de a hosszú távú „tűzmentes” állapotot csak mélyebb reformok és felelős gazdaságpolitika teremtheti meg.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy az aktuális gazdasági helyzet komplex és összehangolt gazdaságpolitikai intézkedéseket igényel. A kormánynak rövid távon szükséges lehet a pénzügyi szolgáltatások árainak közvetlen kontrollja, középtávon pedig elengedhetetlen a monetáris és fiskális politika szorosabb összehangolása, hogy az inflációs várakozásokat csökkentsék, és a gazdaság stabilitását fenntartsák. Hosszú távon pedig stratégiai célként kell megjelenjen a hazai termelési kapacitások fejlesztése és a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, hogy elkerülhetővé váljanak hasonló mértékű áremelkedési spirálok. Az árrésstop ebben az összefüggésben egy átmeneti, célzott beavatkozás, amely a megfelelő eredményeket hozhat amellyel időt nyerhet a mélyebb reformok előkészítésére, de nem helyettesítheti azokat.
Új pénzcsap nyílik meg: 300 ezer vidéki kkv kaphat ingyenpénzt
Új támogatási lehetőség nyílik 50 milliárd forint keretösszeggel a leghátrányosabb helyzetű régiókban és a szabad vállalkozási zónákban működő mikro- és kisvállalkozások számára, a GINOP-ban meghirdetett pályázati felhívás célja a vidéki vállalkozások versenyképességének növelése.
Ezt Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és technológiáért felelős államtitkára közölte sajtótájékoztatón hétfőn Budapesten.
A cégenként legalább 5 millió és 30 millió forint közötti támogatásra négy régióban – Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Észak Magyarország – mintegy 300 ezer cég lehet jogosult, közel 1300 településen. Az Európai Unió társfinanszírozásával meghirdetett program 50 százalékos vissza nem térítendő támogatást biztosít az érintett területeken működő 50 fő alatti cégeknek. A megítélt támogatás 50 százaléka előlegként lehívható.
A támogatást új eszközök, gépek beszerzéséhez, új technológiák, kapacitások kialakításához, információs technológia (IT) fejlesztéshez, ingatlan beruházáshoz vehetik igénybe venni azok a vállalkozások, amelyek rendelkeznek legalább egy lezárt teljes üzleti évvel, éves átlagos létszámuk legalább 1 fő, és a leghátrányosabb régiókban és a szabad vállalkozási zónák településein tervezik a projektjük megvalósítását – ismertette Szabados Richárd.
A reményeik szerint nagy érdeklődést kiváltó támogatási program hozzájárul majd a hátrányosabb helyzetű régiók felzárkózásához, a helyi gazdaság élénkítéséhez és a munkahelyek megtartásához – mondta. Hozzátette: a program a Demján Sándor Program részeként valósul meg, az új Gazdaságpolitikai Akcióterv egyik pillére, amelyben a kormány 2025-ben összesen több mint 1400 milliárd forint forrást juttat a gazdaságba.
Szabados Richárd szerint a felhívás március 24-én hétfőn jelenik meg, a beadáshoz szükséges program április 24-től lesz elérhető a pályázati honlapon, majd április 29-én 17 órától veszi kezdetét a pályázatok benyújtása.
Három átok sújtja Magyarországot, vége a régi szép világnak
A kelet-közép-európai gazdaságokat a nemzetközi környezet kedvezőtlen alakulása sújtja, és a régió a legsebezhetőbbek közé tartozik a jelenlegi világgazdasági helyzetben. A leginkább a Donald Trump amerikai elnök kiszámíthatatlan gazdasági, kereskedelmi háborút indukáló intézkedései miatt új világrend születik: a korábbi évek, magyar gazdaságot jellemző exportvezérelt növekedési modellje kifulladóban van, miközben az új stratégiák – például az értékláncban való feljebb lépés – megvalósítása időigényes és strukturális akadályokba ütközik. Mindez pedig súlyos problémákat jelenthet Magyarországnak hosszú távon is – derül ki az Oxford Economics friss, régiós kilátásokat vizsgáló jelentéséből.
Az Oxford Economics friss elemzése szerint a közép- és kelet-európai (CEE) gazdaságokat három külső tényező egyszerre sújtja:
a német ipar elhúzódó gyengélkedése,
az Egyesült Államok kiszámíthatatlan, protekcionista kereskedelmi politikája,
valamint a kínai ipari túlkínálat dominánssá válása.
Ezek a tényezők együtt erőteljesen rontják a térség gazdasági kilátásait. Az elemzők emiatt csökkentették a régió GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzéseiket, főleg a 2025–2026-os időszakra,
amelyben átlagosan 0,7 százalékponttal alacsonyabb növekedést várnak, mint hat hónappal korábban.
Azt pedig külön aggasztó, hogy az előre jelzett visszaesés egy része tartósnak tekinthető.
Hosszú távú károkat nyöghetünk
A CEE régió országai az uniós csatlakozásukat követő két évtizedben szorosan integrálódtak az európai ipari ellátási láncokba, kiváltképp a német gazdaságba. A régió gyártóiparának csaknem 25 százaléka a német iparhoz kapcsolódik, főként köztes termékek révén. Európa legnagyobb gazdaságának válsága már 2017 körül megkezdődött, amikor az ipari termelés elérte a csúcsát, de a valódi visszaesés csak a járványi utáni időszakban vált érezhetővé.
A jelenlegi helyzetet részben a ciklikus tényezők okozzák (például a magas kamatok miatti beruházás-visszaesés), de strukturális problémák is súlyosbítják. Így a magas energiaárak, a munkaerőhiány, a szabályozási terhek, valamint a kínai versenytársak térnyerése. Mindez jelentős negatív hatással van a térségre.
Különösen erősen érintett Csehország, amely a legszorosabb kapcsolatban áll a német iparral, főleg az autóipari szektorban. Magyarország, Szlovákia és Románia szintén erősen kitett, bár némileg kisebb mértékben. Lengyelország diverzifikáltabb iparszerkezete miatt kevésbé függ Németországtól, ami hozzájárult ahhoz, hogy a régióban relatíve jobban teljesített az elmúlt években.
Így a régi jó világ, az exportcentrikus, a német iparra támaszkodó gazdasági modell egyre inkább életképtelenné válik.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti esetleges kereskedelmi háború újabb kockázatot jelent. Az Oxford Economics alapforgatókönyve 2025 második negyedévétől 10 százalékos általános vámot feltételez az EU és az USA között. Bár jelenleg 20-25 százalékos vámokról beszél a Trump-adminisztráció, gyorsan változtat az elnök a korábbi intézkedésein, és a 10 százalékos szint azért tűnik valós lehetőségnek, mert ez még nem okozna drasztikus sokkot az EU-s beszállítókra támaszkodó amerikai ellátási láncoknak.
Az előrejelzések szerint a 10 százalékos vám is kifejezetten súlyosan érintené a CEE országokat,
a térség államainak GDP-je és exportja mintegy kétszer akkora visszaesést szenvedhet el, mint az eurózóna átlaga.
A hatás Magyarország esetében is jelentős lehet, mivel az ország exportorientált gazdasággal és magas ipari részaránnyal rendelkezik – emelik ki a jelentésben. Az Oxford Economics a Trump megválasztása előtt 2025-re még 3,2 százalékos magyar bővülésre számított, majd ezt a vámok veszélye miatt 1,5 százalékra vágták vissza.
Lengyelország itt is kivételt képez: alacsonyabb az USA-val szembeni kereskedelmi kitettsége, ami enyhíti a várható negatív hatást: a 3,9 százalékos növekedési előrejelzést csak 3,2 százalékra húzták le.
Kelet-közép-Európa pedig amiatt is aggódhat, hogy 2029 végéig, vagyis hosszabb távon is lassíthatja a gazdasági teljesítményt.
Magyarország lenne az egyik legnagyobb vesztes, amelynek exportkibocsátása 2, növekedése pedig közel 1 százalékkal csökkenne.
Az elemzés kiemeli, hogy a vámok közvetlen kereskedelmi hatásán túl a kereskedelempolitikai bizonytalanság is visszafogja a gazdasági aktivitást. A bizonytalanság miatt a GDP a következő 12 hónapban 0,4 százalékkal lehet alacsonyabb a vártnál a CEE régióban – ez kétszerese az EU-s átlagnak. A visszaesést elsősorban a beruházások és a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet csökkenése okozza.
A kínai túlkínálat – amelyet részben állami támogatás is ösztönöz – szintén egyre nagyobb versenyt támaszt az európai, de főként a közép- és kelet-európai ipar számára.
Kína leginkább az új iparágakban (akkumulátorok, elektromos járművek, napelemek) támogatja agresszíven a kapacitásbővítést, de a hagyományos szektorokban is jelen van, például az acél- és fémgyártásban. Az olcsó kínai exporttermékekkel az európai gyártók nehezen tudják felvenni a versenyt, még a belső piacon – így például Magyarországon – jelenlévő kínai gyártók is.
Különösen ha az ázsiai ország elveszíti az amerikai piac egy részét, és új célországok után néz – köztük Európa felé fordul.
Az Oxford Economics szerint az elmúlt két évtizedben jelentősen nőtt azon termékkategóriák száma, amelyekben Kína komparatív előnnyel bír, miközben az EU-ban ez stagnált. A CEE országok – például Lengyelország és Csehország – esetében az átfedés a kínai versennyel nőtt, bár Lengyelországban ezzel párhuzamosan bővült azon termékek köre is, amelyekben versenyképes maradt, míg Csehország pozíciója romlott.
A CEE országok előtt gyakran emlegetett stratégiai válasz az lenne, hogy az ipari értéklánc magasabb szintjei felé mozduljanak el, azaz a köztes termékek helyett nagyobb hozzáadott értékű végtermékeket állítsanak elő. Ez csökkentené a függőséget Németországtól, és Kínával szemben is versenyképesebb szegmensekbe vezetne. Emellett a magasabb hozzáadott értékű termelés magasabb béreket, ezáltal élénkebb belföldi keresletet generálhatna, csökkentve a külső kereslettől való függést.
Az elemzés szerint a valóságban az elmúlt öt évben épp ellenkező irányú folyamatok voltak megfigyelhetők.
A régióban a gyártási volumen növekedése nem járt együtt a hozzáadott érték arányos emelkedésével, ami arra utal, hogy az ipar lefelé mozdult az értékláncban. Lengyelország például jelentősen növelte az ipari kibocsátást, de az ebből származó bruttó hozzáadott érték mérsékeltebben nőtt. Romániában pedig mind az output, mind a hozzáadott érték csökkent. Ez jól mutatja, hogy a feljebb lépés az értékláncban jelentős állami és magánberuházásokat igényelne oktatásba, K+F-be és infrastruktúrába, amelyet a jelenlegi közpolitikák és intézményi korlátok nem támogatnak kellőképpen.
Az energetikai szektor elavultsága, a szénintenzív termelés, a környezetvédelmi megfelelés költségei, valamint az ezzel összefüggő alacsony ESG-kompatibilitás szintén visszatartják a külföldi közvetlen tőkebefektetéseket. Továbbá a régió országaiban egyre növekvő védelmi kiadási nyomás is tapasztalható a geopolitikai feszültségek nyomán, ami tovább szűkíti a költségvetési mozgásteret.
A tanulmány szerint az egyes országok kilátásai jelentősen eltérnek:
Lengyelország a legkedvezőbb helyzetben van, mivel diverzifikált gazdasága kevésbé függ a külső sokkoktól, és aktív fiskális politikát folytat.
Magyarország és Szlovákia esetében a politikai döntéshozatal kiszámíthatatlansága és az intézményi gyengeségek gyengítik a beruházási kedvet és ezáltal a hosszú távú növekedési potenciált.
Csehország rendelkezik a legnagyobb potenciállal a feljebb lépésre az értékláncban, de ennek megvalósításához mélyreható strukturális reformokra lenne szükség.
Románia példája pedig arra figyelmeztet, hogy a magas költségvetési hiány önmagában nem elégséges a növekedés fenntartásához.
Kovács Árpád: a konnektivitás és az innováció a magyar gazdaság jövőjének záloga
A globális gazdasági viharok közepette kulcsfontosságú, hogy Magyarország megőrizze konnektivitását és innovációs képességét – hangsúlyozta Kovács Árpád, a miniszterelnök munkáját segítő Stratégiai Tanácsadó Testület tagja AzÜzletnek adott interjújában. Kiemelve: ehhez a digitális infrastruktúra fejlesztése, a termelékenység növelésére, és a tudásalapú gazdaság előtérbe helyezésére is szükség van.
– Több évtizedes, pénzügyi ellenőrzési, államháztartási tapasztalat után éppen egy éve, hogy új feladatkörbe került. Más feladatai mellett a miniszterelnök munkáját segítő Stratégiai Tanácsadó Testület tagja. Milyen változást hozott ez az ön szakmai életében?
– Évtizedekig a költségvetés világához kapcsolódva dolgoztam, most a Testület tagjaként a gazdaságstratégiai kérdések megítélése a munkám része. Tanulom a több nézőpontú, távlatos, szélesebb horizontú látásmódot. Úgy kell gondolkodnom, hogy a jelen történéseinek kockázatait a jövő, a fenntarthatóság szempontjait vizsgálva próbáljam minél pontosabban értékelni, ami napjainkban – fogadja el – különösen nehéz. Könnyű hibázni. Hálás vagyok, mivel támaszkodhatok azoknak a kiváló kollégáknak, szakembereknek a véleményére, akiknek a világlátása más összefüggések középpontba helyezésével árnyalja a magamét. Mint minden, ez is csapatmunka, ahol mindenki hozzáteszi a magáét.
– A globális témákból kiindulva, Ön szerint mennyiben és milyen irányba változott meg a világ gazdasága és annak prioritásai Donald Trump elnök hivatalba lépésével?
– Trump hivatalba lépésével a geopolitikai átrendeződés új szakaszba lépett, s üteme felgyorsult. Egy hét alatt annyi minden történik, változik, mint a korábbi időszaban évek alatt. Úgy vélem, miközben az Egyesült Államoknak ciklusokon és pártokon átívelő gazdasági és geopolitikai érdekei vannak, Donald Trump elnök úr második kormányzása számos tekintetben kilépett ebből a mederből. Az „America First” illetve „Make America Great Again” politikája minden elé helyezi az amerikai érdekeket, még azon az áron is, hogy ezzel pillanatnyi zavart okoz a transzatlanti szövetségben. Tagadhatatlan, személyében újra vezetője van annak a szövetségnek, ahová nemzeti érdekeink alapján mi is tartozunk.
Talán megengedhetem magamnak, hogy kimondjam, Donald Trump nem a hagyományos értelemben vett politikus. Az üzleti világban megszokott módszerekkel és habitussal, kockázatokat vállalva kormányoz. Ilyennek tekinthető – a hagyományos diplomáciai csatornák használata helyett – a közösségi médiában való geopolitikai dekrétumok közzététele, vagy az üzleti stílusú „árképzés”, a „mond a háromszorosát, hogy a dupláját megkapd” a tárgyalások során.
Politikájának legfontosabb, mindent felülíró értéke, hogy a szomszédunkban zajló háború lezárásának esélye közelebb került. Megindult a párbeszéd az USA és az oroszok között, ami esélyt ad arra, hogy a jelenlegi geopolitikai feszültség valamelyest csökkenjen. Ez – meggyőződésem – már rövid távon jót tesz a gazdaságnak is. Ennek emberi, kárenyhítési összefüggéseiről, a háború okozta emberi szenvedés megszűnését elhozó béke reményéről itt nem is beszélve.
Ami az elnöki politika nagy visszhangot és a leginkább érintettek heves ellenreakcióit kiváltó más lépéseit illeti, azok alapvetően az USA vállalat-komplexumainak globális piaci érdekeit igyekeznek szolgálni. A védővámok alkalmazása nem új módszer a politikai-gazdaságpolitikai célok érvényesítésében. Ma még felelőtlenség sommás véleményt alkotni arról, hogy a vámok bevezetése mire fog vezetni. A siker vagy a kudarc itt is a részletekben, a mértékekben, az alkalmazás árnyalataiban, differenciáltságában található meg. Annyit engedhetek meg magamnak, hogy reménykedem a pragmatikus, érdekharmonizációra törekvő, az indulati, sérelmi beállítottságon túllépő megközelítésben, a lépések „finomhangolásában”. Ugyanis ezek hiányában a vámok kölcsönös alkalmazása önmagában jelentős világgazdasági kockázatokat hordoz. A vámháborúk nagy inflációs veszéllyel járnak. Az ellátási láncokban szakadásokat okoznak, amelyek szintén árfelhajtó hatásúak és lassítják a gazdaságot. Szűkítik az együttműködés lehetőségeit, erősítik a tömbökbe rendeződést. Akik pedig mindebből ki akarnak maradni, és hidakat, gazdasági semlegességet próbálnak építeni – „két tűz közé kerülve” – különösen nehéz helyzeteket fognak megélni.
Megemlítem, hogy Donald Trump elnök úr irányvonala változást hozott abban is, hogy az USA korábbi meghatározó politikai álláspontján túllépett és a magas környezeti terheléssel működő vállalatok újra helyzetbe kerülhetnek, legalábbis rövid távon. A nemzetközi befektetők számára pedig irányváltozásnak tekinthető, hogy az eddigi „erőltetett zöldítés” tempója a nyugati világban az amerikai példát követve várhatóan csökkenni fog, ami az ipari beruházásoknak a célrendszerét is átírhatja, növelve ezen az áron versenyképességüket. Hozzáteszem, hogy talán azzal is kedvezően változhat a nyugati, de a honi nagyvállalatok hatékonysága, ha a környezeti fenntarthatóság úgynevezett ESG követelményei ésszerűbbek, a realitásokhoz közelebb állóak lesznek.
Az előttünk álló évekre nézve így a várakozásom az, hogy sok, ma még előre nem látható kockázattal kerül majd szembe a világ. Fennáll a veszélye annak is, hogyha a mai béketeremtő törekvések zátonyra futnak, a háború túllép a jelenlegi kereteken. Ma a tőkepiacok is ezt a felgyorsuló tempót és a növekvő bizonytalanságokat árazzák be.
– Korábbi beszélgetésünkhöz képest jól látszik, hogy a mai zaklatott környezetben nyilván még rövid távra is nehéz jóslatokba bocsátkozni, de mely folyamatokat tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy valaki legalább a rövid s a középtávú változásokat számításba vegye?
– Elnézését kérem, de itt is csak töredékes választ tudok adni. A magunk érték- és érdekrendjéből kiindulva számunkra ma az a legfontosabb kérdés, hogy a háború mikor jut nyugvópontra, és ha igen, az mit hoz a világ, Európa és a magunk, a magyarok számára. A legkevésbé sem közömbös, hogy a világgazdaság újra az együttműködés irányába fordul, vagy kérlelhetetlenül teljessé válik a világ új tömbök, új vasfüggönyök mentén történő „újrafelosztása”. Kérdés, magára talál-e az Unió, vagy folytatódik politikai-gazdasági térvesztése? Milyen erőt fog képviselni a feltörekvő, ún. BRICS és a velük sok tekintetben átfedő E7 országok csoportja, vagy a G7 hatalmak tömbje megőrzi gazdasági, katonai és ezáltal politikai dominanciáját? Számunkra különösen súlyos, nemzetpolitikai kérdés, hogy a reménybeli béke feltételei között miként alakul Ukrajna sorsa.
Ezen sorskérdéseknek a kimenetele markánsan hat majd a nyersanyag- és energiaárak alakulására, a gazdaságpolitikai célok teljesíthetőségére. Úgy tűnik számomra, hogy az ok és az okozat az eseményekben összekeveredik.
Meggyőződésem, a költségvetési politika mai konzervatív egyensúlyi törekvései mindenképpen változni fognak Európában. Mind az uniós, mind a nemzeti költségvetésekben a közeljövőben olyan mértékű anyagi terhek vállalására lesz szükség, ami a jelenlegi és a belátható évek gazdasági teljesítményeivel teljesíthetetlen, s emiatt új eladósodási hullám valószínűsíthető. Gondoljunk arra, irdatlan pénz kell ahhoz, hogy létrejöjjön egy ütőképes európai haderő, a környezetvédelmi (túl)vállalások teljesüljenek, kiváltsa az amerikai támogatást az európai uniós. Pénz legyen Ukrajna reménybeli újjáépítésére és védelmi képessége növelésére, a migráció terheinek viselésére, és mindezt úgy, hogy közben az európai versenyképesség fejlesztésére és kontinensünk jóléti társadalmi modelljének fenntartására is több maradjon.
– Meglátása szerint milyen gazdasági mozgásokat indíthatna el, mekkora piacot nyithatna meg, ha az ukrajnai háború tartósan nyugvópontra kerülne?
– Az ukrajnai háború lezárása, ha tartós békét hozna, több szempontból is új gazdasági lehetőségeket nyithatna. Elsősorban a regionális stabilitás visszaállítása számos gazdasági láncot aktiválhat, amelyek eddig fékezve voltak, például a Közép- és Kelet-Európai országok kereskedelmi kapcsolataiban. A háború utáni újjáépítési folyamatok, különösen az ukrán gazdaság modernizálása és infrastrukturális fejlesztése, új piacokat kínálhat a nemzetközi befektetők számára. Emellett a gazdasági integrációk, például az EU és a volt szovjet államok közötti kapcsolatok bővítése is komoly potenciált hordozhat, nem beszélve a regionális energiaellátás stabilizálásáról.
Nem mindegy azonban, hogy mikor, hogyan és milyen békéről beszélhetünk. Amennyiben a háború a közeljövőben nyugvópontra jutna, akkor az optimista feltételezések szerint az EU, bár korlátozottan, de ismét kereskedhetne Oroszországgal, ami az energiaárak stabilizálódását, csökkenését vetítené előre, s a beszállítói láncok termékei is olcsóbbá válnának az ipar számára. A tervezett beruházások így felgyorsulnának, csökkenne az inflációs nyomás, és az újjáépítés üzlete is lendítene a dolgokon. Mindezek együttesen növelnék az EU és így Magyarország versenyképességét is. Tekintve, azonban, hogy Ukrajna az egyik legnagyobb gabonaexportőr, ez feszültséget is hozhat az Unió egyes országai (kiemelten Magyarország és Lengyelország) és Ukrajna kapcsolatában.
Hozzáteszem, hogy Ukrajna olcsó beszállítója lehet az európai iparnak. Komparatív előnye van az energiaintenzív iparágakban, amelyből Európa szintén profitálhat. Ukrajna újjáépítésének teljes költsége 2030-ra meghaladhatja majd az ezermilliárd Eurot, amelyben a részvétel a nyugati cégek számára nagy lehetőség.
Ha az Unió ismét hozzáférhet az olcsó orosz nyersanyaghoz és a tudás- és technológia-transzfer valamelyest visszaépül, az középtávon már kedvező gazdasági és társadalmi folyamatokat indíthat el. Erre van esély, mert az USA biztonságpolitikai érdeke, hogy Oroszország további sodródását a globális dél és elsősorban Kína felé lassítsa, netán visszafordítsa. Ennek a törekvésnek a sikere azonban – úgy vélem – hosszú és bonyolult folyamat eredménye lehet, s meggyőződésem szerint csak akkor történhet meg, ha Moszkva is érdekelt ebben. Bekövetkezésében alapfeltétel, hogy az Orosz Föderáció visszatérjen a háború előtti piacaihoz, s az orosz vagyon zárolását feloldják.
– Magyarország számára gazdasági szempontból mit jelentene az ukrajnai béke?
– A magyar gazdaság számára az ukrajnai béke alapvető fontosságú lenne, különösen a kereskedelem, az energetikai ellátás és a munkaerőpiac területén. A regionális instabilitás megszűnésével a gazdasági kapcsolatok megerősödhetnek. Javulhatnak a magyar vállalatok lehetőségei az ukrán piacon. Emellett a határon átnyúló infrastrukturális projektek – például közlekedési és energetikai összeköttetések fejlesztése – is felgyorsulhatnának, ami Magyarország számára előnyös lehet, s amihez a közvetlen, határmenti kereskedelem és a regionális beruházások is hozzájárulhatnak.
Azt hiszem azonban ennek a kérdésnek a körüljárására egy másik, hosszabb beszélgetésre lesz szükség akkor, amikor már tudjuk, hogy milyen lesz valójában, feltételrendszerében, garanciáiban, betartásának szándékaiban az ukrajnai béke.
De! Minden fegyvernyugvás jobb a háborúnál. Az emberi és anyagi veszteségek megszűnésén túl a fegyvernyugvás hozzájárulhat a csökkenő és stabilizálódó energiaárakhoz. Az energiabiztonsággal kapcsolatos kockázatok enyhülésével pedig csökkenhet a hazánkra nehezedő inflációs nyomás, amellyel tér nyílhat a monetáris és fiskális lazításra, ez pedig felgyorsíthatná a hazai hitelezést, a beruházásokat, növelné a külföldi működőtőke-beáramlást, a jólétet és a versenyképességet Magyarországon.
Jelenleg még a béke – pontosabban az azt megelőző fegyverszünet – feltételei is alig körvonalazhatók. Sőt, láthatóan nem érdeke az oroszoknak a szerintük csak „különleges katonai műveletnek” nevezett agresszió gyors felhagyása. Nem vagyok abban biztos, hogy a harcoló feleket Amerika pusztán gazdasági-katonai kényszerítő erejével gyorsan rá tudja kényszeríteni a tárgyaló asztalhoz ülésre.
Annyi azonban így is nyilvánvaló, s mindannyiunknak ezt kell látni, hogyha Ukrajna a várható területveszteség ellenére politikailag megerősödve, s a várakozó balkáni országokat megelőzve az Európai Unió tagjává válva kerül ki a konfliktusból, az számunkra új geopolitikai feltételeket, új versenyhelyzetet és vele számos nehézséget is eredményezhet. Ugyanis Ukrajna kulturálisan azonos, olcsó munkaerőt és várhatóan kedvező adózási, befektetési konstrukciókat fog kínálni Európának.
Kérdés, hogy a menekültekből mennyien térnek majd vissza. A lengyel és a német gazdaság közel 2-2,5 millió ukránt foglalkoztat, illetve integrált már társadalmába. Ez már most is jelentős mértékben befolyásolhatja a német munkaerőpiacot, illetve a migrációs politikát, ami minden bizonnyal hatással lesz ránk is.
Arra is számítanunk kell, hogy a nyugati befektetők a gazdasági megfontolások mellett politikai okokból is Magyarország helyett Ukrajna mellett fognak dönteni. Az előteremthető Uniós forrásokra pedig újabb hatalmas anyagi teher fog nehezedni. Fel kell készülni továbbá arra is, hogy az Ukrajnából származó mezőgazdasági export lényeges versenyhátrányt okoz a magyar mezőgazdasági termékek számára.
– Az Ön megszólalásaiban és interjúiban már évek óta kulcs téma a hazai termelékenység alacsony színvonala és a nemzetközi színtéren való lemaradás ledolgozásához elengedhetetlen változtatás iránti igény. Mit kellene tenni ezen a téren?
– Úgy vélem a termelékenység növeléséhez leginkább végre kellene hajtani azokat a strukturális reformokat, amelyekről évek óta beszélünk. Ehhez kapcsolódik az oktatás és a szakemberképzés (munkásképzés) fejlesztése, a kkv-k vezetőinek mentorálása, valamint a kkv szektorban a digitalizáció, ami alatt a mesterséges intelligencia használata is értendő, nemcsak a weben való megjelenés. Tehát a munkaerőpiacon is a szakképzés és a digitális kompetenciák erősítésére van szükség. Emellett változatlanul fontos – noha ebben jelentős az előrelépés – a technológiai innovációk és a kutatás-fejlesztés támogatása, hogy a magyar vállalkozások nemzetközi mércével is versenyképesek maradhassanak.
A termelékenység kérdése elválaszthatatlan a feltétel- és érdekeltségteremtéstől. A vállalati környezet javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a külföldi befektetések ösztönzése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdaság dinamikusan fejlődhessen.
A mai világban csak olyan vállalati támogatási formák fogadhatók el, amelyek meghatározott feltételek, teljesítmény, minőség, piaci részesedés teljesítéséhez kötöttek.
– Magyarország gazdasági stratégiájában hangsúlyos szerepet kap a konnektivitás, vagyis a globális kapcsolatok fenntartása és bővítése. Hogyan értékeli ezt a megközelítést egy olyan időszakban, amikor Donald Trump amerikai elnök Kína mellett a szövetségesek, egyben gazdasági partnerek megadóztatásával a bezárkózás és protekcionizmus irányába mozdul el? A konnektivitás híveként Magyarország hogyan egyensúlyozhat az európai uniós tagságból fakadó kötelezettségei és a saját, önálló gazdasági érdekei között egy ilyen változó világgazdasági környezetben?
– A gazdasági semlegesség nem magyar találmány. Az EU alapítói, mint Robert Schuman és Jean Monnet úgy gondolták, hogy a gazdasági együttműködés és integráció segíthet megakadályozni egy újabb háborút, és hozzájárulhat a gazdasági stabilitás és a béke fenntartásához Európában. Az volt a cél, hogy a tagállamok közötti kapcsolatokat erősítsék és szorosabbra fűzzék.
A konnektivitás fenntartása rendkívül fontos Magyarország számára, különösen egy olyan globálisan változó gazdasági környezetben, amelyet a protekcionizmus és a bezárkózás határoz meg. Magyarországnak úgy kell navigálnia, hogy megőrzi az EU-val való szoros együttműködést, miközben az önálló gazdasági érdekeit is képviseli. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú a külpolitikai és gazdasági kapcsolatok sokszínűségének fenntartása, hogy Magyarország ne váljon túlságosan függővé egyetlen gazdasági blokk vagy politikai irányvonal hatásaitól. A pragmatikus és dinamikus külgazdasági politika – amely egyszerre szolgálja a nemzeti érdeket és biztosítja az EU-n belüli koherenciát – segíthet abban, hogy Magyarország a globalizált gazdaságban is sikeres maradjon. A gazdasági semlegességgel Magyarország célja az, hogy ezzel is növelje saját biztonságát és használja ki földrajzi fekvéséből adódó előnyeit. Ezeken túl az EU-n kívüli országok gazdaságát, azok termékeit, a gazdasága mérete adta lehetőségei között integrálja az EU gazdaságába, összekötő híd szerepét betöltve.
Magyarország gazdasága szempontjából kiemelten fontos a szankciós politika megszűnése s az olcsó energia- és nyersanyag beszerzés. Ebben már az amerikai-orosz kapcsolatok újbóli felvétele, a tárgyalások elindulása is óvatos reményt ad. Mintegy „mellékhatásaként” megjelenhet ez abban is, hogy az Unió a rá nehezedő teher, a leértékelő megnyilvánulások hatására végre ráébred működése jellemzői megváltoztatásának szükségességére, amibe az ukrán–orosz konfliktus feloldásában való közreműködés, a valóság elfogadása is beletartozik.
Amerika deklarált célja ma Kína visszaszorítása, és elszigetelése. Ebbe beletartozik Kína és Oroszország, valamint Kína és Európa közötti kapcsolatok gyengítése is. Valószínűleg középtávon is számolni kell azzal, hogy szövetségi rendszerünkben feszültséget gerjeszthet az ázsiai világhatalommal való jó kapcsolatunk. Még akkor is, ha a Kínával folytatott teljes európai kereskedelmi részesedésből a magyar igen szerény, körülbelül 1-2 százalék. A legnagyobb európai exportőrök Kínába Németország, Franciaország, Hollandia és Olaszország. Ezen országok forgalma a teljes kereskedelmi volumen mintegy kétharmadát teszik ki a teljes európainak. A németek több mint tízszer akkora értékben exportálnak Kínába, mint Magyarország. Úgy vélem ezért, hogy a bennünket érő mai kritikáknak inkább politikai, mint valós gazdasági érdekekre visszavezethető okai vannak.
Noha egy Kína elleni európai embargó, vámháború USA általi kikényszerítése súlyosan érintené a nagy EU-tagországokat, kiemelten Németországot, s ezáltal bennünket is, bízom abban, hogy ez a kérdés egyelőre megmaradhat a politikai narratíva szintjén.
Ezzel a reménnyel élve, de érzékelve az interjúban érintett folyamatokat úgy vélem, igen nagy eredménynek kell tekintenünk, hogy megőriztük gazdasági semlegességünket és a nagyhatalmakkal kialakított, a romló világpolitikai feltételek között is élő, jó viszonyt. Maradjon is így.
Ezért kell kétszer fizetnünk a gyógyulásért: az állami egészségügy áll a magánklinikák sikere mögött
Jövedelmünk közel harmadát vonja el az állam társadalombiztosításra, ennek ellenére az egészségügyi kiadások továbbimintegy harmadát is mi fizetjük, zsebből, a magánszolgáltatóknak. Miért fizetünk kétszer? Ki a felelős ezért a helyzetért, a kormány vagy az orvos? A Válasz Extra második adásában ezeket a kérdéseket jártuk körbe Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal és Svéd Tamás altatóorvossal, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárával. Az adás az orvosi kamarával partnerségben készült. Műsorvezető: Élő Anita.
Részletek a műsorból:
Svéd Tamás: Az emberek időt vásárolnak a magánegészségügyben: egyrészről azt az időt, amivel kevesebbet kell várni egy magánszolgálatónál vizsgálatra vagy műtétre; másrészről az orvos és az ellátószemélyzet idejét. Hogy ne 10 perc jusson rájuk, és kapják meg azt az információt, amit a közellátásban – sajnáljuk, de ez van – nagyon sokszor nincs lehetőség elmondani.
Sinkó Eszter: Keveset költünk egészségügyre, nem érdemes ezen sokat lamentálni. Ha a kormány nem hajlandó több pénzt beletölteni az ellátásba, akkor az állampolgároknak át kell menniük a magánegészségügybe.
Miért alakult ez így?
Sinkó Eszter: Lehet, hogy kicsit modortalannak fog tartani a főtitkár úr, de 2020 őszén a kamara bejelentett egy jelentős igényt az orvosi bérek emelésére, a miniszterelnök pedig azt mondta: csont nélkül megadom. Az osztrák fizetéseknek durván ötven százalékára emelték az orvosi béreket. Korábban jeleztem: attól, hogy az orvosok többet fognak keresni, nem biztos, hogy jobb lesz a betegeknek. Ám azzal senki sem számolt, hogy a rendszer működése rosszabbá válik.
Svéd Tamás: Kevesebbet költünk GDP-arányosan egészségügyre, mint 2010-ben, ebből nagyobb rész megy bérre, és kisebb a lakosság ellátására. Önmagában következik ebből, hogy rosszabb lett az ellátás.
Sinkó Eszter: A paraszolvencia lehet, hogy az orvosok kisebb részét érintette, de láthatóan az egész rendszert komoly pörgésre késztette. Tavaly 92 százalékos volt az egészségügy teljesítménye a 2019-es, utolsó covid ellőtti évhez viszonyítva. Hiányzik a teljesítményelem a bérezésnél.
Svéd Tamás: Hogyan nézne ez ki a baleseti sebészeten vagy a mentőknél? Üssek el valakit, hogy teljesíthessek? Vagy azt fizetik ki, hogy várakozzak 24 órán keresztül, és akkor segítsek, ha baj van?
Sinkó Eszter: A szülészeti eseményeknél például egészen drasztikus elmozdulás történt a közkórházaktól a magánellátás irányába, mert nem lehet orvost választani. A kormány emiatt nem fog sírva fakadni, hanem azt mondja: ki tudtátok fizetni, megkaptátok azt ellátást, amire számítottatok, köszönjük szépen.
Svéd Tamás: Fogós kérdés, mennyire fontos az egészségügy a lakosság és a politika számára. Mi azon dolgozunk, hogy fontos legyen, de jelenleg az látszik, hogy nem prioritás.
Sinkó Eszter: Betettek 300 milliárdot, és döbbenten tapasztalták, hogy nem jobb lett, hanem rosszabb. Hogyan győzöd meg őket, hogy tegyenek bele még többet?
A magánegészségügyben már a bejáratnál köszönnek, végig kedvesek. Az állami egészségügyben viszont gyakori panasz az udvariatlanság, hogy azt éreztetik: miért jött ide? Hova tűnik az orvosok jólneveltsége az állami rendszerben?
Sinkó Eszter: Tamás válaszoljon erre.
Svéd Tamás: Őszintén remélem, hogy nem viselkedem másként a magán- és az állami kórházban, de megértem azokat a kollégákat, akik nem mosolyogva és jobbra-balra szemkontaktust felvéve mennek végig a folyosón. Hiszen akkor azok a betegek, akik frusztráltan keresik a helyüket a rendszerben, meglátják benne a reményt, és megszólítják. A magánegészségügy számára az jelenti a jó ellátást, ha a beteg elégedett, ezt megosztja másokkal, visszajön vagy küld mást is. Az állami egészségügyben ez nincs így.
Sinkó Eszter: Pénzhiány és körülmények. Méltatlanul irányul a fókusz az orvosokra.
Béren kívüli juttatások és egyenlő bánásmód – 2025/6.
2025. március 26.
Adómentesség a többgyermekes anyáknak – Csökkenhet emiatt a fizetésük?
2025 októberétől a háromgyermekes anyák, majd fokozatosan a kétgyermekes anyák is adómentességet élvezhetnek munkabérük után. Egyes közösségi csoportokban azonban aggódó bejegyzések követik egymást, hogy a munkáltatók ezt kihasználva majd csökkenteni fogják a béreket. De vajon van ennek valós alapja? Milyen jogi garanciák védik az érintett munkavállalókat, és milyen lehetőségei vannak az édesanyáknak?
Erre figyeljünk a cafeteriánál adózási szempontból
A cafeteria-juttatások szabályozása 2025-ben a munkavállalók és munkáltatók számára egyaránt számos új lehetőséget hozott. A lehetőségek a SZÉP Kártya lakásfelújítási opciótól az adómentes állatkerti belépőn át a távmunka-támogatásig számos megfontolásra érdemes opciót tartalmaznak.
A vezetői juttatások
A jó vezető nagyon sokat javíthat a vállalkozás mindennemű helyzetén. A jó munkát magasabb bérrel, jutalommal, de sajátos juttatásokkal is lehet díjazni. A mindennapokban igen sokféle vezetői igény merül fel. Ezek egy része kielégíthető, más része nem. Minden a vállalkozás nagyságán, anyagi helyzetén, az adóterhelésen és a vezetői kívánalmakon múlik.
GKI hírlevél
2025. március 20.
Kereseti egyenlőtlenségek: a hazai fogyasztás növekedésének kerékkötője
A Portfolio kikérte kereseti tizedek szerint a bruttó kereseti adatokat a KSH-tól, melyből kiderült, hogy a dolgozók 66,5%-ának alacsonyabb volt a fizetése, mint a bruttó átlagkereset. Mindez jól mutatja, hogy az átlagot nagyban torzítják a felfelé kilógó keresetek. Ugyanakkor a kereseti különbségeken túl fontos megállapítások tehetők a kereset tömeg vonatkozásában is…
Miért drágulnak folyamatosan az élelmiszerek?
Az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet kapott az alapvető élelmiszerek – különösen a tej és a tojás – árának emelkedése, amely a lakosság széles rétegeit érinti. A magas élelmiszerárak kialakulása összetett folyamat, amelyet számos belföldi és nemzetközi tényező befolyásol. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakat befolyásoló intézkedések – például az ársapkák – hatékonysága kérdéses lehet, hiszen ezek egyes termékek esetében hiányt eredményeznek, miközben a piaci szereplők más területeken próbálják ellensúlyozni a kieső bevételeiket…
„Több mint ezermilliárd forintot kapnak a magyarok – Megnéztük, hová kerül a PMÁP pénzesője!”
Az elmúlt hónapokban a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) a lakossági megtakarítási piac egyik legmeghatározóbb befektetési eszközévé vált. A magas inflációs környezetben a befektetők bizalma továbbra is erős, amit az állampapírok kiemelkedő kamatfizetése és a viszonylag alacsony visszaváltási arányok is bizonyítanak. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a közelmúltban többször is kiemelte az állampapírok jelentőségét a magyar megtakarítási stratégiában, hangsúlyozva, hogy az államkötvények a lakosság számára biztonságos és inflációálló befektetési lehetőséget kínálnak. A GKI Gazdaságkutató elemzése a friss adatok alapján vizsgálja a PMÁP szerepét és várható trendjeit…
