Csongrád Megyei Iparszövetség

Ekkora a magyar átlagkereset: a te béred is eléri?

Nemrég jelent meg a KSH gyorstájékoztatója a magyar bérek alakulásáról. A 2017 január-decemberi időszakot felölelő adatok elemzéséből érdekes információk derülnek ki.

Növekvő bérek

Az adatok alapján az látszik, hogy általánosságban növekszik az átlagkereset, 2017 decemberében az átlagos bruttó munkabér 327.700 Ft volt, ami 13,5%-kal magasabb, mint az egy évvel korábbi, de a teljes január-decemberi időszakra számolt átlagot is meghaladja, ez ugyanis bruttó 297.000 Ft, ami nettó 197.500 Ft-os jövedelmet jelent.

A KSH jelentése azt említi, hogy a „növekedésre a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25%-os emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá az állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések” voltak hatással, de a munkaerőhiány következtében jelentkező jelentős béremelkedések például a multiknál, áruházláncoknál szintén hatással lehettek a számok emelkedésére.

A pénzügyesek vezetik a listát

A KSH a különböző szférákra lebontva is közölt átlagkereseteket. A bruttó átlagkereset a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban volt a legmagasabb (561 600 forint), a – közfoglalkoztatottak jelentős  részét magában foglaló – humán-egészségügyi, szociális ellátás területén a legalacsonyabb (185 000 forint). Ebben a szektorban, ha a közfoglalkoztatottak bérét kivesszük a képletből, és csak a szektor versenyszférájában dolgozók fizetésével számolunk, az átlagos bruttó kereset 255.000 Ft, tehát jelentős fizetésemelkedésre számíthat, aki a saját szakmáján belül a magánszférába lép át.

A vállalkozások esetében az átlagos bruttó bér 309.000 Ft (nettó 205.500 Ft), ami az előző év azonos időszakához képest 11,6%-os növekedést jelent.

A nemzetgazdasági szintű, átlagos havi bruttó munkajövedelem 312 100 forint volt, 12,6%-kal magasabb, mint egy évvel korábban, a közfoglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 81 700, nettó 54 300 Ft volt.

Még mindig nagy a rés a férfi-női keresetek között

A statisztika természetesen a nagy átlaggal számol, ettől minden szférában jelentős eltérés lehet lefelé, illetve fölfelé is. Sajnos az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a nők esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy azonos munkáért kisebb fizetést vihetnek haza: a női-férfi keresetek közötti résről a KSH 2006 óta vezet adatokat, Budapesten azóta a rés (két évet leszámítva) vagy stagnál, vagy nő. A 2006-os évben 15%, majd 2007-től 2009-ig 16%, a következő években 17 és 18%, majd 20, 19, 19 és 2015-ben ismét 20%-os volt, ami nem változott 2016-ban sem, A 2017-es évről még nem érhető el ilyen adat.

A 2006-os évben régiók szerint a rés a Közép-Dunántúlon volt a legnagyobb, itt 22%-os különbséggel kellett számolni, a legkisebb eltérés ebben az évben a Dél-Alföldön volt, de a nők átlagosan még itt is 10%-kal kevesebbet vihettek haza.

Magasabb iskolai végzettség, rosszabb foglalkoztatás

2016-ban a nők foglalkoztatottsági adatai a férfiakénál kedvezőtlenebbek: míg a férfiak 73 százaléka dolgozik, addig a nőknél ez az arány csupán 60,2 százalék. A nők bruttó átlagkeresete 2015-ben a férfiakénak 84,5 százaléka volt, a szellemi foglalkozású nők a férfiak keresetének 68 százalékát vihették haza. Ezek azért is különösen érdekes számok, mert évek óta a nők azokakik nagyobb arányban szereznek felsőfokú végzettséget.

A 2015-ös adatok szerint a felsőfokú alap- és mesterképzésben részt vevő hallgatók közül a nők jelentős túlsúlyban vannak a tanárképzés és oktatástudomány, az egészségügy, szociális gondoskodás, a humántudományok, a társadalomtudományok és a művészetek területén, de ha csak kis mértékbe is, de a nők javára billen a mérleg a szolgáltatások, a gazdaság és irányítás, valamint a jogi képzések terén is, és csaknem azonos arányban vannak jelen természettudományos, valamint a mezőgazdasági és állategészségügyi képzések terén. Egyedüla műszaki és informatikai karok azok, ahol még mindig jelentős többségben vannak a férfi hallgatók.

Őrült nagy a költségvetés hiánya, pedig kaptunk pénzt Brüsszeltől

Nagyjából egy éve nem sikerült havi szinten többlettel zárnia a központi költségvetésnek. A brüsszeli utalásnak köszönhetően szeptemberben összejött.

Szeptemberben 149,8 milliárd forintos többlettel zárt az államháztartás központi alrendszere – derül ki a Pénzügyminisztérium közleményéből. Idén ez volt az első olyan hónap, amikor sikerült többletet elkönyvelni, legutóbb ilyenre tavaly júliusban volt példa.

A tárca tájékoztatása szerint a kilencedik havi többlet nagyságrendileg megegyezik az Európai Bizottság által szeptemberben átutalt összegekkel (ez 157,9 milliárd forint volt, az év egészét tekintve 341 milliárdot utalt nekünk Brüsszel). Ennek köszönhetően sikerült némileg mérsékelni az uniós támogatások megelőlegezése miatt gigantikusra hízott kumulált költségvetési hiányt is, mely szeptember végén 1496,5 milliárd forintot tett ki.

Ez az éves hiánycél 110 százalékának felel meg.

A kormány év végi teljesülést érintő optimizmusa akárcsak eddig, úgy most is töretlennek tűnik a közlemény alapján. Mint írják, a gazdaság teljesítményének eredményeként emelkedő költségvetési bevételek változatlanul biztosítják az államháztartás stabilitását, miközben lehetővé teszik az egyes társadalompolitikai célok megvalósítását, valamint a hazai és uniós fejlesztések finanszírozását. Az év egészére nézve a kormány továbbra is 4 százalék feletti gazdasági bővüléssel és 2,4 százalékos GDP-arányos hiánycéllal számol. Optimizmusukat alátámasztja, hogy az év hátralévő részében több százmilliárd forintot várnak Brüsszelből.

Az első kilenc hónapban egyébként

  • az általános forgalmi adóból származó bevételek 377,9 milliárd forinttal,
  • a jövedéki adóból származó bevételek 77,3 milliárd forinttal,
  • a személyi jövedelemadóból származó bevételek 188,5 milliárd forinttal,
  • a biztosítottak által fizetett nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékok pedig 205,3 milliárd forinttal haladták meg az előző év azonos időszakának adatait.

A kiadások között jelentős tételt jelentenek az uniós kiadások és a hazai forrásból megvalósuló fejlesztések támogatása (például Modern Városok Program, Egészséges Budapest Program, egyéb beruházási programok).

Forrás: mfor.hu

Javaslatcsomag a szakképzés megújításához

Komplex javaslatcsomagot dolgozott ki a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) a szakképzés megújításához, a tudásalapú innovatív gazdaság szakképzésének stratégiájához. Többek között felemelnék a tankötelezettséget 18 évre valamint a minimálbérhez igazítanák az ösztöndíjakat – írja az MTI.

Gablini Gábor, az MGYOSZ alelnöke ismertette: a német duális szakképzés 2030-ig tartó, megújított rendszerét tekintették irányadónak a több mint két évig tartó munka során. A szövetség elengedhetetlennek tartja a szakképzés átfogó megújítását, a jó gyakorlatok megtartásával – hangsúlyozta. Megközelítésük legfontosabb eleme, hogy motiválni szeretnék a családokat, a munkaadókat és az oktatási intézményekben dolgozókat.

A dokumentumot eljuttatták az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, illetve a közelmúltban megalakult Szakképzési Innovációs Tanácshoz közölte az MGYOSZ alelnöke. Hozzátette, a kormányzat nyitott a szakmai javaslatokra.

Gablini Gábor úgy fogalmazott: a meglévő rendszer toldozgatása nem alkalmas az új kihívások kezelésére, ezért az MGYOSZ komplex megoldást javasol.

A munkaadói szervezet indítványozza egyebek mellett, hogy az általános iskola elvégzésének feltétele egy országosan egységes alapkompetencia-vizsgán történő részvétel legyen, amelyen az alapvető írás, olvasás, szövegértés és számolási készségek szintjét kell felmérni. A vizsga célja, hogy a szakiskolai, szakközépiskolai és szakgimnáziumi képzésbe csak olyanok kerülhessenek, akik nem funkcionális analfabéták és megfelelnek az előírt minimum követelményeknek.

Akik az alapkompetencia-vizsgán nem felelnek meg, nem léphetnének be a szakképzési szakaszba, nekik szakképzésre felkészítő 1-2 éves áthidaló programokat indokolt szervezni. Az alelnök elmondta: a munkaerőhiány csökkentése miatt fontos, hogy minél kisebb legyen a lemorzsolódás, a gyerekek ne essenek ki az iskolarendszerből. 

Az új iskolaszerkezethez igazodva az MGYOSZ javasolja a tankötelezettség korhatárának 18 éves korra történő felemelését.

Gablini Gábor a fontos új elemek közül kiemelte a mindenkori minimálbérhez igazított ösztöndíjat és tanulószerződéses juttatást, amit az állam és a munkaadók közösen adnának.

Az állami ösztöndíjprogram lényege, hogy a tanulók havi átlagos ösztöndíjalapjának összege a szakiskolai és a szakközépiskolai tanulók esetében a mindenkori nettó minimálbér 40 százalékának, a szakgimnáziumi tanulók esetében pedig 60 százalékának megfelelő, alanyi jogú, állami ösztöndíj legyen.

A tanulószerződéses juttatás a szakiskolai és szakközépiskolai tanulóknál legalább a mindenkori minimálbér 60 százaléka, a szakgimnáziumi tanulóknál pedig legalább a minimálbér 40 százaléka lenne. Ezt az összeget a gazdálkodók saját erőforrásaikból fedeznék olyan módon, hogy ez a kiadás adó- és járulékterhet nem viselő juttatásnak minősülne.

Az MGYOSZ szerint a szakiskolai, a szakközépiskolai, valamint a szakgimnáziumi tanulók körében erősíteni kell a munkavállalói státuszt, a diákot a tanulószerződés megkötése után vehetné fel a szakképző intézmény.

Kiemelten fontosnak tartja a szövetség annak elérését, hogy a szakgimnáziumokban megszerezhető tudás legalább olyan arányban tegye lehetővé a felsőfokú intézményekbe való felvételt, mintha a fiatalok gimnáziumban végeztek volna.

A szakképzési programban részt vevő cégek motivációjának növelése érdekében az MGYOSZ javasolja, hogy a gyakorlati oktatók bérét, a jogszabályban előírt kötelező juttatásokat, valamint a szükséges eszközöket a szakképzési hozzájárulásból tudják finanszírozni. Az oktatók átlagfizetése érje el a minimálbér háromszorosát.

Az MGYOSZ javaslatai között szerepel a többi között csúcstechnológiai központok, független vizsga és kompetencia központok létrehozása, duális képzési tanácsok és irodák kialakítása, valamint a szakképző centrumok teljesítményelvű finanszírozási rendszerének bevezetése.

MTI

Meddig nő az olaj ára? Új elemzés

Londoni piaci elemzők véleménye szerint valószínűleg átmeneti jelenség a nyersolaj világpiaci árának meredek emelkedése, és a folyamat hamarosan több ok miatt is várhatóan visszafordul.

Nem meglepő, hogy a világpiaci alaptípusnak tekintett Brent olajféleség ára kedden már valamelyest csökkent az előző nap elért 85 dolláros hordónkénti szintről, amely négyévi csúcs volt – írta a Capital Economics olajpiaci szakértőinek kedden ismertetett tanulmánya. Az ellátási helyzettel kapcsolatos legnagyobb befektetői félelmekről kezd kiderülni, hogy alaptalanok.

A Brent árát – amely az elmúlt két hónapban 17 százalékkal emelkedett – elsősorban az a piaci félelem hajtotta fel, hogy az Egyesült Államok visszaállítja a szankciókat Irán ellen. A másik áremelő tényező az volt, hogy szeptember eleje óta kissé enyhültek a kínai gazdaság várható teljesítményével kapcsolatos befektetői aggályok. 

Az elemzők szerint azonban az olajpiaci ellátási aggályok eltúlzottak. mivel még abban az esetben is lehetne pótolni a kiesést más termelők kínálatának növelésével, ha az iráni kitermelés ugyanannyival visszaesne, mint a jelenleginél sokkal átfogóbb, 2011-2014 között érvényesített amerikai szankciók idején, és ha a venezuelai termelés is még tovább csökken. Emellett a kínai gazdaság növekedési lendülete már az idén alábbhagy, az amerikai gazdaság növekedési üteme pedig 2019-ben jelentősen lassulni fog, és mindez együtt valószínűleg lassítja a globális olajkereslet növekedését is.

Az idén és jövőre meglehetősen meredek ívű árcsökkenést várnak. Kedden ismertetett új előrejelzésük szerint a Brent hordója 2018 végén 70 dollárba, 2019 végén 60 dollárba kerül majd.

Az olajárak jelentős csökkenését más londoni elemzőcégek is jósolják.

A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő várakozása szerint a Brent hordójának éves átlagára az idén 70 dollár, jövőre 65 dollár, 2020-ban 57,50 dollár lesz. Emellett az amerikai importvámok emelése a kínai gazdaság növekedését is jelentősen megterheli.

Az Oxford Economics elemzőműhely számításai szerint ha az amerikai kormány januártól – ahogy Donald Trump elnök kilátásba helyezte – valóban 25 százalékra emeli tovább a 200 milliárd dollárnyi kínai importra nemrégiben kirótt 10 százalékos vámot, a kínai gazdaság jövőre 5,8 százalékkal, 2020-ban 5,6 százalékkal növekedne az Oxford Economics jelenlegi alapeseti prognózisában szereplő 6,1 százalékos, illetve 5,7 százalékos növekedés helyett. Ez a forgatókönyv-változat is csak arra az esetre érvényes, ha az amerikai kormány Trump fenyegetése ellenére nem vet ki pótvámokat a teljes kínai importra.

Forrás: napi.hu

Jöhet a sírig tartó munka: brutális nyugdíjkorhatár emelés várhat a magyarokra

Miközben a nyugdíjkorhatár emelkedésére számítanak a magyarok, a legtöbben már 60 éves koruk előtt nyugdíjba vonulnának.

 

 

Meglehetősen pesszimisták a magyarok a várható nyugdíj szempontjából: arra számítanak, hogy átélagosan a fizetésük 47 százalékáét kapják majd kézhez – derül ki a K&H legfrissebb biztos jövő Indexéből. A felmérés szerint a válaszadók átlagosan 57 éves korukban szeretnének nyugdíjba vonulni, az azonban sokaknak csak álom marad, ugyanis a várakozásuk szerint – a korhatár emelkedése miatt – majd csak 69 évesen tehetik meg.

Egyre többen tesznek félre

Bár egyre többeknek van megtakarítása, a kutatásból kiderült, hogy

  • 33 százaléknak kevesebb, mint 500 ezer forintja van,
  • 25 százaléknak 0,5 – 2,9 millió forintja van,
  • míg 12 százaléknak több mint 3 millió forintos megtakarítása van.

Az érintettek többsége nem egy konkrét bizonyos célra "gyűjt", leginkább biztonsági tartaléknak tekintik a felhalmazott összeget.  Kuruc Péter, a K&H Biztosító életbiztosításokért és saját értékesítési csatornákért felelős vezetője közölte,a második negyedévben a 30-59 éves korosztály 59 százaléka pozitívan értékelte anyagi helyzetét. Ugyanakkor míg 2017-ben azoknak, akiknek van megtakarítása, 38 százaléka mondta azt, hogy félre tesz a nyugdíjas évekre, idén azonban arányuk 29 százalékra olvadt.

Azt is elmondta, egyre többen tesznek félre pénzt, viszont egyelőre kevesen tesznek félre kifejezetten nyugdíjas éveikre. Az átlagos összeg, akiknek van nyugdíjcélú megtakarítása, az 1,8 millió forint.

57 évesen nyugdíjba mennének a magyarok

A felmérésben részt vevők 5 éves nyugdíjkorhatár emelésre számítanak, minél fiatalabbak voltak a válaszadók, annál magasabb nyugdíjkorhatárt vártak. A 30-asok 71 évre, a 40-esek 69 évre, az 50-es években járók pedig 67 éves nyugdíjkorhatárra számítanak. Ugyanakkor ha tehetnék, 57 évesen felhagynának a munkával. Az is kiderült, hogy minél fiatalabb valaki, annál fiatalabban szeretne nyugdíjba menni. 

A válaszadók többsége kiemelte, hogy az állami nyugdíj mellett fontos az öngondoskodás, és sokan aggódnak amiatt, hogy mire ők nyugdíjba mennek, az állami nyugdíjrendszer össze fog omlani. Sokan voltak olyanok is – akik ugyan korai nyugdíjról ábrándoznak – de azt gondolják, soha nem is lesznek nyugdíjasok, egész életükben dolgozni fognak. 

Az állami nyugdíjból nagyon nehéz kijönni, az utolsó nettó bérhez képest a nyugdíjukkal kapcsolatban 40 százalékos csökkenést várnak az emberek.

Ennyi pénzre lenne szükségük idős éveikben

A válaszadók szerint nettó 102 ezer forintból lehet kijönni nyugdíjasként, de 243 ezer forint kellene a kényelmes, gondtalanabb életszínvonalhoz. A többség egyébként azt gondolja, mostani lakásában fog élni nyugdíjasként is, 48 százalékuk viszont tart attól, hogy annak fenntartása komoly gondot okoz majd nekik.

Kuruc Péter elmondta, a többség tisztában van azzal, hogy lépnie kell, ha nem akar nymorogni idős korábnan. A válaszadók 74 százaléka jobban hisz az öngondoskodásban, azonban a felmérésben részt vevők 20 százaléka mondta azt, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy a nyugdíjjal foglalkozzon. Pedig érdemes mielőbb elkezdeni: a K&H Biztosító kalkulációja szerint aki 30 évesen havi 10 ezer forintos rendszeres megtakarítással készül a nyugdíjas éveire, az nagyjából 10 millió forintra számíthat.

Betegen is dolgoznak az emberek

A válaszadók többsége nem igazán tesz az egészségéért, kiderült, hogy szűrővizsgálatra főleg a nők és az 50 év feletti lakosság jár. A válaszadók 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem szokott táppénzre menni, inkább betegen is dolgozik, szintén a 46 százalék mondta azt, hogy ha beteg, nem megy orvoshoz, inkább otthon kúrálja magát. A legtöbben hetente egyszer sem mozognak. Ehhez képest igen optimistán nyilatkoztak arról, milyen egészségi állapotnak örvendnek majd nyugdíjas éveikben: nagyon sokan nyilatkoztak úgy, hogy szerintük kevesebb egészségügyi problémájuk lesz, mint egy átlag nyugdíjasnak.

Dolgozni kell nyugdíj mellett is

Az is kiderült, a legtöbben arra számítanak, hogy nyugdíjas éveikben is dolgozniuk kell majd: a válaszadók 78 százaléka nyilatkozott így. Ugyanakkor volt, aki azért dolgozna idős éveiben, hogy ne unatkozzon. Szintén elég borúlátók a megtakarításukkal kapcsolatban is a magyarok: a válaszadók 49 százaléka mondta azt, hogy ha lesz is megtakarítása nyugdíjas éveiben, az nem sokat fog érni.

A 34 százalék úgy készül, hogy nyugdíjas éveiben nélkülöznie kell, és 33 százalék válaszolta azt, hogy a gyerekei támogatására számíthat,

Forrás: Pénzcentrum

Tízből hét magyarnak csak álom az átlagbér

Hivatalosan bruttó 324 ezer forint az átlagkereset, de több mint 3 millióan nem keresnek ennyit.

Sokan vonják kétségbe, hogy annyit keres az átlagmagyar, mint amennyit a KSH statisztikája mutat. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz) megbízásából a Policy Agenda által elvégzett számítások is ezeket a kétségeket igazolják – tudtuk meg Kordás László elnöktől.

Csalóka a KSH-átlag

A Központi Statisztikai Hivatal legutóbb bruttó 324 700 forintos átlagkeresetet mutatott ki, január-júliusra. A szakszervezeti számítások szerint azonban

százból durván hetven ember nem keresi meg a hivatalosan kimutatott átlagot, vagyis a 4,4 millió foglalkoztatottból 3 millió 130 ezer a KSH-s átlagkeresetnél kevesebbel kénytelen beérni.

A szakszervezet ezért inkább a mediánkeresetet veszi figyelembe, mert az jobban mutatja a bérek középértékét. A KSH mediánkereset-számítást nem végez, az Eurostat viszont közöl számokat a Pénzügyminisztérium (PM) adatai alapján. Az európai statisztikában 2014-es a legfrissebb adat, ezért a szakszervezet a PM-től kikérte az újabbat, ez képezte a számításaik alapját.

Medián vagy átlag? Miből adódik a különbség?

A KSH az átlagkeresetet úgy számolja, hogy a vállalkozások által bérre fordított összeget (a bértömeget) osztja a foglalkoztatotti létszámmal. A mediánkereset lényege pedig, hogy sorba állítják az összes foglalkoztatott bérét, és megnézik, hol van a középérték. Az emberek nagyjából fele ennyit  vagy ennél többet, másik fele ennyit vagy ennél kevesebbet keres.

Hogy lássuk a különbséget, vegyünk mondjuk egy 11 fős céget, ahol a cégvezető bruttó 800 ezer forintot keres, helyettese 600 ezret, műszakvezetője 300 ezret, legyen két bérminimumos szakmunkása (180 500), két 150 ezer forintos keresetű betanított munkása, és négy minimálbérese (bruttó 138 ezer forint). A bértömeg kerekítve havi bruttó 2,9 millió forint lesz, az átlagkereset pedig 265 ezer forint. Csakhogy mint az ábrán is látszik, a többség, nyolc ember nem keres ennyit. A mediánérték 150 ezer forintra jön ki, és erre már igaz, hogy az emberek nagyjából fele mediánbért vagy annál többet, a másik fele annyit vagy annál kevesebbet keres. Ezt mutatja tehát a mediánérték.

A szakszervezet gondja az volt, hogy a Pénzügyminisztérium „elfelejtette” felvenni a 2017-es medián adatokat, így a legfrissebb 2016-os volt. Ezt tudták a 2014-eshez viszonyítani, illetve modellezni 2017-et és az idei évet.

Az összehasonlításból kiderül, hogy romlott a helyzet az évek során, vagyis nyílt az átlagkereset és a mediánkereset közötti olló, nagyobb lett a béregyenlőtlenség. A szakszervezeti számítások szerint most

bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset.

A 2016-os adatokat öregbítve ez állhat szemben a KSH által kihozott bruttó 324 ezer forintos átlagkeresettel.

A bérromlást jól jelzi, hogy az Eurostat adatai szerint 2014-ben a magyar mediánkereset még az átlagkereset 76 százalékával volt egyenlő, 2016-ra az arány 74 százalékra csökkent, tavaly pedig valahol 73 százalék körül lehetett.

Az átlagmagyar érje el az átlagkeresetet

Az uniós átlag ennél jóval magasabb, a mediánkereset az átlagkereset 84 százalékát százalékát teszi ki.  A szakszervezet most azt tűzte célul, hogy Magyarország pár év alatt ezt az átlagot érje el:

  • a dolgozó többség egyre közelebb kerüljön az átlagbérhez, illetve
  • az átlagos munkás valóban megkeresse az átlagbért.

A szakszervezet szerint tehát a kormánnyal és a munkáltatókkal megegyezve olyan több éves bérmegállapodásra lenne szükség, amely garantálja, hogy a ciklus végére, 2022-re Magyarországon se legyen nagyobb a mediánkereset és az átlagkereset közötti különbség, mint az uniós átlag. Ezt a célt képviseli majd a szakszervezet a bértárgyalásokon, amelyeket minél hamarabb szeretnének megkezdeni.

A 150 ezres minimálbér jó kiindulási alap lehet

A napokban meglebegtetették, hogy a kormány 150 ezer forintos minimálbért és a 202 ezer forintos bérminimumot preferálna 2019-re. A szakszervezet két számjegyű emelést szeretne, és ha a minimálbér a jelenlegi bruttó 138 ezer forintról csak bruttó 150 ezer forintra emelkedik, akkor ez nem teljesül, csak 8,7 százalék. Ahhoz legalább 151 800 forint kellene. Viszont ha a bérminimum a jelenlegi 180 500 forint jövőre 202 ezerre emelkedik, az 11,9 százalékos növekedést jelenthet.

Jó tárgyalási alapnak tekintjük a kiszivárgott összegeket, de úgy gondoljuk, ennél kicsit feljebb kellene tornászni a legkisebb béreket,

mondta a 24.hu-nak Kordás László. Szükségesnek tartanák továbbá, hogy a kormány tegyen a nettó bér növekedéséért, és végre csökkentse a személyi jövedelemadót. Mert ha a nettó pozíció ilyen módon javul, akkor kisebb béremelést kell adniuk a vállalkozóknak. Mint ismert, évek óta felbukkan miniszterek és más kormányzati tisztségviselők nyilatkozataiban az egy számjegyű szja, de egyelőre maradt a 15 százalék.

A bérajánlásra (általános béremelésre) vonatkozó javaslatot még eztán fogja kialakítani a szakszervezet, október 8-i konferenciájukon várható a bejelentés erről, illetve itt ismertetik majd a bérfelmérés részletes adatait is.

Forrás: 24.hu

Hiába nő az átlagbér, az alatt keres az emberek kétharmada

A dolgozók kétharmada – több, mint 3 millió munkavállaló – egyáltalán nem keresi meg az átlagbért, a versenyszférában hatalmasak a bérkülönbségek.

A kormány gazdaságpolitikájának egyfajta győzelmi jelentéseként a KSH havonta közli az átlagbér egyre emelkedő összegét, amely a legutóbbi tájékoztatás szerint az idei első félévben már meghaladta a bruttó 324 ezer forintot. A dolgozók kétharmada azonban korántsem keres ennyit – igazolta vissza a munkavállalók tapasztalatait egy friss elemzés. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) és a Policy Agenda a Pénzügyminisztériumtól kikért adatok alapján vizsgálta az átlagbér és a mediánbér egymáshoz való viszonyát. A dolgozók egy jelentős része ugyanis arra panaszkodik, hogy fizetése köszönő viszonyban sincs az átlagbérekkel. Ennek oka, hogy az átlagbért egy egyszerű átlagolással számolják ki, azaz a béreket összeadják, majd a végeredményt elosztják a dolgozók létszámával. A valós fizetési viszonyokról többet mond ezért a mediánbér, amelyet úgy számolnak ki, hogy a kereseteket növekvő sorrendbe rendezik, és a középen álló összeg lesz a mediánbér, amelynél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres. Ez az összeg többnyire mintegy 20 százalékkal kisebb, mint az átlagbér. Az átlagbér és a mediánbér hányadosa éppen azt mutatja meg, milyen mértékű a béregyenlőtlenség az adott munkaerőpiacon. Minél távolabb áll egymástól a két érték, annál nagyobb a szórás a fizetésekben.  A MASZSZ a kapott adatok alapján arra jutott: a magyar munkaerőpiacon az európai unió átlagához képest jóval nagyobb a béregyenlőtlenség, az olló ráadásul egyre nyílik. Míg az unióban a mediánbér stabilan az átlagbér 84 százalékát teszi ki, addig Magyarországon 2014-ben 76, 2016-ban 74 százalék volt az arány (a Pénzügyminisztérium 2016-nál frissebb adatokat nem adott ki, lásd keretes írásunkat). Az átlagbér 2016-ban bruttó 263 ezer forint volt, a mediánbér pedig alig 195 ezer forint. A dolgozók fele tehát bruttó 195 ezer forintnál kevesebbet keresett 2016-ban. Mindezek alapján  a jelenlegi mediánbér 240 ezer forint körül mozoghat, vagyis ennél kevesebbet kereshet a dolgozók fele, több, mint 2,2 millió munkavállaló. Ez egyben azt is jelenti, hogy 100 dolgozóból 70 ma nem keresi meg az átlagbérként közölt 324 ezer forintot – magyarázza Kordás László, a MASZSZ elnöke. 

A szakszervezeti vezető szerint az egyre növekvő bérkülönbségek oka az egykulcsos személyi jövedelemadóban keresendő. Annak köszönhetően egyre többet visz haza az, aki egyébként is jól keres, míg az alacsonyabb fizetésűek jövedelmi pozíciója romlik. A szakszervezeti szövetség ezért egy többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadó rendszert szeretne, amely a kötelező legkisebb béreket keresőkre 0 százalékos adókulcsot szabna meg, a közepes jövedelmi sávokban 9, afelett 15 százalékos lenne az adóteher. A kiugróan magas jövedelmekre pedig szolidaritási adót vetnének ki. Az adatokból az is kiderült: a közszférában kisebbek a jövedelmi különbségek, mint a versenyszférában. Míg az állami intézményeknél dolgozók mediánbére a szektoron belüli átlagbér 87 százalékát teszi ki, addig a piaci cégeknél az arány 69 százalék. A kevésbé iskolázott munkavállalói csoportok fizetéseiben szintén kevésbé mutatkoznak komolyabb eltérések. Az egyetemi végzettségűek esetében a mediánbér az átlagbér 74 százalékát teszi ki, az alapfokú végzettségűek körében az arány 88 százalék. Ez utóbbi adat a tekintetben kevéssé örvendetes, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek egyformán rosszul keresnek, azt viszont jól mutatja, mekkora szerepe van a bértárgyalásoknak – fogalmazott Kordás László utalva Parragh László korábbi nyilatkozatára. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nemrégiben ugyanis kijelentette: a minimálbér és a garantált bérminimum központilag meghatározott összegének egyre kisebb jelentősége van. Szerinte egyre többen keresnek afölötti összegeket, hiszen a cégek a munkaerőhiány idején magasabb fizetésekkel versenyeznek a munkaerőért. Több mint egymillió munkavállaló – jellemzően az alacsonyabb iskolai végzettségűek – azonban még mindig csak a kötelező legkisebb béreket kapja munkájáért, éppen azért van kevésbé eltérés az ő fizetéseik között. Ha az ő keresetüket is tisztán a piac szabta volna meg, akkor jóval nagyobb bérkülönbségek lennének ebben a dolgozói csoportban is – véli Kordás László, hangsúlyozva: központi szabályozókkal igenis lehet csökkenteni a bérkülönbségeket. A jövő évi minimálbér és garantált bérminimum összegéről szóló bértárgyalások ugyanakkor még el sem kezdődtek. Az viszont már most látszik, hogy parázs viták várhatók. A munkaadók ugyanis az alacsony termelékenységre hivatkozva csupán egyszámjegyű béremelést tartanak elfogadhatónak, míg a szakszervezetek 10 százalék feletti növekedést szeretnének, különben még jobban lemaradunk a visegrádi országok bérszínvonalától is. A munkaadók ráadásul a szociális hozzájárulási adó 2 százalékpontos csökkentése révén visszamaradó összegekből fedeznék a béremeléseket, ám a kormány csupán jövő júliustól tervezi mérsékelni ezt az adóterhet. Úgy tudjuk: a Pénzügyminisztériumban 9, illetve 12 százalékos emeléssel kalkulálnak, így a minimálbér jövőre 150 ezer, a garantált bérminimum 202 ezer forintra nőhet.

Forrás: Népszava

Felfalják a multik a munkaerőt

Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.

Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a – jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő – beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Forrás: Népszava

Nyugdíj melletti munka: járulék, kereseti korlát 2019-től

A nyugdíj mellett munkát vállalók, jövedelmet szerzők közül ki mentesül 2019-től a járulékfizetés alól, és ki nem? Kire
vonatkozik továbbra is a kereseti korlát, kire nem? Ismertetjük.
A Magyar Közlöny 117. számában kihirdetett adócsomag tartalmazza a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
szerinti biztosítottakra vonatkozó módosítást.
A 2019. január 1-jétől hatályba lépő módosítás következtében a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján biztosítottnak
minősül a munkaviszonyban álló személy, kivéve azt a személyt, aki a munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szerint
létesített munkaviszonyát saját jogú nyugdíjasként végzi. Az előzőekhez kapcsolódóan, szintén 2019. január 1-jei hatályba
lépéssel a Tbj. 25. §-a is módosításra került azzal, hogy az Mt. szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak
minősülő személy az e tevékenységéből származó keresetei után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és
nyugdíjjárulékot nem fizet.
Hangsúlyozni kell, hogy a járulékfizetési kötelezettség, valamint a biztosítotti minőség hiánya csak azokat a nyugdíjasokat
érinti majd, akik a nyugdíj melletti keresőtevékenységüket munkaviszony keretén belül végzik. Azok a nyugdíjasok, akik
nyugdíjasként közszolgálati típusú jogviszony, vagy például megbízási jogviszony keretében végeznek majd munkát, e
jogviszonyuk alapján továbbra is biztosítottá válnak és az e tevékenységük alapján szerzett keresetükből
nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségük áll majd fenn.
A fentiekben említett jogszabályváltozások a nyugdíjbiztosítási jogszerzést is érintik.
Elsődlegesen viszont azt kell tisztázni, hogy ki tekinthető társadalombiztosítási szempontból saját jogú nyugdíjasnak. A Tbj.
4. § f) pontja adja meg e kérdésre a választ, mely szerint saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki a
társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), illetve nemzetközi egyezmény,
szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, EGT állam jogszabályai
alkalmazásával öregségi nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló
kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban
vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. E személyi kört gyakorlatilag az öregségi
nyugdíjkorhatárt már betöltött, valamint a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő személyek jelentik.
Nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok a személyek, akik részére 2012. január 1-jétől a korábbi előrehozott,
korkedvezményes, korengedményes öregségi nyugdíjuk, szolgálati nyugellátásuk már nem nyugdíjként, hanem korhatár
előtti ellátásként, vagy szolgálati járandóságként kerül továbbfolyósításra, illetve 2011. december 31-ét követően részükre
korhatár előtti ellátást, vagy szolgálati járandóságot állapítottak meg. Szintén nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok
a személyek sem, akiknek a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásuk 2012. január 1-jétől rehabilitációs vagy rokkant
ellátásként kerül továbbfolyósításra, illetve a megváltozott munkaképességű ellátásuk ezen időponttól kezdődően került
megállapításra.
A jogszerzés tekintetében elsődlegesen kell megemlíteni, hogy azok a nyugdíjasok, akik a nyugdíj mellett munkaviszony
keretén belül dolgoznak, nyugdíjjárulék-fizetés hiányában a 2019. évi keresetük alapján nem válnak majd jogosulttá a Tny.
22/A §-ban rögzített 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre. A közszolgálati típusú jogviszony, illetve megbízási szerződés, vagy a
kiegészítő tevékenységű egyéni, társas vállalkozóként munkát vállaló nyugdíjas viszont a nyugdíjjárulék-alapot képező
keresetei alapján továbbra is jogosultságot szerezhet majd az említett nyugdíjnövelésre.

A munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas esetében 2019. januártól a Tny. 83/B §-a szerinti nyugdíjszüneteltetési szabályt
nem kell majd alkalmazni, hiszen e tevékenysége alapján 2019. évben már nem minősül majd biztosítottnak és
nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet sem szerez. Az úgynevezett keresetkorlát alóli mentesülés – amikor is a nyugellátás
szüneteltetésre kerül, amennyiben a nyugdíjasként szerzett kereset eléri vagy meghaladja az adott évben a minimálbér
tizennyolcszorosát – gyakorlatilag csak a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő személyeket fogja érinteni, hiszen ezen
szüneteltetési ok a nyugdíjkorhatárt betöltött nyugdíjasok esetében nem kell alkalmazni. Ettől függetlenül, ha a
keresőtevékenység nem munkaviszony, hanem például megbízási jogviszony keretén belül történik, úgy abban az esetben
továbbra is alkalmazni kell majd a keresetkorlátot.
Szintén alkalmazni kell majd továbbra is a Tny. 83/C §-ában rögzített nyugdíjszüneteltetési szabályt, amikor is a nyugdíj
kötelező szüneteltetését a nyugdíjas közszolgálati típusú jogviszonya alapozza meg.
A jogszabály kihirdetését követően számos kérdés irányult arra vonatkozóan, hogy a korhatár előtti ellátásban, szolgálati
járandóságban részesülőkre vonatkozóan is alkalmazni kell-e majd az új szabályozásban foglaltakat.
Mint azt a fentiekben már említettem, a korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban részesülő személy nem minősül
saját jogú nyugdíjasnak, ezért az ellátása folyósítása melletti keresőtevékenysége alapján – függetlenül azon ténytől, hogy a
keresőtevékenység munkaviszony, közszolgálati típusú jogviszony, megbízási jogviszony, vagy egyéni, társas vállalkozói
jogviszony keretében történik – biztosítottá válik és az e jogviszonyaiból származó keresetei után nyugdíjjárulék fizetési
kötelezettsége áll majd fenn.
A nyugdíjjárulék fizetése ellenében, az ellátásban részesülő személy további nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez,
valamint esetükben továbbra is vizsgálni kell a Tny. 83/B §-a szerinti keresetkorlát elérését azzal, hogy amennyiben az
ellátás melletti keresőtevékenységből származó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmük a tárgyévben eléri majd a
minimálbér tizennyolcszorosát, úgy abban az esetben a keresetkorlát elérését követően hónap első napjától az év hátralévő
részében szüneteltetni kell majd az ellátás folyósítását. Szintén alkalmazni kell majd a Tny. 83/C §-ában foglaltakat is, azaz,
amennyiben az ellátásban részesülő személy az ellátás mellett közszolgálati típusú jogviszonyt létesít, úgy abban az
esetben az ellátást a közszolgálati típusú jogviszony létesítését követő hónap első napjától, annak megszűnéséig
szüneteltetni kell majd.

Forrás: adózóna.hu

Varga bemutatta a kormány csodacsapatát a munkaerőhiány ellen

A nők és a nyugdíjasok foglalkoztatását segítené elő Varga Mihály pénzügyminiszter, aki a Portfolio konferenciáján is ígéretet tett a bürokrácia csökkentésére. Konkrétumokat azonban megintcsak nem említett, pedig mindössze 11 napja maradt a kormánynak arra, hogy új gazdasági tervet nyújtson be Brüsszelnek.

Nem annyira a magyar választóknak vagy éppen a járulékcsökkentésre váró vállalkozásoknak üzent Varga Mihály, amikor a Portfolio konferenciáján arról beszélt, „Mit tervez a kormány?” idén és 2019-ben. A pénzügyminiszter láthatóan az Európai Uniót igyekezett megnyugtatni, amely Brüsszel költségvetési elemzése alapján nemrég a GDP 1 százalékát kitevő kiigazításokat várt el október 15-ig, mert úgy látta, veszélyben van a hiánycsökkentés magyarországi tervének a teljesülése.

Pedig a helyzet első ránézésre nem tűnhet vészesnek, hiszen – erről Varga Mihály is beszélt – a deficit még mindig messze van a 3 százalékos határértéktől. Brüsszel viszont az adósságválságok óta óvatosabb, és már a túllépés veszélyekor is megnyomja a piros csengőt. A magyar kormány pedig a jelek szerint nem kevésbé óvatos: mindenképpen szeretné elkerülni, hogy újra brüsszeli „gyámság” alá kerüljön, akárcsak 2004 és 2013 között, amikor a túl magas hiány miatt, eljárás keretében kellett megfelelni a bizottság elvárásainak.

A most folyó eljárásban ez rövid távon nem fenyeget – tudtuk meg brüsszeli forrásból, az azonban semmiképpen nem jó üzenet a piacok felé, ha az Európai Bizottság arról beszél, mennyire elégedetlen a magyar kormány gazdaságpolitikájával (is).

Márpedig – mint Varga Mihály csütörtöki beszédében is kiemelte – a befektetők megnyerése továbbra is fő cél. Ráadásul nem is csak amiatt, hogy minél alacsonyabb kockázati felárat, hozamot várjanak el a magyar állampapírok után, hanem mert a magántőkéből származó beruházások nélkül még mindig bezuhanna a gazdaság, ezeket kell erősíteni a még mindig uralkodó állami fejlesztések helyett (és nem csak az autóiparban) – üzente a pénzügyminiszter.

Fontos, hogy az állami beruházások ne fékeznék a magánszektort

– fogalmazott, Brüsszelben pedig jó eséllyel feltapsoltak. Itt ugyanis megint csak a bizottsági értékelők fontos érvét visszhangozta a politikus: információink szerint a nemrég itt járt brüsszeli delegáció elsősorban éppen azt vetette a kormány szemére, hogy túl magas az állami beruházások aránya. Nem csak azért tartják különösen magasnak a jövőre a GDP 7 százalékát kitevő mennyiséget, mert ez kétszerese-háromszorosa a nyugat-európai fejlett országokban megszokottnak, de amiatt is, mert meglátásuk szerint ez a tömeg már a magánberuházások elől veszi el a teret.

Egy egyszerű példa: a különösen munkaerőhiányos építőiparban az is nehezítheti például a lakásépítéseket, hogy az állami fejlesztések elszippantják a cégeket, dolgozókat, az így támasztott verseny felnyomhatja a szolgáltatási árakat is.

Az meg csak a hab a tortán, hogy az állami beruházások még mindig jórészt uniós támogatásból valósulnak meg. Mint egy forrásunk fogalmazott: az sem tetszik a bizottságnak, hogy európai adófizetők pénzéből gerjesztik Magyarországon az inflációt.

Arra azonban nem tett ígéretet Varga Mihály, hogy ezen a téren bármilyen konkrétumra készülne a kormány – valószínűleg inkább azt várja, hogy a magánbefektetések növekednek olyan szintre, hogy az államiak aránya csökken. Ezzel az Európai Bizottság szerint az a gond, hogy az állami beruházásokat akkor kellene növelni, amikor a magángazdaság gyengélkedik, amikor viszont pörög, mint most, akkor ezt feleslegesnek tartják (lásd a fentebbi példát).

Így volt ez egyébként az előző uniós költségvetési ciklusban is, amikor a fejlesztések több mint felét nálunk EU-pénzből valósították meg, miközben az uniós átlag mindössze 6,5 százalék volt. Arról alábbi cikkünkben írtunk, ez mennyire hasznosult a válságból nehezen kilábaló magyar gazdaságban.

És még egy elmaradt ígéret Varga Mihálytól: Brüsszel azt is elvárja a kormánytól, hogy igyekezzen 2020-ra a felső határértékre, a GDP 60 százalékára csökkenteni az államadósság szintjét. Államadósság elleni harc ide vagy oda, a kormány ezt a tavaszi ígéretét már átgondolta, és már csak a ciklus végére, vagyis 2022-re látja elképzelhetőnek a harci tett megvalósulását.

Bár a régióban ennél jóval alacsonyabb az átlag, és – mint a miniszter fogalmazott – a mi célunk ezeknek az országoknak az utolérése, az unió, de különösen az euróövezet sok országa megelégedne azzal, ha az államadósság 70 körüli szinten lenne, mint nálunk. Az uniós átlag 2017 végén egyébként 81,6 százalék volt – érthető, hogy az EU-ban emiatt nem nagyon támadják a kormányt.

Azt viszont komoly kockázatként említik meg, hogy ha változnak a jelenlegi alacsony kamatok, az adósság kamatterhe megnőhet, így a finanszírozás is mindjárt komolyabb feladat lesz az állam számára. Tudja ezt persze Varga Mihály is, aki nem csak stabil környezetet ígért a finanszírozóknak, de közben az állami kiadások csökkentését is.

Itt az önkritikán túl megint csak nem említett nagyon konkrétumokat, egyetlen, eddig is ismert szándékot említett: az állam dologi kiadásainak a visszafogását, vagyis az államigazgatás méretének a csökkentését.

A bürokráciacsökkentés, az állami szférában dolgozók leépítése régóta téma, az átszervezés után pedig most konkrétan a nagy arányú leépítés van napirenden. Kérdés azonban, hogy a munkaerőhiánnyal szintén küzdő ágazatban ez valódi átszervezés nélkül hogyan fog megvalósulni. Arra mindenesetre a Policy Agenda friss elemzése is rámutat, hogy az eddig ilyen próbálkozások nem jártak sikerrel.

A kormány egy területen elégedett saját kiadáscsökkentésével: a szociális támogatásoknál. Brüsszel természetesen emiatt sem fog tiltakozni, ám van egy komoly nézeteltérés. Amíg a kormány a munkanélküli ellátás leépítésével és a rendkívül alacsony bért lehetővé tevő közmunkaprogrammal törte le az állami kiadásokat, a bizottság gyakorta szóvá teszi, hogy a közmunkások méltatlanul alacsony jövedelme komoly szociális problémát jelent.

Ezt a kritikát a kormány évek óta igyekszik lesöpörni az asztalról, miközben szép csendben – a gazdaság erősödésével párhuzamosan – léepíti a közmunkaprogramot is. A csodafegyver azonban most sem a közfoglalkoztatottak átterelése lehet a munkaerőpiacra Varga szerint, hanem két társadalmi réteg bevonása:

  • a nőké
  • és a nyugdíjasoké.

A nőkkel kapcsolatban a miniszter diszkrétan hallgatott, arról a Magyar Időkben néhány napja megszellőztetett hírről, hogy a demográfiai súlypontú kormányzás és a családtámogatási rendszer keretében a nagycsaládos anyáknak szja-mentességet kínálna a kormány.

Annál több szó esett arról, hogy igyekszik a kormány lebontani azokat az akadályokat, amelyek a nők munkavállalása előtt állnak, például lehetővé téve a távmunkát vagy a részmunkaidőben való foglalkoztatást. Konkrétumokat azonban itt sem említett.

Ami a nyugdíjasokat illeti, új javaslat itt sem hangzott el, csak egy cél: hogy az adótörvényekben nemrég elfogadott járulékmentességnek köszönhetően tízszeresére nőhet a dolgozó nyugdíjasok száma a jövőben. Arról megint csak nem esett szó, hogy ennek érdekében például hogyan igyekezne a kormány elősegíteni, hogy jobb legyen a magyar nyugdíjaskorúak egészségi állapota.

Ám, mint fogalmazott:

Csodaszer nincsen, de vannak még tartalékaink.

 

Forrás: hvg.hu