Csongrád Megyei Iparszövetség

Adó Szaklap 2009/12. szám – Az illetéktörvény változásai

 A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló – 2009. július 8-án kihirdetett – 2009. évi LXXVII. törvény több ponton módosította. A módosítások az illetékmértékek csökkentésével párhuzamosan tágítják az illetékköteles ügyletek körét, továbbá a gazdasági válság hatásainak enyhítését célozzák. A következőkben e változásokat tekintjük át.

1. Ingyenes eszközátruházás illetékmentessége

2009. július 9-től hatályos az a rendlelkezés, mely szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képező ingó vagyontárgyaknak a számvitelről szóló törvény szerinti térítésmentes eszközátruházás keretében történő, gazdálkodó szervezet általi megszerzése, továbbá a követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás – ideértve a követeléselengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése mentes az ajándékozási illeték alól. Nem mentes tehát az ingatlan, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, illetve a gépjármű, pótkocsi és közterületen álló ingatlannak nem minősülő felépítmény tulajdonjogának megszerzése. Visszatetsző lenne ugyanis egy olyan rendelkezés, mely adott vagyontárgyak ajándékozás keretében történő megszerzését mentesítené az illetékfizetési kötelezettség alól, a visszterhes vagyonátruházáshoz pedig illetékfizetési kötelezettséget rendelne.

Megjegyzem, e vagyontárgyak esetében továbbra is alkalmazható az Itv. 17. §-ának 2007. január 1-jétől hatályos (4) bekezdése, mely szerint, ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletben részt vevő, számviteli törvény szerinti gazdálkodók egyike a másik 100 százalékos tulajdonában áll vagy a gazdálkodók egyazon személy 100 százalékos tulajdonában állnak, akkor a gazdálkodó vagyonszerzésére az Itv. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti táblázat I. csoportjára vonatkozó illetékmértékeket kell alkalmazni. Szintén e jogszabályhely rögzíti, hogy abban az esetben is ezeket az illetékmértékeket kell alkalmazni, ha a gazdálkodó gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó 100 százalékos tulajdonában áll.

Így a fenti körbe tartozó kapcsolt vállalkozások a mentességi szabály hatálya alá nem eső, vagyis ingatlan, illetve gépjármű, pótkocsi vagy közterületen álló, ingatlannak nem minősülő felépítmény egymás közötti vagy a kizárólagos tulajdonostól történő ingyenes megszerzése esetén továbbra is a legközelebbi rokonok közötti ajándékozás esetén irányadó illetékmérték alkalmazásával fizethetnek illetéket.

2. Követelés elengedése

A gazdasági válságra tekintettel, a hitelezők védelme érdekében fogadták el az Itv. 17. §-ának új o) pontját, mely mentességet biztosít az ajándékozási illeték alól arra az esetre, ha hitelintézet a magánszemély adós és családja megélhetési ellehetetlenülésének megelőzése érdekében az azonos helyzetben levők egyenlő elbánásának elve alapján elengedi a követelését. E feltételek fennállásáról a hitelintézet igazolást ad az adósnak.

3. Mértékváltozás

2010. január 1-jétől jelentősen csökken a visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke. A fizetési kötelezettség általános mértéke a jelenlegi 10 százalék helyett 4 százalékra csökken, azzal, hogy amennyiben a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke az 1 milliárd forintot meghaladja, az efölötti rész után csak 2 százalék illetéket kell fizetni. Emellett a módosított szöveg egy ingatlanonként 200 millió forintos felső határt is megállapít.

Mindebből az következik tehát, hogy több ingatlan egy szerződéssel történő megszerzése esetén minden ingatlannál külön-külön kell az 1 milliárd forintos értékhatárt, illetve a 200 milliós maximum fizetési kötelezettséget alkalmazni, az ingatlanok forgalmi értékének összeszámításának tehát nincs helye. Ingatlan résztulajdonának megszerzése esetén pedig a fenti értékeknek vagyoni szerző által megszerzett tulajdoni hányaddal arányos részét kell figyelembe venni (például egy 1,5 milliárd forint forgalmi értékű ½ tulajdoni hányadának megszerzése esetén az 500 millió forint feletti rész után alkalmazandó a 2 százalékos mérték).

Az általános mérték csökkenésével összhangban módosították az Itv. 21. §-ának (1) bekezdését is, mely a lakásszerzésre vonatkozó illetékmértékről rendelkezik. A módosítás nem érintette a szabályozás azon részét, mely szerint az illeték mértéke – lakásonként – 4 millió forintig 2 százalék. A lakás forgalmi értékének 4 millió forint fölötti része után azonban a jövőben 6 százalék helyett 4 százalék illetéket kell fizetni.

4. Ingatlannal rendelkező társaságban fennállóvagyoni betét megszerzése

2010. január 1-jétőlúj elemmel bővül a visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső vagyontárgyak köre. Ettől az időponttól ugyanis illetékköteles lesz a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, keletkezése. Az illetéket azonban csak abban az időpontban kell megfizetni, mikor a vagyonszerző, illetve közeli családtagjai, gazdasági érdekeltségei tulajdonában álló vagyoni betétek aránya eléri vagy meghaladja a társaságban fennálló összes vagyoni betét 75 százalékát.

4.1. Az illetékkötelezettség keletkezése

A fentiek értelmében minden egyes vagyoni betét megszerzése – akár 1 százalék is – a visszterhes vagyonátruházási illeték hatálya alá esik, ezek után az illetéket azonban csak abban az időpontban kell megfizetni, mikor a fenti feltétel teljesül, vagyis az összeszámítandó vagyoni betétek aránya eléri (vagy meghaladja) az összes vagyoni betét 75 százalékát.

Az illetékkötelezettség keletkezésének vizsgálatakor figyelembe kell tehát venni a vagyonszerző – magánszemély vagyonszerző esetén – annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője, továbbá e személyek – önálló vagy együttes – többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet tulajdonában álló vagyoni betéteket, illetve ezekkel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervezet tulajdonában álló vagyoni betéteket.

A társasági adóról és az osztalékadóról az 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 4. §-ának 23. pontja szerint kapcsolt vállalkozásnak minősül:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik,

d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll, azzal, hogy

da) többségi befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására,

db) a többségi befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni.

Illetékkötelezettség keletkezik tehát például az alábbi esetekben:

a) a) egy gazdasági társaság vagy egy magánszemély megszerzi egy belföldi ingatlannal rendelkező társaság vagyoni betétjeinek 80 százalékát;

– b) egy magánszemély megvásárolja a vagyoni betétek 15 százalékát, de házastársa és két gyermeke már rendelkeznek 20-20 százaléknyi részesedéssel az adott társaságban, tehát négyük részesedése (15+20+20+20) eléri a 75 százalékot;

– c) egy magánszemély megszerzi a vagyoni betétek 30 százalékát, de a házastársa 60 százalékos tulajdonában álló kft. már rendelkezik 50 százalékos részesedéssel az adott társaságban, így az összeszámítandó részesedések aránya az ingatlannal rendelkező társaság összes vagyoni betétjének 30+50=80 százalékát teszi ki;

– d) „A” Kft. megszerzi a vagyoni betétek 5 százalékát miközben a vagyoni betétek további 73 százaléka „B” Kft. tulajdonában van, „A” Kft. és”B” Kft. pedig egyaránt „C” Rt. 90 százalékos tulajdonában van

– e) egy magánszemély megszerzi a vagyoni betétek 8 százalékát miközben a magánszemély 100 százalékos tulajdonában lévő „X” Kft. a vagyoni betétek további 45 százalékával, illetve az „X” Kft. 60 százalékos tulajdonában álló „Y” Kft. a vagyoni betétek további 40 százalékával rendelkezik, így az összeszámítandó vagyoni betétek aránya ezzel a szerzéssel 95 százalék lesz.

4.2. Az illeték alapja

Az illetéket az összeszámítandó vagyoni betétekkel rendelkező–az Itv. 18. §-ának (4) bekezdésének a)–c) pontjaiban felsorolt, fentebb ismertetett – személyek kötelesek megfizetni a tulajdonukban lévő vagyoni betét alapján számított illetékalap után.

Az illeték alapja –az Itv. 19. §-ának új (5) bekezdése szerint –az ingatlannal rendelkező társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmi értékének olyan aránya, mint amekkora arányt a vagyonszerző tulajdonában lévő összes vagyoni betét képvisel a társaság vagyoni betéteinek összességében, csökkentve:

– a 2010. január 1-jét megelőzően megszerzett vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel, tekintettel arra, hogy a szabályozás hatálybalépése előtti szerzésekre – alkotmányos keretek között – visszamenőlegesen nem terjedhetne ki a fizetési kötelezettség;

– a 2010. január 1-jét követően, de a vagyonszerző által 5 évnél régebben megszerzett vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel (rendelkezésnek nyilvánvalóan csak 2015-től lesz relevanciája);

– az öröklés vagy ajándékozás útján megszerzett vagyoni betétre eső forgalmi értékkel e vagyoni betétek megszerzése ugyanis fő szabály szerint öröklési vagy ajándékozási illeték alá esik;

– továbbá a 75 százalék feletti részesedéssel rendelkezők általi újabb vagyonszerzések esetén a korábban illetékkötelezettség alá eső illetékalapra eső forgalmi értékkel.

Az illetékalap számításánál tehát nem vagyoni betétek értéke, hanem kizárólag a társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmi értékének összege lesz az irányadó. Ha tehát egy zrt. jegyzett tőkéje 20 millió forint, saját tőkéje 100 millió forint az ügylet időpontjában, ugyanakkor a tulajdonában egy 10 millió forint forgalmi értékű Magyarországon fekvő üzlethelység van, akkor az illetékalap meghatározásakor kizárólag a 10 millió forintos ingatlanértékből kell kiindulni. Ezt az összeget kell az illetékfizetésre kötelezett tulajdonában álló vagyoni betétek arányában figyelembe venni, majd az így kapott értékből levonni a csökkentő tényezőket.

Például ha egy a vagyonszerző 2009. december 31-én már rendelkezett a példa szerinti zrt. részvényeinek 60 százalékával, és 2010. január 1-jét követően megszerzi a részvények további 20 százalékát, így a tulajdonában álló vagyoni betétek aránya 80 százalék lesz, illetékfizetési kötelezettsége keletkezik. Az illeték alapja pedig a következőképpen határozható meg:

10000000×0,80–10000000×0,60 = 10000000×0,2 = 2000 000

Ha az illetékkötelezettség több –az Itv. 18. §-a (4) bekezdésének a)–c) pontjaiban meghatározott – személy együttes tulajdonában lévő vagyoni betétekre tekintettel keletkezik, az illetékalap számítása a következők szerint alakul.

1. Egy házaspár 2010-ben megvásárolja egy kft. üzletrészeinek 30-30 százalékát. 2011-ben a házaspár gyermeke további 30 százalékot vásárol, ekkor a kft. tulajdonában lévő belföldi ingtalonok forgalmi értéke 100 millió forint.

Az illetékkötelezettség 2011-ben keletkezik mind a gyermek 2011-ben, mind pedig a szülők 2010-ben megvalósult szerzése után.

Mivel ez esetben nincs olyan tényező, mely csökkentené az illetékalapot, az mindhárom vagyonszerző esetén:

100000000×0,3 = 30000 000

2. Ha fenti példában a szülők 2009-ben vásárolták volna az üzletrészüket, a kft. tulajdonában lévő belföldi ingatlanok forgalmi értékének ezen üzletrészekre eső része után illetéket nem kellene fizetni, így ebben az esetben csak a gyermek által megszerzett üzletrészre eső forgalmi érték, azaz 30 millió forint után kellene illetéket fizetni.

3. Ha a házaspár gyermeke 2012-ben megszerzi a kft. üzletrészeinek fennmaradó 10 százalékát, akkor az illetékfizetési kötelezettség – feltéve, hogy a kft. tulajdonában lévő belföldi ingatlanok forgalmi értéke változatlan – illetékfizetési kötelezettség az alábbiak szerint alakul:

Az illeték alapja a társaság tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értékének a vagyonszerzőt megillető vagyoni betétekre esőaránya (100000000×0,4) csökkentve a 2011-ben illetékkötelesen megszerzett vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel (100000000×0,3), azaz:

(100000000×0,4)–(100000000×0,3)= 100000000×0,1=10000 000

4. Ha a 3. példa szerinti esetben a kft. belföldön fekvő ingatlanvagyona 2012-re változik, a második szerzés után fizetendő illeték meghatározásánál természetesen az ebben az időpontban fennálló forgalmi értékből kell kiindulni. Tehát, ha időközben a kft. belföldi ingatlanjainak egy részét értékesíti, így 2012-ben a tulajdonában lévő belföldi ingatlanok forgalmi értéke 50000 000 forint, az illetékfizetési kötelezettség megállapításakor ezt kell figyelembe venni:

(50000000×0,4)–(50000000×0,3)= 50000000×0,1=5000 000

4.3. Az illeték mértéke

A mértékváltozásnál ismertetett szabályokat a belföldi ingatlannal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén is alkalmazni kell.

4.4. Mentességek

A visszterhes vagyonátruházási illeték hatókörének bővülésére tekintettel változnak a gazdálkodószervezetek átalakulása, illetve a kedvezményezett eszközátruházás keretében történő vagyonszerzésre vonatkozó illetékmentességi szabályok, új mentesség lesz továbbá a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti részesedéscsere során történő vagyonszerzés.

A gazdálkodó szervezet átalakulására vonatkozó általános mentesség helyett a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés válik illetékmentessé. Vagyis csak az olyan átalakulás keretében történő vagyonszerzés lesz illetékmentes, amelyben jogelődként és jogutódként is csak a Tao-tv. 32/a) pontja szerinti társaság vesz részt, és a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban, továbbá az az eset, amikor az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be [Tao-tv. 4. § 23/a)].

A kedvezményezett eszközátruházás útján történő ingatlanszerzés az Itv. hatályos szabályai szerint is illetékmentes a törvényi feltételek fennállása esetén. Mivel az ilyen ügyletek keretében – a Tao-tv. 4. §-ának 23/b) pontja szerint – egy társaság (az átruházó társaság) egy másik társaságra (az átvevő társaságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő részesedés ellenében ruházza át egy vagy több önálló szervezeti egységét, vagyis az ügylet során szükségszerűen vagyoni betétek (részvény, üzletrész mozgása történik, a 2009. évi LXXVII. törvény az illetékmentességet biztosító szabályt – annak eredeti céljára tekintettel – kiterjeszti az ingatlanok megszerzése mellett az ingatlannal rendelkező társaság feletti tulajdonjogokat megtestesítő vagyoni betét megszerzésére is.

Kedvezményezett részesedéscseréről a Tao-tv. 4. §-a 23/c) pontja értelmében az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint – szükség esetén – legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén megszerzi a szavazati jogok többségét, vagy ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli.

Mivel ez esetben is gazdasági társaságban fennállóvagyoni betétek megszerzésére kerül sor, ha a megszerzett társaság tulajdonában bármilyen ingatlan van, az ügylet az új szabályozás értelmében a visszterhes vagyonátruházási illeték hatály alá esik. Ezért szükséges külön rögzíteni ezen tranzakciók illetékmentességét.

4.5. Eljárási kérdések

Az illetékekről szóló1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 91. §-ának (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség a belföldi ingatlannal rendelkező társaságban fennálló részesedés megszerzésére is vonatkozna.

A szabályozás szerint akkor keletkezik illetékkötelezettség, így bejelentési kötelezettség is, ha az összeszámítandó vagyoni betétek aránya „eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát.”

A bejelentési kötelezettség azt terheli, akinek szerzésével az illetékkötelezettséget keletkeztető feltétel – vagyis hogy az összeszámítandó vagyoni betétek aránya elérje vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát – teljesül. Ezt a felet azonban a saját illetékkötelezettségéről szóló bejelentésen túl egy adatszolgáltatási kötelezettség is terheli, az Itv. 91. §-ának 2010. január 1-jétől hatályos (4) bekezdése szerint ez a fél vagyonszerző közli a 18. § (4) bekezdésének a)–c) pontjaiban felsorolt személyek – vagyis vagyonszerző, magánszemély vagyonszerző esetén, annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője, továbbá e személyek önálló vagy együttes többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek tulajdonában, illetve ezekkel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervezetek – közül azoknak az azonosító adatait (név, adóazonosító jel vagy adószám), melyek a vagyonszerzéssel érintett társaságban további vagyoni betétekkel rendelkeznek.

5. Ingatlanok és gépjárművek lízingjét folytató vállalkozások

A hatályos Itv. két olyan jogintézményt is tartalmaz, melyet a lízingcégek az árbevételük megoszlása alapján vehetnek igénybe. Ilyen ugyanis a továbbértékesítési célú ingatlanszerzés (Itv. 23/A. §), illetve gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának gépjármű-forgalmazó, továbbá gépjármű pénzügyi lízinget folytató, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó általi megszerzése. A hatályos szabályok szerint a továbbértékesítési célú illetékkedvezményt az ingatlanok pénzügyi lízingbe adását végző vállalkozó csak akkor veheti igénybe, ha előző adóévi nettó árbevétele legalább 50 százalékban e tevékenységből származott, vagy ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozónak minősül, vagyis előző adóévi nettó árbevétele legalább 75 százalékban e két tevékenységből származott, azzal, hogy egyik tevékenységből sem származott az éves nettó árbevételének kevesebb, mint 25 százaléka. Gépjármű pénzügyi lízinget folytató vállalkozónak pedig az a pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó minősül, melynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 75 százalékban pénzügyi lízingtevékenységből származott úgy, hogy nettó árbevételének legalább 50 százaléka gépjárművek pénzügyi lízingjéből származott.

A 2010. január 1-jétől hatályos szabályok szerint mind a továbbértékesítési célú ingatlanszerzés utáni kedvezmény, mind pedig a gépjármű-forgalmazási célú illetékmentességet igénybe veheti bármelyik lízingcég, ha előző évi nettó árbevétele legalább 50 százalékban pénzügyi lízingből származott, tekintet nélkül arra, hogy milyen vagyontárgyak lízingbe adásával foglalkozik túlnyomó részben.

Az árbevétel megbontásával kapcsolatos módosítás jelentősen tágítja a kedvezmény igénybevételére jogosultak körét, hiszen ezáltal minden lízingcég és nem csupán a túlnyomó részben ingatlan-, illetve gépjármű-lízingbeadással foglalkozók élhetnek a kedvező szabályokkal.

6. Az utólagos illetékfizetés szabályainak változása

A hatályos szabályok szerint az adópolitikáért felelős miniszter kérelemre a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetését engedélyezheti – egyéves időtartamra – annak a gazdálkodó szervezetnek, amely igazolja, hogy a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban legalább 1000 olyan bírósági (peres és nem peres) eljárást kezdeményezett, amelyben a fizetendő illeték összege nem haladta meg a 10 ezer forintot. Az engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetnek az engedély megadását (meghosszabbítását) követő hónap 15. napjáig előleget kell fizetnie.

Az Itv. módosításának következtében 2010. január 1-jétől szűkül az engedély megadásául szolgáló feltételek köre, így elegendő pusztán az 1000 bírósági eljárás megindítása, a megfizetett illeték összegétől függetlenül, azaz nem csak a kis perértékű ügyek alapján lehet az utólagos illetékfizetésről szóló engedély kérelmezni.

Az előleget természetesen a jövőben is meg kell fizetni –változatlanul az engedély kiadását vagy meghosszabbítását követő hónap 15. napjáig – összege pedig a gazdálkodó szervezet által a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban kezdeményezett bírósági eljárásokért fizetett illeték 50 százaléka lesz. A különbözetet továbbra is utólagos elszámolás alapján, az engedély lejártát követő hónap 15. napjáig a székhelye szerint illetékes állami adóhatóság számlájára kell megfizetni.

7. Vagyoni betétöröklése

Az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének hatályos b) pontja szerint a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) öröklése mentes az öröklési illeték alól. Tekintettel azonban arra, hogy a fentiek értelmében egyes vagyoni betétek visszteher ellenében történő megszerzése 2010. január 1-jétől illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet, ezen időponttól kezdődően megszűnik az e vagyontárgyak ingyenes megszerzéséhez kapcsolódó öröklési illeték alóli mentesség.

Mindezek értelmében a jövőben a vagyoni betétek örökléssel történő megszerzése esetén a rokonsági foknak és az egy örökösre jutó örökrész tiszta értékének megfelelő általános öröklési illetékmértéket kell alkalmazni.

Ebből az is következik, hogy a vagyoni betétek öröklése esetén is alkalmazható Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti szabály, mely szerint mentes az öröklési illeték alól az örökhagyógyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája által megszerzett örökrész tiszta értékéből 20 millió forint. Ezzel az összeggel elsősorban lakás, másodsorban pedig – ha az örökös által megszerzett lakás tiszta értéke a 20 millió forintot nem éri el – általános mértékű öröklési illeték alá eső vagyontárgyak után megállapított illetékalapot kell csökkenteni.

8. Átmeneti határidő-hosszabbítás a lakóházépítésre vonatkozó feltételes mentességet igénybe vevőknek

A gazdasági válságra tekintettel a 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-ában található átmeneti rendelkezések értelmében a telekszerzéshez kapcsolódó illetékmentesség igénybevétele érdekében lakóházépítést vállaló vagyonszerzők kérhetik a lakóház felépítésére nyitva álló határidő meghosszabbítását a 2004. október 1. és 2009. május 31. között illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben (vagyis azokban az esetekben, ahol a határidő 2008. október 1. és 2013. május 31. között járna le). Így azok kapnak segítséget, akik a gazdasági válság előtt vállaltak kötelezettséget a lakóházépítésre, illetve továbbértékesítésre, és vállalásukat a gazdasági válság okozta visszaesés miatt nem tudták teljesíteni.

Hangsúlyozom, hogy a határidő-hosszabbítás automatikusan nem jár, csak az illetékfizetésre kötelezettek által, határidőben előterjesztett kérelmek esetén vehető igénybe. Azon ügyekben, melyekben a lakóházépítésre nyitva álló 2010. január 15. előtt járna le, 2010. január 30. napjáig kérhetik a határidő meghosszabbítását. Azokban az ügyekben viszont, ahol a határidő 2010. január 15-ét követően járna le, a lakóház felépítésére nyitva álló határidő lejártáig kell a kérelmeket előterjeszteni.

Tekintettel arra, hogy a határidő-hosszabbítással érintett legrégebbi ügyekben a lakóházépítésre nyitva álló határidő 2008. október 1-jén – vagyis az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított 4. év végén – már lejárt, lehetnek olyan esetek, mikor a meghiúsult építkezés miatt az adóhatóság az illetéket már előírta, sőt az illetékfizetésre kötelezett már meg is fizette. Erre figyelemmel rögzíti a 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-ának (4) bekezdése, hogy a lakóház felépítésére nyitva álló határidő e törvény hatálybalépése előtt lejárt, és az eredetileg vállalt határidő elmulasztására tekintettel az illeték késedelmi pótlékkal növelt összegét a vagyonszerző megfizette, annak visszatérítéséről az állami adóhatóság az adó-visszatérítés szabályai szerint gondoskodik.

A meghosszabbítással érintett ügyekben tehát a lakóház felépítésére nyitva álló határidő a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított 6 év.

A határidő-hosszabbítás ténye azonban nem érinti az illetékmentességre vonatkozó egyéb szabályokat. Így az állami adóhatóság a határidő elteltét követő 15 napon belül ezekben az esetekben is megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes építésügyi hatóságot. Az illeték törlésének pedig akkor van helye, ha az építésügyi hatóság igazolása szerint a lakóházra a vagyonszerző nevére a használatbavételi engedély kiadása megtörtént, vagy a lakóházépítésre nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző a nevére szóló jogerős használatbavételi engedéllyel igazolja a lakóház felépítését. Ha azonban a lakóház felépülését használatbavételi engedély nem igazolja, vagy a vagyonszerző –, illetve a lakóház felépítésére e törvény alapján köteles jogutódja – a lakóház felépítésére biztosított határidőn belül kéri az illeték felfüggesztésének megszüntetését, a megállapított, de meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől (a határozat jogerőre emelkedését követő naptól) – ami a meghosszabbítással érintett ügyekben akár 6 éves időtartam is lehet – számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben kell megfizetni.

9. Átmeneti határidő-hosszabbítás a továbbértékesítési célú illetékkedvezményt igénybe vevőknek

A 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-a a lakóházépítésre nyitva állóhatáridőhöz hasonlóan a továbbértékesítésre nyitva állóhatáridő2 évvel történő meghosszabbítását is lehetővé teszi a 2006. október 1. és 2009. május 31. között illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben – vagyis amelyben ez a határidő 2008. október 1. és 2011. május 31 között járna le – azon vagyonszerzők számára, akik az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése szerint vállalták a megszerzett ingatlan továbbértékesítését, erre azonban – vélhetően a gazdasági válság hatásai miatt – nem került sor.

A kérelem előterjesztésének határideje a lakóházépítésre nyitva álló határidő meghosszabbítására vonatkozó átmeneti szabály kapcsán bemutatottak szerint alakul, vagyis a határidő-hosszabbítás iránti kérelmeket azon ügyekben, melyekben az eredeti határidő 2010. január 15. előtt járna le, 2010. január 30. napjáig, azokban az ügyekben viszont, ahol a határidő 2010. január 15-ét követően járna le, az eredeti határidő lejártáig lehet előterjeszteni.

E tekintetben is rögzíti az átmeneti szabályozás, hogy amennyiben a határidő-hosszabbítással érintett ügyekben az ingatlan továbbértékesítésére nyitva álló határidő e törvény hatálybalépése előtt lejárt, és az eredetileg vállalt határidőn belüli a továbbértékesítés elmaradására tekintettel a pótilletéket a vagyonszerző megfizette, annak visszatérítéséről az állami adóhatóság az adó-visszatérítés szabályai szerint gondoskodik.

Természetesen a pótilleték-fizetési kötelezettség ezen ügyekben is ismét létrejön, ha a vagyonszerző a továbbértékesítésre vonatkozóvállalását a meghosszabbított határidőn–vagyis az illetékkiszabásra történő bejelentést követő négy éven – belül nem teljesíti.

10. Átmeneti mentesség visszlízing esetére

A finanszírozási célú ügyletek fokozottabb támogatása érdekében mentesíti a 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-ának (5) bekezdése egy átmeneti időszakra az visszlízing szerződésben lízingbe vevői pozícióban lévő felet, vagyis azt a személyt vagy szervezetet, amely korábban kifejezetten visszalízingelés céljából értékesítette a tulajdonában lévő ingatlant a lízingbe adó cégnek.

Az átmeneti szabály értelmében ugyanis a 2009. július 9. és 2012. december 31. között – az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül – illetékkiszabásra bejelentett ügyekben mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az olyan ingatlannak a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező lízingszerződés keretében történő megszerzése, mely a lízingszerződés megkötéséig a lízingbe vevő tulajdona volt, és a tulajdonjogot a lízingszerződés megkötése érdekében adták át a lízingbe adónak.

A mentesség tehát csak a lízingbe vevőt illeti, lízingtársaságok szempontjából teljesen mindegy, hogy kitől szerzik a tulajdonjogot, és kinek fogják a lízingügylet tárgyát képező dolgot lízingbe adni, vagyis hogy egy adott ingatlant visszlízing vagy egyéb ügylet megkötése céljából szereznek.

A mentesség igénybevételének azonban –azon túlmenőn, hogy az ügyletnek a fenti visszlízing-konstrukciónak meg kell felelnie – az is feltétele, hogy a vagyonszerző az illetékkiszabásra történő bejelentésre vonatkozó kötelezettségét, melyet az Itv. 91. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra, az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel.

A bejelentési kötelezettség határidőben történő teljesítésére vonatkozó feltétel kizárja a mentesség igénybevételét azokban az esetekben, melyekben az illetékkötelezettség keletkezése – vagyis a zárt végű pénzügyi lízingről szóló szerződés megkötése – a törvény hatálybalépését meglelő 30 napon túl történt, de a vagyonszerző bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, így az ügy csak most jutna az adóhatóság tudomására.

Nagyné dr. Farkas Anikó

Forrás: Adó Szaklap 2009/12. szám