Sohasem késő a szabadság kiadására vonatkozó főbb szabályokról beszélni, még most sem, mikor várható változásokról szivárogtak ki hírek ebben a témában is. De jelenleg még a szabadságok kiadását a Munka Törvénykönyve szabályozza a 134. §-sában.
A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. De az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, mely igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie a munkavállalónak. Egyébként, ha a munkavállaló munkavégzésének teljesítése jelentős személyi, illetőleg családi problémával járna, akkor erről haladéktalanul értesítenie kell munkáltatóját. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot, legfeljebb három alkalommal a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni.
A szabadságot persze az esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama – az esedékesség évében történő megkezdése esetén – a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31- ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig köteles kiadni.
A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja, s az ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni ilyen esetben munkavállalójának.
A Munka Törvénykönyvének változásával a fentiek némiképpen változni fognak, de ebben az esetben is megilleti a munkavállalót naptári évenként legalább egyszer legalább a tizennégy összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.
Forrás: adószabászat.hu