Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Már 2022-ben is hatalmasat dobott a költségvetés legfontosabb bevételi pillérét jelentő áfabeszedésen az, hogy a meglehetősen alultervezett 5 százalék helyett éves átlagban 14,5 százalék lett az infláció. A tavalyi – az egész évre vonatkozó – 5487 milliárd forintos előirányzatot jócskán túllépve már az első 11 hónapban mintegy 6132 milliárdnyi áfabevétel teljesült a Pénzügyminisztérium adatai szerint, és ez még tovább bővül majd a fogyasztási szempontból kiemelkedőnek számító december adataival.

A kormány az idén még ennél is jobban záporozó áfabevételekre számít, hiszen a 2022 júniusában kiadott első költségvetési tervezethez képest további közel 900 milliárddal, 7099-ről 7985 milliárd forintra húzta fel az áfa-előirányzatot. Már a júniusi célszám is rendkívül ambiciózusnak tűnt, az adószakemberek nem is látták előre, hogyan teljesíthető majd ez a jelentős többletbevétel, mi több a Mazars szakértői áfaszabály-módosításokra, esetleg újabb adóemelés szükségességére figyelmeztettek. Mostanra viszont kiderült, hogy a vágtató infláció látványos löketet ad az áfabevételeknek is, elsősorban az élelmiszer- és a rezsiárak elszállása, ezzel párhuzamosan a forintleértékelődés mentén teljesíthetők lehetnek az év közepén még valószerűtlennek tűnő célok.

Mi kell ahhoz, hogy a kormány jövőre még tovább növelhesse az áfabevételek szintjét?

Az, hogy az egetverő infláció tartósabban velünk maradjon, mint azt szeretnénk.

Tavaly decemberben a fogyasztói árak átlagosan 24,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, és az előrejelzések szerint még nem érkezett el a tetőzés ideje. A Magyar Nemzeti Bank decemberi prognózisában azt írta, hogy 2023-ban éves átlagban 15–18 százalék lehet a pénzromlás mértéke. Az infláció várhatóan a téli hónapokban még emelkedik, majd mérséklődésnek indul, és ez a csökkenés 2023 második felében felgyorsul – feltéve, ha nem érkeznek újabb sokkok a nyersanyagpiacokon. Az év eleji 25–28 százalék, és az év végi 10 százalék eredője lehet az éves szintű 15–19,5 százalékos infláció. Ez a várakozás részben egybecseng azzal, amit Orbán Viktor miniszterelnök az idei első rádióinterjújában elmondott: eszerint az idén a legfontosabb kormányzati cél az infláció egy számjegyűre csökkentése.

Ez azonban azt is jelentené, hogy szűkül az a kör, ahonnan be tudják szedni a többlet áfabevételeket. Már most látható, hogy a béremelkedést érdemben felülmúlja a pénzromlás mértéke, és várhatóan a reálfogyasztás is csökkenni fog, ami keresztbe tehet a kabinet terveinek. A kiskereskedelmi forgalom a járványidőszak óta példátlanul csekély mértékben, 0,6 százalékos szinten nőtt tavaly novemberben, miközben az élelmiszerek forgalma június óta csökken, s a tizenegyedik hónapban már elérte a mínusz 6,7 százalékot. Egyes kutatások már a tavalyi év derekán is arról szóltak, hogy miközben az állam remekül keres a megugrott infláción, a magyarok közel fele az alapvető élelmiszerekről, háztartási cikkekről is kénytelen lemondani az áremelkedések miatt. Mindez a pénzromlás enyhülésének irányába hathat, ám reális veszélyt jelenthet az áfabevételi tervek teljesítésére.

Áfatervek: mivel kalkulálhattak a Pénzügyminisztériumban?

A kockázatokat minden bizonnyal a minisztérium szakemberei is látják. A fogyasztás-visszaesés és az októberi szinthez képest erősödő forintárfolyam nem fogja szolgálni a tervezett áfabevételek realizálását, csakúgy, mint ahogyan az a kormányzati és monetáris politikai szándék sem, hogy az inflációt le kell szorítani 2023 végére  – magyarázta lapunknak Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere. A költségvetési bevételi előirányzaton az látszik, hogy nem gondolják reális lehetőségnek a fogyasztói árindex jelentős visszaesését, sőt ez alapján az infláció akár az MNB által becsült széles, 15–19,5 százalékos sávnál is feljebb kúszhat. Meglehet, hogy a PM-ben még pesszimistább verzióval kalkuláltak, amikor az áfabevételeket tervezték.

Mire épülhet a számításuk? A minisztériumban valószínűleg igen gyenge forintárfolyammal számolnak, ami összefüggésben van azzal, hogy a jelenlegi magas kamatkörnyezet valószínűleg nem tartható fenn hosszú ideig. A reálgazdaság egyes szektoraiban, például az építőiparban komoly finanszírozási problémákat vet fel az, hogy ilyen magasak a kamatok. Mint arról lapunk is beszámolt, kormányzati szereplők egyre hangosabban sürgetik, hogy a jegybank kezdeményezze a kamatvágás elindítását.

Ám éppen a jelenlegi magas kamatkörnyezet – azon belül is az egynapos betét intézményének köszönhető 18 százalékos kamatszint – az, amely valamennyire képes kordában tartani a forint árfolyamát, ám amennyiben a finanszírozási források elapadása és a hitelpiac teljes kiszáradása miatt ezt nem lesznek képesek fenntartani, akkor a monetáris politika kénytelen lesz lazítani, ami nyilván forintgyengüléssel járhat. A leértékelődés pedig az importárak növekedését hozza magával, és mivel hazánk számos termékből importra szorul, ez egyértelműen a fogyasztói árak növekedése, ezen keresztül az áfabevételek bővülése irányába hat – vezette le Bagdi.

E téren többféle érdek és ellenérdek csap össze, könnyen lehet, hogy a reálgazdaság működtetése céljából feláldozzák az inflációellenes és az árstabilitás megőrzésére irányuló törekvéseket.

Az adószakember elmondta: azzal, hogy a rezsivédelmi alapot a júniusban tervezett 700 milliárdról 2610 milliárd forintra duzzasztották fel, szintén egy hatalmas inflációs többletet, és ezzel növekvő fogyasztásiadó-bevételeket vetítettek előre. A többszörösére ugró gáz- és áramdíjak szinte minden ipari folyamatban, számos termék árában megjelenhetnek. A 2022-es év évtizedes rekordokat döntögető inflációja azonban jelentős bázishatással is jár, melyet felerősíthet, hogy a nemzetközi nyersanyag-, termény- és energiaárak jelentősen csökkentek az elmúlt hónapokban, így nem számíthatunk újabb külső ársokkra. Vagyis ez önmagában nem magyarázza, miért kellene közel 8 ezer milliárdnyi áfával számolni 2023-ban. Szerinte a már így is Európa-rekordernek számító, 27 százalékos áfamértéken a kormány nem fog változtatni, legfeljebb annak nyithatja meg a lehetőségét, hogy egyes kedvezményes áfakörbe tartozó termékek adószintjét megemeljék.

A cégek extraadói is csak drágulást hoznak

Nem tartja reális forgatókönyvnek az áfaemelést H. Nagy Dániel, a Mazars partnere, adó üzletágának vezetője sem. Mint mondta, a vártnál magasabb infláció jelentősen felülírta a tanácsadócég áfabevétel-várakozásait. Megjegyezte, hogy a jelenlegi tervek alapján nagyobb erőfeszítés nélkül teljesíthető a közel 8 ezer milliárd beszedése azzal együtt is, hogy a költségvetésből nem olvasható ki, hogy a kabinet az infláció letörésére törekedne.

Az extraprofitadókból az államkassza mintegy 800 milliárd forintot szedett be 2022-ben, és júniusban 1000 milliárdos bevételi tervvel állt elő 2023-ra. A rendeleti büdzsében azonban ezt az előirányzatot is megemelték körülbelül 1400 milliárd forintra, ezen belül csak a kiskereskedelmi szektort terhelő adó bevételeit 173 milliárdról 205 milliárdra növelték.

Illúzió azt gondolni, hogy ezt az extraprofitadó-elvonást nem a fogyasztói árak emelésén keresztül fogják kompenzálni a vállalatok, ez nyilvánvalóan tükröződni fog majd a boltok polcain és a szolgáltatási tarifákban.

Ezen adónem visszamenőleges kivetése már 2022 közepétől is jelentős hatást gyakorolt az inflációra, idén pedig tovább pörgetheti azt – emelte ki.

Az áfa egész kérdéskörében óriási a bizonytalanság.

• A forintárfolyam,
• a fogyasztási adatok,
• az energiaárak alakulása,
• valamint az EU-pénzek beérkezése

többismeretlenes egyenletté teszik a terveket, ráadásul mindezt megfejeli az a tény, hogy nyomokban sincs transzparencia, nem derül ki a költségvetési rendeletből, hogy miként jönnek ki ezek a számok. Egy ilyen egyenletben legfeljebb találgathatunk. Az áfa-előirányzat ugyan hordoz némi kockázatot, de elvileg nem teljesíthetetlen – vélekedett.

Ennél nagyobb rizikó, és talán a költségvetés legnagyobb kérdőjele, hogy a társasági adó esetében honnan remél a kabinet a tavaly nyáron megcélzottnál 213 milliárddal több, egész pontosan 1005 milliárdnyi bevételt. Ez az adónem ugyanis a cégek nyereségét terheli. De hol látható az a gazdasági potenciál, mitől fog felfutni a profitráta, miközben a gazdasági szereplők legnagyobb részének béremelésekkel kell küzdenie az inflációval szemben hatalmas munkaerőpiaci nyomás mellett? – tette fel a költői kérdést H. Nagy Dániel. Nem is beszélve arról, hogy az energiaárak felrobbanása idén még nagyobb költségterhet ró majd a vállalkozásokra. Elegendő csak a szolgáltatószektorra tekintenünk, például az irodabérleti szerződések, a rezsiköltség, a közös költség, valamint egyéb tételek növekedésére. Nagyon sok cég fog a puszta túlélésért vagy legalábbis profitabilitása megtartásáért küzdeni. A jelentős tervezett növekményt így csak egy módon lehetne magyarázni, ha a tao sporttal kapcsolatos támogatási rendszerét visszafogná a kormány – annak valóban lenne 100 milliárdos nagyságrendű hatása. Ez azonban valószínűtlen.

Ha viszont nem teljesülnek a társasági adó bevételi tervei, akkor a legvalószínűbb, hogy ezt a 200 milliárdos lyukat megint csak a megszokott nagy szereplők – például a bankok, az energiaszolgáltatók és a kiskereskedelmi multik – megadóztatásával kompenzálhatják.

Mondani sem kell, hogy ez újfent inflációnövelő hatású lenne

–  vetítette előre H. Nagy Dániel.

Forrás: 24.hu