Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Az inflációs rejtély megoldása: már nem is nőnek az árak Magyarországon?

2023. augusztus 17.

Tavaly a 15%-ot sem érte el az éves átlagos infláció, idén viszont ennél jóval magasabb lesz a pénzromlás üteme. Az árszint emelkedésének döntő részét mégis magunk mögött hagytuk a tavalyi év végére. Hogy milyen jelentősen mérséklődött az árnyomás Magyarországon, azt egy konkrét példán mutatjuk meg: kiszámoltuk, hogy egy olyan termékkosárért, amelyért tavaly januárban még 100 ezer forintot kellett fizetnünk, mennyit kellet fizetni 2022 végén, az idei év közepén, illetve várhatóan mennyibe fog kerülni ez a kosár 2023 végén. Sokakat meglephet az eredmény.

A fenti sokkok igazán 2022 második felében éreztették hatásukat, az árak ekkor kezdtek jelentős emelkedésbe. Egyes hónapokban a havi szintű áremelkedés 2-4%-on alakult; a jelentős kereslet időszakában volt tehát az inflációs nyomás nagyon erőteljes, a ma is tapasztalt magas árak nagy része akkor képződött. Az akkor kialakult árakhoz képest már nem könnyű újabb jelentős átárazásokat végrehajtani, főképp nem a csökkenő reálbérek és a visszaeső kiskereskedelem időszakában.

Az alábbi ábrán egy egyszerű példán keresztül szemléltetjük a hazai infláció és az árszintek alakulását. Ha abból indulunk ki, hogy tavaly januárban 100 ezer forintból gazdálkodtunk – és a KSH fogyasztói kosarát vásároltuk –, akkor egy év alatt több mint 25 ezer forinttal nőtt a kiadásunk. Az idei év első félévnek végére viszont már csak kevesebb, mint 4 ezer forinttal kellett növelni a büdzsénket a tavalyi év végéhez képest. Pedig a horrorisztikus (20 és 25% közötti) inflációs számok az idei év elején jöttek, és az idei első félév átlagos inflációja (22,8%) is sokkal magasabb volt, mint a tavalyi éves átlag (14,5%). Az árszint hónapról-hónapra mégis alig emelkedett.

Ez azzal függ össze, hogy miután tavaly az év második felében gyorsan nőttek az árak, az idén januári infláció egy nagyon alacsony (az inflációs robbanás kezdetén) bázishoz képest mutat jelentős árugrást. Az idén márciusi infláció viszont már magasabb árszinthez, miközben a júniusi infláció pedig egy kifejezetten magas árszinthez viszonyul. Így tehát – ahogy haladunk előre az időben – az egyre magasabb bázishoz (árszinthez) képest már nem is olyan vészes az éves alapú áremelkedés, pontosabban folyamatosan csökkenő ütemű. Mindezek után már nem is okoz meglepetést, hogy idén március óta (miközben az akkori 25%-ról mostanra 18% alá került az éves infláció) gyakorlatilag 128 ezer és 129 ezer forint között van az az összeg, amit el kell költenünk a 2022 elején még 100 ezer forintba kerülő kosár termékeinek megvásárlásához.

Miközben tehát 7%-pontot jött le az infláció fél év alatt, a nominális (vagyis Ft-ban kifejezett) összeg március óta alig-alig változott, hiszen a havi szintű átárazások megszelídültek.

Az alábbi ábrán ez szintén jól látszik. Az ábrán a 2022-es havi inflációs adatokat vetettük össze a 2023-as havi inflációval. 2022-ben az egyik hónapról másikra történő átárazódás sokkal jelentősebb volt, mint idén. Sőt, idén már volt olyan hónap, amikor az árak csökkentek.

Fontos elmondani, hogy mindez csak az árszínvonal emelkedésének lassulását eredményezi. Amíg a havi infláció pozitív, addig az átlagos árszínvonal is emelkedni fog, de már messze nem olyan mértékben, mint tavaly. (Az átlag mögött pedig áresés és áremelkedés is lesz természetesen az egyes termékek esetében.) Habár a májusi egy szerencsés hónap volt (ekkor havi alapon csökkentek az árak), arra senki se számítson, hogy visszaállnak a 2022 előtti árak, hiszen az árak lefelé rugalmatlanok (ahogy a bérek is). Lehetnek persze még olyan szerencsés hónapok, mint amilyen a májusi volt, de ez inkább a kivétel, mint a trend. Az optimista szcenárió szerint a jelenlegi árak csak kis mértékben növekednek tovább, valamivel alacsonyabb mértékben, mint ahogy a bérek, azaz a reálbér-emelkedés hosszú hónapok visszaesése után az év vége felé újra pozitív lesz.

Összefoglalva a fentieket: az éves index kissé megtévesztő a hétköznapi emberek számára, és azt is lehet mondani, hogy némi késéssel követi le az inflációs folyamatokat. Az éves index mindaddig magas, amíg a tavaly év eleji alacsony árak jelentik a bázist. Abban a pillanatban viszont, amikor az ársokk (gyors és jelentős árszintemelkedés) időszaka válik az összehasonlítás alapjává, az éves index is mérséklődik. Ezt a folyamatot láttuk az elmúlt hónapokban.

Az aktuális árnyomás érzékeltetéséhez viszont a havi inflációból induljunk ki; és mivel ez már sokkal kisebb, mint tavaly, ezért lehetünk biztosak benne, hogy az éves index is hamarosan egy számjegyű lesz. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem számítunk az idei év második felében az árnyomás felerősödésére. Azért, mert a tavalyi év második felében látott ársokkok nincsenek jelen. A fogyasztás éves szinten jelentős zuhanásban van, az energiaárak összeomlottak, a forint tavalyhoz képest még mindig némi erősödésben van, a globális inflációs nyomás enyhült, a fiskális és monetáris politika szigorú. Ha valamilyen előre nem látott sokk mégis bekövetkezik (amire most nagyon kicsi az esély), az vélhetően több hónap alatt gyűrűzik be az árakba, az idei évből pedig már csak négy és fél hónap van hátra. Tehát az vélhetően már csak a jövő évi inflációs adatokat húzná feljebb. Ilyen kockázat például az üzemanyagárak emelkedés, azonban itt is látni kell, hogy nem egyik napról a másikra következik be a jelentős árugrás.

Végül nézzük meg, hogy óvatos becslés szerint az egy számjegyű infláció időszakában (az év végén) milyen árszintekkel találkozhatunk. Korábbi cikkünkben bemutattunk három szcenáriót, hogy hogyan alakulhatnak az éves indexek az év második felében különböző havi árdinamikák mellett. Ezekből most csak a legreálisabb forgatókönyvet mutatjuk be, amely szerint a második félévben az átlagos havi árnyomás 0,5% lesz (ez lassulást jelentene az előző félév 0,7%-os átlagához képest). A júliusi adat ebből már ismert, 0,3%, tehát alatta van a mi becslésünknek; nyáron viszont jellemzően alacsonyabb a havi árnyomás, így a 0,5%-os átlag az év második felére még nem vethető el, de nem is mondható már optimista szcenáriónak.

Amennyiben 0,5%-on alakul az év második felében átlagosan a havi infláció, akkor decemberre 7,7% lesz az éves infláció, vagyis ennyivel fizetnénk többet idén decemberben a fogyasztói kosárért, mint 2022 végén.

Ez azt jelentené, hogy a tavaly januárban még 100 ezer forintba, majd az idei év közepén 128 ezer forintba kerülő termékkosár decemberben 132 ezer forintba kerülne.

Az alábbi ábrán látszik, hogy az átárazódás már nem olyan jelentős. Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy ez nem az optimista forgatókönyv, egyes elemzők és a kormány is ennél kissé enyhébb árnyomásra számítanak az év második felében, ha pedig így lesz, akkor a termékkosár ára kisebb mértékben nő tovább. De az eltérés már legfeljebb csak pár ezer forint lesz a mai szinthez képest, nem pedig tízezres nagyságrendű, mint amit tavaly év végén láttunk az év közepéhez képest.

Összességében elmondható, hogy tavaly éves átlagban 15% alatti volt az infláció, a 100 ezer forintos indulóköltségünk növekedésének döntő részét, mintegy 25 ezer forintot a tavalyi év végére magunk mögött hagytuk. Habár idén várhatóan 17-19% között lesz az éves átlagos infláció, a forintban kifejezett további költségnövekedésünk (2022 végéhez képest) már csak 7 ezer forint körül lesz 2023 egészében.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az idei karácsony már nem lesz olyan nehéz, mint amilyen a tavalyi volt, ha figyelembe vesszük, hogy a bérek is kétszámjegyű mértékben emelkednek. Amíg tavaly decemberben csaknem 25%-kal többet kellett fizetni az egy évvel korábbi szinthez képest, addig idén karácsonyra várhatóan már csak szerény mértékben drágul tovább az élet, miután két év alatt összesen 32% körüli mértékben nőhet az árindex. Vagyis az infláció a tavaly kialakult magas árszint, a bázishatás eredménye miatt önmagától összeomlik, az idei költségnövekedésünk pedig töredéke lesz a tavalyinak.

Forrás: Portfolio