Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Nem véletlen, hogy Hollandia esetében jelentős a hatás: az ország a nemzetközi adóelkerülés egyik legkárosabb szereplője, évente 60 milliárd dollár adókiesést okoz a holland adóoptimalizáció segítésére kialakított adó- és jogrendszer a világ többi országának. A rendkívül alacsony pénzügyi transzparencia fontos az adóelkerülő konstrukcióhoz, de egyben a statisztikai hivatal dolgát is megnehezíti.

Az adóelkerülés fontos szerepet játszik abban, hogy egy országban mekkora jövedelem marad a helyben megtermelt gazdasági teljesítményből. Ha magas a külföldi tulajdon aránya, alacsonyak a tőkét terhelő adók, az adóelkerülést segítik a jogszabályok, akkor hiába magas a kimutatott GDP, ebből a helyi lakosságnak munka- vagy tőkejövedelemként kevés marad. Ebben az összehasonlításban pedig Magyarország az egyik legrosszabb eredményeket mutatja.

Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy az egyes országok GNI-je a GDP-nek mekkora részét teszi ki. Európa egészében ez körülbelül 100 százalék. Az egyes országok között azonban jelentős különbség van: a nyugati országokban alapvetően a GNI magasabb, mint a GDP, míg régiónkban pontosan fordítva van.

Mindez alapján az látható, hogy 

a tehetősebb nyugat-európai országok nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, mint amit az országban megtermelnek, míg régiónkban kevesebb jövedelem marad helyben, mint amit az országban megtermelnek.

Két kakukktojás is van a fenti ábrán: Hollandia és Írország. Ezek fejlett országok, de azért mégis kisebb a GNI a GDP-nél. Írország esetében ez azért van így, mert a multinacionális, főként amerikai vállalatok alapvetően adóparadicsomként használják az orzságot. A GDP-ben megjelenik egy óriási árbevétel, amikor különböző jogdíjak, licencek formájában az EU más országaiból ide csatornáznak virtuális árbevételt, majd ezt osztalékként valamilyen adóparadicsomba küldik tovább. Így ez az átfolyó tétel megjelenik a GDP-ben, de jövedelem nem keletkezik belőle.

Hollandia tehetős ország, így itt hiába jelentős az adóoptimalizáció, az ország gazdaságához mérten ennek nem túl jelentős a hatása. Mégis árulkodó, hogy ellentétben más nyugati országokkal, itt  fordított a GDP és a GNI aránya.

Arra is lehetne következtetni, hogy minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb a GNI aránya a GDP-hez képest. Ez azonban nem a gazdasági fejlettség miatt alakul így. Egyrészt a gazdag országok polgárai alapvetően a nemzetközi adóelkerülés nyertesei, az ő jövedelmüket gazdagítja a más országokban “megtakarított” adó. 

Sokkal lényegesebb az a körülmény, hogy egy országban milyen szerepe van a közvetlen működőtőkének (FDI). Minél magasabb a GDP-hez viszonyítva a külföldi befektetések állománya, annál kisebb része marad helyi jövedelemként az országban. Ez logikus is, hiszen a külföldi tulajdonos azért fektet be egy másik országban, hogy profitot érjen el, és ebből jövedelme legyen – amit a saját országában fog alapvetően felhasználni.

Az alábbi grafikonon a nettó FDI-pozíciót tüntettük fel, tehát azt, hogy a külföldiek befektetéseinek az adott országban, illetve ennek az országnak más országokban lévő befektetéseinek mi az egyenlege. Magyarországon nagyon magas a külföldi tőke aránya (a GDP 58 százaléka), de viszonylag jelentős a magyarországi tulajdonosok külföldi befektetéseinek állománya is (22 százalék). 

A fejlett országok közül Magyarországon marad helyben a GDP egyik legkisebb része.

Csupán öt olyan OECD-ország^* volt, ahol a magyarországinál is kisebb része maradt meg jövedelemként a GDP-ből. Mindez azt jelenti, hogy a magyarok által megtermelt hozzáadott érték 3,4 százaléka külföldön kerül felhasználásra. Fontos kiemelni, hogy ebben már az uniós támogatások is benne vannak.

Mindez rávilágít egy fontos összefüggésre: az FDI-ra alapozott GDP növekedés nem felétlenül jár együtt a jövedelmek növekedésével is. Tehát a GDP emelkedhet, miközben a lakosság jövedelme, különösen a bérek ettől messze elmaradhatnak. Ennek kirívó esete Írország: GDP-je alapján a világ egyik leggyorsabban növekvő és leggazdagabb országa már. Eközben a GNI alig változott az EU átlagához képest.

Növekedési eredmények

Az egyes gazdasági mutatószámok mögötti adatok megértése azért fontos, mert amikor gazdasági növekedésről van szó, vagy az egyes országok gazdaságát hasonlítják össze, a legtöbbet a GDP-ről beszélünk. A bruttó hazai termék azt mutatja meg, hogy mekkora hozzáadott értéket termelt a gazdaság. Ezt úgy számítják ki a statisztikai hivatalok, hogy a vállalatok árbevételéből levonják a termeléshez felhasznált munka és alapanyagok árát. Nagyon leegyszerűsítve tehát a GDP azt adja meg, hogy a vállalatok mekkora a nyeresége – ezt bonyolítja, hogy piaci árakkal kell számolni, és a pénzügyi műveleteket nem kell figyelembe venni (Ez jóval összetettebb a gyakorlatban, a KSH módszertana itt olvasható).

A GDP-ben fontos szerepe van tehát a vállalati profitoknak – egy zárt gazdaság esetében ez nem jelent gondot. Azonban a globalizációval, az egységes európai gazdasági térséggel ez egyre kevésbé igaz. Ha egy külföldi tulajdonosa van egy gyárnak, akkor a megtermelt profitot hazaviszi. Ha egy vállalatnak külföldi leányvállalata van, akkor pedig több jövedelme lesz, mint az itthoni termelése. Ezek még könnyen érthető folyamatok, de ma már egyre több jogdíjat, licencdíjat fizetnek a vállalatok egymásnak, ami már nehezebben követhető. 

A GDP számítása során piaci árakat kellene használni, de mivel egyre több globális vállalatcsoport van, a cégen belüli nemzetközi kereskedelem valós piaci árait egyre nehezebb meghatározni. A transzferárral kapcsolatban külön cikksorozatot írtunk korábban, ezek a vállalati ügyletek sokszor az adók nemzetközi optimalizálása miatt jelentősen átírják a valós piac árakat, így kihatnak a GDP értékére is.

GDP-ben is elmaradó magyar gazdaság

A gazdasági teljesítmények mérésének számos mutatója közül a GDP azonban mégiscsak hasznos, hiszen ez igen elterjedt, és végső soron a vállalatok termelésének volumenváltozását jól mutatja. A folyó áron – tehát az adott év átlagos árfolyamán euróra vagy dollárra váltott –  kaphatunk képet, hogy is áll az egyes országok gazdaságának fejlettsége egymáshoz képest.

Ha hosszabb távon, 1995 óta vizsgáljuk azon EU-tagokat, akik elmaradnak még az átlagtól, azt láthatjuk, hogy az Unió keleti tagjai felzárkózást értek el, míg a dél-európai országok inkább visszacsúsztak vagy stagnálnak. Magyarország fejlettsége pedig 2008 után csak csiga tempóban tudott az uniós átlaghoz közelíteni.

Azonban az sem mindegy, hogy ebből a felzárkózásból a lakosság mennyiben részesedik: hiszen a növekvő GDP egy részét bérre, egy másik részét vállalati profitként fizetik ki. Márpedig ha a külföldi tulajdonos ezt elviszi az országból, akkor hiába a GDP felzárkózása, a bérek sem növekednek.

Magyarország igen csak rosszul ebben az összevetésben: a szegényebb uniós tagállamok közül 

hazánkban fordítják a megtermelt GDP legkisebb részét bérekre, csupán a hozzáadott érték 80 százalékát kapják meg a munkavállalók.

A legtöbb országban hosszú távon ugyan hullámzó, de viszonylag állandó ez mutató, Magyarországon a 2012-es 100 százalék után meredeken zuhanni kezdett. 

Nem csak a szegényebb országokban kirívó ez a trend, az EU egészében is csupán két ország van a magyar 80 százalékos érték alatt: adóoptimalizációra berendezkedett Luxemburg (64 százalék) és Írország (59 százalék). 

Nem meglepő ezért, hogy hiába előz meg Magyarország a GDP tekintetében még néhány európai országot, a bérekben már jóval hátrébb áll. A nettó keresetek összehasonlítása nem egyszerű feladat az egyes országok eltérő adórendszerei miatt, de az átlagbért kereső egyedülállók csak Romániában, Bulgáriában és Törökországban vihetnek haza kevesebbet. De az is jó látszik, hogy a családosok is ugyanolyan keveset vihetnek haza európai összevetésben.

Hosszút távon akadozó magyar felzárkózás

A magyar gazdaságot leginkább az Eurostat adatok alapján szokták a hazai elemzők és cikkek hasonlítani a térségbeli országokhoz. Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának adataiban azonban elérhetők az európai országok mellett a volt szovjet tagköztársaságok is, ráadásul igen hosszú időtávra.

Az uniós átlagától elmaradó országokat vizsgálva az látható, hogy a dél-európai országok felzárkózása maradt el leginkább: ha vásárlóerő-paritáson, és az árfolyamhatásokat kiszűrve, végig 2010-es USD-re átszámolva figyeljük meg az egy főre jutó GDP értékét. A szegényebb európai országok közötti különbségek csökkentek, a balti országok, Románia, a visegrádi országok és a dél-európai országok igen hasonló fejlettségi szintre értek.

A növekedés éves átlagos szintje 1995 és 2022 között a régióban igen eltérő volt, a magyar 2,8 százalékos érték azonban kifejezetten alacsonynak számít.  A régióból csak a jóval fejlettebb Csehország és Szlovénia növekedése maradt el a magyartól, de hozzájuk a magasabb bázis miatt alig-alig sikerült közelebb kerülni. A 20 vizsgált ország közül Magyarország a hetedik helyen állt 1995-re, 2022-re már csak a tizedik.

Forrás: g7