Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

10 és 50 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatáshoz juthatnak a kkv-k

2026. február 24.

A magyar kkv-k megerősítése érdekében a kormány arról döntött, hogy 2026 februárjában elindítja a 3 milliárd forintos keretösszegű Szolgáltatóipar-fejlesztési Programot (SZFP) – jelentette be közleményében a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).

Az SZFP lehetőséget biztosít a vidéki mikro-, kis- és középvállalkozások számára, hogy jelenleg használt ingatlanuk megvásárlásával kapacitásbővítésükhöz és szolgáltatásfejlesztésükhöz megfelelő, saját tulajdonú működési környezethez jussanak, és megerősítsék gazdasági önállóságukat. A program keretében 10 és 50 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatás igényelhető, legfeljebb 50 százalékos támogatási mérték mellett – ismertette a minisztérium.

Az SZFP az ingatlanvásárlás támogatása mellett lehetőséget biztosít új vagy meglévő munkavállalók bérének és járulékainak finanszírozására is a projekt költségvetésének meghatározott arányáig. A program révén a kormány újabb lépést tesz a regionális különbségek mérséklése, a hazai kkv-szektor stabilitásának és a magyar gazdaság versenyképességének növelése érdekében – emelte ki a közlemény.

Szabados Richárd kis- és középvállalkozások fejlesztéséért, technológiáért és védelmi iparért felelős államtitkár a közleményben kiemelte: „a program nem csupán a bérleti kitettség csökkentését és a munkahelyek megőrzését, hanem a jövőbe vetett bizalom megerősítését és a vidéki gazdaság gerincét alkotó szolgáltató vállalkozások növekedési lehetőségeinek kiszélesítését is szolgálja.”

Az NGM felidézte: a magyar kkv-k túlnyomó többsége – mintegy 85 százaléka – a szolgáltató szektorban működik, ezen vállalkozások jelentős része bérelt ingatlanban végzi tevékenységét. mint kiemelték, a program az ingatlanvásárlás támogatása mellett lehetőséget biztosít új vagy meglévő munkavállalók bérének és járulékainak finanszírozására is a projekt költségvetésének meghatározott arányáig.

A konstrukció kifejezetten a kevésbé fejlett régiókban legalább három lezárt üzleti évvel működő, 3-100 fős létszámmal és minimum 25 millió forint árbevétellel rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások számára érhető el.

A pilot program felhívása a szolgáltató szektoron belül a műszaki, informatikai, logisztikai és kereskedelmi területen működő vállalkozásokat célozza.

A bértámogatással érintett munkavállalót a támogatási időszak legalább felének megfelelő időtartamig tovább kell foglalkoztatni – ismertette az NGM. (MTI)

Ekkor hívhat a főnököd munkaidőn kívül: a legtöbben nem ismerik a szabályt

Sokan úgy érzik, hogy a mobiltelefon bekapcsolva tartásával a munkaidő sosem ér igazán véget. Egy esti e-mail, egy hétvégi hívás vagy csak egy gyors kérdés chaten könnyen elmoshatja a munka és a magánélet közötti határvonalat.

Tízből kilenc fő legalább időnként reagál a munkaidőn túl érkező megkeresésekre ‒ mutatott rá a problémára Czinger Erik, a céges okoskommunikációs hálózatokat működtető Munipolis hazai vezetője.

De vajon tényleg bármikor kereshet a főnök?

A munkaidőn túli elérhetőség az egyik legérzékenyebb kérdés a munka világában. Vannak területek – például üzemzavar, informatikai incidens vagy munkabiztonsági kockázat esetén –, ahol természetes, hogy a dolgozót munkaidőn kívül is riaszthatják. Az ilyen helyzeteket a jog is ismeri: ügyelet vagy készenlét formájában a munkavállaló kötelezhető rendelkezésre állásra.

Az ügyelet legfeljebb 24 órás lehet, a készenlét havi felső határa pedig 168 óra. A beosztást főszabály szerint legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Ha ez átláthatóan és tervezhetően történik, ritkán alakul ki vita.

A pihenőidő nem opció, hanem jog

Nemzetközi felmérések szerint a munkavállalók 80 százaléka rendszeresen kap üzeneteket munkaügyben a szabadidejében, és sokan reagálnak is rájuk. A hibrid és irodai munkakörökben ez különösen gyakori.

Szakértők szerint nagyobb szervezeteknél kulcsfontosságú a belső kommunikáció pontos szabályozása. Egyértelműen rögzíteni kell, kit, mikor és milyen indokkal lehet munkaidőn túl keresni. Az ügyeleti csoportok kijelölése és a megkeresések naplózása nemcsak a céget, hanem a dolgozókat is védi.

A lényeg tehát nem az, hogy a főnök soha ne hívhasson munkaidőn kívül, hanem az, hogy ez csak indokolt, előre szabályozott és átlátható keretek között történjen. A pihenőidő nem kiváltság, hanem törvény által védett jog.

Forrás: Dívány.hu

427 ezer forintra emelkedett a nettó mediánkereset decemberben

789 ezer forint volt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete tavaly decemberben – közölte a KSH gyorsjelentésében. Ez 8,5 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest.

A decemberi átlagfizetést a prémiumok, jutalmak és külön juttatások húzzák fel, az ezek nélkül számolt rendszeres bruttó átlagkereset 683 ezer forint volt, ami 9,4 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. A rendszeres bruttó átlagkereset a vállalkozásoknál 680 ezer forint, a költségvetésben 672 ezer forint, a nonprofit szektorban 734 ezer forint volt.

A nettó átlagkereset decemberben 548 ezer forintot tett ki, ami 9,8 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. Ez részben azért emelkedett ennyit, mert júliusban megemelték a családi adókedvezmény összegét, októberben pedig elindult a háromgyerekes anyák adókedvezménye.

A nettó kereset mediánértéke decemberben 427 ezer forintot tett ki, vagyis a teljes állásban dolgozók fele ennél többet, fele ennél kevesebbet keresett.

Forrás: Telex

Bajban lehetnek a cégek a bértranszparencia bevezetése miatt, egy kutatás szerint dolgozói elégedetlenségre is számíthatnak

A 2026 nyarán életbe lépő EU-s bértranszparencia-kötelezettség jelentősen felrázhatja a magyar munkaerőpiacot, miközben a hazai vállalatok jelentős része nincs még felkészülve erre a változásra. A cégek legnagyobb félelme, hogy felszínre kerülhetnek az eddig rejtett szervezeti tabuk.

A Jobtain friss, HR-vezetők és döntéshozók körében végzett kutatása rávilágít: a cégek túlnyomó többsége tud ugyan az új szabályozásról, de csak kevesen értik pontosan, hogy az milyen mélyreható hatásokkal jár majd a bérstruktúrára, a kultúrára és a működésre.

A bértranszparencia nem adminisztratív feladat, hanem kultúraváltási kényszer, amit nem elég HR-szinten kezelni

– fogalmazott a kutatást készítő cég ügyvezetője, Mihályi Magdolna.

Június 7-től az Európai Unió kötelezővé teszi a bértranszparencia-irányelv alkalmazását tagállamaiban, így Magyarországon is. A szabályozás

a nemek közötti bérszakadék csökkentését és
a bérdiszkrimináció felszámolását célozza.

A 250 főnél nagyobb cégeknek évente, a 150–249 fős cégeknek 2027-től háromévente, a 100–149 fős cégeknek pedig 2031-től szintén háromévente kell jelenteniük a bérkülönbséget.5 százalék feletti eltérés esetén a munkáltatónak igazolnia, majd korrigálnia kell a különbséget.

A legnagyobb félelem: felszínre kerülnek a szervezeti tabuk

A kutatás szerint a cégek döntő része attól tart, hogy

a kötelező bérnyilvánosság felszínre hozza a belső bérfeszültségeket és
olyan bérkülönbségeket tesz láthatóvá, amelyekre eddig nem kellett magyarázatot adni.

A második legnagyobb kockázat

a munkavállalói elégedetlenség és demotiváció megjelenése,
amit szorosan követ a „nehezen indokolható bérkülönbségek” problémája.

Mihályi Magdolna szerint ez a helyzet valójában nem új konfliktust hoz, hanem a meglévőt mutatja meg.

A transzparencia önmagában nem okoz problémát, csak kimondja azt, amit eddig mindenki sejtett

– hangsúlyozza.

A HR marad egyedül a frontvonalban – pedig ez szervezeti szintű változás

A válaszadók 70 százaléka szerint a terhelés leginkább a HR-re hárul majd, miközben csak kevesen látják át, hogy a bértranszparencia vezetői és szervezeti szintű felelősség. A kutatás is alátámasztja: sok vezető még mindig „HR-projektként” tekint a közelgő szabályozásra, ami a szakértő szerint komoly csapdahelyzet.

A bértranszparencia nem kizárólag HR-feladat. Ha a vezetés nem veszi komolyan, a HR szétesik a tűzoltásban

– mutat rá Mihályi Magdolna.

A cégek többsége még mindig nem kezdte el a felkészülést

A vállalatok jelenleg inkább kivárnak, és csak napirenden tartják a rohamosan közelgő határidőt. A bérstruktúra felülvizsgálatát a cégek mintegy fele tervezi, közel 20 százalékuk szerint a jelenlegi rendszer fenntartható, míg 30 százalékuk még nem döntött ebben a kérdésben. A kutatás szerintsok vállalatnál azonban még semmilyen lépés nem történt, pedig a bérsávok kialakítása, a munkakörök egységesítése és a belső kommunikáció előkészítése hónapokat vehet igénybe.A bértranszparencia bevezetésével a legnagyobb várható költség a cégek szerint a bérek korrigálása, ami egyértelmű jelzés: a szervezetek tudják, hogy az új szabályozás láthatóvá teszi az elmaradásokat.

A bértranszparencia megmutatja, hol vannak a repedések. A kérdés nem az, hogy lesz-e bérrendezés – hanem az, hogy mikor és mennyire fájdalmasan

– hangsúlyozza a felmérést készítő cég ügyvezetője. A kutatásban részt vevő cégek több mint fele szerint a vezetők felkészítése, több mint 25 százalékuk szerint a belső kommunikáció szintén jelentős többletköltségeket okoz majd a vállalatoknak.

A legnagyobb akadály: tudás- és időhiány

A válaszadók szerint a felkészülés három fő gátja: a tudáshiány, az időhiány és az, hogy a téma egyszerűen nem prioritás. Ez a kombináció azonban rendkívül veszélyes. „Aki még most sem kezd el készülni, később már csak válságkezelni fog. A toborzásra is csapást mérhet ez a hozzáállás, de aki időben lép és komolyan veszi a szabályozást, az versenyelőnyhöz juthat” – mutat rá a szakértő. A kutatásban résztvevők többsége szerint viszont a bértranszparencia megnehezíti a toborzást, mert szűkíti a tárgyalási mozgásteret. Mihályi Magdolna úgy véli, ez akkor valós félelem, ha a cég kultúrája és bérstratégiája nincs rendben. Kiemeli: a transzparencia valójában nem a mozgásteret korlátozza, csak megköveteli a professzionális rendszereket. Akinek ez megvan, gyorsabban, tisztábban és hatékonyabban fog toborozni. A bérek átláthatósága – különösen a fiatalabb generáció körében – növelheti a bizalmat.

Az év HR-stressztesztjén kiderül, melyik vállalat működik következetesen

A bértranszparencia nem kommunikációs projekt, hanem szervezeti transzformáció, amely egyszerre érinti a kompenzációs rendszert, a szervezeti kultúrát, a vezetői szerepeket és a működési folyamatokat. A kutatás egyértelműen rámutatott a vállalatok és a piac eltérő érettségi szintjére, ami a helyzet kezelésében is meg fog mutatkozni. „Ez az időszak nem arról szól, hogy megússzuk a transzparenciát. Hanem arról, hogy felkészítjük a szervezetet egy tisztább, következetesebb működésre. Aki most lép, az biztosan nyer”– összegzett a szakértő.

Forrás: 24.hu

Egyszerűsített foglalkoztatás: fejtörést okozhat az alkalmi munkában a 120 napos plafon

Márciustól számos ágazatban ugrásszerűen nő az alkalmi munkalehetőségek száma, és a munkaadók ezek betöltésére gyakran az egyszerűsített foglalkoztatást (efo) választják. Azzal azonban kevesen számolnak, hogy 2026. január 1-jétől az efo új keretek között működik: a munkavállalónkénti 120 napos éves felső határt összevontan kell figyelembe venni, vagyis a különböző cégeknél ledolgozott napok is összeadódnak. Így könnyen előfordulhat, hogy a keret már év közben kimerül, ami a szezon közepén is megszakíthatja a foglalkoztatást, és alternatív megoldások felé terelheti a munkavállalókat és a cégeket egyaránt – mutat rá Göbl Róbert, a Humán Centrum HR szolgáltató cégcsoport vezetője.

Az egyszerűsített foglalkoztatás (efo) sokáig rugalmas megoldást kínált az alkalmi és idényjellegű munkákra főleg a kiskereskedelemben, a turizmus-vendéglátásban, az építőiparban, a rendezvényszervezésben, a logisztikában és a szezonálisan erősödő szolgáltatási területeken. A 2026-tól hatályos szabályok ugyanakkor szigorúbb kereteket szabnak ennek a foglalkoztatási formának: emelkednek a napi közterhek, és az alkalmi munka éves felső határát 120 napban rögzítették, amelyet munkavállalónként kell számítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy dolgozó akkor is elérheti az éves keretet, ha több kisebb munkát vállal más-más cégnél. Új elem, hogy a mezőgazdasági idénymunka éves kerete 210 napra bővült, a 120 nap feletti időszakra azonban már magasabb közterhet kell fizetni.

„Ha a munkavállaló a mezőgazdasági idénymunka mellett akár csak néhány nap alkalmi munkát is vállal – tehát vegyíti a két típust –, ugyanúgy az összevont 120 napos korlát válik irányadóvá. A jogszabályi plafon miatt a munkavégzés év közben könnyen megszakadhat, ami főleg azokat érintheti érzékenyen, akik eddig több, eltérő jellegű alkalmi munkából egészítették ki a jövedelmüket” – hangsúlyozza Göbl Róbert, a Humán Centrum cégcsoport vezetője.

EFO-s alkalmi munka: a szigorú időkorlátok komoly tervezést igényelnek

Alkalmi munkára egy munkavállaló legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, egy hónapon belül összesen 15 napig, egy naptári éven belül pedig legfeljebb 120 napig foglalkoztatható, akkor is, ha több különböző munkáltatónál dolgozik. Azoknak a munkaadóknak, akik hosszabb távra terveznek ugyanazzal a csapattal, az utószezon idején már kiemelten figyelniük kell az éves időkorlát betartására. További nehézség, hogy az efo napi szintű bejelentési kötelezettséggel jár, így egy elmaradt vagy késedelmes adminisztráció komoly munkaügyi bírságot vonhat maga után. „Ez sok esetben ahhoz vezethet, hogy a munkáltatók inkább rövidebb időszakokra szerződnek, és gyakoribbá válik a cserélődés az efo keretek között végzett munkáknál, ami emeli a toborzási és betanítási költségeket. Mindez a munkavállalók oldaláról nézve is bizonytalanságot jelenthet” – teszi hozzá a HR szakértő.

Alternatíva: diák- és nyugdíjas szövetkezeti foglalkoztatás

A szakember szerint az efo-változások hatására egyre gyakrabban merülhet fel alternatívaként a diákok és nyugdíjasok szövetkezeten keresztül történő alkalmazása. „A foglalkoztatók egyre inkább felismerik, hogy nem éri meg »efoztatni« a munkavállalókat, ha az adott feladatot diákok vagy nyugdíjasok is el tudják látni. Ugyanis az efo esetén fizetendő közteherjegy mértékét a munkáltatóknak akkor is meg kell fizetniük, ha a munkavégzés csak 4 vagy 6 órára szól, míg szövetkezeten keresztül alkalmazott diákok és nyugdíjasok után csak a ledolgozott órákat kell kifizetniük” – emeli ki Göbl Róbert.

A szövetkezeti forma sajátossága, hogy – a klasszikus munkaviszonnyal ellentétben – a munkavállaló bruttó béréből nem kerül levonásra a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék, és a munkáltatót sem terheli a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó. A szövetkezeti forma nem jár 5, 15 vagy 120 napos időkorláttal, és létszámkorlát sincs, miközben az adminisztráció jelentős részét – beleértve a HR- és bérszámfejtési feladatokat – jellemzően a szövetkezet vállalja át.

Magyarországon évente több mint 150 ezer diák vállal munkát, a Mind-Diák Szövetkezeten keresztül több mint 10 ezer diák dolgozik. Hasonló növekedés figyelhető meg a nyugdíjasok foglalkoztatásában is: a KSH és a nyugdíjas szövetkezetek adatai szerint országszerte közel 158 ezer nyugdíjas végez munkát valamilyen formában, és közülük évről évre egyre többen dolgoznak szövetkezeten keresztül.

Forrás: Üzletem.hu

OPTEN: nem fordult növekedésbe a vállalkozói aktvitás

Három éve folyamatosan csökken az új vállalkozások száma Magyarországon. A jelenség túlmutat egy-egy gazdasági cikluson vagy válságon: tartósan átalakult a vállalkozói döntések logikája. A válasz nem egyetlen okban keresendő, hanem a bizonytalanság, a kivárás és a döntési kockázatok egymást erősítő hatásában – vélik az OPTEN szakértői.

Az OPTEN adatai alapján 2026 januárjában több mint ezerrel csökkent a cégállomány: az új alapítások 2 ezer alatt maradtak, a megszűnések közelítették a 3 ezret, miközben az új eljárások száma továbbra is 4 ezer felett volt. A vállalkozói aktivitás így továbbra sem fordult át növekedésbe.

Mindez nem véletlen. Azért kevés ma az új vállalkozás Magyarországon, mert a vállalkozók fejében egyszerre van jelen a bizonytalan jövő, a kiszámíthatatlan piac és a kivárásra ösztönző közhangulat, és ez pszichológiailag lefagyasztja a döntéseket.

Évek óta látjuk a cégalapítások visszaesését. Egy idő után azonban már nem az a kérdés, hogy mennyi az új vállalkozás, hanem az, hogy miért nem születnek meg ezek a döntések. Az OPTEN adatai szerint 2021-ben még közel 34 ezer új vállalkozás alakult Magyarországon, 2025-re viszont ez a szám 22,4 ezerre csökkent. Eközben a megszűnések száma tartósan magas maradt, tavaly 33,7 ezer vállalkozás zárt be, a vállalkozói mérleg immár három éve negatív.

Bizonytalan jövő, rövidülő tervek

Egy vállalkozás akkor működik jól, ha tervezni tud. Nem feltétlenül évekre előre, sokszor elég egy év, vagy akár egy negyedév. Ma azonban sok vállalkozó ott akad el, hogy nem meri komolyan venni a saját terveit, mert nehéz megmondani, mi lesz a következő „normális” állapot.

A PwC Magyarországi Vezérigazgatói Felmérés 2025 elején készült, de az akkor mért óvatosság azóta sem oldódott fel. Az OPTEN adatai szerint a cégalapítások száma 2025-ben tovább csökkent. Ebben az értelemben a PwC-felmérés ma már inkább visszaigazolás, mint előrejelzés.

A képet a GKI üzleti és fogyasztói bizalmi indexei is megerősítik, a bizalom az elmúlt hónapokban megtorpant, és továbbra is jóval alacsonyabb szinten áll, mint a korábbi választási időszakokban. Ez a tartós óvatosság visszafogja a hosszabb távú vállalkozói döntéseket.

A makrogazdasági adatok sem adnak egyértelmű kapaszkodót a vállalkozói döntésekhez. A KSH friss adatai szerint a magyar gazdaság 2025-ben mindössze 0,3–0,4 százalékkal bővült, a növekedés pedig elsősorban a szolgáltatásokhoz és az építőiparhoz kötődött, miközben az ipar teljesítménye visszaesett. Ez technikailag növekedés, de nem olyan mértékű és szerkezetű, amely széles körben erősítené a jövőbe vetett bizalmat. A gazdaság nem zuhan, de nem is gyorsul, és ez a „köztes állapot” a vállalkozói döntések szempontjából a legnehezebben értelmezhető.

A piac kérdése: „el tudom-e adni ennyiért?”

A bizalom csökkenése a mindennapi működésben is megjelenik. Egy vállalkozásnak áraznia kell, csakhogy ma az árazás már nem pusztán költségszámítás, hanem kockázatbecslés.

A GKI januári jelzései alapján a kép kettős. Miközben a lakosság saját pénzügyi helyzetét és rövid távú kilátásait enyhén javulónak látja, az ország gazdasági helyzetének megítélése romlott, és a nagy értékű vásárlásokra elkölthető pénz megítélése is visszaesett. Ez a kettősség a vállalkozók számára nehezen olvasható piacot jelent.

Kivárás választási évben

A tervezést tovább nehezíti, hogy 2026 tavaszán országgyűlési választások lesznek Magyarországon. A választási időszak hagyományosan kivárásra ösztönzi a gazdasági szereplőket: nem feltétlenül az eredmény, hanem a változás lehetősége miatt.

Az OPTEN adatai szerint szinte minden nemzetgazdasági ágban visszaesett az új cégalapítások száma. A kérdés nem az, hogy elfogyott-e a vállalkozói kedv, hanem az, hogy mikor és milyen feltételekkel születnek meg az új döntések.

„Ezek az adatok nem azt mutatják, hogy eltűnt volna a vállalkozói kedv, hanem azt, hogy a vállalkozók tudatosabbá váltak – mondta Alföldi Csaba, az OPTEN céginformációs szakértője. – A bizonytalanság ma nem kivétel, hanem az új működési környezet része. Azok lesznek sikeresek, akik ebben is képesek dönteni.”

Forrás: Üzletem.hu

Haláleset a munkavállaló családjában – 2026/5.

2026. február 19.

Bértranszparencia: A felkészülést most már nem lehet halogatni
Bár az uniós bértranszparencia-szabályozás több részlete még kidolgozás alatt áll, a vállalatok nem halogathatják tovább az arra való felkészülést. A sokrétű elvárások és a jelentős szervezeti érintettség miatt a cégeknek számos kihívást jelentő feladattal kell számolniuk a szabályok gyakorlati alkalmazásakor – hangzott el a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az EY közös szakmai eseményén. Leginkább az adatszolgáltatással, a határidőkkel és a szankciók mértékével kapcsolatos bizonytalanság aggasztja a rendezvényen megkérdezett szakembereket a helyszínen készült gyorsfelmérés alapján.

2025-ben a „most” kultúra és a home office-háború állította válaszút elé a cégeket
A 2025-ös év a végletek éve volt a magyar munkaerőpiacon: miközben az autóipar megtorpanása óvatosságra intette a szereplőket, a logisztika, a kiskereskedelem és a turizmus soha nem látott intenzitással szívta fel a munkaerőt. A WHC Csoport éves elemzése rávilágít, hogy a sikeres toborzás kulcsa tavaly már nem a puszta közvetítés, hanem a technológiai innováció és a hatékonyságnövelés volt.

Támogatások özöne ömlik a családokra: már csak egyetlen kínzó kérdés maradt

2026. február 9.

Magyarország Európa egyik legtöbbet költő állama, ha a családtámogatásokról van szó, miközben a születésszám továbbra sem éri el a népesség szinten tartásához szükséges szintet. Részletesen bemutatjuk a magyar családpolitikai intézkedések rendszerét, majd összevetjük azokat a visegrádi országok, valamint a sikeresebb európai modellek gyakorlatával.

Európa országai az utóbbi évtizedekben súlyos demográfiai kihívással szembesülnek, a születésszám tartósan a népesség reprodukciójához szükséges szint alatt marad, miközben az átlagéletkor emelkedik. Az Európai Unió egyik tagállamában sincs meg a népesség szinten tartásához szükséges termékenységi ráta. Ennek következtében egyre szűkül a fiatal korosztály, valamint növekszik az eltartott idősek aránya, ami hosszú távon gazdasági és társadalmi fenntarthatósági kockázatot jelent. A probléma kezelésére az európai országok különböző családpolitikai intézkedésekkel igyekeznek ösztönözni a gyermekvállalást és támogatni a családokat. A családtámogatások rendszere az egyes országokban azonban jelentősen eltérő lehet mind a ráfordított források nagysága, mind a konkrét eszközök tekintetében.

A magyar kormány az elmúlt bő egy évtizedben stratégiai célnak tekintette a népességfogyás megfékezését a családok támogatásán keresztül. A 2010 óta felépített magyar családpolitikai modell számos új támogatási formát vezetett be és jelentősen növelte a családokra fordított kiadásokat. Ennek eredményeként Magyarország a GDP majdnem 4 százalékát fordítja családtámogatásokra, ami a kormány adatai szerint arányaiban a legmagasabb érték Európában.

Így néz ki a magyar családtámogatási rendszer

Magyarország családtámogatási rendszere összetett, számos pénzbeli ellátást, adókedvezményt és egyéb juttatást foglal magában a gyermek születésétől egészen a nagykorúvá válásáig:

Minden újszülött után alanyi jogon jár egyszeri támogatás: 2025-ben ennek összege 64 125 Ft/gyermek, ikergyermekek esetén 85 500 Ft/gyermek volt. A jogosultság feltétele legalább négy terhesgondozáson való részvétel.
Babakötvény és életkezdési támogatás: Minden magyar újszülött 42 500 forint összegű életkezdési támogatást kap, amelyet a Magyar Államkincstár letéti számlán helyez el. Ebből nyitható a Kincstári Start-értékpapírszámla, és vásárolható Babakötvény. Ez utóbbi kamata az előző évi infláció plusz 3 százalékpont kamatprémium, a számlát a gyermek 18. születésnapja után lehet felhasználni.
Szülési szabadság és csecsemőgondozási díj (CSED): Az édesanyákat gyermekük születésekor 24 hét szülési szabadság illeti meg, amelyből 2 hét kötelező. A CSED-re az jogosult, aki a szülést megelőző két évben legalább 365 nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezett. A CSED összege a korábbi bruttó bér 100 százaléka. 2025. július 1-től a CSED SZJA-mentessé vált, valamint bevezetésre került a CSED Extra, amely azt takarja, hogy a gyermek 90 napos kora után az anya visszamehet dolgozni, és a CSED-et továbbra is kapja 70 százalékos mértékben.
Apaszabadság: Az apák számára a gyermek születésekor 10 munkanap fizetett szabadság jár, amelyet legkésőbb a születést követő 2 hónapon belül, legfeljebb két részletben lehet kivenni. Az első 5 napra 100 százalékos távolléti díj, a második 5 napra 40 százalék jár.
Gyermekgondozási díj (GYED): A CSED lejárta után, a gyermek 2 éves koráig jár, ha a szülő a szülést megelőző két évben legalább 365 nap biztosítotti idővel rendelkezett. A GYED a korábbi jövedelem 70 százaléka, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70 százaléka. Ide tartozik még a diplomás GYED (felsőoktatási hallgatók számára, a feltétele legalább két aktív félév a szülés előtti két évben, az összeg képzési szinttől függ), illetve a nagyszülői GYED (a még nem nyugdíjas nagyszülő is igényelheti, ha a szülők dolgoznak, és megvan a 365 nap biztosítási idő, összege és időtartama a normál GYED-del azonos).
GYES: A GYED lejárta után alanyi jogon jár a gyermek 3 éves koráig. Összege 28 500 Ft/hó.
GYET: Három vagy több kiskorú gyermeket nevelő szülőnek jár a legkisebb 3–8 éves kora között. Összege 28 500 Ft/hó.
Családi pótlék: Differenciált a gyermekek száma és családi státusz szerint. 2025-ben 12 200 Ft volt egygyermekes kétszülős családban, 13 300 Ft/gyermek kétgyermekesnél, illetve 16 000 Ft/gyermek három vagy több gyermeknél.
Családi adókedvezmény: 2025. július 1-től 1 gyermek esetén adómegtakarítás 15 000 Ft/hó (adóalap-kedvezmény 100 000 Ft/hó), 2 gyermek esetén 30 000 Ft/gyermek/hó (adóalap-kedvezmény 200 000 Ft/gyermek/hó), 3+ gyermek esetén: 49 500 Ft/gyermek/hó (adóalap-kedvezmény 330 000 Ft/gyermek/hó).
SZJA-mentességek: Négy vagy több gyermeket nevelő édesanyák 2020 óta életük végéig teljes SZJA-mentességet élveznek. A 30 év alatti anyák kedvezménye 2023-tól létezik, eszerint azok a nők, akik 30 éves koruk előtt szülnek gyermeket, szintén SZJA-mentességet kapnak 30 éves korukig. 2025. október 1-től él a háromgyermekes anyák teljes SZJA-mentessége, 2026 januárjától pedig elindult a kétgyermekes anyák SZJA-mentességének bevezetése, első körben 40 év alattiak váltak jogosulttá.
Babaváró támogatás: A 2019-ben indult konstrukció lényege egy kamatmentes, szabad felhasználású hitel, amelyet fiatal házaspárok vehetnek fel gyermekvállalás támogatására. 2019–2023 között minden 18–40 év közötti nő és párja igényelhetett 10 millió forint összegű Babaváró kölcsönt, 2024-től azonban szigorodtak a feltételek: a feleség életkorát 30 évben maximalizálták (kivéve, ha már legalább 12 hetes magzattal várandós, ez esetben 41 év a felső korlát). A hitel összeghatára 2024-től 11 millió forint lett. Amennyiben a hitelfelvételtől számított 5 éven belül megszületik az első gyermek, az első 3 évre felfüggesztik a törlesztést, a második gyermek érkezésekor újabb 3 év szüneteltetés jár és a tőketartozás 30 százalékát elengedik, a harmadik gyermek megszületésekor pedig a teljes hátralévő tartozást elengedi az állam.
Családok Otthonteremtési Kedvezménye (CSOK): 2016-ban vezették be, vissza nem térítendő támogatást és kedvezményes hitelt kínál gyermekes családoknak ingatlanvásárláshoz. 2024-től a rendszer megújult CSOK Plusz néven, amely még nagyobb összegű kedvezményes kamatozású hitelt kínál a gyermekvállalást tervező házaspároknak. A CSOK Plusz keretében 15, 30 vagy 50 millió forint összegű kedvezményes lakáshitel igényelhető. A törlesztés kedvezményei itt is a gyermekek számához kötődnek: az első gyermek megszületésekor egy év törlesztési moratórium jár, a második gyermek érkezésekor 10 millió forint tőketartozást elengednek, a harmadik gyermek érkezésekor további 10 milliót engednek el. A Falusi CSOK a vidéki, kistelepüléseken történő ingatlanvásárlást és korszerűsítést támogatja 2019 óta: ennek keretében vissza nem térítendő támogatás vehető igénybe például használt lakás vásárlására és felújítására. A bevezetett intézkedések hatására 2011 és 2021 között a magyar termékenységi arányszám látványosan, 1,23-ról 1,61-re emelkedett, 2022-ben Magyarország már az EU hatodik legmagasabb értékével rendelkezett (1,55, szemben az 1,46-os uniós átlaggal). Ugyanakkor ezt követően elindult előbb egy mérsékelt (2023-ban 1,51), majd egy jelentősebb visszaesés (2024-ben 1,39).

Összességében 2024-ben több mint 3300 milliárd forint jutott a költségvetésből a családok támogatására, ami az egyik legmagasabb érték a fejlett országok között GDP-arányosan. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennek a kiadásnak a szerkezete eltér más magas családtámogatást nyújtó országokétól: Magyarországon a támogatások zöme készpénz vagy adókedvezmény formájában jut el a családokhoz, szemben például Észak- vagy Nyugat-Európával, ahol nagyobb arányú a szolgáltatások (bölcsődék, óvodák) támogatása.

V4-es körkép

A magyar családpolitikát első körben leginkább a hasonló történelmi és társadalmi hátterű visegrádi országokkal (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) érdemes összevetni. Mindhárom ország szintén küzd az alacsony születésszám problémájával, az utóbbi években jelentős lépéseket tettek a családtámogatási rendszereik bővítésére, bár eltérő eszközök révén.

Lengyelországban 2016-ban indult el a 500+ elnevezésű program, amely minden 18 éven aluli gyermek után havi 500 złoty összegű támogatást nyújt a családoknak. Ez egy univerzális családi pótlék jellegű juttatás, ami jelentős mértékben megnövelte a lengyel állam közvetlen kiadásait a családok számára. Ennek hatására Lengyelország a GDP nagyjából 3,2 százalékát költi családtámogatásokra, miközben az uniós átlag 2022-ben 2,3 százalék volt. A jelentős anyagi ösztönző kezdetben a termékenységi arány némi emelkedéséhez vezetett: a 2013-as történelmi mélypontot 1,29 értékről 2017-re 1,45 körülire nőtt a teljes termékenységi arányszám. Azonban ez a hatás nem bizonyult tartósnak, 2022-ben 1,26-ra zuhant a mutató, ezzel új negatív rekordot döntve. Ennek hátterében több tényező állhat: a bizonytalan gazdasági kilátások, a nők munkaerőpiaci helyzete, illetve az, hogy a támogatások főként a gyermeknevelés költségeinek kompenzálására fókuszálnak, de a munkavállalás és gyermekvállalás összeegyeztetését (például bölcsődei ellátás bővítését) kevésbé segítik.

A cseh családpolitika alapvetően a hosszú szülői szabadság és mérsékelt összegű, de rugalmasan felhasználható támogatás kombinációjára épül. Csehországban az édesanyák a szülés után 28 hetes fizetett szülési szabadságra jogosultak, ezt követően pedig igénybe vehetik a szülői támogatást akár a gyermek 3 éves koráig. Ennek egy összegben maximalizált kerete van (2023-ban 300 ezer cseh korona körül volt), amit a szülők tetszőleges havi bontásban vehetnek fel, akár gyorsabban vagy lassabban elosztva is. A cseh rendszer tehát nagy rugalmasságot enged a családoknak abban, hogyan használják ki a támogatást és meddig maradnak otthon a gyermekkel. Emellett Csehország egyösszegű anyasági támogatást is nyújt az alacsony jövedelmű családoknak az első gyermek születésekor (ez 2023-ban szintén 300 ezer cseh korona körüli juttatás volt, de csak bizonyos jövedelmi plafon alatt igényelhető). A cseh állam emellett az utóbbi években sokat invesztált a bölcsődei férőhelyek bővítésébe és a nők foglalkoztatásának ösztönzésébe is.

Csehország termékenységi mutatója a 2010-es években látványosan javult: a 2011-es 1,43-as mélypont után 2021-re 1,71-re emelkedett, ami azon évben az EU egyik legmagasabb értéke volt. 2022-ben ugyanakkor Csehországban is visszaesés következett be 1,62-re, azonban ez még mindig jóval meghaladja az európai átlagot. A viszonylag kedvező cseh születési adatokhoz hozzájárult a kisgyermekkori ellátórendszer fejlődése és a rugalmas támogatási rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az anyák a saját élethelyzetükhöz igazítsák a munkaerőpiacra való visszatérés időzítését.

Szlovákia családpolitikája sok szempontból a magyar és cseh rendszerek elemeit ötvözi. Létezik alanyi jogú gyermekgondozási támogatás a gyermek 3 éves koráig, amelynek összege 2023-ban nagyjából 412 euró volt havonta azoknak, akik korábban dolgoztak. Akik nem rendelkeztek biztosítási jogviszonnyal, azok 300 euró körüli összeget kaptak. Emellett Szlovákia bevezette a „anyasági nyugdíjbónuszt” is, amely 2021-től kezdve plusz nyugdíjjóváírást ad minden nőnek a felnevelt gyermekek után, ezzel is elismerve a gyermeknevelés társadalmi értékét. A szlovák termékenységi ráta a 2000-es évek elején alacsony volt (1,2–1,3 körül), de 2016-ra 1,5 fölé kúszott. A 2020-as évek elejére a szlovák termékenységi ráta 1,57 körül volt, amely hasonló a magyar értékekhez.

A visegrádi országok közül egyedül Szlovákiában nem volt jelentős javulás a COVID előtti években sem, de legalább a csökkenést sikerült megállítani. Szlovákia kihívása a bölcsődei ellátás korlátozott kapacitása, amely miatt sok édesanya kényszerül 3 évig otthon maradni, ami a karrierjük megszakadásához vezethet. Az utóbbi időben ezért Szlovákia is igyekszik növelni a gyermekintézmények számát, és 2021-ben megemelte a szülői támogatás összegét a dolgozó anyák esetében.

Azt látjuk tehát, hogy a V4-ek mindegyike növelte a családtámogatásokat a 2010-es években, és ennek hatására a 2010 körüli mélypont után mindegyik országban volt termékenységi fellendülés, ugyanakkor a 2020-as évek elejére visszarendeződés volt tapasztalható.

Ez arra utal, hogy a pénzbeli juttatások önmagukban nem garantálják a tartós demográfiai fordulatot, más tényezők, mint a nők munkavállalási lehetőségei vagy a stabil gazdasági környezet legalább ilyen fontosak a családalapítási kedv szempontjából.

Így küzd Nyugat-Európa a demográfiai tél ellen

Franciaországot gyakran emlegetik pozitív példaként a családpolitika terén, ugyanis hosszú ideje az egyik legmagasabb termékenységi rátával rendelkezik Európában. 2022-ben Franciaországban az egy nőre jutó születésszám 1,79 volt, amivel első helyen állt az EU-ban, lényegesen meghaladva a 1,46-os uniós átlagot. A francia családtámogatási rendszer tradicionálisan bőkezű: már az 1930-as évektől létezik univerzális családi pótlék, amely a második gyermektől jár minden családnak. Ma Franciaországban két gyermek esetén nagyjából 132 euró havonta, háromnál körülbelül 300 euró, minden további gyermeknél pedig plusz 170 euró pótlék jár, ráadásul jövedelemkorláttól függetlenül, tehát gazdagabb családok is kapják, bár 2015 óta differenciálják a magas jövedelműek kárára. Ezen felül a francia adórendszer alkalmazza a családi kvóta intézményét is, amelynek keretében a háztartás összjövedelmét osztják el a családtagok között (például több gyereknél nagyobb osztó), és az így kalkulált egy főre jutó jövedelem alapján határozzák meg az adót. Így a nagyobb családok lényegesen kevesebb adót fizetnek, sőt sok esetben vissza is igényelhetnek belőle.

Franciaország emellett jelentős lakhatási támogatásokat nyújt a családoknak, valamint kiterjedt állami gyermekfelügyeleti infrastruktúrával bír. A 3 éves kortól kötelező óvoda ingyenes, a 3 év alattiak nagyjából felét pedig államilag támogatott bölcsődék vagy regisztrált napközi otthonok látják el. A szülői szabadság Franciaországban viszonylag rövidebb, 16 hét az első gyereknél, majd plusz 2-4 hét a többi gyereknél, azonban utána is elérhető egy alacsonyabb összegű szülői támogatás, ha valaki otthon marad.

Franciaország családpolitikája tehát a „kompenzációs” (pótlékok, adókedvezmények) és a „szolgáltatási” (gyermekintézmények) modelleket egyaránt alkalmazza, ezért is tud hosszú távon stabilan magasabb termékenységi szintet fenntartani.

Skandinávia és a többi észak-európai ország szintén élen járt a családbarát politikák kialakításában, modelljük azonban eltér az eddig látottaktól. A skandináv országokban ugyanis a hangsúly a nemek közötti munkamegosztás kiegyenlítésén és a munkavállalás összeegyeztethetőségén van. Svédországban és Norvégiában már a 1970-es évektől kezdve bevezettek hosszú szülői szabadságot, amelynek jelentős részét az apák is igénybe vehetik. Svédországban jelenleg összesen 480 nap fizetett szülői szabadság jár a szülőknek, amelyet megoszthatnak, de ebből jelenleg 90 napot kizárólag az apák használhatnak fel, ezzel is ösztönzik az apai szerepvállalást. A támogatás összege a szabadság első 390 napjára a fizetés 80 százaléka, majd a maradék időre egy fix összeg jár (nagyjából a svéd minimálbér szintje). Hasonlóképpen Dániában és Finnországban is bőkezű a szülési és apasági szabadság rendszere. Dánia összesen 52 hét szülői szabadságot biztosít a szülőknek (az anyának 18 hét, az apának 10 hét, a maradék megosztható), a juttatás pedig a korábbi kereset 55-60 százaléka (maximum heti 630 euró).

A skandináv családtámogatás másik pillére a közfinanszírozott gyermekellátás: bölcsődétől iskoláig kiterjedt hálózat működik, sokszor jelképes szülői hozzájárulással. Például Dániában 2021-es adatok szerint a 0–2 éves korosztály 67 százaléka jár valamilyen napközbeni ellátásba, míg az EU-átlag ebben korcsoportban csak 32 százalék. Az északi modell tehát inkább a szolgáltatásokat és a munkavállaló szülők segítését állítja középpontba, kevésbé a direkt pénzbeli juttatásokat. Ennek eredménye, hogy a nők foglalkoztatási rátája a kisgyermekes korosztályban is nagyon magas. Dániában a 6 év alatti gyermeket nevelő nők 78 százaléka dolgozik, szemben az EU 66 százalékos átlagával. A termékenységi mutatók tekintetében a skandináv országok sokáig az élmezőnyben voltak, az utóbbi években azonban ott is csökkenés látható: 2022-ben például Svédország 1,58-es mutatót ért el, Dánia 1,55-öt, Finnország pedig mindössze 1,32-t. Azonban így is kijelenthető, hogy Észak-Európa a maga modelljével jelenleg is az uniós átlag körüli vagy kicsivel felette lévő termékenységet tud felmutatni.

Németország a 2000-es évek közepéig a konzervatív családmodell jegyében kevésbé támogatta a dolgozó anyákat (rövid, alacsony összegű GYES, illetve kevés bölcsőde), ennek megfelelően a termékenységi arányszám 1,3 körül stagnált. 2007-ben azonban bevezették az Elterngeld nevű keresetarányos szülői támogatást (14 hónapig, 67 százalékos bérpótlással, ebből 2 hónap csak apáknak jár), illetve jelentős beruházások indultak a bölcsődei férőhelyek számának növelésére. Ezek a reformok látványos eredményt hoztak: Németország termékenységi arányszáma 2016-ra 1,6 fölé emelkedett, a nők foglalkoztatása pedig szintén javult. Azóta Németországban is tapasztalható némi visszaesés, 2022-ben például 1,46 volt a mutató, de így is elmondható, hogy a német családpolitika mérsékelte a demográfiai hanyatlást. Németország emellett továbbra is bőkezű családi pótlékot (Kindergeld) fizet (2023-ban ez nagyjából 250 euró volt havonta gyermekenként) és adókedvezményeket is biztosít.

Dél-Európa ezzel szemben komoly kihívásokkal küzd demográfiai téren. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország és Málta évek óta az EU legalacsonyabb termékenységi értékeit produkálják. 2022-ben Málta 1,08-as, Spanyolország 1,16-os, Olaszország 1,24-es, pedig Görögország 1,32-es értéket tudott felmutatni. A mediterrán országokban hagyományosan a családokra hárult a gyermeknevelés támogatása, az állam kevesebbet költött erre a célra. Az Eurostat adatai szerint 2022-ben Bulgária mellett Görögország és Ciprus fordította a legkevesebbet családtámogatásokra fejenként: Görögországban körülbelül 264 euró jutott egy főre évente, Cipruson 277 euró szemben a 830 eurós uniós átlaggal. Olaszország és Spanyolország GDP-arányosan sokáig 1 százalék alatt költött családtámogatásokra, az utóbbi pár évben azonban náluk is vannak változások. Olaszország például 2022-ben bevezette az egységes „Univerzális Családi Juttatást”, amely havi 175 euró alapösszeget ad gyermekenként, de ez jövedelemtől függően csökken. Spanyolországban pedig emelték a nagycsaládos kedvezményeket, 12 hétre növelték az apaszabadságot, valamint 2023-ban bejelentették egy demográfiai csomag tervét, amely többek között fiataloknak szóló adócsökkentést, valamint több bölcsőde építését tartalmazta.

Mindezek ellenére a dél-európai fiatalok körében erős a bizonytalanság, magas az ifjúsági munkanélküliség, későbbre tolódik a családalapítás, sok nő számára pedig komoly akadály a karrier és az anyaság összeegyeztetése a korlátozott bölcsődei kapacitások miatt. Ez is azt mutatja, hogy a bőkezű családtámogatási programok hiánya és a munka-magánélet összeegyeztetésének nehézségei összefüggenek az alacsony termékenységi mutatókkal.

Nem véletlen, hogy amikor 2020-ban a COVID miatt átmenetileg mindenhol visszaesett a születésszám, épp Olaszországban zuhant az egyik legnagyobbat: nagyjából 16 százalékkal kevesebb baba született 2020 decemberében, mint egy évvel korábban.

A nemzetközi szervezetek ajánlásai

A demográfiai krízis az utóbbi években a nemzetközi szervezetek figyelmét is felkeltette. Az Európai Unió külön Demográfiai Jelentést adott ki, a 2024-es magyar EU-elnökség egyik prioritása pedig éppen a népesedési kihívások uniós szintű napirenden tartása volt. Az EU arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tanuljanak egymás jó gyakorlataiból. Például a Barcelona-célkitűzések keretében 2002-ben arról határoztak, hogy 2010-re a 3 év alatti gyermekek legalább harmadának legyen bölcsődei férőhelye, ezt pedig azóta sok európai ország (például Portugália vagy Franciaország) teljesítette vagy túlszárnyalta.

Az OECD szintén rendszeresen elemez családpolitikai adatokat (OECD Family Database) és szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg. Egy 2022-es OECD-jelentés például arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar támogatási csomagban arányaiban jóval nagyobb szerepet kapnak a pénzbeli és fiskális transzferek, mint a szolgáltatások, szemben a skandináv országokkal, ahol az állami gyermekfelügyelet a kiadások jelentős részét képezi. Az OECD és az Európai Unió egyaránt hangsúlyozza a nők munkaerőpiaci részvételének fontosságát és a munka-magánélet összehangolását segítő intézkedéseket (rugalmas foglalkoztatás, apaszabadság, részmunkaidő lehetősége stb.), mivel a kutatások szerint azokban az országokban magasabb a termékenység, ahol a nőknek nem kell választaniuk a karrier és a család között.

Például Finnországban és Svédországban a magas női foglalkoztatás együtt tud járni viszonylag magas születésszámmal, a skála másik végén pedig olyan országok állnak, mint Olaszország vagy Görögország, ahol alacsonyabb a női foglalkoztatottság és kevés gyerek születik.

Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) globálisan is szorgalmazza a családbarát politikákat, azonban hozzáteszi, hogy a fiatalok gyermekvállalási hajlandóságát nemcsak az anyagi támogatások, hanem például a lakhatási helyzet, az oktatási és karrierkilátások, valamint az egyenlő otthoni munkamegosztás is befolyásolja. A családpolitikát is tehát komplex módon, más szakpolitikákkal összhangban érdemes alakítani.

A családtámogatási rendszer kulcsfontosságú eleme a népesedési folyamatok alakításának, azonban nem csodafegyver. Magyarország európai összevetésben élen jár a családok anyagi támogatásában, azonban a fenntartható demográfiai fordulathoz szélesebb körű társadalmi-gazdasági változásokra is szükség van. A fiatal generációknak perspektívát kell látniuk maguk előtt, hogy gyermekeik biztonságban, jó oktatási és egészségügyi körülmények között nőhetnek fel, illetve hogy ők maguk össze tudják egyeztetni a szülői szerepet a munkával. A nemzetközi intézmények szerint a jövőben az államoknak egyre inkább ebbe az irányba kell fejleszteniük családpolitikájukat, mert Európa jövője múlik azon, hogy sikerül-e megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek mellett a fiatalok szívesen vállalnak gyermekeket.

Forrás: economx

Irreális fizetési elvárásokra panaszkodnak a cégek, a béremelést is visszafogják

Óriási ellentét van a munkavállalók és a cégek álláspontja között a béremelésekről, egyre több vállalat tervez leépítést Magyarországon, miközben közel felük bevételnövekedésre számít.

Miközben a magyarországi vállalatok 44 százaléka bevételnövekedést vár idén, az enyhülő inflációs nyomás miatt jóval alacsonyabb béremelést adnának dolgozóiknak – olvasható a Randstad felmérésében. A cégek 35 százaléka stabil (stagnáló), 10 százaléka csökkenő bevételre számít, de fizetésemelést a megkérdezettek 97 százalék fog adni, átlagosan 6-8 százalék közötti mértékben.

Minimálbérben is a sereghajtók között kullogunk az EU-ban

Az EU-n belül van olyan ország, ahol több mint négyszer magasabb minimálbérrel számolhatnak a dolgozók, mint más tagországokban. De a grafikonok azt mutatják, hogy nem ott a legnagyobb kihívás a megélhetés, ahol elsőre gondolnánk.

Úgy fordultunk rá 2026-ra, hogy a 27 európai uniós országból 22-ben volt érvényben nemzeti minimálbér – mindössze Dánia, Olaszország, Ausztria, Finnország és Svédország a kivétel.

Az Eurostat a napokban arról közölt adatsort, hogy az EU érintett országait és köztük Magyarországot is milyen minimálbérszint jellemzi, arányosítva a vásárlóerővel is.

Ezen tagállamok közül nyolcban rekedt a minimálbér a havi 1000 eurós szint alatt: Bulgáriában (620 euró), Lettországban (780 euró), Romániában (795 euró), Magyarországon (838 euró), Észtországban (886 euró), Szlovákiában (915 euró), Csehországban (924 euró) és Máltán (994 euró).

Hazánk tehát a középmezőnytől jócskán lemaradva, az alsó szekcióban foglal helyet a tagállami rangsorban.

Az EU statisztikai hivatalának adatai alapján további nyolc országban a minimálbér havi 1000 és 1500 euró között mozog: Görögországban (1027 euró), Horvátországban (1050 euró), Portugáliában (1073 euró), Cipruson (1088 euró), Lengyelországban (1139 euró), Litvániában (1153 euró), Szlovéniában (1278 euró) és Spanyolországban (1381 euró).

A fennmaradó hat országban a minimálbér havi 1500 euró felett volt: Franciaországban (1823 euró), Belgiumban (2112 euró), Hollandiában (2295 euró), Németországban (2343 euró), Írországban (2391 euró) és Luxemburgban (2704 euró).

Jól tapintható eltérések

A frissen publikált adatok azt mutatják, hogy az uniós országokban a legmagasabb minimálbér 4,4-szer magasabb volt a legalacsonyabbnál. Ez brutális különbségnek tűnik, ám az országok közötti minimálbérek közötti eltérések lényegesen kisebbek, ha figyelembe vesszük az árszintbeli különbségeket.

Vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve az alacsonyabb árszintű uniós országokban a minimálbérek magasabb szintre rúgnak a magasabb árszintű országokban tapasztalható minimálbérekhez képest.

Az árkülönbségek kiigazítása után az rajzolódik ki, hogy a minimálbérek Észtországban havi 886 PPS-től Németországban havi 2157 PPS-ig terjednek, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb minimálbér 2,4-szerese a legalacsonyabbnak. Még ez is szemmel látható különbség.

PPS-ben kifejezve a nemzeti minimálbért alkalmazó EU-tagállamok 3 különböző csoportba sorolhatók:

havi 1500 PPS feletti minimálbér: Németország, Luxemburg, Hollandia, Belgium, Írország, Franciaország, Lengyelország és Spanyolország.
havi 1000 és 1500 PPS közötti minimálbér: Szlovénia, Litvánia, Horvátország, Románia, Portugália, Görögország, Ciprus, Magyarország, Málta, Szlovákia, Bulgária és Csehország.
és
havi 1000 PPS alatti minimálbér: Lettország és Észtország.

Újabban, 2026-ban három ország csoportosítása is változott tavaly januárhoz képest: Szlovákiában, Bulgáriában és Csehországban az alkalmazandó minimálbérek most már meghaladják a havi 1000 PPS-t.

Ismeretes, Magyarországon jelentős, 11 százalékos minimálbér-emelés lépett érvénybe ez év elején, noha a legtöbb ország ugyancsak tekintélyes emelést hajtott végre, néhány kivételtől eltekintve. Igaz, az infláció sem kíméli a pénztárcákat hazai viszonylatban sem.

Forrás: economix