Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Digitális lett a TB-kiskönyv – 2026/7.

2026. március 18.

Áttörheti a bértranszparencia-irányelv a nők feletti üvegplafont?
Az Európai Unió bértranszparencia-irányelvének bevezetése a következő évek egyik meghatározó munkaerőpiaci változása lehet, amely a javadalmazási rendszerek átláthatóságának erősítését célozza – hívta fel a figyelmet közleményében a WHC.

Manpower: A hazai cégek több mint harmada létszámnövekedést tervez a következő negyedévben
Javuló kilátásokat mutatnak a hazai cégek foglalkoztatási tervei: 2026 második negyedévében a magyar munkáltatók 35 százaléka tervezi bővíteni jelenlegi munkaerőkeretét, miközben csökkentést csupán 17 százalékuk jelez előre – derül ki a Manpower Magyarország ma közzétett Munkaerőpiaci Előrejelzéséből.

Vérlázító, mennyi itthon a létminimum: éhen halni is kevés

2026. március 17.

A létminimum az az összeg, ami egy nagyon szerény, de tűrhető életszínvonal fenntartására elég, nem csak a túlélésre. A KSH 1991-től vezetett erről statisztikát, ám 2015-ben „szakmai okok” miatt felhagytak vele. Azóta független elemzőintézetek a KSH módszertanát felhasználva végeznek számításokat. Mennyi a létminimum Magyarországon 2026-ban? Cikkünkben először azt fogjuk megnézni, 2010-ben és 2020-ban mennyi volt, majd megmutatjuk a 2026-os értékeket.

A KSH alapján a létminimum egy olyan értékösszeg, ami biztosítja a háztartásokban élők számára a szerény szükségletek kielégítését. A hazai számítás az élelmiszer-fogyasztás értékének meghatározására épül. Leegyszerűsítve, a modell egy meghatározott fogyasztói kosárral dolgozik, és a pontosság érdekében súlyoz: különbséget tesz aktív dolgozó, gyerek és nyugdíjas között. Erre azért van szükség, mert mások a szükségletek pl. egy kétfős háztartásban, ahol mindkét felnőtt dolgozik, mint egy ugyancsak kétfős, de nyugdíjas háztartásában, illetve egy szintén kétfős, de egyedülálló szülőből és egy kiskorú gyerekből álló családban.

A létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke 2010-ben havonta 78 736 Ft volt. A KSH a létminimumértékeket aktív és nyugdíjas háztartásokra, azon belül háztartástípusokra is meghatározta. 2010-ben a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 78 736 Ft = 228 334 Ft volt havonta, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 70 862 Ft.

• Egy egyedülálló, aktív korú felnőtt esetében 2010-ben a létminimum 78 736 Ft volt. Ebből az élelmiszerre szánt összeg havonta 21 375 Ft-ot tett ki.
• 2 felnőtt esetében a létminimum értéke 137 788 Ft. A háztartás élelmiszerre  42 750 Ft-ot költött.
• 2 felnőtt és 1 gyermek szerény megélhetéséhez már 188 966 Ft kellett. Az élelmiszerre fordított költség összesen 59 380 Ft volt. (1 főre összesen 62 989 Ft jutott, az élelmiszer 19 793 Ft-ra jött ki.)
• 2 felnőtt és 2 gyerek esetében a létminimum értéke 228 334 Ft volt (ebből az élelmiszer 76 010 Ft).  Egy főre vetítve 57 084 Ft, az élelmiszerre fordított költség, amiből az élelmiszerre fordított költség 19 003 Ft volt.

Élet a létminimumon 2020-ban

A Policy Agenda 2023-ban megjelent tanulmányában bemutatta, hogy 2020-ban a különböző háztartások esetében mennyi a létminimumérték 1 hónapra vetítve. A tanulmány több élethelyzetet is megvizsgál, mi ugyanazokat az adatokat emeljük ki, mint fentebb a KSH statisztikájánál:

Kevesebb papírmunka, több profit? Ezt ígéri az új kamarai törvény a vállalkozóknak

Bemondták a tudósok, összeomlik-e a nyugdíjrendszer az elöregedő társadalomban

Példátlan kihívással néznek szembe a nyugdíjrendszerek, és egyelőre nem látni, mi lehetne megnyugtató válasz a fejlett világ elöregedésének problémájára. A magyar demográfiai- és nyugdíjszakértők a Magyar Tudományos Akadémián tartott konferencián osztották meg gondolataikat az aktuális nyugdíjhelyzetről és az eljövendő évtizedek kilátásairól. A vélemények megoszlanak: egyesek szerint a nyugdíjrendszer bármeddig fenntartható, míg mások szerint néhány generáción belül eltűnhet a föld színéről mindaz, amit modern nyugdíjrendszernek nevezünk.

65 éves időskori határ? Az idősödéssel ez is kitolódik

Spéder Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem Szociológiai tanszékének kutatója azt vizsgálta, van-e értelme újfajta demográfiai mutatókat bevezetni a tudományban. A konvenció alapján az időskor határának tekintett 65 éves életkor általánosan elterjedt, és nemigen változik, holott a várható élettartam jelentősen emelkedett az utóbbi évtizedekben – mutatott rá Spéder. A demográfia azonban „nem vak”, számos új mutatóval dolgozik: ilyen például a prospektív életkor, amely azt a kort tekinti az időskor határának, amikor egy kijelölt várható időtartam, például 15 év van még hátra az életből. Más mutatók pedig a kognitív problémáktól mentes életkor határát, vagy az egészségi állapottal való elégedettséget vizsgálják. Ezek ugyan nem helyettesítik a bevett időskorhatár-mutatókat, de hozzáadhatnak valamit ahhoz, amit az idősödésről gondolunk.

A European Social Survey 2018-ban 30 európai országban mérte fel, hová teszik az időssé válás átlagos életkorát a válaszadók.

Magyarország ebben meglehetősen hátul helyezkedett el, azaz a válaszadók korai életkort jelöltek meg az időskor határának.

Érdekesség, hogy míg Franciaországban a nők prospektív időskora és a szubjektív időskori határ szinte egybeesett, addig Magyarország esetében a nők szubjektív időskora jóval alulmúlta a prospektív időskort, de a nyugat-német és a kelet-német adatok is számottevő eltérést mutattak. Ha makroszintű tényezőket keresünk, a munkaerőpiac elhagyásának átlagos életkora, vagy akár egy úgynevezett „ideális nyugdíjkorhatár” is hasznos indikátor lehet.

„Ahogy idősödünk, egyre toljuk magunk előtt az időskor határát” – emelte ki Spéder Zsolt, hozzátéve, hogy nemcsak azokban az országokban okozhat problémát az idősödés, amelyek magas várható élettartammal rendelkeznek, hanem az alacsonyabb várható élettartamú országokban – úgymint Horvátország, Magyarország és Szerbia esetében – is megjelennek az idősödésből fakadó problémák, akár a nyugdíjak finanszírozása, akár az idősgondozás területén.

Öregszik a társadalom, mégis csökken az idősek aránya – Hogyan lehetséges ez?

Attól, hogy a társadalomban a medián életkor vagy az átlagos életkor emelkedik, nem biztos, hogy több idős lesz a társadalomban – vezette fel előadását Gál Róbert Iván, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A konferencián bemutatott, Boros Juliannával közösen végzett kutatás azt célozta, hogy előre rögzített életszakaszhatárok mellett vizsgálja meg, hogyan zajlik a társadalom idősödése.

Magyarországon a 20-64 évesek aránya 2010 óta csökken, miközben a 65 évnél idősebbek aránya gyors ütemben növekszik, és az előttünk álló évtizedekben ezeknek a trendeknek a folytatódása várható. 1960-ban még 10% alatt volt a 65 év felettiek aránya a magyar népességben, mostanra ez 20% fölé nőtt, a század végére pedig csaknem egyharmadot fog elérni – mutatta be Gál. Ha azt vizsgáljuk, hány aktív korú jutott egy idősre, 1960-ban még több mint 6 fő, ma már csak 3, és hamarosan 2 vagy akár még kevesebb fog jutni.

Ha sikerülne olyan életszakaszolást találni, amelynek értéke tapasztalati adatoktól függ, akkor sokkal pontosabb előrejelzéseket készíthetnénk – jelentette ki Gál Róbert Iván. Például a munkaerőpiac végleges elhagyásának kora, azaz az „effektív nyugdíjkorhatár” felfogható az időskor tapasztalati életszakaszhatáraként. Ez a mutató Magyarországon 1998-ban volt mélyponton, akkor voltak a legtöbben a nyugdíjasok, de ez a csoport valójában rengeteg nem idős embert is tartalmazott. Az ezt követő nyugdíjkorhatár-emelések hatására azonban nagyon gyorsan, negyed évszázad alatt 7,8 évvel emelkedett az effektív kilépési életkor.

A rendkívül gyors emelkedés következtében a mindenkori kilépési életkoron a várható hátralévő élettartam nem nőtt, hanem kifejezetten mérséklődött.

A medián életkor ugyan emelkedett, de az effektív kilépési életkor felettiek aránya 25%-ról 23%-ra csökkent, azaz a társadalom úgy idősödött, hogy közben az idősek aránya csökkent – mondta Gál.

Súlyos ára van a nyugdíjrendszer fenntartásának

Ha elfogadjuk azt, hogy egy évtizedes távon fenntartható a nyugdíjrendszer, akkor is érdemes megnézni, mit tehetünk a nyugdíjrendszeren kívül azért, hogy hatékonyan felkészülhessünk arra az időszakra, amikor a rendszer már nem lesz fenntartható – mondta Horváth Gábor, a Költségvetési Tanács elnöke. Horváth felidézte: a magyar GDP-arányos nyugdíjkiadások a mögöttünk hagyott évtizedben mérséklődtek,

az előttünk álló fél évszázadban viszont 3-6 százalékponttal is nőhet az éves nyugdíjkiadás, ha a rendszer változatlan marad.

Ha 2000 milliárd forinttal nőnének az éves nyugdíjkiadások, és ezt adósságkibocsátás útján finanszírozná az ország, akkor az ebből fakadó kamatteher önmagában évi 100 milliárd forintos kiadásnövekedést jelentene, 5%-os kamatszintet feltételezve – emelte ki a szakember.

A nyugdíjbiztosítási kiadások finanszírozásáról Horváth Gábor úgy vélekedett: a szakpolitikai viták formálásához egy célszerű irány lehet az, ha rendszeresen publikálják azt a mutatót, hogy évről évre hogyan változik a nyugdíjkiadások fedezettsége a hozzájuk rendelt bevételek alapján. Ez egyfajta transzparenciát szolgálna, másrészt az edukációt is segítené, hiszen jobban értenék az adófizetők, hogy mi az ára a nyugdíjrendszer fenntartásának.

A humánerőforrásba történő beruházás, például a munkavégzés melletti oktatás segíti azt, hogy kitolódjon a tényleges nyugdíjba vonulás életkora, de ez mindenképpen ráfordítást igényel akár az állam, akár a munkáltatók részéről – mondta Horváth Gábor.

Egyéni számlás nyugdíjrendszert kellene bevezetni

Kovács Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritája felidézte: a NYIKA [Nyugdíj és Időskor Kerekasztal] szakértői több mint két évig dolgoztak a lehetséges nyugdíjrendszerek modellezésén, 2100-ig előrevetítve a pénzügyi hatásokat. Az egyes rendszerek közt nem feltétlenül van különbség abban, hogy mennyi pénz érkezik a számlákra, de abban nagy különbség van, hogy az emberek tisztában vannak-e a helyzettel. Ha lenne egyéni számlás nyugdíjrendszer, akkor az egyéni számlák állásáról szóló rendszeres kimutatások megküldése minden ember részére nagy előrelépést jelentene.

Ez tervezhető állami nyugdíjat eredményezne az egyén számára is, míg ma a munkavállaló nem tudja, hogy ha rövid időn belül nyugdíjba megy, mekkora összegre számíthat az államtól

– mutatott rá Kovács Erzsébet. Például a svéd nyugdíjrendszerbe teljesített befizetések kimutatásait minden évben egy narancsszínű borítékban kézhez kapják az emberek, ennek alapja a nagyon részletes egyéni nyilvántartás. Ilyet Magyarországon is létre lehetne hozni, a kimutatások pedig a nyugdíjtervezést, öngondoskodást is serkentenék. „Ha lenne egyéni számla, akkor mindenki látná évről évre a számlája gyarapodását” – mondta Kovács Erzsébet.

A svéd rendszernél azonban még áttekinthetőbb a német, ahol pontrendszer működik, a munkavállalók pontokat gyűjtenek, és egy pont – euróban kifejezett – értékének ismeretében egy egyszerű szorzással kiszámítható, hogy mekkora nyugdíjjogosultságra tett szert az egyén. Ezzel szemben a magyar defined benefit rendszerben a nyugdíjba vonuláskor egy bonyolult képlettel számítják ki az induló nyugdíjat. Az egyéni számla bevezetése a közeljövőben megvalósítandó, fontos feladat, ezáltal évente világos, összegszerű információt kapnának az emberek a nyugdíjkilátásaikról – szögezte le Kovács.

Teljesen elavult az utolsó ismert nyugdíjrendszer-modellezés

A nyugdíjrendszerek mikroszimulációs modelljeinek lényege, hogy egyéni szinten vizsgálják az életpályákat, és az egyéni életpályák összességeként képesek leírni a rendszer egészének a folyamatait – mutatta be Reiff Ádám, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Ilyen modellszámításokat több intézmény is készít, de az utolsó nyilvánosan elérhető elemzés 2016-ban látott napvilágot, azóta a magyar publikum nem találkozott több évtizedre előretekintő mikroszimulációs bevételi és kiadási prognózissal a nyugdíjrendszerről.

A tíz évvel ezelőtti tanulmány egyik fő megállapítása volt, hogy a 2030-as évek közepéig nincs gond a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, azt követően fog meredeken nőni a nyugdíjrendszer éves pénzforgalmi hiánya.

Erre mindmáig gyakran hivatkoznak, holott a számítás alapfeltevései már régen nem állják meg a helyüket.

Annak idején a mostaninál jóval magasabb járulékkulccsal számoltak a szakértők, nem számoltak a 13. és 14. havi nyugdíj bevezetésével, és túlzottan optimista termékenységi folyamatokat feltételeztek – hangsúlyozta Reiff Ádám.

Mostanra a járulékkulcs mintegy harmadával csökkent a feltételezéshez képest, így évente 500-1000 milliárd forintnyi külső finanszírozási igény lép fel a nyugdíjrendszernél, nem beszélve a 13. és 14. havi nyugdíj bevezetéséről. Ezek az intézkedések a fő okozói annak, hogy a nyugdíjrendszer ma a 2016-os előrejelzéssel ellentétben nem többletet, hanem hiányt termel. Ha ma újra elkészülne egy hasonló előrejelzés, akkor a GDP-arányos hiánypálya valószínűleg 1-1,5 százalékponttal feljebb húzódna – jelentette ki Reiff.

A nyugdíjrendszer soha nem fog összeomlani a szó klasszikus értelmében, a végtelenségig fenntartható, de mindig egyre több pénzt kell beletennie a költségvetésnek. A kérdés tehát az, hogy mennyire drága a rendszer fenntartása – fogalmazott Reiff Ádám, hozzátéve, hogy a nyugdíjrendszer működésére fordított összegek az oktatásból, egészségügyből, innovációból fognak hiányozni, ami versenyképességi lemaradást eredményezhet.

A magyarok elfogadják a keresetarányos nyugdíjrendszert, de egyben szolidárisak is

Mennyire tartja méltányosnak a mostani „keresetarányos” nyugdíjrendszert a magyar felnőtt lakosság? – erre a kérdésre kereste a választ Branyiczki Réka kutatása. Eddig ugyanis keveset tudtunk arról, hogy a választópolgárok az aktív kori jövedelem pótlását vagy az időskori szegénység enyhítését tartják-e fontosabbnak. A TÁRKI 2024-es reprezentatív kutatásában résztvevők különféle élethelyzetekről alkottak véleményt. „A válaszadók képben voltak”, jól meg tudták ítélni, hogy körülbelül mekkora nyugdíjban részesülhetnek a példákban szereplő fiktív nyugdíjasok, habár a valósághoz képest általában kissé túlbecsülték az összegeket. Az igazságosnak tartott nyugdíj pedig a legtöbb esetben még magasabb volt, mint a becsült reális összeg – ismertette Branyiczki Réka.

Érdekesség, hogy minél jobban fizetett egy foglalkozás, annál magasabb becsült és igazságos nyugdíjösszeget rendeltek hozzá a válaszadók, azonban az elit foglalkozások esetében a két összeg szinte megegyezett, míg az alacsonyabb státuszú foglalkozások esetében az igazságosnak tartott nyugdíj jócskán meghaladta a becsült nyugdíjat.

A legnagyobb eltérés a középiskolai tanári foglalkozásnál mutatkozott, itt 60 ezer forinttal több nyugdíjat tartottak volna igazságosnak a válaszadók, mint amekkora tényleges nyugdíjat becsültek a példa szereplőjének.

A legerősebben a foglalkozás hajtotta az igazságosnak tartott nyugdíj összegét, illetve a bérarányos nyugdíj-helyettesítési rátát, míg a szolgálati idő hatása nem bizonyult szignifikánsnak az elemzésekben – hívta fel a figyelmet Branyiczki. Egy kórházi kisegítőnek viszont 15 százalékponttal magasabb helyettesítési rátát tartottak igazságosnak a válaszadók, mint egy kórházi vezérigazgatónak, azaz „van támogatottsága a degressziónak”. A 13. havi nyugdíj csökkentése esetén ugyancsak a szociális szempontokat érvényesítették a válaszadók, és szívesebben vették volna el a magasabb státuszú nyugdíjasoktól, míg az alacsonyabb státuszúak juttatását erősebben megvédték.

A keresetarányos nyugdíjrendszer tehát széleskörű társadalmi támogatottságnak örvend, ugyanakkor a közvélemény nem riad vissza attól, hogy a nyugdíjrendszer szociális funkciót is betöltsön – vonta le a fő következtetést Branyiczki Réka.

Azonnal be kell vezetni a lefelé is rugalmas nyugdíjkorhatárt

Nem érdemes megvárni a nyugdíjrendszer szétesését azzal, hogy meglépjük a szükséges intézkedéseket – mondta Simonovits András, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa, aki többek között a degresszió kérdésének rendezését is kívánatosnak tartaná, a 14. havi nyugdíjat pedig oly módon képzeli el, hogy abból a kisnyugdíjasok a tervezettnél kedvezőbb módon részesüljenek. Szakmai hiba, hogy nominálisan rögzítették a degressziós küszöbértékeket – emelte ki Simonovits.

Az új induló nyugdíjak átlaga 2013-ban még kevesebb mint 90%-át tette ki az átlagos nyugdíjnak, de azóta gyors ütemben nőtt ez az arány, 2021-re már csaknem 130% volt az újonnan megállapított nyugdíjak átlagának és az összes nyugdíj átlagának a hányadosa. A nyugdíjemelés metodikájáról Simonovits elmondta:

számos országban az infláción felül a reálbér-emelkedést is figyelembe veszik bizonyos mértékben a nyugdíjak indexálásakor, ez képes lassítani a nyugdíjasok társadalmon belüli relatív lecsúszását.

Ezzel szemben Magyarországon csupán inflációkövető emelésben részesülnek a nyugdíjasok.

Az átlagnyugdíj reálértékének 2010 és 2024 közti, csaknem 50%-os növekedését kb. fele részben a nyugdíjemelés, fele részben pedig az összetételhatás okozta – számolta ki Oblath Gáborral közösen Simonovits András.

Lefelé rugalmas nyugdíjkorhatárra lenne szükség már holnaptól – jelentette ki a szakértő, hozzátéve, hogy a legtöbb embert nem szabadna 65 éves koráig kényszerűen munkában tartani.

Önmaga megsemmisítése felé halad a nyugdíjrendszer

Mivel a folyó finanszírozású állami nyugdíjrendszer alig néhány generációs időtartamra tekint vissza, még nagyon fiatalnak tekinthető, és nem bizonyította, hogy képes hosszú távon is fennmaradni – mondta Banyár József, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az aktuárius szakember úgy látja, a nyugdíjrendszer a saját belső logikájából fakadóan önmaga megsemmisítése felé tart.

A nyugdíjrendszer előtti korokban a kevés kiváltságos által elérhető örökjáradék, illetve a kvázi „hagyományos” nyugdíjrendszer, azaz a fiatalabbak felől az idősebb családtagok felé irányuló jövedelemtranszfer gondoskodott az idősek megélhetéséről.

Hajdan a gyermekek közvetlenül tartották el idős szüleiket, mostanra azonban a modern nyugdíjrendszer átvette ezt a feladatot, ezért sokan úgy érezhetik, hogy már nincs szükség arra, hogy gyermeket vállaljanak; ezt a tudomány old age security hipotézisnek nevezi.

A nyugdíjrendszer feltételezi, hogy mindig sok gyermek fog születni, de valójában azok nyernek a rendszerrel, akik nem végeznek gyermeknevelési ráfordítást, így feloldhatatlan belső ellentmondás van a nyugdíjrendszerben

– mondta Banyár.

A modern nyugdíjrendszer mostanra radikálisan kiterjedt: a bismarcki nyugdíjrendszer csak 70 éves kortól fizetett nyugdíjat nagyon kevesek számára (hiszen a várható élettartam 40 év körül volt), ráadásul felettébb alacsony összegben; ezzel szemben ma a nyugdíjkorhatár alacsonyabb, a várható élettartam pedig drasztikusan nőtt, így erősen megnövekedett az igénybevétel időtartama.

Banyár arra számít, hogy a következő évtizedekben folytatódni fog a nyugdíjrendszerek fokozatos leépülése, mígnem elérkezünk a nagyon kevés gyermek, a nagyon magas nyugdíjkorhatár, az alacsony nyugdíj és az élethosszig tartó munka állapotához. „A modern nyugdíjrendszer egy lábjegyzet lesz a történelemben” – fogalmazott Banyár József.

Az „Idősödés: új kihívás a gazdaság és a társadalom számára” című konferencia előadásai ezen és ezen a linken visszanézhetők a Magyar Tudományos Akadémia YouTube-csatornáján.

Forrás: Portfolio

A munkavállalók fele nem támogatja a fizetések átláthatóságát

Az EU bértranszparencia-irányelve hamarosan élesedik, miközben a cégek háromnegyede (75 százalék) és a munkavállalók fele (51 százalék) ma még nem támogatná, hogy a bérek mindenki számára nyilvánosak legyenek. Az alacsony elfogadottság azonban nem feltétlenül tudatos: sokan nincsenek tisztában az új szabályozás valódi tartalmával – a cégek mindössze 10 százaléka mondta azt, hogy nagyon jól ismeri a direktívát –, ami könnyen tévhitekhez és félreértésekhez vezethet, miközben a tudatos felkészüléshez egyértelmű, gyakorlati iránymutatásra van szükség. A Profession Backstage podcast bértranszparenciáról szóló adásában a felmerült kihívások kezeléséhez kínálnak támpontot a szakértők.

Nem rúghatják ki nyugdíj előtt 5 évvel: vagyonokat kell fizetniük, ha mégis megteszik

A munka törvénykönyve meghatároz egy bizonyos időszakot – a védett kort–, ami megakadályozza, hogy a munkáltató csak úgy megszűntesse a nyugdíj előtt álló dolgozó munkaviszonyát. Hogyan történhet a felmondás nyugdíj előtt és milyen szabályok védik a munkavállalókat? Ezt fogjuk bemutatni.

A nyugdíjkorhatár a legtöbb magyar dolgozónak nem a megérdemelt pihenés kezdetét jelenti. Van, aki a leendő ellátás összege miatt aggódik, más pedig attól tart, hogy még a nyugdíjazása előtt elveszti a munkáját. A nyugdíj összegét alapvetően sajnos csak egyféleképpen lehet növelni: ha valaki 65 éves kora után is dolgozik, vagyis nem vonul vissza. A másik esetben viszont vannak olyan megkötések, amelyek a 60 évesnél idősebb munkavállalókat védik: a felmondás nyugdíj előtt csak bizonyos esetekben lehetséges, a munkáltató a dolgozót az életkora miatt vagy egyéb mondvacsinált okokra hivatkozva nem küldheti el.

Mikortól számít valaki védettnek?

A védett kor jogilag rögzített: az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző utolsó öt évet jelenti. Magyarországon az általános nyugdíjkorhatár jelenleg 65 év, így a védettség a 60. életév betöltésétől illeti meg a munkavállalót. A Nők 40 kedvezményes nyugdíj sem írja felül ezt a szabályt, a hölgyeknél is a 60. és a 65. életév közötti időszakot kell alapul venni. Fontos azonban, hogy a védelem csak a határozatlan idejű munkaviszonyokra vonatkozik, és csak akkor, ha a dolgozó még nem minősül nyugdíjasnak.

Felmondás nyugdíj előtt

Mikor szüntethető meg mégis a munkaviszony a védett korban? A munkáltató csak akkor mondhat fel a dolgozónak, ha az olyan súlyos kötelezettségszegést követ el, ami egyébként azonnali hatályú felmondást vonna maga után. Ha viszont a cég átszervezés miatt szüntet meg egy munkakört, vagy a dolgozó egészségi állapota miatt már nem alkalmas a feladatra, a munkáltató nem küldheti el azonnal az érintettet. Köteles megvizsgálni, van-e a munkavégzés helyén másik, a dolgozó képességének, végzettségének és gyakorlatának megfelelő betöltetlen munkakör. A felmondás csak akkor válik jogszerűvé, ha nincs ilyen szabad munkakör, vagy ha a felajánlott új lehetőséget a munkavállaló elutasítja.

Ha a felmondás mégis megtörténik és jogszerű (tehát nem magatartásbeli okból), akkor a dolgozónak kárpótlás jár: a védett korban lévő munkavállalót a rendes végkielégítésen felül emelt összegű végkielégítés illeti meg. Ennek mértéke:

• 3-5 év munkaviszony esetén 2 havi,
• 5-10 év munkaviszony esetén 3 havi,
• 10-15 év munkaviszony esetén 5 havi,
• 15-20 év munkaviszony esetén 6 havi,
• 20-25 év munkaviszony esetén 8 havi,
• 25 évnél hosszabb munkaviszony esetén 9 havi bér jár neki.

Hatalmas a nemek közti bérszakadék Magyarországon – Ennyivel keres kevesebbet egy nő

Továbbra is jelentős a nemek közti bérszakadék Magyarországon: a nők átlagosan 17,8 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál, ami havi szinten több mint 95 ezer, éves szinten akár 1,5 millió forintos különbséget is jelenthet. Az adatok szerint hazánk az uniós átlagnál kedvezőtlenebb helyzetben van.

Bér és jutalom: nagy változás jön, júniustól egyik sem múlhat eseti vezetői döntéseken

Ekkora fizetéssel számítasz gazdagnak ma, Magyarországon

Egyszerűsített foglalkoztatás: fejtörést okozhat az alkalmi munkában a 120 napos plafon

Márciustól számos ágazatban ugrásszerűen nő az alkalmi munkalehetőségek száma, és a munkaadók ezek betöltésére gyakran az egyszerűsített foglalkoztatást (efo) választják. Azzal azonban kevesen számolnak, hogy 2026. január 1-jétől az efo új keretek között működik: a munkavállalónkénti 120 napos éves felső határt összevontan kell figyelembe venni, vagyis a különböző cégeknél ledolgozott napok is összeadódnak. Így könnyen előfordulhat, hogy a keret már év közben kimerül, ami a szezon közepén is megszakíthatja a foglalkoztatást, és alternatív megoldások felé terelheti a munkavállalókat és a cégeket egyaránt – mutat rá Göbl Róbert, a Humán Centrum HR szolgáltató cégcsoport vezetője.