Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

Ki fog dolgozni a hatalmas új gyárakban, ha mindezt meglépi a Tisza?

2026. május 10.

Az új kormány alig egy hónappal hivatalba lépése után felfüggeszti az unión kívüli vendégmunkások behozatalát. Ez éles váltást jelent az Orbán-korszak munkaerőpiaci politikájához képest.   A helyzet érdekessége, hogy több nagyvállalat működése és folyamatban lévő beruházások is külföldi munkaerőre alapoznak, ám az új kabinet nem szeretne az „összeszerelő-üzemekre” építeni.   Ilyen éles fordulatot valójában a évtizedek óta nem láttunk, ám nem ok nélküli: a magyar gazdaság növekedési képessége olyan gyenge, hogy alapvető változásokra lesz szükség – mondja az adás első részében Hornyák József, a Portfolio makroelemzője.

A műsor második részében azt járjuk körbe Tóth Szabolccsal, a Waberer’s International gazdasági és stratégiai vezérigazgató-helyettesével, hogy milyen kihívások elé néz a logisztikai szektor 2026-ban, egy olyan évben, amikor már az első hónapokban jelentősen nőtt az üzemanyagok ára és ellátási biztonytalanságok is adódnak. Ezzel szemben pozitívum, hogy javul az ország megítélése, erősödik a forint és láthatáron lehet az euró bevezetése.

A műsor már meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcasten, a többi nagy podcast platformon, és itt, a cikkbe ágyazott lejátszóban is

Forrás: portfolio

Nagy változást hozhat a kata visszatérése

A kata adózási forma esetleges visszavezetése a napokban ismét napirendre került, ami hosszabb távon a vállalkozók lakáshitelhez jutási esélyeit is javíthatja. A 2022-es kata-szigorítás után sok egyéni vállalkozó került át átalányadózásba, ami több esetben csökkentette a bankok által figyelembe vehető igazolt nettó jövedelmet. Ez közvetlenül hatással lehetett az elérhető hitelösszegre és a hitelképességre is – derül ki a money.hu friss elemzéséből.

Kata vs. átalányadó: a hitelbírálatban is számít a különbség

Az átalányadózás sok szabadúszó és egyéni vállalkozó számára nemcsak nagyobb adminisztrációs terhet, hanem kedvezőtlenebb hitelbírálati megítélést is jelenthet. Ennek oka, hogy a bankok az átalányadózásban a bevételt költséghányadokkal csökkentve veszik figyelembe, így a hitelbírálat során számított jövedelem gyakran alacsonyabb a tényleges pénzmozgásnál.

A kata esetleges visszavezetése – megfelelő feltételek mellett – egyszerűbben értelmezhető jövedelemstruktúrát adhatna a bankoknak. Ez növelhetné azoknak a vállalkozóknak az elérhető hitelösszegét, akik stabil bevétellel rendelkeznek, de jelenleg az adózási forma miatt kevesebb igazolt jövedelmet tudnak kimutatni.

Hogyan számolnak jelenleg a bankok kata esetén?

A lakáshitelezésben a bankok többsége hasonló logikát követ: kata esetén a NAV által igazolt jövedelem – jellemzően a bevétel 60 százaléka – képezi a számítás alapját, amelyet 12 hónapra osztanak vissza. Ettől mindössze egy-két bank gyakorlata tér el.

„Minden olyan szabályozási változás, amely növeli a bevétel bankok számára is elfogadható részét, javíthatja a hitelképességet. Ugyanakkor a bankok kockázatkezelése továbbra is biztonsági szűrőn keresztül értékeli majd a számokat: a papíron megemelkedett jövedelem mögött valós, fenntartható pénzügyi stabilitást kell látniuk” – hangsúlyozta Garam Dániel, a money.hu hitelszakértője.

A pozitív hatás csak később jelenhet meg

Még kedvező jogszabályi döntés esetén sem várható azonnali fordulat a hitelbírálatban. A magasabb igazolt jövedelem legkorábban a 2026-os adóév lezárása után, vagyis 2027-ben jelenhet meg a banki számításokban, akkor is jellemzően csak törtidőszakra.

A korábbi tapasztalatok alapján a banki gyakorlatok között ráadásul ebben is jelentős eltérések lehetnek. Egyes pénzintézetek várhatóan vegyesen számolhatják az átalányadós és a katás időszak jövedelmét, ami átmenetileg bonyolíthatja a hitelbírálatot. A teljes évre vonatkozó, egységesen elfogadott katás jövedelem legkorábban a 2028-as adóévben válhat általánossá.

A kata visszavezetése tehát érdemi segítséget jelenthet a vállalkozók lakáshitelhez jutásában, de a hatás nem egyik hónapról a másikra jelenik meg. A bankok továbbra is a jövedelem fenntarthatóságát, a szabályozási kiszámíthatóságot és az ügyfél valós pénzügyi stabilitását vizsgálják majd, ezért a változás várhatóan fokozatosan épülhet be a hitelezési gyakorlatba.

Forrás: mfor.hu

Nem a hitel hiányzik a legjobban a magyar vállalkozásoknak

A magyar kis- és középvállalkozások számára jelenleg nem elsősorban a finanszírozáshoz való hozzáférés, hanem a bizonytalanság, a kereslet kiszámíthatatlansága, valamint a korábbi inflációs időszakból visszamaradt költségnyomás jelenti a legnagyobb kihívást – erről beszélt Végh Richárd, a KAVOSZ vezérigazgatója a Money Talks ’26 konferencián. Miközben a magyar kkv-k piaci hitelkamata az uniós mezőny egyik legmagasabb szintjén volt, a Széchenyi Kártya Program fix 3 százalékos hitelei érdemi kamatelőnyt biztosítanak.

A gazdaságban is érezni kell a ritmust, hogy mikor lehet gyorsítani, és mikor kell kivárni – ezzel indította előadását Végh Richárd, a KAVOSZ vezérigazgatója a Money Talks ’26 konferencián. A vállalkozások jelenleg éppen egy olyan időszakban működnek, amikor „a zene egy kicsit változik”, vagyis a gazdasági környezethez való alkalmazkodás kulcskérdéssé vált.

Magyarországon nagyjából 700 ezer vállalkozás működik, ezek 99 százaléka a kis- és középvállalkozói körbe tartozik, ezen belül is a mikrovállalkozások adják a legnagyobb csoportot. Ez a vállalkozói réteg rendkívül sokszínű, ezért a finanszírozási és működési igényei is eltérőek.

A hazai és európai felmérések alapján jelenleg a bizonytalanság a gazdasági szereplők, ezen belül is a kkv-k legnagyobb problémája. A vállalkozók sok esetben nem látják előre, hogy lesz-e biztos piaca a termékeiknek vagy szolgáltatásaiknak. Ez részben geopolitikai és világgazdasági okokra vezethető vissza, de a hatások közvetlenül a magyar cégek mindennapi működésében is megjelennek.

A keresleti bizonytalanság mellett továbbra is komoly gondot okoznak a korábbi magas inflációs időszakból visszamaradt költségterhek. A termelési árak, az anyagköltségek és az energiaárak jelentősen beépültek a vállalkozások működési költségeibe, miközben a munkaerőköltség is látványosan emelkedett.

Végh Richárd az MNB statisztikájára hivatkozva arról beszélt, hogy az elmúlt öt évben a nem pénzügyi vállalatok személyi kiadásai 75 százalékkal növekedtek Magyarországon. Ezt a cégeknek ki kell gazdálkodniuk: részben áthárították a fogyasztókra, részben pedig a profitmarzsuk rovására viselték a költségnövekedést.

A finanszírozás elérhetősége most kevésbé szűk keresztmetszet

A finanszírozáshoz való hozzáférés fontos kérdés, azonban Magyarországon az elmúlt időszakban ez bizonyos szempontból „biztos szigetnek” számított. Kutatások szerint a magyar vállalkozók 29 százaléka nevezte problémának a finanszírozáshoz való hozzáférést, ami önmagában magas arány, de jóval alacsonyabb a közel 50 százalékos régiós átlagnál és a 45 százalékos uniós átlagnál.

Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozó már eljut odáig, hogy beruházna, mert bízik a keresletben és a jövőbeni piacban, akkor nagy valószínűséggel finanszírozást is talál hozzá. A probléma tehát jelenleg nem elsősorban az, hogy van-e hitel, hanem az, hogy a vállalkozások mernek-e beruházási döntést hozni a bizonytalan környezetben.

Ez különösen fontos, mert a magyar gazdaság jövőbeni növekedésében a beruházásoknak kulcsszerepük lehet. Az extenzív növekedési szakasz lezárult, a gazdaságnak egy termelékenységnövekedésre építő modell felé kell elmozdulnia. Ehhez viszont olyan beruházásokra van szükség, amelyek javítják a vállalatok hatékonyságát.

A 3 százalékos hitel kiegyenlítheti a kamathátrányt

A finanszírozás elérhetősége a felmérések alapján nem a legnagyobb probléma, a kamatszint már annál inkább. A magyar kkv-k finanszírozási kamata a vizsgált időpontban 8,5 százalék felett volt, ami az Európai Unió az egyik legmagasabbnak számított.

Végh Richárd szerint ebben a környezetben különösen nagy jelentősége van a Széchenyi Kártya Program keretében elérhető fix 3 százalékos hitelnek. Ez nemcsak a nagyvállalatok és a kkv-k közötti finanszírozási különbségeket mérsékli, hanem a fejlettebb uniós országok vállalkozásaival szembeni kamathátrányt is képes kiegyenlíteni.

A kamatszint mellett legalább ennyire fontos, hogy a hitel ténylegesen elérhető legyen a vállalkozások számára, ebben pedig kulcsszerepet játszik a garanciarendszer. Egy kisvállalkozás a bankok szempontjából jellemzően kockázatosabb ügyfél, mint egy nagyvállalat. A Széchenyi Kártya Program hitelei mögött olyan garanciaintézmények állnak, amelyek segítik a bankrendszert abban, hogy nagyobb mennyiségben és könnyebben hitelezzen kkv-kat, mikrovállalkozásokat, egyéni vállalkozókat vagy őstermelőket.

A KAVOSZ által működtetett program összes hitelén belül 83 százalék az állami garanciával, illetve garanciaintézményi kezességvállalással biztosított hitelek aránya. A garanciarendszer súlyát az is mutatja, hogy Magyarországon az uniós átlagnál négyszer nagyobb a garanciaintézmények GDP-hez vetített állománya.

Több mint 540 ezer hitelszerződés jött létre

A Széchenyi Kártya Program 24 éve működik, egy mára kipróbált és folyamatosan fejlesztett mechanizmusról van szó. A program egyik fontos eleme az országos jelenlét: a KAVOSZ-hoz kapcsolódó területi kamarák, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének vidéki irodái révén több mint 110 irodából álló hálózat működik. Ennek azért van jelentősége, mert a vállalkozóknak nem kizárólag banki oldalon kell tájékozódniuk a finanszírozási lehetőségeikről.

A KAVOSZ rendszerében finanszírozófüggetlen helyen kaphatnak tanácsadást arról, hogy az igényeikhez melyik hiteltermék illeszkedhet a legjobban. A vállalkozó ezt követően a programban részt vevő több mint 60 finanszírozó partner közül választhatja ki, kinél veszi fel a hitelt.

A KAVOSZ adatai szerint a Széchenyi Kártya Program fennállása alatt több mint 540 ezer hitelszerződés jött létre. Több mint 150 ezer magyar vállalkozó és vállalkozás vett már igénybe ilyen hitelt, a kihelyezett finanszírozás teljes értéke pedig meghaladta a 11 ezer milliárd forintot. Jelenleg 80 ezer magyar kkv-nak van Széchenyi Kártya Program hitele, összesen 130 ezer élő szerződésben. Sok vállalkozás egyszerre többféle hiteltípust is használ a programon belül.

A program súlya a kkv-hitelezésen belül a magas piaci kamatkörnyezet miatt különösen jelentős. Az MNB tavalyi negyedik negyedéves kimutatásai alapján az adott negyedévben kihelyezett új kkv-hiteleken belül 35 százalék volt a támogatott hitelek aránya. A résztvevő vállalkozások közel 80 százaléka mikrovállalkozás, és szintén 80 százalék körüli a vidéki vállalkozások aránya.

Megtérül a program a költségvetésnek

A KAVOSZ hatástanulmányt készíttetett a program makrogazdasági hatásairól. A vizsgálat a 2015 és 2025 közötti időszakot elemezte, és azt mérte, hogyan alakult volna a gazdasági pálya a program nélkül.

Az eredmények szerint a Széchenyi Kártya Program 10 év alatt 4500 milliárd forintnyi többlet-GDP megtermeléséhez járult hozzá, emellett 3400 milliárd forintnyi többletberuházást eredményezett. 2025 végére a nominális GDP 1,5 százalékkal volt magasabb ahhoz képest, mint amilyen a program hatása nélkül lett volna. A hatástanulmány szerint a program 107 ezer fő foglalkoztatásához is hozzájárult a plusz gazdasági aktivitáson keresztül.

A KAVOSZ azt is vizsgálta, hogy a kamattámogatás, garanciadíj-támogatás és egyéb költségtámogatások mellett milyen költségvetési hatása volt a programnak. Végh Richárd szerint a plusz gazdasági aktivitásból 730 milliárd forintnyi többlet-költségvetési bevétel keletkezett 10 év alatt. Ez a fogyasztás, a foglalkoztatás, a beruházások és a munkahelyteremtés áttételes hatásain keresztül jelent meg. A tanulmány alapján ez meghaladta a program működtetésére fordított költségvetési kiadásokat.

A vezérigazgató ezért úgy fogalmazott: a Széchenyi Kártya Program nem egyszerűen támogatás a hazai kis- és középvállalati rétegnek, hanem befektetés, amely megfelelő végrehajtás mellett megtérülhet.

A következő időszak egyik fő fejlesztési iránya pedig a digitalizáció lehet. A cél az, hogy a vállalkozók gyorsabban, kényelmesebben, rövidebb hitelbírálati idő mellett férjenek hozzá a finanszírozási lehetőségekhez.

Emellett nagy potenciált lát abban is, hogy a remélhetőleg megérkező uniós források a Széchenyi Kártya Program rendszerén keresztül gyorsabban jussanak el a hazai vállalkozásokhoz.

Forrás: economx

A garancia kulcsszerephez jutott a kkv-finanszírozásban

Új évaddal tér vissza a Cégkassza Podcast, amelynek nyitó epizódja a hazai kkv-finanszírozás aktuális kérdéseire és a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. szerepére fókuszál. A beszélgetésben Szabó István Attila elnök-vezérigazgató és Pulai György üzleti vezérigazgató-helyettes osztották meg tapasztalataikat a tavalyi rekordévről, a garanciaprogramok jelentőségéről és a vállalkozások finanszírozási lehetőségeiről. (X)

A Garantiqa 2025-ben minden korábbi várakozást meghaladó eredményt ért el: a kezességvállalási portfólió meghaladta a 2600 milliárd forintot, ezzel párhuzamosan a garantált hitelállomány átlépte a 3500 milliárd forintos szintet. A növekedés hátterében több tényező áll, de meghatározó szerepet játszott a Széchenyi Kártya Program kedvező kamatozása, amely jelentősen élénkítette a hitelkeresletet. A kereslet felfutása jól mutatja, hogy a vállalkozások aktívan reagálnak a kiszámítható és kedvező finanszírozási lehetőségekre.

„A kiugró volumen mellett szól a Széchenyi Kártya Programban elérhető hitelek kedvező kamatozása, ez nagy megugrást eredményezett év végén. Október óta 17 ezer kezességi kérelem érkezett hozzánk, összehasonlításként a teljes tavalyi ügyletszámunk 27 ezer volt” – hangsúlyozta Pulai György.

A kedvező finanszírozási környezet ellenére a vállalkozások beruházási aktivitása visszafogottabb képet mutat. A gazdasági bizonytalanság, valamint a korábbi évek alacsony kamatkörnyezete következtében a cégek finanszírozási elvárásai is átalakultak, ami sok esetben kiváráshoz vezet. A tapasztalatok szerint a vállalkozások jelenleg inkább likviditási célú hiteleket vesznek igénybe, a hosszabb távú beruházási döntések pedig gyakran későbbre tolódnak. A Garantiqa szakemberei szerint ez a magatartás rövid távon stabilitást biztosíthat, hosszabb távon viszont visszafoghatja a növekedési lehetőségek kihasználását.

A szakértők szerint a jelenlegi időszak egyfajta átmenetet jelent. A kedvezményes konstrukciók célja nem az olcsó finanszírozás fenntartása, hanem az, hogy a vállalkozások visszataláljanak a piaci alapú működéshez. Ebben a folyamatban a garanciaintézmények szerepe különösen felértékelődik, mivel hozzájárulnak ahhoz, hogy a finanszírozás szélesebb kör számára váljon elérhetővé, és a kockázatok kezelhetőbbé váljanak mind a vállalkozások, mind a finanszírozók oldalán. A döntéshozatalt továbbra is erősen befolyásolja a gazdasági környezet, amely sok esetben óvatosságra ösztönzi a cégeket. A szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a halogatásnak is van ára, különösen akkor, ha közben megvalósítható üzleti lehetőségek maradnak kihasználatlanul.

„Ha valakinek van olyan ötlete, ami megvalósításra érdemes, akkor én azt javasolnám, hogy vágjon bele, mert a kockázatok valósak, viszont a halogatásnak biztos, hogy csak költsége van” – fogalmazott Szabó István Attila.

A Cégkassza Podcast harmadik évada a továbbiakban is a hazai mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintő legfontosabb gazdasági és finanszírozási kérdéseket helyezi fókuszba. Az évadnyitó epizód részletes képet ad a Garantiqa szerepéről és a finanszírozási környezet aktuális trendjeiről. A teljes adás itt érhető el

Forrás: Üzletem.hu

„Aki nem képes arra, hogy legyen saját honlapja, az nem vállalkozás, hanem zombicég” – hogyan gyorsítsuk fel a magyar gazdaság növekedését?

Nem lebecsülendő, hogy mekkora fejlődést tudott elérni a magyar gazdaság az elmúlt évtizedekben, de jóval lassabban növekedtünk, mint a régió többi országa, és szintén probléma, hogy elértük a határainkat – mondta a G7 Paradigma konferencián Kozák Ákos. Az Egyensúly Intézet társalapítója és gazdasági igazgatója arról tartott előadást, hogy hogyan gyorsítsuk fel a gazdaság növekedését, ezt követően pedig Palócz Évával, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatójával és Szabó Balázzsal, a Hold Alapkezelő vezérigazgatójával beszélgettek bővebben arról, hogyan indítható be a magyar gazdaság.

Korábban a sikeres magyar (és egyben a kelet-európai) növekedési modell három fő elemre épült:

a főként feldolgozóipari fókuszú külföldi működőtőke-beruházásokra (FDI);
az olcsó munkaerőre és a munkaerő-tartalékok egyre nagyobb mértékű mozgósítására;
az alapvetően infrastrukturális beruházásoknak megágyazó EU-források beáramlására.

Az elmúlt 20–25 évben a magyar GDP-növekedésében kitüntetett szerepe volt a foglalkoztatottság bővülésének, de a termelékenység javulása ezzel nem járt együtt. Kozák Ákos szerint Magyarország a kilencvenes években kitüntetett helyzetben volt – a történelmileg mindig is gazdagabb Csehországot leszámítva –, ma viszont az EU-ban az 5. legszegényebbek vagyunk egy főre jutó GDP-alapján.

Az éves átlagos reál GDP-növekedés 2005 és 2025 között 1,9 százalék volt Magyarországon, ami Kozák szerint nem elhanyagolható, de a visegrádi országok és a balti államok ezt jelentősen meghaladó ütemben tudtak növekedni (3, illetve 2,6 százalék). Kiemelte a termelékenységi mutatónkat is: nem igaz, hogy itthon nincs termelékenység-növekedés, a probléma az, hogy – egy nemzetközi befektetőkért folytatott versenyben – ebben is vernek minket a V3-ak és a balti államok. Azzal, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy mi tudtuk a legkevésbé kihasználni az EU-csatlakozás előnyeit, és hogyan maradt a korábban a régióban relatíve jól teljesítő Magyarország az út szélén, többször is foglalkoztunk a Telexen.

Kozák Ákos kiemelte a rossz szerkezetű hazai költségvetési politikát (azaz az állam túl sokat költ magára és a gazdaságra, de a hosszú távú versenyképességet biztosító oktatásra, egészségügyre keveset), illetve a prociklikus gazdaságpolitika hátrányait, ami szerinte szintén nem jó irány: a nálunk fejlettebb országok alapvetően (bár nem kizárólag) anticiklikus gazdaságpolitikát követnek.

A vállalatok támogatása érzékeny, de szintén kritikus kérdés szerinte: „Az Egyensúly Intézet következetes, de kíméletlen álláspontot képvisel: kontraproduktív az elmúlt időszakban jellemző támogatáspolitikai irány.” Kozák szerint nem arról van szó, hogy nem szabad a vállalatokat támogatni, hanem teljesítményalapon és más gazdaságpolitikai prioritások mentén kell. Ami az FDI-t illeti: szerinte a külföldi tőke beáramlása jó dolog, de az FDI kapcsán megjelenő támogatások és iparpolitikai irányok már kérdéseket vetnek fel.

Az Egyensúly Intézet gazdasági igazgatója arról is beszélt, hogy komoly dualitás van a magyar gazdaságban, a néhány sikeres magyar és transznacionális cég, illetve a velük szemben álló óriási méretű, de alacsony hatékonyságú kkv-szektor között. Kozák szerint az éles különállás azért probléma, mert nagy különbségeket generál az alkalmazottak fizetésében. 700 ezer áramlott be az elmúlt évtizedben a munkaerőpiacra, nekik nagyjából a felük kisvállalatokhoz ment. Kozák szerint másképp kell ösztönözni a kkv-k teljesítményét: „A foglalkoztatottak jóval nagyobb arányban vannak mikrovállalkozásoknál, mint ami az EU-s átlag, és ez determinálja azt, hogy mire képes a magyar gazdaság. A szlovákokkal együtt nálunk van a régióban a legtöbb nano- és mikrovállalkozás. Ez lehet, hogy jó kurucos magatartás, mindenki szabad, nem akarunk főnököt: az egyénnek szabadságérzetet adhat, de a gazdaság összteljesítményét illetően ez kontraproduktív.”

Kozák kiemelt néhány példát az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslataiból:

növekedést támogató gazdaságpolitikát kell kialakítani, például humán erőforrásba kell befektetni (oktatásba, egészségügybe).
Le kell váltani a prociklikus gazdaságpolitikát anticiklikus szemléletre, és el kell sajátítani a stabil forint politikáját.
Konjunktúra idején a GDP 1,5 százalékában kell maximálni a vállalati támogatások mértékét, és a támogatásokat mérhető teljesítményhez kell kötni.
Szorgalmazzák azt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) több saját kezdeményezésű vizsgálatot indítson, és brit mintára hozzon létre egy olyan egységet, ami a versenypolitika és a termelékenység növekedésének kapcsolatával foglalkozik.
A kkv-k felskálázásához támogatni kell a kkv-k közötti fúziókat, felvásárlásokat, és fejleszteni kell a hazai menedzsmenttudást. (Az Egyensúly Intézet összes javaslata itt olvasható.)

Palócz Éva szerint az, hogy a magyar GDP harmadát külföldi vállalatok állítják elő, adottság Magyarországon. Az elvitathatatlan, hogy a kilencvenes, kétezres években óriási lökést adtak a ma már sokszor elátkozott német autógyárak. „Lehet azt mondani, hogy összeszerelő-üzem vagyunk, hogy beleestünk a közepes jövedelmi csapdába, de a külföldi cégek még mindig 2,5-szer termelékenyebbek, mint a magyarok, felhúzzák az átlagot. Nem lehet a külföldiekre fogni azt, hogy nem nő a termelékenység, ellenkezőleg. De az is fontos, hogy beteltünk a külföldi tőkével: az előző kormány csak az FDI-ben látta a növekedés ösztönzését.”

Az Orbán-kormány tavaly azt ígérte, hogy 100, később már azt, hogy 150 új gyárat hoz ide, ami Palócz szerint nem volt komolyan vehető, de jól tükrözte a kormány felfogását: „Majd az állam behoz külföldi vállalatokat, és majd azok megoldják a növekedési problémát. Nagyon sok cég jött be Magyarországra, de nem tudtak növekedést hozni, mert itthon lényegében teljes foglalkoztatottság van, ezzel is szembe kell nézni.”

Szabó Balázs, a Hold Alapkezelő vezérigazgatója szerint nem lehet eldönteni, hogy az FDI-alapú modell pozitív vagy negatív. Példának Írországot hozza: az írek sok olyan külföldi vállalatot tudtak odacsábítani, amik nem „csavargyárak”, hanem jól fizető munkákat tudtak adni, cserébe viszont kialakult egy függés a nagy techcégektől, a Metától, a Google-től és az Apple-től. „Odahoztak rengeteg jól fizető munkahelyet, nagyon megnőtt a GDP, Írország sztárország lett.” Szabó Balázs szerint az is feszültséget okoz, hogy a bérek aránya a GDP-n belül alacsony, azaz a cégeknek megéri ott lenni, de a befektető szerint nincs feltárva, hogy ez a modell mennyire jó vagy rossz.

Példának egy gondolatkísérletet dobott be: képzeljük el, hogy „megszüntetjük” az összes magyar vállalatot, és csak a jó termelékenységű külföldieket tartjuk meg – közben viszont a termelékenység mellett az is fontos aspektus, hogy ezek a cégek azért vannak itt, mert egy speciális dolgokat gyártsanak vagy szolgáltatást nyújtsanak, nem az a dolguk, hogy a mi országunkat fejlesszék. Természetesen hoznak tudást, de Szabó szerint nehéz megmondani, hogy ebben hol van a határ.

Palócz Éva röviden kitért a leköszönő kormány egyik kezdeményezésére: a 2024-ben elrajtoló Demján Sándor Program egyik projektje az volt, hogy minden vállalkozásnak legyen saját honlapja, Palócz szerint viszont az a cég, ami nem képes arra, hogy honlapot készítsen – ami pár százezer forintból vagy egy családtag segítségével megcsinálható –, „az nem vállalkozás, hanem valami vegetáló zombicég”. Ma már elengedhetetlen, hogy minden cégnek, akár az egyéni vállalkozásokban dolgozó szakembereknek is legyen honlapja, és ehhez nem kell állami támogatás.

Forrás: Telex.hu

Kiderült a teljes igazság a magyar fizikai munkások béréről: hiába az emelés, tömegek elégedetlenek a borítékkal

Az idei első negyedévben 2390 forint volt a fizikai munkát végző szak- és betanított munkások átlagos bruttó órabére – derül ki a egy közel 7 ezer fő béradatait feldolgozó elemzésből. Ez a szint 6,2 százalékkal haladja meg az előző év hasonló időszakában tapasztalt 2250 forintos értéket. A felsőbb bérkategóriákban ugyanakkor ennél dinamikusabb növekedés zajlott: az RSM Hungary adatai alapján a középvezetők körében 8,9 százalékos bérnövekedés volt tapasztalható 2025 első negyedévéhez képest.

A földrajzi bontás azt mutatja, hogy az átlagos fizikai órabér 2026 első hónapjaira immár minden régióban átlépte a 2000 forintos küszöböt, jellemzően a 2200-2600 forintos sávban mozogva. Lefelé Észak-Magyarország (2020 Ft) és a Dél-Dunántúl (2110 Ft) átlagai térnek el kissé, ugyanakkor Közép-Magyarországon és a fővárosban ez az érték már elérte a 3200 forintot is.

A várakozásoknak megfelelően az év elején tovább lassult a bérnövekedés üteme: míg egy éve ilyenkor 9,1 százalékos emelkedést mutattunk ki a fizikai dolgozók körében, ez mostanra 6,2 százalékra csökkent. Bár az alacsony infláció mellett ez még mindig 4 százalék feletti reálbérnövekedést jelent, a korábbi nagyobb emelésekhez szokott munkavállalók 64 százaléka elégedetlen ezzel mértékkel. Ennek ellenére a gazdaság szignifikáns élénkülése előtt nem várható, hogy a munkáltatók ennél dinamikusabb bérfejlesztést tudnának finanszírozni.

– mondta Hamrák Viktor, a Trenkwalder szolgáltatási igazgatója.

Középvezetők és bértranszparencia

Az RSM Hungary ezzel egy időben több mint 60 hazai vállalat mintegy ezer középvezetőjének a béradatait vizsgálta meg. A 800 ezer és 1,2 millió forint közötti havi bruttó fizetési sávban dolgozó alkalmazottak esetében a béremelkedés mértéke 2026 első negyedévében átlagosan 8,9 százalék volt az előző év hasonló időszakához viszonyítva.

Az előző évekkel ellentétben – amikor a jelentősen magasabb inflációs környezetben a cégek többsége igyekezett az árindexet év közbeni béremelésekkel is lekövetni – jelenleg inkább az jellemző, hogy a cégek csupán éves szinten, jellemzően az év elején korrigálják a béreket.

Pentz Edina, az RSM Hungary bérszámfejtési üzletágának vezetője hozzátette: „Az év elejétől immár nem csak a nemzetközi vállalatok, de a hazai nagy- és középvállalatok körében is kiemelt figyelmet kap a küszöbön álló bértranszparencia-elvárásoknak való megfelelés. Ez a bérsávok áttekintését, rendezését, illetve az azonos feladatkörben dolgozók körében a nemek között fennálló esetleges bérdifferenciák rendezését is magával hozza. Számos cégnél az idei bérkorrekciókba már ezeket az elemeket is beépíthették, ami kisebb egyszeri lökést adhatott a növekedési ütemnek.”

Forrás: Pénzcentrum

Újra egymásra licitálhatnak a cégek a magyar dolgozókért

A gazdasági lassulás már nyomot hagyott a magyar munkaerőpiacon, de ez nem jelenti azt, hogy mindenhol csökkent a kereslet. Egy friss elemzés szerint több térségben és iparágban továbbra is éles verseny folyhat a dolgozókért, miközben a cégek a bizonytalan gazdasági és szabályozási környezet miatt megfontoltabban fordulnak a külföldi munkaerő felé.

A gazdasági bizonytalanság ellenére a következő időszakban ismét erősödhet a verseny a magyar munkavállalókért, miközben a cégek megfontoltabban nyúlhatnak a harmadik országbeli munkaerőhöz – erre jutott a Gi Group Holding friss munkaerőpiaci elemzése.

Az elmúlt évek gazdasági lassulása már a munkaerőpiaci adatokban is megjelent:

a munkanélküliségi ráta közel 5 százalékra emelkedett, ami csaknem egy évtizede nem látott szint,
miközben a foglalkoztatottak száma egy év alatt mintegy 60–70 ezer fővel csökkent.

A romlás ugyanakkor fokozatos volt, hiszen sok vállalat a kedvezőtlenebb környezet ellenére is igyekezett megtartani a dolgozóit, részben azért, mert korábbi tapasztalataik szerint egy fellendülés idején nehéz gyorsan új munkaerőt találni.

A munkaerőpiaci helyzeten belül jelentős területi különbségek látszanak. Azokban a térségekben, ahol az elmúlt években nagy ipari beruházások indultak, továbbra is élénkebb a kereslet. Debrecen környékén például az autóipari és akkumulátoripari fejlesztések mellett a kapcsolódó beszállítók és szolgáltatók megjelenése is fokozza a toborzási versenyt.

A harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatása az elmúlt években több ágazatban, főként a feldolgozóiparban és a logisztikában, fontos eszközzé vált a munkaerőhiány enyhítésében. Az utóbbi időszakban azonban több tényező is visszafogta a cégek érdeklődését. A bizonytalan gazdasági környezet és a nehezebben tervezhető megrendelések miatt a vállalatok sok esetben nem tudnak hosszabb távra kalkulálni, miközben a külföldi dolgozók toborzása és munkába állítása hónapokat vehet igénybe.

A KSH adatai szerint jelenleg mintegy 85 ezer harmadik országbeli és több mint 20 ezer uniós munkavállaló dolgozik Magyarországon. A cégek helyzetét a szabályozási környezet alakulása is befolyásolhatja: a következő időszakban várhatóan egyértelműbb feltételek jöhetnek a külföldi munkavállalók foglalkoztatására, ami tovább erősítheti a vállalatok óvatosságát.

Mindez azt is jelentheti, hogy

a cégek nagyobb hangsúlyt helyeznek majd a hazai munkaerő megszólítására.

Több térségben kitágultak a toborzási zónák, a vállalatok pedig egyre nagyobb földrajzi területen keresnek dolgozókat. Emellett gyakoribbá válhatnak az olyan mobilitási támogatások, mint a lakhatási hozzájárulás, a relokációs csomag vagy a hétközbeni szállás biztosítása.

A vállalatok közben egyre inkább olyan csoportok felé is nyitnak, amelyeket korábban kevésbé vontak be: ilyenek a diákok, az átképezhető munkavállalók vagy a megváltozott munkaképességűek. A toborzási módszerek is változnak, a hagyományos csatornák mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az adatalapú, többcsatornás megoldások.

Az elemzés alapján a magyar munkaerőpiac a következő időszakban is erősen differenciált maradhat: országos szinten mérsékeltebb kereslet látszhat, miközben egyes régiókban és iparágakban továbbra is intenzív verseny folyhat a munkavállalókért.