Játékkészítő szövetkezet Szegeden 1950-1992
Fári Irén
A szentesi múzeumban dr. Béres Mária régész-igazgató 2008. elejére játék kiállítást tervezett. Mint nemrégen kinevezett vezető néhány érdekes, 20. század elején készült játékot fedezett föl a Koszta József Múzeum gyűjteményében pl. bábúkat, babakonyhába való tűzhelyet, és egy talpas bölcsőt, amelyben a hagyomány szerint a magyar „Sasfiók”, Petőfi Zoltan is aludt. A szegedi múzeum történeti osztályának anyagát segítségül híva, még mindig nem volt elégséges anyag egy kiállításhoz. A Szegváron lévő Baba-mackó Gyűjtemény tulajdonosa Antalné Remzső Gyöngyi szívesen adta kölcsön gazdag anyagát a tárlat idejére. Mivel a készülő kiállításnak hamar híre ment, többen fölajánlották egykori kedves játékukat, 40-50 éves „régi” mackókat is hozva. Ezek ugyanazon típusú játékmedvék voltak, mint a mi gyerekkorunk elnyűhetetlen játszótársai. Akkor sokféle méretben, olcsón, brummogó kivitelben is lehetett kapni az arányos testalkatú, aranysárga, keménytestű, kerekfülű, forgó fejű, kezű és lábú macikat, és mint gyereket egyáltalán nem érdekelt, hol gyártották őket. Most kezdett érdekelni ez a kérdés, hiszen nagy mennyiség került forgalomba, valószínűleg munkánk során egyre többször fogunk találkozni velük. A mai szülök és gyerekek a puha, géppel mosható játékállatokat kedvelik, így ezeket a több évtizede gyártott, fagyapot töltésű, egyáltalán nem mosható, nehezen tisztítható jószágokat csak nosztalgiából őrizgetik.
Különös véletlenek vannak. A Délmagyarország napilapban éppen akkor jelent meg egy cikk, ami Doba Mihályról szólt, aki asztalos létére évtizedekig szorgosan fényképezte a szegedi Nívó Szövetkezet életét, a baráti összejöveteleket csakúgy, mint a kommunista szombatokat, és ami nekünk különösen fontos: a szövetkezetben folyó termelő munkát, és a munka eredményét is, a létrehozott árúkat. A Nívó faipari és játékgyártó cég egyik vezető terméke 1951-től az 1970-es évek végéig éppen a játékmackó volt. A két kötetbe rendezett fényképek az 1960-as évektől 1992-ig, a szövetkezet megszűnéséig követik nyomon az üzem életét. A termékbemutatókon és vásárokon készült képek jól helyettesítik a hiányzó termékkatalógust. Sajnos a tulajdonos egyenlőre nem kíván megválni az albumoktól, de reprózásra kölcsönadta.
A Nívó Szövetkezet működéséről a szegedi levéltárban az 1948-as megalapítástól 1975-ig található iratanyag, a többi sajnos nem került levéltárba. A hiányzó majdnem két évtizedet szóbeli visszaemlékezésekkel kell pótolni. Halmi Imre (szül. 1921) egykori elnök pontos adatokkal segített és olyan részleteket is elmondott pl. a mackógyártás technológiájáról, ami az iratokból nem olvasható ki.
A levéltári 22 doboznyi iratból 8 doboz 1966-tól kezdődően az export áru forgalmi levelezést tartalmazza. A tőkés exportot négy külkereskedelmi vállalat bonyolította le, fajátékokat (építőkocka, játékbútor, babaágy és babaetetőszék, iskolai tábla, a kezdeti években játékhangszerek pl. gitár) és nagy mennyiségű plüss mackót értékesítettek.
A cég 1948. októberében 16 taggal alakult meg Nívókémia Vegyészeti Kisipari Szövetkezet néven. Különféle vegyi alapanyagú cikkek gyártásával és értékesítésével foglalkozott pl. kristályszóda, pipereszappan, gyanta, faggyú, forrasztózsír, paraffinn, ablaktisztító, stb. 1950-51-ben az akkori iparpolitikai irányvonalnak megfelelően átalakult a szövetkezet, a vegyi profil fokozatos megszüntetésével áttértek a játék – és fatömegcikk gyártására, főleg belföldi ellátásra kellett termelni.
1951 elején a játékrészleghez 30 új tag lepett be, a textiljátékok készítésére alkalmazták az asszonyokat. A mackók szabásmintáját egy korábbi kisiparos készítette el, aki egyéni vállalkozóként már gyártott játékmackókat.
Az 1951-es kész- és félkészárúk leltári listája az akkori termékskáláról és az árakról tájékoztat: különféle fajátékok szerepelnek benne több méretben: szélmalom, xylofon, vitorlás, gőzhajó, montesszori, kerekes járművek (teherautó, traktor pótkocsival, trolibusz, babakocsi) különféle gurulós állatok(cica, kutya, szamár, ló) 2,40 Ft és 4,0 Ft ár között. A legdrágább játék a nagy teherautó volt 15 Ft értékben. Ennél drágábbak voltak a plüss mackók. A 25 cm-es 20,95 Ft, a legnagyobb, a 60 cm-es maci 73,27 Ft-ba került. A legkisebb méretű játék medve 10 cm-es nagyságban 7,63 Ft-os árban szerepelt a listán.
A szövetkezet átlagos taglétszáma ekkor már 80 fő körül volt, a forgalom több mint 2.700 000 Ft. Az egy hóra eső átlag kereset tagonként 988,70 Ft, ami a korabeli kereseti viszonyokhoz képest figyelmet érdemel. Az 1950-es évek dolgozói létszáma 120-140 fő között mozgott, a gyártási profil továbbra is fa és textiljáték maradt.
A szövetkezet formatervezőt nem alkalmazott, de a dolgozókat ösztönözte az újításokra és anyagilag is megbecsülte. Az 1955-ös mérlegbeszámoló szerint a kollektíva az utolsó negyedévben 21 új játékot tervezett és mindegyikből jelentős megrendeléseket kaptak a következő évre. A játékok közül a mackógyártás maradt a vezető termék.
Az 1959-es év gazdasági eredményeit a több mint másfél milliós árkiegészítésként kapott állami dotáció javította, így két milliós nyereséggel zárták az évet. Az 1965-os közgyűlési beszámoló szerint kifejezetten a mackók után kapták a pénzügyminisztériumtól az export eredmény kiegészítő dotációt.
Halmi Imre egykori elnök szerint Makón a, Vegyesipari Szövetkezet is gyártott Nívós típusú mackókat az 50-es évek közepétől pár éven keresztül, valószínűleg nem egészen az eredeti szabásminta szerint, ez derül ki az 1969-es év export áruforgalmi levelezésből.
Holland vevő részére rendelt a Konsumex Külkereskedelmi Vállalt un. makói mintának megfelelő formájú mackót, ez, mint kiderült, nagyobb fejmegoldást és hosszabb, tömöttebb kart jelentett.
A mackókat szalagszerűen, minden munkafázist külön szakmunkás készítette. Szabász, gépi varró, kifordító, mancstömő, lábtömő, törzstömő, csomagoló, díszítő, bevarró. Átlag 30-40 munkást foglalkoztatott a mackógyártás. 1967-ben francia megrendelésre már hanggal gyártották a mackókat, a dörmögő hangot a makói Béke KTSz szállította az Artexen keresztül. Legkedveltebb szín az aranysárga volt, de gyártottak kávébarna, fehér, sőt kék színben is mackókat kisebb tételben. A kicsik, 15-20 cm-esek nem voltak tárcsázva (két fakorong a mozgatható részeknél: nyak, vállak, lábak), a 25 cm fölöttiek igen. Fagyapottal tömték ki, ettől lett a mackó kemény, később a habszivacs töltés miatt puha játékokat is gyártottak és más állatfigurát is. A plüss anyagot Soroksáron gyártotta egy kisiparos, ill. a Mechanikai Szövő Ksz. állította elő a Temaforg Vállalattól beszerzett műselyem fonalból. Két műszakban is dolgoztak a munkások, kb. fél óra volt egy mackó elkészítése. Naponta kb. 100 mackó készült el, évente átlag 30 ezer db. Gyártás csak szerződésre történt, nagyobb megrendelésnél bedolgozókat is alkalmaztak, pl. 1974-ben a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalattal 25000 db mackóra kötöttek szerződést ugyanakkor a Konsumex részére is vállaltak 20000 db mackó gyártását. Ekkor import műszőrméből dolgoztak.
Az értékesítési ár hatóságilag megszabott nagykereskedelmi ár volt. Az 1968-as lista alapján a legolcsóbb a 25 cm-es egybeszabott mackó 18,43 Ft, az export mackó 26,97 Ft (1951-ben 25 cm-es mackó 20,95 Ft volt), az 50 cm-es 55,29 Ft-ba került, (az 1951-es listán 55,08 Ft) az ugyancsak fél méteres, fagyapot tömésű, de dörmögő kivitelben 65,45 Ft, ugyanaz polyuretán habbal töltve drágább, 72,19 Ft volt. Évente némileg módosult az ár. Az 1971-es exportárak: 25 cm-es mackó hab töméssel 27,30 Ft volt, 50 cm-es fagyapot tömésű 49,60 Ft. Az egy főre jutó átlagbér 1972-ben a textilüzemben 1505 Ft, a faüzemben 1710 Ft volt.
Halmi elnök úr visszaemlékezése szerint 1976-78-ig gyártottak mackókat főleg külföldre, ekkor bővült a szövetkezet profilja ezért abbahagyták Szegeden a gyártást, Nagyéren 3-4 évig még gyártotta 30-40 asszony.
A játék bababútorokhoz cseh példát másoltak, majd saját belső pályázatot hirdettek új játékok gyártására. Gyártottak óvodai bútorokat 40-50 %-os nagyságban. Az 1960-as évek elejére betört a műanyagok kora.
1968-tól három éven keresztül dolgozott a gatter üzem, Csehszlovákiából szállított rönkfát dolgoztak föl bútoralapanyagnak. A tervezett bútorüzemet nem alakíthatták ki, csak kisebb bútorokat: campingbútort, járókát, gyerekágyat, kerti bútort, székeket készítettek.
Az 1960-as években az iparpolitikai döntések következtében a környékbeli hasonló profilú cégeket összevonták, így a Nívó nagy vállalattá fejlődött.
1961 júliusától a szegedi Kovács-Bognár Szövetkezet faipari részlege fúzióval csatlakozott a Nívó-hoz. 1964-ben a hódmezővásárhelyi Faipari Szövetkezet fuzionált kb. 40-50 dolgozóval. A korábbi sokirányú termelő tevékenység helyett ezután kizárólag cipőipari fakellékek gyártásával foglalkoztak, kaptafát, fatalpat, fasarkot készítettek hazai megrendelésre.
1965-ben a Csongrádi Faipari Szövetkezet is csatlakozott Az 1974-es beszámoló szerint a termékprofil szűkítése után 2 típusú gyermekágyat, 3 típusú gyermekszéket, 1 típusú gyermekasztalt gyártottak a belkereskedelem ellátására, tőkés exportra 2 típusban gyártotta az üzem a játék babaetetőszéket.
A Nívó Szövetkezet fénykora az 1970-es évek eleje. 1972-73-ban készült el az új üzemépület és az irodaház a Dorozsmai üt 17-19 sz. alatt saját kivitelezésben Ekkor volt a cég a legnagyobb, a vidéki telephelyekkel együtt több mint 500 munkást foglalkoztatott.
A szegedi központi üzemben faipari termékeket készítettek két műszakban mintegy 300 fős létszámmal, kerti bútorok, campingbútorok, különféle fajátékok, fa-félkész gyártmányok termelése folyt, a textiljátékokat külön részlegben, a Veresács utca 34. sz. alatti üzemrészben állította elő mintegy 30 asszony.
Halmi Imre elnök szerint 1980-ban még nem volt veszteséges a cég, de nyereséges sem, és osztalékot sem fizettek. Ezután egyre kisebbedett az üzem.
A rendszerváltozás a Nívó életében is döntő változást hozott. 1992-ban az új szövetkezeti törvény szerint heves viták után átalakult a cég Fabio, majd Faktum néven működött tovább egy ideig. A jobb gépeket eladták, végül az üzemcsarnokot is. A másutt tervezett telephely sosem épült meg.
Irodalom
Dombai Tünde: Hatvan éve alapították a szegedi játék- és gyermekbútor- készítés fellegvárát, a Nívót. Volt egyszer egy mackógyár. Délmagyarország, 2008. máj. 5. 7.
Fári Irén: A Nívó Faipari és Játékkészítő Ipari Szövetkezet, avagy mackógyár Szegeden.
Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2008. Megjelenés alatt.