Csongrád-Csanád Vármegyei Iparszövetség

A Mandinernek adott nyilatkozata elején Hernádi felidézte, hogy a több éve tartó háború alatt a vezetéket kiszolgáló infrastruktúrát többször is érte már találat. „Most tíz nap alatt háromszor is célzott találatot kapott a vezetékrendszer oroszországi szakasza. Az első kettő csak néhány napos fennakadást okozott, ezeket kisebb karbantartással meg lehetett oldani. A mostanit azonban már nem.” A legutóbbi támadás szerinte legalább ötnapos kiesést jelent, és jó esetben is csak korlátozott kapacitással tudják újraindítani a vezetéket.

A fenyegetés nemcsak Magyarországot, hanem Szlovákiát is közvetlenül érinti. Hernádi hangsúlyozta: „Ez a vezetékrendszer valóban két közép-európai országnak, Szlovákiának és Magyarországnak az egyik legfontosabb energiaellátásáról gondoskodik. Ha a kettő ország ellátásáért felelős finomító kiesik, vagy a kapacitását korlátozni kell, akkor elindul egy láncreakció: és azt egész Közép-Európa meg fogja érezni.”

Drámai következmények lennének

Felvetődik a kérdés, hogy mi történne egy teljes leállás esetén. Hernádi szerint az első napokban a meglévő üzemi tartalékokból lehet fedezni az igényeket, de ezt követően a stratégiai készletekhez kell nyúlni. Ezeket az Adria-vezetéken keresztül beszerzett kőolajjal lehet pótolni, azonban jóval magasabb áron. „Miért sokkal drágábban? Mert a horvátok megemelték az árat, amint kitört a háború. Abban a pillanatban megemelték: duplájára emelték a tranzitköltséget.”

„Az a meggyőződésem, hogy ha a vezeték leáll, akkor nagyon nagy valószínűséggel ez a vezeték soha nem fog újraindulni. Részben ennek vannak fizikai okai. Ez olyan, mint egy használaton kívüli lakás vagy egy használaton kívüli ház. Sokkal gyorsabban kezd el romlani az állag.”

Emellett a Mol elnök-vezérigazgatója arra is emlékeztetett: az Adria-vezetékre nem lehet teljes értékű alternatívaként tekinteni, és ennek a Janaf árazása mellett technológiai okai is vannak: az elmúlt időszak ellentmondásos kapacitástesztjei nem igazolták, hogy ez az útvonal képes ellátni az egész térséget a Barátság vezeték kiesése esetén.

A Mol továbbra is kitart az álláspontja mellett: legalább két vezetékre van szükség ahhoz, hogy a tengertől elzárt régió ellátása biztonságban legyen. „Amikor én egy tengeri finomítót működtetek, akkor onnan veszem a kőolajat, ahonnan akarom, ezért ezek a finomítók tényleg mindenféle kőolajat fel tudnak dolgozni. Itt, Közép-Európában azért nincsenek ezek a finomítók alternatív betáplálással, mert nem kaptunk lehetőséget rá” – utalt Hernádi Zsolt a tengeri kapcsolattal rendelkező országok helyzeti előnyére.

Hernádi szerint a Mol felkészült a legrosszabb forgatókönyvre is, de ennek komoly ára van. „Mi 2014-ben, amikor az orosz–ukrán konfliktus határozott fordulatot vett, akkor arra készültünk fel rögtön, hogy akár az oroszok, akár az ukránok lezárják a vezetéket. Ezért kapacitásbővítést csináltunk a magyar–szlovák összekötő szakaszon, hogy a pozsonyi finomítót is el tudjuk látni délről. De ez nem jó, mert megint drágább lesz, sőt sokkal drágább lesz.”

A pluszköltségek mértékét nagyságrendileg 200 millió dollárra becsülte

A beszélgetés során szóba került az áremelkedés kérdése is. Hernádi szerint a kieső kapacitást – miután a Mol az egész régió ellátásbiztonságáért felel – nem az export visszavágásával, hanem importtal kell pótolni, ami óhatatlanul drágább lesz: „Ha bármilyen oknál fogva körülbelül 20 százalékkal csökken a bedolgozási lehetőségünk, ennyivel több importot kell behozni Magyarországra. Mondhatnánk azt is, hogy exportáljon kevesebbet a Mol, de a Molnak vannak Magyarországon kívül is leányvállalatai, akik üzemanyagot fogyasztanak. Ez óhatatlan áremelést fog hozni, már csak azért is, mert maga a behozatal is drágább.”

Hangsúlyozta, bár a Mol jelentős beruházásokat hajt végre, ezek terhei a vállalat nyereségét is csökkentik. „Egyértelműen nőne a Molban az elmaradt haszon, azt mondhatjuk úgy nyugodtan, hogy veszteség keletkezik, ami azt fogja jelenteni, hogy kevesebb pénzünk jut beruházásokra, ami vissza fogja fogni a Molt a növekedésben.”

A társaság további beruházásokra kényszerül, ha a jelenlegi uniós javaslatot fogadják el és teljesen megtiltják az orosz olaj és gáz behozatalát. Hernádi szerint „hozzávetőleg 180–200 milliárd forintot kell elköltenünk addig csak arra, ami egy deka profitot nem fog hozni, csak »készre teszi« a finomítót arra, hogy tudjon teljes egészében nem orosz bázisú kőolajjal dolgozni”.

A Mol-vezér a kritikus hangokra reagálva kijelentette: „Úgy gondolom, hogy magyar–közép-európai állampolgárként nekünk az az érdekünk, hogy ez a finomító a lehető leghatékonyabban és a lehető legtovább dolgozzon, amíg üzemanyagra szükség van ebben a térségben. Pont.”

A vezérigazgató üzenete világos: a Barátság vezeték biztonsága kulcsfontosságú Magyarország és a régió energiaellátása szempontjából. A politikai viták mögött Hernádi Zsolt szerint egyszerű fizikai és gazdasági törvényszerűségek állnak: ha a vezeték leáll, a régió ellátása veszélybe kerül, és mindez elkerülhetetlenül drágább energiát és lassabb gazdasági növekedést hoz.

Forrás: Index

Az Euronews Business most azt vizsgálta meg, hogy az európai országok mekkora adót szednek be, és ez az adott ország nemzeti termeléséhez, vagyis GDP-jéhez képest mekkora arányt képvisel – összegezte a Euronews. Az öt legnagyobb gazdaság közül Franciaországban a legmagasabb az arány, míg az Egyesült Királyságban a legalacsonyabb.

Európában jelentős különbségek vannak az adókulcsokban. A fiskális politikák összehasonlításának egyik bevett módja, ha az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányát nézik. Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban ez az arány 2023-ban 40 százalék volt.

Ugyanakkor az egyes országok között hatalmas eltérések figyelhetők meg: az EU-t, az Egyesült Királyságot, Törökországot és az EFTA-országokat tekintve Írországban mindössze 22,7 százalék, Franciaországban viszont 45,6 százalék a GDP-hez viszonyított adóbevétel.

A skandináv országok közül Izlandot kivéve mindenhol magas a GDP-hez viszonyított adóbevétel: Finnország 42,7 százalékot, Svédország 42,6 százalékot, Norvégia pedig 41,8 százalékot ért el. Az EU-átlagot meghaladja Luxemburg 41,9, Olaszország 41,7, Görögország 40,7 százalékkal, valamint Németország 40,3 százalékkal, így ezek az országok is a magas adóterhelésű tagállamok közé tartoznak.

Az adóbevételek, beleértve a társadalombiztosítási járulékokat is, a GDP harminc százaléka alatt maradnak Törökországban 23,5 százalékkal, Svájcban 26,9 százalékkal, Máltán 27,1 százalékkal, Romániában 27,3 százalékkal, és Bulgáriában 29,9 százalékkal.

Európa öt legnagyobb gazdasága közül az Egyesült Királyságban a legalacsonyabb a GDP-hez viszonyított adóbevétel aránya, 35,3 százalékkal, őt követi Spanyolország 37,0 százalékkal. A másik három nagy gazdaság – Németország, Franciaország és Olaszország – mind az EU-átlag felett teljesít.

Érdemes megjegyezni, az Egyesült Királyságra és Törökországra vonatkozó adatok az OECD-től származnak, és nem teljesen összehasonlíthatóak az Eurostat adataival, mivel a módszertani különbségek kis eltéréseket okozhatnak.

Forrás: Index