2026. június 18.
Az euró-forint árfolyam ingadozása sokszor felzabálja a profitot, és óriási hátrányt jelent az eurózónás cégekkel szemben a multik által kiírt beszállítói pályázatokon is, mutatnak rá a VIG Alapkezelő elemzői.
Több szempontból is rossz az exportra termelő hazai kkv-knak, hogy még mindig nem csatlakoztunk az eurózónához, mutatnak rá a VIG Alapkezelő szakértői a Telex Névérték blogjának új bejegyzésében.
A forint euróhoz mért éves volatilitása (árfolyammozgásra való hajlandósága) a legmagasabb a közvetlen régiós versenytársakhoz, a cseh koronához, a lengyel złotyhoz és a román lejhez képest. A 2010 és 2012 közötti európai adósságválság idején a forint kilengései tartósan 10 százalék felett mozogtak, a 2020-as világjárvány alatt megközelítették a 8,5 százalékot, míg az abszolút csúcspontot a 2022-es energiakrízis hozta el, amikor a hazai valuta volatilitása elérte a kritikus, közel 13,5 százalékos szintet.
Ez hullámzóvá teszi az életet egy az alapanyagokat külföldről beszerző, a kész áruját exportáló hazai kkv-nak. Gyenge forintnál az eurós beszerzési költség sokkal magasabb, cserébe a külföldi értékesítés haszna nagyobb, erős forintnál a helyzet megfordul.
A VIG Alapkezelő elemzői rámutatnak: egy átlagos hazai gyártóvállalat gyakran szűkös, 6 és 8 százalék közötti működési haszonkulccsal kénytelen gazdálkodni. Ha ebből a vékony profitból a folyamatos árfolyamvédelmi ügyletek, a forint kiszámíthatatlan kilengései miatt tartósan elvisznek 1-2 százalékpontot, az közvetlenül a cég jövőbeli fejlődési potenciálját és beruházási forrásait égeti el.
Míg a magyar cég a nyeresége egy jelentős részét a puszta túlélésre kénytelen áldozni, addig a stabilabb monetáris környezetben dolgozó régiós riválisok részben vagy teljesen mentesülnek ezen extra költségek alól, és a megspórolt tőkét árcsökkentésre vagy technológiai modernizációra fordíthatják.
A cikk szerint a hátrány azt is megnehezíti a magyar cégeknek, hogy a hozzánk betelepült multik közvetlen beszállítóivá lépjenek elő. Az alacsony hozzáadott értékű bérmunkából való előrelépés kulcsa a hosszú távú tervezhetőség, a multik, mint megrendelők, hosszú távú, 3–5 éves ciklusokban gondolkodnak, szigorúan fix eurós árak szerint.
Az általuk kiírt beszállítói pályázatokon egy eurózónás szlovák versenytárs pl., mivel költségei és a leendő bevételei is euróban keletkeznek, kockázati felár nélkül is képes versenyképes árajánlatot adni, míg egy magyar cég a forintalap miatt kénytelen egy vaskos biztonsági puffert beépíteni az eurós árajánlatába, mert egy ilyen hosszú időtávra a devizakockázat lefedése a pénzpiacokon szinte megfizethetetlen. Ez a kényszerű kockázati prémium viszont a beszállítói pályázatok elbírálásakor gyakran azonnal versenyképtelenné teszi a magyar vállalatot, így maradnak az egyszerű alvállalkozói feladatok.
Az euró bevezetése a cikk szerint pontosan ezt a strukturális hátrányt szüntetné meg. Pozitív láncreakciót indíthatna el: a fedezeti ügyletek eltűnésével megspórolt profit és a felszabaduló vezetői fókusz egyenesen az automatizációba, a digitalizációba és a kapacitásbővítésbe áramolhatna vissza.
Forrás: hvg
